Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-08 / 10. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimé Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Túlbecsülés. Korunk egyik legnagyobb hibája, hogy az emberek túlbecsülik magukat; állásaik, viszonyaik fölé helyezkednek és többnek akarnak látszani, mint amennyire képességeik, vagyonuk, rangjuk jogositaná. Úgy látszik, mintha a fák az égig akarnának nó'ni, mint egy német közmondás tartja. A kézműves gyárosnak nevezi magát és ha üzeméhez gőzgépet alkalmaz, még ha csak egy legényt és inast tart is, ebédkor és este hangosan hallatja a gőzgép sípját, hogy az egész város tudja, hányat ütött >a gyár telepén.« A munkás felesége túlságosan elkényezteti gyermekét és ha a fiú elhagyja az iskolát és valami mesterséget tanulhatna, akkor ezt lehetetlennek tartják, tehetségeit többre becsülik, bedugják valami hivatalba, vagy irodába, hol naphosszat irdogál, ez előkelőbbnek látszik. A müveit osztály meg pláne irtózik gyermekét másra, mint hivatalnoki pályára adni, mert máskülönben az ősök megfordulnának sírjaikban. S mivel ez nem csak egy, hanem számtalan sok esetben történik, azért van annyi elhibázott existencia és terjed oly ijesztő mértékben a szervilizmus, mely kiöli az érdemükön felül kapaszkodók leikéből az önérzetet, önállóságot, végtelen kárára a haza és nemzet egészséges fejlődésének. Mindenki keresi és áhitozza az előkelő összeköttetéseket, sokan vannak, kik oly társaságokba furakodnak, hova nem valók s ezért nem ritkán összekülönböznek egyszerű, tisztes szüleikkel, testvéreikkel és ismerőseikkel. Hogy fentarthassák a rangjukon felüli összeköttetéseket, oly költségekbe bocsátkoznak, melyekre sem szükség, sem a keresetből elég fedezet nincsen. Elfojtják véleményüket és meggyőződésüket és értelmetlenül dobálóznak az idegen szavakkal. Szóval: az átkozott urhatnámság kedvéért tönkre teszik önmagukat, családjukat, aláássák a maguk és gyermekeik boldogságát. Ha keressük, miért találkozik manapság annyi fiatal bűnös, úgy ennek okát legtöbbször az egyén egészségtelen túlbecsülésében fogjuk találni. Sohasem volt annyi jogosultsága a közmondásnak : »Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér«, mint épen napjainkban. A nagyravágyás még nem hiba, ha az eszközöket csínján megválogatjuk, amelyekkel a magunk elé tűzött célt elérhetjük. Nemcsak egyeseknek, magának a nemzetnek is érdeke, hogy mindenki minél többre törekedjék. Aki a nagy küzdelemből, az általános versengéstől visszavonul, aki inkább megelégszik a nyomorral, semhogy az élet tülekedéseiben neki is szerep jusson, az nem szerény, hanem élhetetlen. Az nemcsak, hogy nagyot alkotni nem fog, amivel a maga, esetleg hazája sorsát is előbbre viheti, hanem el fog merülni a semmiség posványába. Vágyódjék tehát mindenki nagyra, de ne állapodjék meg a vágynál, hanem tegyen is, dolgozzék is akként, hogy céljához mind közelebb jusson. Ezt nagyzo- lással elérni nem lehet; a külsőségek, -a finom keret nem emelik a becset, ahhoz becsületes, tisztességes munka és megfelelő képesség kell. Belső becs nélkül a nagyravágyás nemcsak lealacsonyítja az emberek értékét, de egyúttal anyagilag is érzékenyen megkárositja őket. A mai praktikus kor szigorúan megköveteli a szorgalmas önművelődést i rendesen előbb-utóbb kemény büntetéss sújtja azokat, kik többnek akarnak la szani, mint amennyire tehetségeik feljog sitják őket. A sok bűn, sikkasztás, lopás, rablás öngyilkosság mind a nagyravágyásban me fogamzott túlbecsülésben leli eredetét. A magyar faj, mely lázasan dolgoz megizmosodásán, bűnt követ el, ha a ki intő szavát nem akarja követni és a re delkezésére álló erővel takarékosan ne bánik. Nekünk ezt az erőt az urhatnáms; felesleges költségeire nem szabad elfecs relnünk, hanem törekednünk kell, ho< becsvágyunkat lankadatlan munka árán el githessük ki. Munka kell a hazának! S derék, hazafi csak az, aki a haza javára munkí kodik, nem pedig az, aki többnek akar Iá szani, mint amennyi, bármi hangosan kü tölje is világgá hazaíiságát. Pfeilmayer 'Ferenc. Egy igazi nagy ember — hasznos élet vei óhajtok e sorokban emléket állítani ólombetűk nyomai után, a jövendő szárnál Pfeilmayer Ferencről akarok írni, aki nagy er bér volt a szó valódi értelmében. Hiszen ahhc hogy valaki nagy ember legyen, nem kell se előkelő születés, sem nagy vagyon, sem m gas hivatal. Egyszerű munkakörben, szerér életviszonyok között emelkedik ki valóban igazi nagyság. Ilyenben élt Pfeilmayer Ferei bátyánk, sorsban emelkedett ki az én szemeit ben egy fejjel magasabban pályatársai fele Engem a Pfeilmayer családjához gyerme kori kedves emlékek fűznek. A hetvenes éve ben és a nyolcvanas évek elején, amidőn k ronkint hazatértem, gyakran fordultam meg Családi est. A papa. A mama A leány. A vő. A mama: (kind egy kártyát) Pass! Es mit szólsz te, kedves nőm ? A vő. Én is passt mondok. A leány. Coeur. A vő. (nejéhez) Igazán szeretném tudni, miért mondtál te be Coeurt ? A leány. Érdekes kérdés! Hát azért, mert Coeuröm van ! A vő. Igazán nevetséges, mikor ebben a színben én vagyok erősebb. A leány. Valamilyen szint mindig be kell mondani. A vő De legalább is nem azt, amelyikből neked nincs. A mama. Hát hogyne lenne neki az a színe, mikor éppen azt mondja be! A vő. Jó, majd meg fogjuk látni. (Játszanak. A hölgyek, kik partnerek, elvesztik a játszmát) A vő. Nos, belátod-e már most, hogy ezzel a színnel nem nyerhettél ? A papa. Nem nyerhetett?! Azt csak mindenki beláthatja, hogy rossz kártyákkal nem lehet játszani. A vő. (nejéhez) Most, kérlek, magyarázd meg nekem, miért mondtál te be éppen Göuert ? A leány. Mert öt alacsony kártyám volt ebből a színből. A vő. Édes Istenem, hiszen ez nem ok. A leány. Jó, jó, tehát rosszul cselekedtem. Még csak kezdő vagyok a shristjátékban. A mama. Nem lehet tőle kívánni, hogy hibátlanul játszók. A vő. Mintha az valami nagy művészet lenne, falán én hozzá vagyok szokva a kártyajátékhoz ? Nem vagyok olyan, mint igen tisztelt apósom, aki mindenféle kártyajátékot ismer. A mama (a papához) Csakugyan ? .4 papa. (dühös pillantásokat vet vejére) Vagyis — jobban mondva — fiatal koromban éppen úgy játszottam, mint ahogy a fiatal emberek éppen szoktak játszani. A vő. Én sohasem játszottam. A papa. Remélem, ez igy is marad. A vő. Es miért, ha szabad kérdeznem ? Fiatal korodban te is elég sokat mulattál. A papa. Én, én, az egész más ! A vő. És miért egész más? Éppenséggel nem látom be, hogy miért legyen nekem megtiltva, ami neked szabad volt. A papa. Isten ments! A vő. Te mondod ezt ? A papa Én mondom : minden embert nem lehet egy kalap alá vonni. A mama Természetes, hogy nem. A férjnek először ki kell kérni a felesége engedelmét. A leány. Oh, az én férjem semmit sem lesz engedelmem nélkül. Ugy-e lérjecském ? A vő. Ne beszélj bolondságokai ! Egy férjnek nincs szüksége semmiféle engedélyre. A mama. Vőmuram ! A vő. Mit parancsol, szivem, édes anyóson A mama. Kikérek magamnak mindenfé gúnyolódást! Azt hiszem, vőmuram megfele kezik kissé magáról. A irő. Az imént nem is hozzád szóltam. A mama Leányomhoz szóltál, de hiszi az mindegy. A vő. Bocsánat! Az nem mindegy! A leány. Mama, kérlek! A mama. Minek tartasz te engem ? A papa. Kedves vöm, te semmiségeké felhevülsz ; mire való ez? A vő. Semmiségért ? Ilyen fontos kérd nem semmiség. Mindent tisztázni kell: a fél legyen ur a saját házában, őrizze meg szaba ságát. Ebben te is igazat fogsz nekem adi Kedves apósom, van neked szabad cselekvt jogod, vagy nincs ? A papa. Oh, én. . . . A vő. Nos látod! Én sem akarok papuc hős lenni. A leány. Hát tiltottam el neked valaha v lamit ? A vő. Eltiltani? Eltiltani! No még csak; hiányzik ! A leány. Micsoda hangon beszélsz velen Oh édes Istenem ! A vő. (belátja, hogy nagyon messzire me és eszébe jut, hogy voltaképen azért tölti családi körben az estét, hogy neje szüleitől ej kis pénzt pumpoljon.) A vő. Édes angyalom, csak tréfa volt egész. Te külömben is tudod, hogy körűim H. H E.-tet női és férfi-divat, vászon, szőnyeg és rövidáru-üzlete (Ezelőtt Hanzulovits K. és Fia) ||2jj|jj|]] Alapittatott: 1850. évben. Ilin mraimii jtiici" mm mm. Olcsó, jó és szolid bevásárlási hel;
