Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-05-23 / 11. szám
XLI_ évfolyam. 11. SESÄITL. 1906. ZMIáij-u.s S3. FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP« TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Dr Falussy Árpád főispán beiktatása. Csak most számolhatunk be olvasó- közönségünk előtt ama ritka szép ünnepélyről, mely május 8-án Nagykárolyban^ megye székhelyén zajlott le. A Szaímár felől robogó vonat nagy közönsége a város házain lengő zászlók, az innen-onnan jövő kocsik sokasága mutatta a nap jelentőségteljes voltát. Feszült figyelemmel vártuk a 11 óra megérkeztét, mint a dr Falussy Árpád uj főispánunk beiktató ünnepélyének tulajdonképpeni kezdetét. Mindenki hallani s látni szerette volna mielőbb azt a férfiút, ki országunk egyik történelmi nevezetességű vármegyéjének — a mostani függetlenségi elvet valló minisztérium által élére állíttatva, — rég táplált vágyak és óhajok egyik hathatós zászlósaként foglalja el főispáni székét a megye minden részéből összejött nagy közönség honszerelmi lelkesedésétől övezve. A diszmagyarba öltözött dr Falussy Árpád impozáns megjelenése előre biztosítja a rokonszenvet. Majd erős független érzelemről tanúskodó hazafias tüzes beszédével a szivekbe lövelt. Erélyes akaraterőtől áthatott kijelentései, hivatal körének minden mezejét hirtelen átszárnyalva, mély benyomást tellek a várakozással eltelt hallgatóságra. Valóban a megye közönségének kívánalma szerint beszélt. Nem kételkedünk benne, aszerint is fog cselekedni. S mint ahogy erős, nemzeti akarattól telitett székfoglalója megtalálta az utat a hasonérzelmü lelkekbe: úgy cselekedetével csak fokozni fogja a hozzá fűzött szép reményeket, nevelni fogja az iránta nyilvánult tisztelétet. A királya iránti hűségre, az ország törvényeinek, alkotmányának megtartására magát elkötelező eskü letétele után, megyei helyettes alispán, ílosvay Aladár üdvözölte figyelmet keltő szép beszéddel a a megye első tisztviselőjét, mire válaszolva nángsulyozta, hogy a megye autonómiáját nem csak tiszteletben fogja tartani, de növelni, szélesebbre terjeszteni kívánja, mert mint közelebb is — úgy talán jövőben ez lehet a nemzet alkotmánya megvédésének erős vára. Különösen tetszett a nagy többségnek, midőn mondta főispán ur: »gyomlálni jöttem, gyomlálni a gazt, a múlt idők haza- fiatlan maradványait elseperni a cselekvés színteréről. Természetesen mindenki ama szerencsétlen alakokra, tán áldozatokra gondolt, kiket balvégzetük a nemzeti küzdelem úgy vélt akadályául állított, kik azt hitték, hogy a sokáig eltartható válságos időkben meglehetősen népszerűtlen szolgálataikkal halasztást nem tűrő ügyekben a közönség, az ügyes-bajos nép érdekeit is elősegítik. Valljuk meg az igazat: az ár elé sodortatva sok »nagy hazafi* gyengének bizonyult volna. Kényelmes volt helyzete azoknak, kik távolról nézték az árral úszókat. S itt jut eszembe, hogy e szép nap ragyogó fénye elé is borult egy kis felleg, mely azt hiszem a megyei pénzügyigazgató lelki szemei előtt őrökké ott sötétüli. S ha igaz, hogy figyelmeztetve volt a távolmaradásra, s ő mégis megjelent alantas tisztviselői élén a főispán előtt, úgy megérdemelte azt az inzultust, melyben bő része volt. Szinte vakmerőség volt tőle a kedélyeket izgatni, s a kedves emlékű napot megjelenésével zavarni, s alkalmat szolgáltatni még arra is, hogy a főispán a pénzügyigazgatósági tisztviselőket is meg- leczkéztesse. Méltán tetszeti főispán ur magyar fajunk jogos érdekeit védő amaz őszinte, férfias kijelentése, miszerint minden hatalmával, erejével oda munkál, hogy megyénk határszélein, az utóbbi évtizedekben tért hóditó nemzetiségi aspirátiók kellő mederbe szorításával a magyar nemzeti nyelv terjedése s más törvényes kívánalmak kielégítése előmozdittassék. Hangsúlyozta e mellett a nép anyagi, szellemi jólétének előmozdítását, a közművelődés, s kultur törekvések érvényesülését. Biz erre nagy szükség van. Minden alkalommal meg kell győzni nemzetiségi agitátorainkat első sorban arról, hogy e hazában hazát talált, minden honfi szívben, lélekben, nyelvben kell, hogy magyar legyen. Ne legyen más törekvése ha itt lakik, ha ennek a földnek kenyerét eszi, vizét s borát iszsza, levegőjét szívja, mint itt élni és halni. Aztán ne felejtsék, hogy a nép jóléte első sorban műveltségében keresendő. Az a nép, mely értelemben az oktalan állattól alig különbözik, az a nép, mely az elemi oktatás legelemibb nemével sem ismerős, mely írni s olvasni a 20-ik században sem tud, nem számíthat arra, hogy a népek nagy versenyében emberül megállja helyét. Ebben fogállani p. o. a köztünk élő románoknak is legnagyobb joga,előmenetele, ha erkölcsi, szellemi vezéreik világosságra vezérlik híveiket, s nem tartják a tudatlanság babona sötétségében. Hiszen még a Krisztus előtti korban élt Hozseás próféta mondta: »Elvész a nép tudomány nélkül.« Nagyon bölcsen teszi azért megyénk Egy régi dal! (Heine.) Yala egy agg király, Feje fehér, szivébe' gyász; ■ Szegény, öreg király — Ifiju feleségre vigyáz. És volt egy csinos apród is, Haja szőke, szive vidám; Hordozd az uszályt A király felesége .után. Ismered már a régi dalt? Oly szelíd, úgy zokog . ... Szerették nagyon egymást S meg kellett halniok. ____ Sulipis. Ad alékok Felsőbánya monográfiájához. — Irta: Szmik Antal okleveles mérnök. — A szülőföld iránt érzett rajongó szeretet sugárzik ki e vaskos könyv minden sorából, mely- lyel a szerző, Felsőbányának lelkes fia, mint maga mondja előszavában: »szülőföldjének vélt szerény szolgálatot teljesíteni, midőn egybegyüj- teni, megőrizni s közrebocsátani törekedett mindazt, ami Felsőbánya város múltjára, jelenére, földés természetrájzi viszonyai, ipari, művészeti, irodalmi és néprajzi emlékeire vonatkozik.« A nagybecsű munka, mely egy rendszeres monográfia megírásához megbecsülhetetlen anyaghalmazt ölel fel, nagy nyolezadrét alakban 478 oldalra terjed s valósággal bibliája kell, hogy legyen minden felsőbányái, vagy innen elszármazott embernek. Nagy szolgálatot tett a szerző azzal, hogy 24 évi anyaggyűjtése eredményeként irodalmunkat ezzel a szép munkával gazdagitá. Könyvét átolvasni nem, csak átböngészni volt időm eddig, de megvallom, — anélkül, hogy a szerző szerénységét sérteni akarnám — hogy reám azt a benyomást tette, miszerint e munka nemcsak lokális, de általános jelentőségű alkotás, melyben úgy a történelem, mint a földrajz, természetrajz, bányászat, irodalom stb. sok-sok olyan anyagot talál, mely eddig a dolog természeténél fogva csak kevesek előtt volt ismeretes, de immár közkincsévé válik az egész hazának. A könyv öt részre van osztva, ezek: I. Felsőbánya története. II. Földrajzi viszonyok és bányászat. III. Népesség. Egyházak. Építkezés. Közgazdaság. IV. Nyelvjárás. Szokások. Néprajz. Pintye Gregor. V. Olvasóegylet. Színészet. Felsőbányái konyha. Régi jó idők. Az első rész: Felsőbánya története, 142 oldalra terjed s már ebből is gondolható, hogy elég részletes. Kezdődik, mint minden történet, a hagyományokkal, mondákkal, a régi leletek felsorolásával, melyek a városnak már a rómaiak uralma alatti létezését bizonyítják. Majd régi okmányokat reprodukál, melyeket a szerző nagy szorgalommal gyűjtött össze különböző helyekről. Egy tárcza keretében csak rámutatni is lehetetlen arra a becses anyaghalmazra, mely itt össze van hordva s a melyet a szerző a történetiró logikájával bonczol s állít elő belőle oly megkapó képet a régi Felsőbányáról, mely magával ragadja az olvasó lelkét s egészen az illető korszakba képzeljük magunkat a régi dolgok olvasása közben. A könyv ezen részében cronologikus sorrendben találjuk Felsőbánya múltjának leírását a XIV. századtól napjainkig. A II. fejezet a következő alczimekre oszlik : 1. Általános leírás. 2. Felsőbánya vizei. 3. Állat- és növényvilág. 4. Bányászat. 5. Bányarém. 6. Bányászleány. 7. Bányász dalok. — Itt kiváló földrajzi és bányászati szaktudás, finom irodalmi érzék, az állat és növényvilág szeretete bilincselnek le bennünket. A benszülött maga is csodálkozik azokon a dolgokon, amelyek itt le vannak írva s ügyszólván, ebből a könyvből ismeri meg valójában szülővárosát, az idegen pedig leküzdhetetlen vágyat érez arra, hogy közvetlen szemlélet után ismerje meg a Szmik Antal hivatott kalauzolása mellett Felsőbánya természeti és lelki kincseit. A III. rész tartalma: 1. Felsőbánya népessége. 2. Az egyházak története, a) Református egyház. A felsőbányái református főiskola. A református egyház műkincsei és műemlékei, b) Római katholikus egyház, c) Görög katholi- kus egyház, d) Protestáns egyház. 3. Építkezés. 4. Foglalkozás és közgazdaság. 5. Iparművészeti emlékek. — Különösen a református egyház
