Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-12-18 / 26. szám
Felsőbányái Hírlap Főtisztelendő ur e körülírás helyett, felsőbányái szójárás szerint rövidebben Írhatta volna ekképen: — »Nincs annak semmi baja kérem. Csupán csak a nyaka véres.« Mert hogy véres a nyaka annak a templomnak, vagyis, hogy közveszélyes a repedezett boltozata, azt a műszaki leírás is megerősíti. Ez az állapot pedig nem az utóbbi időben keletkezett, mert tudomásom szerint 40 évvel ezelőtt zárták el az oldalajtót, a repedésekkel kapcsolatos veszélyes állapotok miatt. Negyven év egy emberélet. Volt tehát bőven idő a helyreállításra. Csodák csodája, hogy eddig szerencsétlenség nem történt. Hiszen történhetett volna azóta beomlás ; keletkezhetett volna tűz vagy más veszély s az egyetlen kijárás miatt előfordulhatott volna tömeges haláleset a torlódás következtében közrendellenes állapot az, hogy egy ily nagy templomnak csak egy kijárása legyen megnyitva a közönség számára. Főtisztelendő ur ama fejtegetése, hogy terméskő falazattal erődítményt, bástyát állítottak, a templomot elegáns vasrácscsal vették körül, súlyos vádirat a szegény törpe utódok fejére. Mert ha az én gyermekem nyakán veszélyes tályog van, teste és karjai sebekkel vannak tele, nem költőm a pénzemet arra, hogy a fiúcskát cifrán öltöztessem, s a szép köntössel a sebeket eltakarjam, aranyrácsos meny- nyezetes ágyba fektessem s úgy tartsam, mig a tályog véletlenül megfojtja, hanem az az első, hogy orvost hivatok s mindenemet feláldozom ha kell, hogy féltett kincsemet a veszélytől mennél rövidebb idő alatt megmentsem. Felsőbánya város közönségének 40 év óta a legsürgősebb teendői közé tartozik templomát akkép helyreállítani, hogy az oldal ajtón közveszély nélkül, állandóan közlekedni lehessen. Az esztétikai hatást is említi Főtisztelendő ur. Na hát, én vagy 20 esztendőn keresztül keservesen néztem, hogy Szent Istvánnak, Szent Lászlónak, úgy lerongyolódott a köntöse, hogy ahhoz képest a koldus Labina köpenyege diszmente volt annak idején. Nem sokba került volna a restaurálás és mégis, hosszú időn át elmaradt. E két szent uralkodó nagyon viseltes ruházata, sem az elegáns vasrács, sem a bástya mellett nem emelte egy cseppet sem az esztétikai hatást. Ne méltóztassék tehát olyan irgalmatlan túlzásnak minősíteni azt, hogy kifejezést adtam az örömnek, midőn láttam, hogy akadt az elszármazottak között egy lelkes férfiú, aki első sorban a templom veszélyes betegségeire (mert erről van szó) komolyan rámutat s a gyógyítás szükségességét, módozatait és rendjét megjelöli. Főtisztelendő ur igen helyesen ir, midőn az előtte ismert 5 év tatarozását gondosan leltározza. Nem vehetem rósz néven, ha a 40 év közveszélyt hozható súlyos mulasztását, az 5 év szakadatlan apró munkálata mellett talán észre sem vehette. De ha a mennyezet készül beszakadni, akkor nem babrálok sem az elegáns vaskerítésen, sem az erődön, hanem visszafojtott lélegzettel, az épület mentésén dolgozom. Mindenesetre érdekes előttünk, elszármazottak előtt, a cikkely az a része, amely az egyház vagyonáról szól. Én 1905 ben gyűjteni akartam a szent királyok ruházatára. Azt mondta egy ismerősöm otthon: Ne tedd. E templom dúsgazdag. Nincs rászorulva. Gondviselői azonban keveset törődnek vele, azért látszik a szegénység. Csak ennyi a baj. Most azt látom, hogy csupán annyi a tőkéje, amennyit okvetlen felemésztene, még takarékosság mellett is, a Szmik tervébe foglalt helyreállítás. Mi marad az egyház rendes és rendkívüli költségeire, hát az iskolák fenntartására s a tanítók javadalmazására ? Erre nézve eszembe jutott egy esemény. A kiegyezés után, a népoktatási törvényből kifolyólag, úgy látszik, felhívást kapott a felsőbányái r. k. egyház, vagy az iskola igazgatósága a kormánytól. Schreutz Miklós, akkori agilis lelkész. Böhm Ágoston plébános első káplánja, felkereste lakásunkon édes apámat. Egy írást szerkesztett és olvasott fel, a melyhez édes apám készséggel hozzájárult. Ez irás elmondta, hogy a felsőbányái r. k. elemi iskola az egyház pénztárából, szükség esetén pedig a város vagyonából tarta- tik fenn. Majd igy folytatta a Spreutz Miklós lelkész írása: »Cly közös iskolát pedig, amelyben nem katholikus tanítók is működnek, itt felállítani nem kívánunk s ehhez beleegyezésünket adni, — vonakodunk.« (Az egyházi, vagy az iskola igazgatóság levéltárában a 60-as évek végéről vagy az 1870. évből megtalálja főtisztelendő ur, emlékezet után idézett sorok eredeti aktáját.) Az akkori viszonyok szerint ehhez a kijelentéshez, melyet édesapám akkor magáévá tett, én is hozzájárultam volna. Ma pedig, azt mondom : ha tanítói fizetések és egyéb iskola fenntartási költségek terhelik a r. k. egyházat, siessen ezeket a terheket átruházni a sokkal erősebb állam vállaira. Katholikus tanítók alkalmazását, államosítás ese- 1 tén is, a kultuszminiszter szívesen teljesiti. Az egyház vagyonának jövedelméből, sőt esetleg államsegély igénybevételével is sürgősen keresztül kell vinni a templomon a közbiztonság tekintetéből szükséges helyreállítást, még mielőtt a mennyezet boltive beszakadna! Kuszkó István. „Törpe utódok.“ Válasz Krasznay Zsigmond és Kuszkó István uraknak. A folyó év december 4-iki számában a Felsőbányái Hírlapnak Krasznay Zsigmond főtisztelendő ur levelet intéz hozzám, melyet mikor elolvastam az a benyomásom támadt, hogy tévesen adressálta azt a szerkesztőhöz, mert hiszen a levél tulajdonképen Kuszkó István urnák szól, ámbár igaz, hogy az inkriminált kifejezést tartalmazó sorokat Kuszkó ur szintén hozzám intézte s igy nekem jutott a szerencse mindkettőt közölni és a Főtisztelendő meleg és őszinte kézszoritását továbbítani. Valóban élveztem Főtisztelendő séged finom, meggyőző modorban tartott közléseit, melyek megnyugtatók, felderitők; a végén pedig rideg számokkal bizonyító érvelése egyszerűen kimutatja, hogy az egyház kamatjövedelméből sokat nem fordíthat a templomjavitásra, mert a papság és az iskolák fentartása tetemes költségbe kerül Viszont Kuszkó István urnák mai számban megjelenő cikke után sok dologban adok igazat legfőkép az iskolák államosítása és a templomok esetleges államsegéllyel való renoválása tárgyában; mely javaslattal ezúttal Kuszkó ür halgaton elismeri azt, hogy a felsőbányái róm. kath. egyház a templomnak a Szmik Antal ur tervei szerint való kijavítására, de még a sürgősebb javításokra is szükséges anyagiakkal nem rendelkezik, tehát az egyház pénzügyi helyzete és a sürgőssé vált építkezések valami szépen összhangba hozandók és okvetlen orvoslandók. Azonban azt kérdem Kuszkó úrtól, hogy ki ítélendő el inkább, azok a nagy alkotók, kik egy monumentális épületet, mikor még a szükséges anyagiakkal bőven rendelkeztek, rosszul építettek, vagy a törpe utódok, kik pénzügyi korlátok közé szorítva a nagyobb javításokra irányuló jó szándékukat kellőképen nem érvényesíthetik. Azt kérdem továbbá, hogy ha belátja az egyház megkötöttségét, mely mellett el nem ítélhető, kitől kívánja a templom restaurálását ? A felsőbányái róm. kath. közönségtől-e, amelynek fokozottabb áldozatkészsége is elenyésző csekélység volna a szükséghez képest, vagy a várostól, mint jogi személytől, mely csupán a tanügyet illető önként vállalt társkegyuraságá- ból kifolyólag eljutott az áldozatkész hozzájárulás lehetőségének maximumáig ? Avagy talán az elszármazott erkölcsbirák- tól, kiknek áldozatkészsége bizonyára arányban fog állani az elkeseredéssel. Irigykedve olvasom, hogy Krasznay főtisztelendő ur törölheti névjegyéről a díszítő jelzőt, de per analógiám, — bár a főur engem egyenesen megjelölt a rendjel viselésre, — magamat mint egyéves beköltözöttet önkényesen kiveszem »a bennszülött törpe utódok seregéből* és igy mint indifferens egyén utasítom vissza a benszülöttek nevében a meg nem bánt, de megismételt jelzőt, ezen komikusán nagy- képüsködő kritikát! Mert hiszen a templomot a templom pénztár építtette, a templom-pénztár vezetősége költ reá most is, és bárkit vagy kiket érhet gáncs, ezen dologban csak épen a város közönségét, köztük a bennszülötteket nem, kik sem templom-pénztár, sem egyházi vezetőség. Nagyon szép az elszármazottak haza való érdeklődése és vonzalma de mikor az jogtalan támadásokba megy át, épen nem alkalmas arra, ! hogy rokonszenvet támasszon az itthon maradt benszülöttekben. A szerkesztő. HÍREK. Lapunk kedves olvasóinak boldog karácsoni ünnepeket kívánunk. Dr Tóth Gábor k incstári müorvos nejével és nővérével városunkba érkeztek. Holéczy Gyula államépitészeli mérnök nehány nepot Felsőbányán töltött. Kinevezés. Ö felsége Szeőkefalvi Szentmik- lóssy József nagybányai kir. jácásbirót a Vilik fizetési osztályba léptette elő. Tiszteletére az úri casinó termeiben fényes társas-estély volt.. Hivatalvizsgálat Luby Géza vármegyei aljegyző folyó hó 8-án az anyakönyvi hivatalt megvizsgálta s ott mindent rendben talált. Közgyűlés. Felsőbánya város képviselőtestülete f. hó 18 án közgyűlést tart. Vármegyei közgyűlés volt december 12 én Nagykárolyba, melyen Farkas Jenő polgármester is részt vett. A tisztújító közgyűlés folyó hó 19-én lesz. Szomorúan zugnak a harangok ! Hazajött az elszármazott a szülőföldbe az övéi mellé pihenni! A kegyetlen halál ismét a fiatalok közül választotta ki áldozatát. A már majdnem befejezett életpálya záró kövénél, a férfi erő virágjában kihűlt egy szív, melyben sok nemes, gyöngéd érzés rejtőzött. Dr Wagner Sándor a néhai hires városi főorvosnak fia 29 éves korában Nagybányán elhunyt. A jogi pályát végezte, megszerezte a jog- és államtudományi tudori okleveleket és most szorgalmasan készült az ügyvédi vizsgára, jogi képzettsége, éles esze, szép haladást ígértek neki. Finom modora, kiterjedt általános ismeretei, vidám kedélye, ragaszkodó önzetlen szive sok igaz barátot szerzett, kik mind sirva állták körül a korán elköltözöttnek koporsóját és kisérték el Felsőbányára, az utolsó útjára. A család gyászlapja következő : Schmidt Jenőné sz. Wagner Mária, úgy a saját, valamint alantirottak nevében is mélyen megrendült szívvel tudatja, hogy a forrón szeretett testvér, sógor és nagybátya dr. Wagner Sándor f. hó 7-én hajnali 4 órakor, éleiének 29 ik évében, a halotti szentségek felvétele után elhunyt. Drága halottunk hűlt tetemét f. hó 8 án d. e. 9 órakor fogjuk a róm. kath. egyház szertartása szerint (ve- resviz-uti gyászháznál) beszenteltetni és onnan a felsőbányái róm. kath. temetőben levő családi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Jó leikéért az engesztelő szent misét az Egek Urának f. hó 7-én délelőtt 10 órakor mutatjuk be a helybeli Szentháromság templomban. Nagybánya, 1907. december 7. Béke poraira! Schmidt Jenő, Schmidt Jenőke, Schmidt Rózsika. A fernezelyi vasút megnyitása. Mint biztos forrásból értesülünk, a fernezelyi vasút még ez évben megnyílik. Kádár István nvug. számvevőszéki tanácsos a Lipót-rend lovagja 67 éves korában Alagon elhunyt. Dr Kádár Antal nagybányai kincstári főorvos fivérét gyászolja az elhaltban. — Mayer Károly nyug. számtanácsos Nagybányán 81 éves korában meghalt. Újévi üdvözleteiket, a helybeli »Szegény- sorsú iskolás gyermekek segélyző egyesülete« javára megváltották: Pály Ede 10 K-val, Fizély Sándor 5 K-val, Farkas Jenő és dr Szokol Pál 3—3 K-val, Sarudy Sándor, Hámori Nándor, dr Berks Aurél és Kilián Béla 2—2 K-val, Baumertb Károly, Nagy Lajos, Bernovits Emil, Ember Péter, Nistor János, özv. Süssner Ferencné, Barthos Mihály, Szabó Károly, Bónis Sándor, dr Moldo- ván Ferenc, Pap Márton, Bay Károly, Spáczai Gyula, Mikola A. Gyula, Száléi László, Lévay Sándor, Lévay Ferencné, Lévay Zsigmondné, Csonka József, Báthy Imre, Orbán Károly, özv Miskolczy Mártonné, Dimand Károly, özv. Gáboi Józsefné, Likker Károly és Kováts Gyula 1 — 1 koronával. „Törpe utódok.' Az ezen cim alatt lapunk múlt számában megjelent cikkelybe (Levél a szerkesztőhöz) több sajtóhiba között pár nagyobb értelem-zavaró hiba is csúszott be, melyeket ki igazítunk a következőkben. Ezen rész: »bennünket mai felsőbányaiakat, szemben a felsőbányái lakossággal, törpe utódoknak titulál* igy olva sandó : »szemben a régi felsőbányái lakossággal.« Ezen részben: »aligha nem korrekciót fogol kapni a szerkesztőtől, olyatén korrekciót, hogj ő nem okolja« stb. szerkesztő helyett szerző ol vasandó. Alább pedig az »épületek gondozása« kifejezésben »épületnek* lett volna szedendő. Gyászhir. Dr. Serly Gusztáv, vármegyén* nyugalmazott főorvosa, e hó 10-én reggel 3 órakor élete 76-ik évében pár napi gyengélkedés I után Nagykárolyban meghalt. Á megboldogult ki a Ferenc József-rend lovagja volt, 1848-bar mint honvéd hadnagy részt vett a szabadság- harcban s a piskii hídnál ő tűzte ki a győzelen ' lobogóját. Dr Wagner Sándor.
