Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-03-28 / 7. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN.;. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro ia b Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére ■ Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSO ARAK MELLETT KOZÖLTETNEK. Villany világítás. Városunk hiányos világítása sok panaszra ad okot, e miatt gyakran felmerült azon óhaj, hogy Felsőbányán villamvilági- tást kellene alkalmazni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha elegendő magánfogyasztó jelentkezik, mert különben az áramfejlesztő telepre ráfizetne a város. E tárgyban érdekes ülése volt f, hó 20-án a gazdasági és pénzügyi bizottságnak, melyen Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt Spáczay Gyula jegyző, Mün- nich Sándor gazd. tanácsos, Háder Ferencz pénztáros, Bernovits Emil, dr Csausz Károly főorvos, Süssner Ferencz, Baumerth Károly, Nagy Lajos, Likker Károly és Tury Ferencz bizottsági tagok, továbbá a Siemens és Schuckert budapesti ezég részéről Bartók főmérnök és Vargai Kálmán tisztviselő vettek részt. A Siemens és Schuckert ezég kiadottéi előadták, hogy azért lettek kiküldve,. hogy tanulmányozva a viszonyokat, készítsenek tervet: mi módon lehetne Felsőbányán a villamvilágitást berendezni. Az eddig ösz- szeirt 600 lánggal teljesen kizártnak tartják a villamvilágitásnak jövedelmező üzletként leendő létesítését s azon reményöknek adnak kifejezést, hogy Felsőbányán is, mint más, hozzá hasonló nagyságú s már villam- világitással biró városokbnn legalább is kétszer ennyi, vagyis 1200 lang lesz elhelyezhető, mert csak ilyen számú lánggal lehet a villamvilágitásnak jövedelmező berendezéséről beszélni. Ezek után áttértek arra, hogy milyen erőre lehetne itt a villamvilágitást berendezni. A város rendelkezésére álló négy vizerő egyesítésével az üzemet felállitható- nak találják, azonban az esetben az egyesítéssel felmerülő költség oly nagy lenne, hogy a villamvilágitásból nem lehetne számítani jövedelemre, annál kevésbé, mert az árok vize a turbinára rendkívül káros hatású s e miatt a drága turbinákat gyakran kellene kicserélni. A villamvilágitást csak úgy tartják a városra nézve előnyösen és jövedelmezően létesíthetni, ha a városi egyesített vizerő nappal egy malmot hajtana s estétől, illetve délutántól a villamvilágitás részére szolgáltatná az erőt, mert az esetben a malom bérjövedelme fedezné a viz- erők egyesítése és a turbina feállitása által felmerült költségek kamatait. — Létesiteni lehetne még a villamvilágitást az esetben is, ha egy meglevő iparvállalat, vagy gyár, mint a Reismann Herman ezégé, a gyárteleppel kapcsolatosan rendezné be a villamvilágitást oly módon, hogy gépeit és vizerejét üzeme szünetelése után a villám fejlesztésére átengedné. Ezen terveket kidolgozva, egy javaslat alakjában a közgyűlés elé fogják terjeszteni s egyúttal a Reismann czéggel is érintkezésbe lépnek ez ügyben. Mindenek előtt szükségesnek tartják a lángok számának megállapithatása végett egy újabb felhívás kibocsátását, melyben a villamvilágitás előnyeinek felsorolása „nelletf újabb jegyzésre hivatnék fel a közönség. Tájékozásul megjegyzik, hogy egy 16 gyertyafényü lángnál óránkint az áramfogyasztás 3V2 fillérbe kerülne, ha évenkint minden egyes lángnál 400 órai áramfogyasztás vétetik számításba. A bizottság a kiküldöttek előterjesztéseit egyelőre, a terv beküldéséig, tudomásul vette. E tárgyban a következő felvilágosító czikket kaptuk: Hivatkozással azon körülményre, hogy a városnak villanyvilágítással való ellátására ujjab- ban előnyös ajánlat tétetett a Simens és Schuckert budapesti ezég részéről, ezen, már több Ízben felvetett fontos kérdés megvalósithatása érdekében ez érdeklődő közönség némi tájékoztatására gyakorlati tapasztalataim alapján a villanyvilágítás költségeit összehasonlítom az ajánlattevő ezég által meghatározott költségekkel, azon okból is, hogy az ajánlattevő vállalkozók néha többet ígérnek, mint a gyakorlatba teljesíteni képesek. Ugyanis a vállalkozó ezég felsorolt ajánlatával szemben a miskolezi közkórház egyik épületét, mely tisztviselők lakhelyéül szolgál és 20 izzó lámpával van felszerelve — vettem fel összehasonlításra. Az 1901. évben január, február, már- czius és április hónapokban felmerült világítási költségek fejében a következő összegek számíttattak fel, u. m. : január hóban 20 lámpára naponta 3 korona, azaz egy lámpára esik 15 fillér; február hóban ugyanazon 20 lámpára naponta 1 kor. 50 f., azaz egy lámpára 7l/2 fillér; márczius hóban 1 kor. 30 fillér, azaz egy lámpára 61/, fillér; április hóban 1 korona, azaz egy lámpa 5 fillér. Á következő hónapokban a fogyasztás annyira csökken, hogy junius és julius hónapokban egészen szüneteltetni lehet a telepet, a menynyiben a csekély fogyasztás az üzem költségeket nem fedezné. Hogy a felszámított összegben lámpánként és naponként hány világítási óra van i azt megállapítani nem lehet, az áram hek- tovatt órákba lesz kifejezve. A fentebb felsorolt díjtétel 7 fillérrel van számítva hektovatt óránkint, mely áramegységből 2 drb 16-os lámpa éghet egy órán át. Hogy a létesítendő villanyvilágítás a város, vagy más vállalkozó által szolgáltatható legyen, a fenti egységárban, feltétlenül megkivántatik, hogy az ajánlattevő által meghatározott 1200 lámpára fogyasztó legyen összeírva, a másik kellék, hogy minden lámpával egy év alatt 400 órán át kell világítani. Az elébb feltüntetett világításra szánt időből mindenki meghatározhatja, hogy mennyire van szüksége, p. o. január hóban naponta 4 óra = 124 február » » 4 > ===== ' 112 márczius » » 3 » = 93 április » 2 » = 60 május » » 1 » = 31 junius és júliusban »-- » = — au gusztus hóban 8 2 » = 62 szeptember » )) 1 Va ” = 105 október » T> 4 » == 124 november » » T—< co == = 135 deczember » 7> 5 » = 155 összesen: 1001 óra. Mikor még vadászni jártam. — Irta: Kárpáti Endre. — Hát bizony az már régen volt. Azóta vagy ötven kalendáriomot fabrikáltak az asztromókusok. Akkor még bírtam az ázást-fázást, amivel a vadászás jár. Most ? . . . csak a zsákmányban szeretek részesülni, ha hozzájuthatok. Mert hát a nagyúri kompániák kibérelik a vadászterületeken és a törvényszabta időben százával mennek ki a hajtők, körülkerítik a vadakat és a puskás szájába terelik. Van is zsákmány! Csakhogy az waggonszámra Becsbe, Berlinbe, meg ki tudná hova kerül az urak asztalára; a szegény embernek legfeljebb a nyúl hátulsó lábai jutnak, hogy legyen mivel a subiczkot csizmájára kenni. Isten ments, hogy valaki, akinek nincs vadászterülete, meg vadászati engedélye, egy ártatlan nyuszikát hatalmába kerítsen! Drága pecsenye lenne az! Másképen volt az akkor! Nem korlátozta a vadászt a mindenféle paragraf. Ha kedve szottyant, fogta puskáját és lelőtte ott, ahol találta azt, amit talált. Nem sok fejtörésébe került, hogy hová menjen vadászni, volt vad elég. A farkas bevicsorgott a falusi ház ablakán, a róka százszámra fojtogatta a baromfiakat, nyúl meg annyi volt, hogy meg a zsellérember is nyulpecse* nyét látott asztalán. Nem is kellett neki puska, tudta a módját, hogy miképen kell a nyulat az udvarba csalni. Ott aztán furkósbottal ütötte agyon. Vagy tört vetett neki s minden fáradság nélkül jutott hozzá. Hanem ez régen volt, akkor, mikor még egy garasban három krajc ár volt. A szerencsétlen szabadságharcz ennek is véget vetett. Nem ugyan, mintha a vadak is kipusztultak volna, sőt még jobban elszaporodtak, hanem úgy voltunk a vadászással, mint az egyszeri tót a túróval. — Ej, de kevis túró agya maga egy ga- rasir! — panaszkodott az atyafi mikor a botos kimérte neki a túrót. — Nálunk egy garazs egiz kalap agyák. — Hát menjen oda, vegyen ott! — válaszolt a boltos. — Igenizs, kerek alásan, sakhogy ott van túró, de nyincs garazs. Mi is úgy voltunk. Volt vad, de nem volt puska! Mert a Bach-korszakban nagy szeme volt a puskának 1 Sok mindenféle retortán kellett a magyarnak keresztülpárolognia, mig puskához juthatott. Persze a szabadságharcz után a puskákat, de még az ártatlan pisztolyokat is mind összeszedték és ugyancsak megnézték, hogy kiben találnak egy puskányi böcsületet, kinek adhatnak fegyvert anélkül, hogy az az ország békéjét föl ne zavarja. De adtak; csakhogy nagy útja volt annak. Ha valakinek puskára fájt a foga, annak rendje és módja szerint megirta 1 forintos stemplis papirosra folyamodványát, mellékelt hozzá 1 forintos stemplit, mely az engedélyre jött és benyújtotta a »Comitatsvorstand«-nál. Folyamodványához mellékelte a község fejétől kiállított bizonyítványt, hogy erkölcsi és politikai tekintetben kifogás alá nem esik. Ha a megyefőnök a folyamodvánnyal megelégedett, elrendelte a »Waffenpass« kiadását; ha nem, akkor személyesen kellett a folyamod- ványozónak előtte megjelennie. Pedig nem igen vágyott a magyar a német kilincsre, de hát rendelet, rendelet. Ha most a folyamodványban felhozott okok, no meg a folyamodó fotográfiája megtetszett a megyefőnöknek meg volt az engedély, ha azonban a nagy urnák a tyúkszeme fájt, vagy ballábbal kelt föl, hiába volt a stempli, hiába a könyörgés, az illető puska nélkül maradt. Legkönnyebben kaptak a földbirtokosok, hogy a kártékony vadakat pusztíthassák ... no meg, hogy a kedves Beamtereket néha pompás vadpecsenyével megtraktálhassák. De kaptak a Beam ■ terek is, hogy mikor a hivatalba belesavanyod- nak, magukat kissé kipölhögessék. Mikor meg volt az engedély, ennek alapján kérni kellett puskaporengedélyt. Ennek is meg volt a tekervényes útja. A hivatalnoktól függött, hogy az illetőt hány font puskaporra becsüli. Egyiknek csak két fontot, a másiknak 5—10 fontot utalványozott. Az utalványnyal elmentünk a cs. kir. puska*
