Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1906-03-28 / 7. szám

Felsőbányái Hírlap.

Ebből látható, hogy a legszerényebb háztartásnál is az évenkénti világítási órák száma meghaladja a 400-at, és ha valaki csak 300 órán át venné igénybe a világítást, annak sem kell elzárkózni előle, mert p. o. Wurscher biztosan kifogja pótolni az ilyen mulasztásokat.

Nem lehet eléggé ajánlani a város lakosságának, hogy e mü létesítését és fentartását a világítás lehetőleg hathatósabb igénybevételével elősegítse, hogy ezáltal a modern városok színvonalára emelkedhessünk, mert ha pátolás hiányában most sem létesülhet a villanyvilágitás, úgy egy belátható időn belül szóba sem kerülhet többé, mig a villamosság fejlesztése, vezetése és felhasználása a mai rendszer szerint történik.

Jegyzeteim, melyekből a felsorolt adatokat leírtam, nem reklámozóira, hanem saját érdeklődésem kielégítésére készültek és véletlenül megmaradtak, közlésük által némi szolgálatot véltem tenni az érdeklődő közönségnek.

Tury István. A felsőbányái műkedvelők.

— Irta: Farkas Jer.ö. —

II.

Az I. czikkben felsoroltakon kívül mükedve- lösködtek még: néhai Barthos Sándor vár. Írnok, néhai Czehe Dezső, vár. napdijas, Barkász Albertné, szül. Demeter .Etelka, Farkas Sándor, ny. honvédezredes, néhai Gönczy Kálmán, ev. ref. segédlelkész, néhai Tóth Károly, ev. ref. kántor, Kárpáti Endre, nyug. igazgató, néhai Muzsek Ferencz, akkor rendőrségi alkalmazott, Nagy József, ev. ref. kántortanitó, néhai Szaitsz Sándor, gyógyszerész, néhai Szaitsz Ilka, férjezett Jékly Károlyné, néhai Szilágyi István, ev. ref. kántortanitó, néhai Szegedi Vilmos, kereskedő, néhai Török Kamilla, néhai Török Rebeka és néhai Varga Vilmos, akkor vár. ügyész.

Az előadásokról a számadásokat legnagyobb részben Csausz István bátyánk és Mike Gyula vezették, egy pár esetben Török István, Szegedi Vilmos és Kárpáti Endre; felülvizsgálták : Csausz Károly és Varga Vilmos.

A számadásokban előfordulnak még a következő darabok: »Mátyás diák«, »Leona«, »Nőm férje« (másolta : Szmik Sándor), »Nagyapó« (másolta : Dengi János), »Két huszár egy baka« s »Hűség hűtlenségből« (másolta : Nyisztor István.) Ezen darabok a könyvtárban nincsenek meg, de beszereztettek; hogy elöadattak-e f nem tudom.

1867. junius 23-tól 1870 január 2-ig, tehát hét és fél év alatt a jövedelem, illetve bevétel az egyes előadások költségeinek levonásával 752 frt 44 kr. volt, a kiadás a jótékony czélra fordított összegekkel együtt 325 frt 69 kr. Nem csoda, ha olyan csinos színpadot készíttettek, aminö akkoriban kevés helyen állott. Közlöm a színpad megfestésére vonatkozó érdekes szerződést :

»Mely alolirottak között, következő feltételek mellett köttetett meg jelesen. 1-ször: Én alolirott Cseschner Ferencz, a felsőbányái ,mü- kedvellö társulat tulajdonát képező Színpad s

porraktáros kereskedőhöz. A kereskedő elővette nagy könyvét, abba híven beírta, hogy A—B nek X számú utalványára kiadott Y font puskaport s igy maradt részére még Z font. Mert nem kellett a drága puskaport egyszerre kivenni, részletenként is kiadták.

Sörétet, kapszlit adtak utalvány nélkül is, amennyi csak kellett; mert hát söréttel nem lehet forradalmat csinálni.

Ha a fegyverengedély kiszabott ideje — rendesen 1, de 3 év is — lejárt, a komédiát újra kellett kezdeni. De már könnyebben ment a dolog, ha csak az illetőnek politikai magaviseleté miatt rossz hírét nem költötték. Mert ez esetben nemcsak, hogy puskaengedélyét, megvonták, de örülhetett, ha a hatalmas ur körmei közül ép bőrrel megmenekedhetett.

Hanem ugyancsak meg kellett becsülni azt a »Paksust.« Mindig biztos, hozzáférhető helyen kellett tartani, hogy ha — elég gyakran — zsandár vetődött a házhoz, azt a birtokosa elő tudta mutatni. Ellenkező esetben ugyancsak meg- hurczolta a zsandár Pantiustól Pilátusig és ennek a hercze-hurczának rendesen az engedély elvesztése lett a vége.

Mikor a vadász vadászni készült, első dolga volt, hogy a »Paksust« tarisznyájába tette. Csak azután jött a szalonna, kenyér, szilvórium . .. Mert ki tudja, hol találkozik zsandárra! ; miért venne magára kellemetlenséget.

Hanem mégis kifogtak a zsandárokon. A sok ezer puskából, melyeket a tulajdonosok abban a szomorú időben nem adtak be, hanem mindenhozzá tartozóinak újbóli, kifestését elvállalván kötelezem magam, hogy : a) A színpad elözetét, a Társulat által elömbe adott minta szerint, b) Az előfüggönyt, szintén a Társulat által adott s a felsőbányái bányahegyet s annak táját ábrázoló fénykép után. c) Egy börtönt ábrázoló hátsó függönyt, a hozzátartozó oldal falakkal s egekkel — a függönynyel egybehangzólag. d) Egy paraszt szobát mutató hátsó függönyt, hat oldal fallal s gerendázott éggel, e) Egy patronirozott úri szobát, hasonló hat oldal fallal és f) Egy osz- lopzatos nagy teremhez hátulsó függönyt, ugyan oly hat oldal falat s e két úri szobához a szobák festésével öszhangzatos s menyezetes három eget, valamint az oszlopzatos teremhez szükségelt és szintén oszlopzatot ábrázoló ritka hátsó függönyt, g) Egy erdei tájképet ábrázoló hátsó függönyt, hat oldal fallal s három kék felhős éggel. h) Egy utczát képező hátulsó függönyt, ugyanoly hat oldalfalat s végre : 1. Egy kastélylyal díszített s fényes kertet ábrázoló hátulsó függönyt a mükedveilö Társulat által óhajtott módon s adott minták után a czélnak teljesen megfelelő- leg s folyó év május 15 töl bezárólag September hó végéig elkésziteni — mely mukálatért:

2- szor. A műkedvelő társulat alolirt tagjai kötelezik magukat, hogy az ekként kialkudott festéshez a függönyök, oldalfalak, menyezetek s elözethez szükséglendö vásznat összevarva, úgy a festékeket vállalkozó urnák kívánatéra kellő időben kiszolgáltatandják; a festés bevégzésekor a munkálatért dijjul 100 frt Írva egyszáz o. ért frtot s oly formán fizetendnek le hogy ez ösz- szegből 70 frtot a kész munka átvételekor 30 frtot pedig az uj színpadon elöadandott második darab után leend felvehető,-s végre

3- szor. Alolirottak mint a Társulat képviselői a tisztelt vállalkozó ur teljes biztosítása végett ezennel kötelezik magukat hogy mindaddig mig az uj színpad felállításához szitkség- lendö költségek beszerezve nem leendnek, játékuk illetőleg közreműködésüket nem vonand- ják meg s egyáltalában a játéktól minden csekély ok miatt s ha csak ehhez, a Társulati aláirt többi tagok is beleegyezésüket nem adand- ják — vissza nem lépendnek. Mely kölcsönös szerződésnek nagyobb erejére ezennel kiadjuk jelen mindkét fél által sajátkezüleg aláirt szerződő levelünket.

Kelt Felsőbányán, május 10-én 1868. Csausz Károly s. k. mint a Társulat rendezője, Varga Vilmos s. k., Szegedy Vilmos s. k., Nyegrus Ede s. k., Török István s. k., Szilágyi István s, k., Kárpáti Endre s. k., Pap Márton s. k.

Alább Írottak mint az újból készitendö színpad festésének megbirálása s egyáltalában a már elkészített munkák átvételével megbízott Társulati tagok vállalkozó Csechner Ferencz ur kívánatéhoz képest ezennel kijelentik ezen szerződés 1. pontjára vonatkozólag, hogy abba, ha netalán a festés, a folyó év September végéig kitett határideig teljesen befejezve nem is leend — beleegyeznek úgy azonban, hogy ha az uj színpadot október hava végéig felállítani s rajta játszani lehessen, továbbá a szerződés 2-ik pontját az aláirt többi társulati tagok beleegyezése nyomán

féle titkos, hozzáférhető helyen tartogattak, las- sankint előkerült egyik-másik ('s annak bizony az vette hasznát, akinek nem volt engedélye.

Sok mindenfele furfangot eszelt ki ilyenkor a vadász, hogy rajta ne vesszen. Mert az országúton csak úgy hemzsegett a zsandár és a világért el nem mulaszthatta volna, hogy a vadásztól engedélyét elő ne kérje.

Egyik szünidőben egy iskolatársamnál, kinek atyja földbirtokos volt, töltöttem a két hónapot. Neki volt engedélye, nekem nem. De azért a pagonyukban el-elvadászgattunk pompás, menekült fegyvereinkkel. No, az igaz, hogy valami nagy kárt nem tettünk a vadállományban ! Főleg én, sajnáltam a szegény állatot is, ha lövésre került is egy-egy nyúl, addig kinálgattuk egymást, hogy »no, lüdd le te !« mig az a harmadik határból pislogott reánk vissza. De azért el- eljárogattunk; vittünk haza szarkát, vércsét, baglyot, vagy legalább is egy ártatlan verebet.

Egy ízben javában cserkészünk, mikor előttünk két zsandársisak csillámlott meg, mert a zsandár mindig párosával járt — mintha az égből pottyantak volna le.

— Végem van — súgtam pajtásomnak.

— Ne félj, válaszolta az hirtelen — csak maradj nyugodtan, aztán majd menekülj.

Én csak később értettem meg e szavakat.

A két zsandár amint elénk ért, hivatalos fontossággal kérte engedélyünket.

Az én barátom erre, mintha puskából lőtték volna ki, futásnak ered, be az erdőbe ... a két zsandár utánna!

oda módosítják, hogy a festés bevégzésekor fizetni kötelesek 70 frtnyi összegből előlegképen a festésben kellékek beszerzésére 20 frtot vállalkozó urnák ezen kötvényre vezetendő Írásbeli elösmervényére kiadandnak, a kötelezett munka- dij többi részére, illetőleg annak lefizetésére nézve a szerződésbeli kötelezettség maradván fenn. Kelt mint fent. Csausz Károly s. k. rendező. Varga Vilmos s. k., Kárpáti Endre s. k., Czeschner Ferencz s. k.

A szerződés értelmében húsz forintot előleg- képen mai napon fölvettem. Felsőbánya, 16/5. 868. Czeschner s. k.«

A színpadot azonban Czeschner nem festhette meg s e munkát az alábbi nyugta szerint Szemann István végezte.

»Egyszázharminczhét o. ért. írtról, mely összeget, mint a felsőbányái Műkedvelő társulat újból épített Színpadjának — előbb 100 frtnyi dij mellett szerződve volt, azonban terhes foglalatosságai miatt visszalépett festő Czeschner Fe- rencztöl; átvett jelesen : 10 drb nagy függöny

ezekben 40 drb oldalfal 12 drb menyezet. 11 drbból álló elözet kifestéseért elöalku szerint 132 frtnyi magasabb dij melletti s nevezett Czeschner Ferencz által beszerzett s átadott kellékek 5 frtnyi költségének betudásával .összesen 137 frtnyi bért, hogy a műkedvelő Társulat pénztárából alólirt Társulati megbízottak előtt valósággal felvettem légyen — ezennel bizonyítom. Kelt Felsőbányán, 24/9. 868. Szémann István s. k. Előttünk mint a készített darabok átvételére Társulati megbízottak előtt: Csausz Károly s. k. Varga Vilmos s, k., Kárpáti Endre s. k. Azaz 137 frt.« Az uj színpadért kiadtak még az alábbi levél szerint 24 frt 20 krt.

»A helybeli műkedvelő társulat Rendezőségétől : T. Cz. Gábor János urnák. Helyben. Midőn önnek az újjá alakított színpad felállítása körül hazafias odaadással s szakismerettel teljesített munkáját s több nemű fáradozásait ezen kebelbeli műkedvelő Társulat Rendezősége, pén tára erejéhez mért arányban ide mellékelt csekély méltalom dijját — bárha pénztára körülményei miatt csakis most, mindazáltal szívből, eredő hazafias köszöneté mellett — meghálálni sietne; nem mulaszthatja el, eddig is készséggel teljesített s a Társulat összes tagjainak hálás elösme- résével találkozott közreműködését továbbra is tisztelettel kikérni — Tisztelettel maradván Felsőbányán deczember 8. 869. önnek tisztelői a felsőbányái műkedvelő Társulat nevében — Csausz Károly s. k. rendező. Varga Vilmos s. k., Kárpáti Endre s. k,«

Továbbá kiadtak különféle kellékekért és anyagokért 237 frt 87 krt, vashorgokért 35 krt, a sugólyukért s 2 drb 3 ágú gyertyatartóért 4 frt 50 krt, varrásért 5 frt 80 krt, lakatosmunkáért 5 frt 95 krt, deszka s faanyagokért 47 frt 70 irrt, asztalosmunkáért 30 frtot, vasmunkáért 38 frt 57 krt facsigákért 7 frt 55 krt. A színpad elkészíttetése s berendezése és a kellékek beszerzése tehát 539 frt 49 krba került.

Színdarabok beszerzésére s azoknak kisze- repezésére 59 frt 83 krt ^fordítottak ; jólékony- czélra pedig 123 frt 21 krt adtak.

— Üm — jutott hii felen eszembe — tehát meneküljek én ! — és menekültem is a látókörből.

Az én barátom egyideig futott, futott;

I mikor aztán bizonyosnak hitte, hogy én megmenekültem, megállt egy fatörzshöz támaszkodott, nagyot fújt és törülgette verejtékes arczát.

A zsandárok is odaértek. Most már szigorú, goromba hangon kérték engedélyét.

— Tessék — szólt barátom, amint azt zsebéből kihalászta.

A zsandárok nézik-nézik az irást. összehasonlítják az én barátom fotográfiájával annak tartalmát . . . Rictig ! . . . mindent rendben találtak.

— Miért futott hát, -ha van engedélye! — röffent rá az egyik zsandár.

— Hogyne futottam volna, mikor maguk engem puskával kergettek — válaszolt most már nyugodtan az én barátom.

— Igen ! Hát a másiknak van-e engedélye?

— Azt majd ö mondja meg. Menjenek kérdjék elő tőle !

— Hü, Sapperlot! — kiáltott a zsandár, akinek hirtelen kigyuladt a lámpája — utána!

És a két zsandár most lóhalálában nyargalt vissza, hogy engem kézre kerítsenek. Persze én már akkor árkon-bokron túl voltam.

Mire aztán a zsandárok megint meggondolták magukat és visszafutottak, hbgy legalább az én engedélylyel biró barátomat csíphessék el és tőle vadásztársának nevét — az én nevemet kicsikarhassák, — már ö is tisztességes, biztos menedékhelyre jutott.