Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-02-14 / 4. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETMEK. Kérelem \ a nagybánya—felsőbányái vasút igazgatóságához. Lapunk múlt számának vezérczikke: »Miért nem vágállomás Felzőbánya ?« élénk visszhangot keltett a közönség körében, tudjuk, a vasúti igazgatóság minő vélemény* nyel van a mi óhajtásunk felől, azért ismét visszatérünk a tárgyhoz és konkrét javaslattal állunk elő, melynek czélja: rámutatni a lehetőségre, hogy az 5114. és 5211. sz. vonatok estve és reggel Felsőbányáig és Felsőbányától közlekedjenek. Most az innen d. e. 11 órakor induló 5201. sz. és az ide este 6 óra 9 perczkor érkező 5202. sz. vonatok személyvonatok; a Nagybányáról reggel 5 ó. 15 p.-kor induló és oda este 10 ó. 34 p.-kor érkező 5211. és 5214. sz. vonatok pedig vegyes vonatok, melyeknek lassú és pontatlan közlekedése a teheráru-szállitással, annak fel - és lerakásával áll összefüggésben. E két utóbbi vonatot óhajtjuk mi és kívánja a helyes vasúti politika Felsőbányáról és Felsőbányáig közlekedtetni. Hogy azonban ez lehetővé tétessék, át kell változtatni az 5211. és 5214-es sz. vonatokat személy- vonatokká, aminök most az 5201. és 5202. számuak, ezeket pedig vegyesvonatokká. Lássuk, szenvedne-e ezáltal a czél: jó összeköttetést tartani fenn a fővonalakkal és Szatmárral, vagy pedig nyerne. Határozottan nyerne. Az 5211-es, mint személyvonat, innen reggel 5 óra 30 p.-kor indítva, Szatmárra érne a rendes időben: 8 óra 30 p.-kor, viszont az 5214-es is Szatmárról este 7 ó. 23 p.-kor indítva, ide érkeznék este 10 ó. 23 p.-kor, vagyis az esteli érkezés és a reggeli indulás közt még volna a személyvonatnak ideje a pihenésre is, ami nincs, ha ezek a vonatok vegyes vonatok maradnának. Az 5201-est, mint vegyes vonatot, lehetne innen indítani d. e. 7* iO-kor, vagy 10 órakor, és akkor a is elérné czélját, a szatmári gyorsvonatot d. u. 1 ó, 50 p.-kor. Az 5202-es a gyorsvonattól d. u. 2 ó 55 p.-kor indulva, ide érkeznék este 6 ó 9 p.-kor helyett 7 órakor, esetleg egy fél órával később, ami az utazó közönségre sem volna annyira terhes, mint most Nagybányára, vagy Felsőbányára kocsin tenni meg az utat az 52Ll-es, vagy az 5214-es mellett. Röviden összefoglalva: a nappali vonatok: az 520l-es és 5202-es, legyenek a vegyes vonatok; a reggeli, illetve az éjjeliek: az 5211-es és az 5214-es a gyorsított személyvonatok. így aztán az utazó közönség és a vasúti társulat megkárosítása nélkül el lehet érni azt, hogy Felsőbánya minden vonatra nézve végállomás legyen. Ennek keresztülvitelét kérjük mi vasútnak igazgatóságától, ha hamarabb nem, ez évi május l-re. Rendkívüli városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 11-én tartotta első közgyűlését ez évben, melyen a tagok igen szép számmal, 25-en gyűltek össze. Elnöklő polgármester napirend előtt megemlékezett Koncz- vald András képviselőnek a múlt évben történt haláláról és indítványozza, hogy a közgyűlés elhunyta feletti részvétének jegyzőkönyvében adjon kifejezést. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Lajos, Likker Károly és Papp Márton küldetlek ki, a hitelesítés ideje f. hó 14-énekd. u. Bórájára tűzetett ki. Áttérve a napirendre, a városi bizottságok í, az előterjesztett javaslathoz képest egészittettek [ ki, mit jövő számunkban fogunk közölni. A községi birói teendők ellátásával Nyisz- tor István városi tanácsos betegsége idejére Spáczai Gyula városi jegyzőt bízta meg a közgyűlés. A vármegyei közgyűlés határozata az 1906. évi költségvetés tárgyában egyhangúlag tudomásul vétetett. A városi különböző erdőrészekben szétszórtan levő magtölgyfák kihasználása iránt a földművelésügyi miniszterhez intézendő kérelmet a közgyűlés helyeslőleg fogadja el, mivel a kihasználni kért magfák különben is gátolják a sarja- dék erdő növését. A városi tisztviselők, a segéd- és szolgaszemélyzet kérelme drágasági pótlék iránt a bizottság javaslata szerint, tekintettel a pénztárnak jelenleg elég kedvező helyzetére, elfogadtatott és a folyó évre a tisztviselőknek törzsfizetéseik 10%, a többi személyzetnek pedig 15%-a lett megszavazva egyhangúlag. Pap Márton és társai beadványa a husvá- gás rendszabályozása, esetleg szövetkezeti mészárszék felállítása iránt, azzal leit elintézve, hogy a közgyűlés elrendelte a vágatási szabályrendeletek szigorú betartását, esetleg a próba- vágatást ; ha pedig ezeknek kellő foganatja nem lenne, a további intézkedések megtételére a polgármester elnöklete alatt Baumerth Károly, Nagy Lajos, Almásy János, Münnich Sándor, Pap Matton és Spáczai Gyula tagokból álló bizottságot küldött ki. Hollós Jakab, a nagybánya-felsőbányai h. é. vasút ügyvezető igazgatójának beadványa a vasúti vízvezeték tárgyában, azon általa javasolt módosítással, hogy a vízvezeték csak az állomás keleti végén levő csonka vágányig fog kiépíttetni, elfogad'atott s az ez- értelemben módosított szerződést a közgyűlés jóvöhagyólag tudomásul vette. Farkas Lipót és társai kérelme fa- és építkezési anyag kedvezmények iránt, azzal fogadtatott el, hogy a faanyag átvételénél a törzskéreg leszámítása nem teljesíthető, egyéb építkezési anyagot pedig a lakosság számára megállapított kedvezmény árban ad részökre a város, követ pedig ingyen. Farkas Lipótnak az általa iparvágány czél- jaira kért földterület díjmentesen határoztatott feladatni. Mikor még nem volt vasutunk. — Irta: Kárpáti Endre. — Megilletődve olvastam e lapok hasábjain a bold. Réti bácsi levelét, melyet oly sok időn át megőrzött a kegyelet. Visszaképzelem magamnak azt a jelenetet, mikor az a várva-várt levél megérkezett és Csausz Károly, Csausz Pista, Gábor János, Pap Márton, Varga Vilmos meg én tárgyaltuk annak tartalmát. Hizelgő volt ránk nézve, hogy egy nagy művésszel együtt játszhattuk volna el azokat a ked - vés színdarabokat, melyek akkor napirenden voltak ... A közönségnek is nehány feledhetetlen estét szereztünk volna . . . meg mennyit tanultunk volna attól az óriástól. Hanem csak meg-meg- állapodtunk egy-egy mondatnál, meg-megakadtunk a sok de .. . meg . . . hanem szócskáknál. Mert igaz, hogy Réti bácsi csak úgy more pátrio szándékozott hozzánk jönni, igaz, hogy étkezésre csak egy kis kolbászt, meg ilyen paraszlikus eledeleket kötött ki magának és még szállásra sem kívánt a »Serestben (így hívták akkor a vendéglőt), egy egész lakosztályt: de tudtuk, hogy nagy gond az, hogy egy olyan nevezetes embert igazi magyar vendégszeretettel lássunk el. Már az a gondolat is, hogy Debreczenből és vissza kocsin kell szállítanunk, de útiköltségét is meg kell térilenünk, szeget ütött fejünkben. Hiszen egy-egy előadásunk alig jövedelmezett 40—50 frtot. Pedig ez fuvarra is kevés, meg nem traIrtathatjuk a művészt tarisznyából. Addig-addig tanakodtunk tehát és abban állapodtunk meg, hogy egyelőre lemondunk a szerencséről ... és elmaradt a levelezés Réti bácsival. Ennek a levélnek az olvasása visszavarázsolt engem a mullba, a 40 év előtti időbe, mikor Felsőbányára utaztam, hogy állomásomat elfoglaljam. Nagy szó volt akkor az utazás! Most kényelmesen megebédelek Győrött... 2 óra 20 perczkor vonatra ülök . . . Rudapesten megvacsorálok . . . Szatmáron megreggelizek . . . és 10 óra 27 perczkor Felsőbányán vagyok és ebéd előtt még kinyújthatom tagjaimat, kipihenhetem az ut fáradalmait is. Tehát ezt az 543 kilométer utat 20 óra 7 perez alatt teszem meg személyvonaton ; gyorsvonaton sokkal előbb, majd fele idő alatt. Fizetek pedig ezért az óriási utért a II. osztályon 23 korona 28 fillért. E szerint tehát hazánkat 20 — 24 óra alatt keresztül lehet utazni székében vagy hosszában. Ha aztán az utazó nem ideges, folyton gyönyörködhetik a szüntelen változó szebbnél szebb tájékokban, városokban, vidékekben és ha pénzzel is győzi, elég kényelmessé teheti útját. Mert vidám beszélgetéssel, az étkező-kocsiban kellemes társalgással, olvasgatással, poharazással, sőt kártyázással is megrövidítheti idejét. Csakhogy ez most van igy. Másképen volt 40—50 év előtt. Akkor az utazás valóságos kínszenvedés számba ment. Sokat beszélhetne erről Kristóf bácsi, aki annak idején minden ősszel és tavasszal megjárta Budapestet, néha Bécset is, hogy bevásároljon. Mert hát akkor még nem volt vigécz, a kereskedő maga ment bevásárolni. Emlegette sokszor Herr bácsi is, hogy mikor Mohácsról Felsőbányára utazott, teljes két hétig tartott mig a különféle kocsikon ideért. De magamnak is volt részem keservek utazásban. Mert hát édes hazánkban csak az 50-es években kezdték meg a vasútépítést. Akkor is éveken át csak Budapest —Bécs közt volt vasút. Később épült Budapest—Szolnok, majd Debre- czen—Miskolcz között. A gőzhajózás már 1836-ban megindult, de hát csak kevesen vehették igénybe; csupán a Duna és Tisza mellett lakók. A többiek kocsira szorultak. Milyen nagy szó volt akkor az utazás.'Wogy készült már hetekkel előbb az ember, hogy no, ekkor . . . meg ekkor indulok. Hogy elkészült tarisznyával, pinczetokkal, nehogy az utón éheznie kelljen. Mert bizony sokszor* kivált ha sáros, esős volt az idő, olyan helyen kellett megpihennie, ahol nem terítettek. Az utazó rendesen végrendeletet is tett, mert hát ki tudja! . . . Sok a rossz ember ... a ló is kirúghat . . . betegség is meglátogathatja ... Aztán mi a mostani költség az akkorihoz képest! Egész vagyonba került egy budapesti kocsikázás Engem 1871-ben, mikor a kormány
