Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-11-22 / 24. szám
IX_ évfolyam. 24. 10O5_ ISTo-venaber SS. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A járvány. Szülők és gyermekek réme: a himlő és vörheny, úgy látszik, évröl-évre meglátogatja városunkat. Pedig itt jó a levegő, jó az ivóvíz és azért mégsem irthatjuk ki végképen ezeket a kellemetlen vendégeket. Ezidei fellépésüknek legfőbb oka volt a hónapokig tartó esős, hűvös időjárás, mely ellen védekezni, különösen a szegénysorsu gyermekeknek, akik rossz lábbeliben, sőt gyakran mezítláb járnak iskolába még októberben is, szinte lehetetlen. A hülés lévén kezdő oka a legtöbb betegségnek, a mostani abnormis őszön nem csoda, ha ezek székében grasszáltak városunk gyermekei között. A hivatalosan bejelentett ragályos megbetegedési esetek száma meglehetős kevés. Ha ez. az állapot a valóságnak megfelelne, aggodalomra nem volna ok. Csakhogy az a baj, hogy igen sok szülő nem tesz eleget törvényes kötelességének s nem jelenti be a családjában előforduló megbetegedéseket. Arra is volt már eset, hogy az iskolában a tanító előtt gyanúsnak tűnt fel valamelyik gyermek s elkiildvén öt az orvoshoz, az himlőt konstatált rajta, hazaküldte azon szigorú utasítással, hogy feküdjék ágyba s további intézkedésigaz iskolát ne látogassa. Pár nap múlva már ez a gyermek az utczán esavargott s csak a legszigorúbb fellépés tudta a szülőket az egészségügyi szabályok pontos betartására szorítani. Az olyan családok, melyek körében eltitkolt járványos betegek vannak, valóságos melegágyai a járványos betegségeknek s azokat hihetetlen mértékben terjesztik a gyanútlan szomszédok között. Ezen családok fejei ellen szükséges a legszigorúbb megtorló eljárás alkalmazása. Tehát — bár a járványos megbetegedési esetek száma nem nagy, de tekintve azt, hogy sokkal több lehet azon betegek száma, kikről hivatalos tudomást szerezni lehetetlen -— csak helyeselni tudjuk a városi főorvos azon intézkedését, melylyel e hó 17-én az alispáni hivatalhoz intézett jelentésében az iskolák ismételt bezáratását hozta javaslatba. Ennek következtében az alispáni hivatal az iskolák bezárását valósággal el is rendelte s igy azok a járvány megszűntéig bezárattak. Az iskolás növendékek előhaladásának mindenesetre nagy kárára van a szorgalmi idő ilyetén szétforgácsolása, de ezen kényszerűség szülte mulasztást úgy ahogy pótolni lehet. Ha azonban a gyermekek érintkezését a minimumra nem redukáljuk, a járvány hatványozott mértékben fog terjedni és szaporodni fognak a temetőben a kicsiny sirdombok, melyeknek fejfái vádlókig merednek az ég felé azok ellen, kik lakóik életét annak idején könnyelműen feláldozták. Ismételten kifejezzük tehát helyeslésünket a városi főorvos humánus intézkedése felett, mely az időjárás jobbrafordulta esetén, reméljük, hogy a járvány végleges megszűnését fogja eredményezni. Szomorú tanügyi állapotok. (Tanfelügyelői iskolalátogatás.) Régi dolog, hogy a vidékünkön lakó román nép müvelfségi állapota nagyon alacsony fokon áll, pedig megvannak benne mindazok a kellékek, amelyek képessé tennék őt azon niveaura emelkedni, amelyen az európai müveit államok köznépével a versenyt bátran kiáltaná. Mert maga a nép elég eszes, fogékony a jó és szép iránt, csak az a baj, hogy vezetése nincsen arra hivatott kezekben — csak igen kevés helyen. Ennek tulajdonítható, hogy annyi alapismeretekkel sepr rendelkezik nagy része, hogy magát a kizsákmányolás ellen védeni tudná, ezért évről-évre szegényebb lesz, bizalmát a társadalom intelligens elemei iránt teljesen elvesztette, az úri osztályban megron- tóját látja és lelke mélyén már ott szunnyad az anarchia rémes szelleme, mely csak kedvező alkalomra vár, hogy tudatlansága által ápolt Istenfélő János. Istenfélő' János nagy bánatba merült. Nem lehet orczáján látni semmi derül. Kivált mióta a kedves feleségét Megtanította, hogy nem jó a sok beszéd. Összetetté kezét Istenfélő János. És megnyílt a szája, a nagy, imádságos: »Bocsásd meg Istenem, jó Anyám bűnömet! Tudod nem ütöttem én rá csak keveset. Egyet a hátára, egyet a képére. Te tudod, hogy indult meg az orra vére Szégyenlem tettemet. Nem is tettem volna, Ma nem küldött volna mindig a pokolba, S nem illetett volna olyan gonosz szóval, Ami az emberben vért. haragot forral, Uram! én leremtőm! adj nekem bölcs elmét! Szelídítsd, rövidítsd feleségem nyelvét!« A jó teremtőnek kiterjed a gondja Az okosra ép úgy, miként a bolondra. A szívből hozzája könyörgő embernek Kegyelmes válaszszal idején felel meg. Felelt Jánosnak is ilyen bölcseséggel: »Fiam! János! engem az eszed nem ér lel. Ha megrövidítem feleséged nyelvét: . Nem tud szólni, s téged a bubánál ellép. Miért szerezzek én ily fájdalmat neked, Jobb úgy, hogyha nyelvét, mindig jól megvered!« Pólor Elemér. Egy régi színész levele.*) Itt az irás — olvassátok józanon. — »Vicém Fricem!« azt mondja a borbély legény tehát: Kedves uram öcsém! Itt küldök 4 parókát, egyse most jött ki az auslagbul, de mind oly jellem paróka, melyet egy ügyes fodrász, sőt egy lelkes mü kedvellő maga is igazíthat, fordíthat, levizezhet, homlokkal, vagy azt alá- gyürve és igy homloknélkül használhat: agg aggastyánt, bonviván nagy bácsit, vén haramiát és érzékeny apát, egy iránt személyesíthet benne, kissé össze kell tákolni, mit egy ügyes szabó, egy7 kis erős tiláng-lét téve alá — elvégezhet. Feketét nem küldök, mert az a mi színházunknál sincs kettőnél több, mert erre nincs szükség, mivel mig fekete hajú egyént személyesít az ember, addig saját parókája is jó; egyéb iránt azt is küldenék ha *) Ezt a levelet Rét!)i Mihály, a nemzeti színház művésze (szül. 1810 , meghalt 1875-ben) irta néhai Csausz Károly volt városi pénztárnokhoz, ki abban az időben a helybeli műkedvelő társaság elnöke és rendezője volt. — Szerk. dühében megkezdje a rombolás munkáját. A történelem itélőszéke előtt felelni fognak azok, kik e minden jóra képes testvéreinket ennyire hagyták sülyedni, sőt ahol lehetett, még maguk taszították őket a tudatlanság sáros fertőjébe, a faji gyűlölet magvait hintvén szét közöttök, mely igen alkalmas volt arra, hogy magát az abszolút műveltséget is meggyülöljék. Addig is azonban, mig ez az idő elérkezik, feleljenek az ország törvényei előtt, vegyék el rosszakaratuknak vagy vétkes hanyagságuknak méltó büntetését . . . Környékünkgör. kath. népiskoláiban — mint Gálffy Lajos kir. s. tanfelügyelőnek f. hó 8, 9, 10. napjain történt látogatása alkalmával kiderült — aggasztó, sőt megdöbbentő állapotok vannak. Valamennyi iskola tanítója 4—900 K államsegélyt élvez, és ennek fejében a rájok bízott gyermekeket alig tanítják valamivel többre a semminél. Átalában 5—6. osztályúnak vallják iskoláikat, de 5—6. osztályú növendékeik alig felelnek meg az 1—2. osztályban előirt tananyagnak. Ami pedig a magyar nyelv tudását illeti, az épenséggel kétségbeejtő. 10 — 12 éves gyermekek nem értik meg, ha nevöket kérdezik, pedig kilátszik szemökből a vágy, hogy mennyire szeretnének felelni szegények a hoz- zájok intézett kérdésekre, ha államsegélyből élő tanítóik megtanították volna őket az állam hivatalos nyelvére. Az iskolaépületek a legtöbb helyen a követelményeknek nem felelnek meg. Egyik düledező, másiknak az oldalán befúj a szél, a harmadik piszkos,, hitetlen és a legtöbb hiányt szenved a legelemibb taneszközökben is. A növendékek sok helyen még most, november második felében sincsenek beiskolázva, ami ugyan nem is csoda, hiszen fütetlen tanterembe csak nem is vágyhatik az a szegény mezitlábos parasztgyerek, már pedig a legtöbb iskolában a fűtés csak elméletben létezik. Mindezek a dolgok valóságos merényletek a közoktatási törvény és az annak végrehajtására vonatkozó miniszteri rendeletek ellen. Lehetetlen, hogy az arczába ne kergesse a vért minden jó hazafinak a törvény ily nagyfokú negligálása. Itt a legnagyobb szigor szükséges, hogy valahára rend legyen a legutolsó faluban is, és tanulják meg tisztelni annak az államnak törvényeit, melynek földje kenyeret ad mindenkinek, legyen az rácz, oláh vagy tót! Hangsúlyoznunk kell itt, hogy midőn a közoktatási törvény és annak végrehajtói és őrei, a királyi tanfelügyelők a nemzetiségi iskolákban a hivatalos államnyelv megfelelő tamegirta volna milyet — mert azt mondva kell csináltatni t. i. modern legyen-é, vagy korán kopaszodott enervált uracs főt mutasson? de itt van két jó állapotban levő fürt egyik divatosabb be fodoritbató, a más fürtökbe szedhető de buta parasztnak és együgyü mester embernek is használható és mindkettőt saját haja alá teheti az ember a cérnájánál fogva és a haját rá kell fésülni. Ezen fekete paróka figyelemmel felsütve és kenés után jól fésülve szinte használható. Továbbá itt küldök igen jó homlok kenőcsöt, melyből egy keveset bádog kanálba téve és felmelegitve a homlokot simára kenheti az ember vele, az ujjaival; természetesen előbb deakylum ílastrommal leragasztva, s végre pedig ezen skatujába levő piros porral egy kis finom vatta segítségével az arcai egy színűvé kell tenni; --' rudakba itt van igen jó horgos, vagy csimbokos ostoba orrokat pótoló flastrom ebből meg kell melegíteni, de csak addig, mig hajlékonyé válik egy darabot és a jó szárazra törült orra nyomogatni, oda reged és akkor egyengetni kell oly alakúra, mint kívántatik, szépen elsimítani es ezen homlok tapaszt szinte felhigitva a bádog kanálba való melegítés által, szépen besimitva az ember az ujjával vele az orrát, s legfelül a mondott piros porral meg kell vattázni, ezzel lehet állat is pótolni, és a szemödököt le ra-
