Felsőbányai Hírlap, 1907 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1907-12-18 / 26. szám
Felsőbányái Hírlap A gyufa hetvenöt éves. Hetvenöt éve annak, íogy Kámmerer Frigyes porosz alattvaló fogságban, 1832. év november havában a gyufát fel- alálta, annak értékesítésétől azonban szigorúan iltiltották. Az első gyufagyárat csak az ő halála itán, 1857-ken állította fel az angol Holden, ki ízzel milliókat szerzett. A vármegyei függetlenségi párt e hó 11-én Szatmáron Luby Géza pártelnök vezetése alatt gyűlést tartott, melyen Luby Géza pártelnök 'elolvasta, hogy a régi tisztviselőkön kívül ;ddig kik adták be pályázatukat az egyes ál- ásokra. — Alispáni állásra: Ilosvay Aladár uj). Főjegyző: Péchy István dr. Árvaszéki dnök: Ilosvay Ferenc. Főszolgabíró: Központi ; Madarassy István, fehérgyarmati Jékey sándor, szatmári Csaba Adorján, csengeri dr. Áépessy László, mátészalkai ifj. Péchy László, ;omkuti Péchy Péter, nagybányai Damokos ferenc, szinérváraljai Bay Miklós, Galgóczy Irpád dr. (uj), erdődi Eötvös Róbert, Jeszenszky Béla (uj), Domahidy Pál dr. (uj). Árva- izéki ülnökök: Bornemissza Géza, Gáspár Jál, Illés Olivér, Komoróczy Iván dr, Kozma ierő, Sepsy Sándor (régiek), Galgóczy József, löszörményi Endre, Gellért Endre, ifj. Luby Géza, Gulácsy Tibor (újak). Aljegyzők : Mangu !éla, Kerekes Zsigmond, Szintay Gábor, Luby iéza, Gyene Pál dr. (régiek). Szoigabirák : izombathy Ödön, Neupauer János, Kállay í)dön, Kállay Szabolcs, Domahidy Pál dr., Galgóczy Árpád dr., Jeszenszky Béla, Kovács Jándor, Jékey István dr. (régiek) Bátthy ,ajos, Pavela Zsigmond, Galgóczy István dr.. izintay Gábor, Lázin Tivadar, Ináncsy József r. közigazgatási gyakornokok. — Végül je- snti, hogy az avasujfalusi főszolgabiróság fel- llitása, valamint a mátészalkai második szol- ;abirói állás rendszeresítése a belügyminisz- eriumban jóváhagyás előtt áll s ezen állá- okra junius hóban a választások megejthetők esznek. Majd az egyes állásoknál a személyek aegválasztására került a sor, mely vitában az lnökön kívül Jeszenszky Béla, Sárközy An- or, Világossy Gáspár és Madarassy Dezső iz. tagok vettek részt. Rácz Elemér és dr. lajthényi Lajos gacsályi körorvos közötti sze- lélyes ügy elintézése után, az elnök határo- atilag kimondta, hogy a párt csakis olyan Hőiteket fog támogatni, akik a vármegyei üggetlenségi pártnak régebb idő óta tagjai. A Vakokat Gyámolitó Országos Egylet a övetkező felhívás közzétételére kért fel bennün- et: Sorssujtott vak embertársaink nevében for- ulunk a nagyközönséghez és hívjuk fel a ma- yar hazának minden igaz fiát, minden lelkes mberbarátját, hogy kérésünket meghallgatva, íódol nyújtson egyletünknek, hogy örökös sötétégben szenvedő embertársainkkal sorsukat lega- ibb egy napra felejtetve, elérjük azt, hogy öröm- íel, békével, szeretettel ünnepelhessenek a sze- 3tet ünnepén. A Vakokat Gyámolitó Orsz. Egy- st vak honfitársaink ipari kiképeztetését és fog- dkoztatását ismeri nemes hivatásának. Budapes- ;n és több nagy vidéki városban lévő interná- isokkal egybekötött intézeteiben több száz sors- jjtottnak nyújt munkát, otthont és mindennel aló ellátást. Szép a feladat, melyet végez, mert haza dolgozó munkásaivá, a társadalom buszos tagjaivá teszi azokat, kik különben örökös étlenségre volnának kárhoztatva ; s nagy részök . társadalom terhére vált volna, De egyletünk a pglalkoztatás és mindennel való ellátás mellett ulyt fektet arra is, hogy vak gvámolljai tudását övelje, intelligenciájukat emelje, részök legyen érni szórakozásban és néha-néha egy örömnapot serezzen nekik. Ily örömnapot kíván nekik sze- 3zni karácsony ünnepén. A rendkívül szegény gyletnek azonban e célra áldozni nem telik. Ez kból fordul a nagyközönséghez azon kérelemmel, e forduljon el hideg közönynyel a sorssujtottak )1, hanem gvuladjon ki szivében a részvét szikija és a szerencsében, jóllétben, boldogságban élők mlékezzenek meg szeretettel a szerencsétlenségen, a szegénységben szenvedőkről. Ügy pénzbeli, lint természetbeni adományokat az egylet hálás öszönettel fogad. Pénzbeli adományok a vakok ivára a Kisbirtokosok Orsz. Földhitelintézetéhez I. Géza-utca 2. szám alá, a természetbeni ado- iányok az egylethez VII. Hungária körút 16. :ám alá kéretnek. CSARNOK, Az ima, A társaságunkban egy havas téli éjszaká- an sok keserű szó esett amiatt, mért kedvez >bban a gondviselés a butáknak, a gazoknak, tint az okos és tisztességes embereknek. Mi lindnyájan igen jó véleménynyel voltunk a magunk szellemi és erkölcsi erőinkről, tehát mindannyian leverten és haragosan távoztunk. Rosszkedvűen indultam haza. Körülbelül félkettő lehetett éjfél után. Az éjszaka csupa fehérség volt. A fagyott hó csikorgóit a lábam alatt és amint a tele hold ezüstös fénye rásütött, csillogva villantak az apró jegecek. Egy árva lélek se járt az utcán. A házak szögletes, sötét tömegei feketén meredtek bele az egyforma fehérségbe, csak a templom ablakai úsztak csodálatos kékes fehér világításban. Nem tudom, hogy történt, de éreztem, hogy vonz ez a világosság. Egy pillanatig megálltam a sarkon és néztem a csöndes templomot, anélkül, hogy eszembe jutott volna kutatni, miért a fény éjjel, mikor néptelen az ur háza és ki se bolygatja csöndes magányát. Egyszerre megérintette valaki a karomat. Egy fehérruhás szomorú leány állt mellettem, izzó szemekkel, leomló fekete hajjal. Hosszú vékony ujjaival megfogta a karomat és meglehetően érdes, parancsoló hangon szólott rám: — Jer! Mintha öntudatom elhagyott volna, valami szédülés formát éreztem. A leány karomat fogta és különös ringó lépésekkel ment oldalam mellett, és én haladtam vele egyenesen a templom ajtaja felé. Az ajtó, anélkül, hogy valaki megérintette volna, megnyílt. Beléptünk. Az egyház hatalmas hajója üres volt. A padokban senki. Vakító fehér világosság sugárzott mindenfelől Az oltárok aranycirádái csillogtak, a Szűz Mária képe mintha elevenen mosolyogna, a glória szikrát hányt és az orgonából csodálatosan mély, búgó, megkapó hang özönlött felénk. Tömjénszag párolgott vékonyan, köny- nyedén a levegőben, ns ragyogott minden, a mennyezet, a falak, sőt az oszlopok csúcsíves hajtásai is. Megálltunk egy oszlop mellett. A leány puha, hideg kezével végigsimitotta a homlokomat. A szemem hirtelen kidagadt és csodálatosan megélesedett látásom. A világosság egyszerre sok-sok ezernyi vékony reszkető fehér sugárrá foszlott, amelyek mind egyenesen fölfelé törtek és azután egybefolytak, egybeolvadtak és ragyogó párává váltak odafenn a ködben. A leány egészen közelembe hajolt és szilárd, érthető hangon megszólalt: — Látsz? — Látok — feleltem súgva, mialatt a fogaim összeköcódtak. Mit látsz ? — Sugarakat, sok-sok ezernyi sugarakat. A leány hangja egyszeriben melegebbé vállott, mintha egy kissé remegett volna is : — Nem sugarak ezek, hanem imák, amelyeket ma itt elmondottak és amelyek arra várnak, hogy az Ur meghallgassa őket. Nézd, a magasba tör mindenik, ahol a teremtő lelke lakik. Mindenféle imák, kegyes csalók, jámbor hazugok és kétszínű ájtatoskodók könyörgései. Szenvedelem vagy bűn ragad valamennyihez, majd meglátod mindjárt, mert a hazug könyörgések már nem jutnak az ő színe elé, elnémulnak, feleuton köddé és párává lesznek, az Ur zsámolya elé csak a tiszta lelkek könyörgése kerül. Nézd! És a templom egyszerre homályosodni kezdett A sugarak halványodtak, foszladoztak, előbb ritkábban, azután egyre sűrűbben. A vakító világosság egyre szürkült. A falak nem csillogtak többé. A templomhajó mintha szélesednék, az oszlopok csúcsba menő ivei közé bevette magát a homály. Az orgona egyre tompábban, elhalóbban és szomoruabban búgott. Majd vak sötétség borult reánk egészen. Csak egy, egyetlen sugár ragyogott a maga szűz fehérségében, csillogva metszvén át a fojtó feketeséget. Egy vékony, tiszta sugár, mely merész egyenességben tört a magasság felé. A szemem belékáprázott a nézésbe. Hirtelen, hevesen, a kíváncsiságtól remegve, ragadtam meg kísérőm karját és a sugár felé mutatva, kérdeztem: — Hát ez mi. Hát ez kinek az imája... ? Egy pillanatig habozott ? azután megszólalt. — Egy leányé, egy szegény, szerencsétlen leányé. Egy leányé, aki szeretett és akit megcsaltak. — Bünbocsánatért imádkozott? — Oh nem. Az ő imája tisztább és ma- gasztosabb. Csalni bűn, de megcsalatni nem. A csalódás csak szerencsétlenség, mely nem szorul bocsánatkérésre. Aki ilyenért imádkozik, fölösleges munkát végez, mert őt nem sújtja a jövő élet veszedelme. Ellene nincs harag az égben . . . Izgatottan sürgettem: — De hát miért imádkozik . . .? — Hallgass meg nyugodtan és elmondom. A leány fiatal volt, szép, szerelmes és hivő. A férfi okos, hideg, szépszavu és üres szivü. Eléje került a leány és ő keresztül gázolt rajta. És . ahogy meggyalázta, hát ott hagyta. A tönkre tett leány sírva várta sokáig a csábitót és mig arcáról lemosták ifjúsága rózsáit a köny- nyek, a férfi járt uj kaland és uj szerelem után. Azután megházasodott, szerelem nélkül, érdekből. A leány, akit elvett, gazdag volt és szép, nagyon szép. De hiába volt a pap imája, áldás nem volt a frigyen. Mintha láthatatlan árny ült volna közéjük, a lelkűk kereste bár, de nem találta egymást. Fáztak egymás mellett mind a ketten, hideg volt a fény, mely körülvette őket. Lassankint azután az asszony szive egészen elfordult az urától és amint a feleség szive távolodott tőle, úgy lobbant fel a férfi szivében a szenvedély. Érezte, szenvedte a féltékenység minden kinját. Futni szeretett volna magamagától és majd összeroskadt a gyötrő szenvedés kínjai alatt. És akkor eszébe jutott az, akinek ő ugyanezt a sorsot adta végezetül. Úgy érezte, ez az átok fojtogatja őt és ha bocsánatot nyer tőle, felette is megszűnik az Isten haragja. Először visszariadt a gondolattól, később azonban görcsösen kapaszkodott beléje. És elment a leányhoz, sápadtan, megtörve, megfogyatkozva. Es leborult előtte és könynyel áztatta aszott kezét. Így könyörgött bocsánatért. Ez pedig végighallgatta, amit a vezeklő ember mondott és azt felelte rá : — Tőlem ne kérjen bocsánatot. Ha vádoltam volna, ha gyűlölném, sohasem szerettem volna igazán. Hanem imádkozni fogok, hogy értsék meg egymást. Imádkozni fogok a boldogságáért. Es imádkozott érte, szívből, igazán ... * A hideg megborzongatott. Álltam a kísérteties, hideg, fehér éjszakában. És a torkomat összeszoritotta az a tudat, hogy a gazoknak több a szerencséje, mert a jók imádkoznak értük. Kármán Ferenc. Kiadótulajdonos: Nánásy István. % A GR ARIA r in Mis benzinmotorok benzincséplők jYíalomberenöezések Kérjen minden -m gazda árjegyzéket. Levélczim: Nyomatott Nánásy István könyvnyomdájában Nagybányán.
