Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-10-25 / 22. szám
Felsőbányái Hírlap. reméljük, hogy ez már legközelebb máskép lesz. Be kell látni a gyümölcskiállitás fontosságát, mert ez szerez gyümölcsünknek vevőt és piaczot. Nemcsak hogy egy megyei kiállításon részt kell vennünk mennél nagyobb számmal, hanem magunknak is kell évenkint gyümölcskiállitást rendeznünk. Akik eljönnek azt megtekinteni, először — igaz — kevesen lesznek, de mégis terjesztik gyümölcsünk jó hirnevét és évről-évre gyarapodni fog az idegen látogatók száma. Egy lokális gyümölcskiállitáson magunk is megtudjuk, hogy mit és mennyit termelünk és azt jegyzékbe véve, a vevőket is utasítani tudjuk, akik mindjárt szívesebben jönnek hozzánk, ha tudják, hogy itt gyorsan végezhetnek. A gyümölcs szállítására nézve most már kedvező helyzetben vagyunk, mióta vasutunk van. ügyekezzünk a saját jól felfogott érdekünkben ezt a kedvező helyzetet kihasználni. Tegyünk meg mindent azon kincseknek értékesítésére, amelyek a föld - színén vannak, ha már a földalattiak megfogyatkoztak. A mi osztályrészünk. (Révész János történetmi munkája.) Ez a czime annak az értékes munkának, melyet Révész János nagybányai evang. lelki- pásztor, a, »Nagybánya és Vidéke« szerkesztője, irt. És megirta szeretettel s igazi belső megihletődéssel. Minden sorából kiérzi az olvasó azt a lelkesedést, mely Révésznek a tollát vezette. De felismerheti azt is, hogy benne épen az ilyen tárgyú és irányú munkák megírására tehetség: istentől nyert erő lakik. Annál nagyobb az érdeklődés bennünk azon munkája iránt, melynek megírására Ígéretét bírjuk s amely egyházának irományai közt talált ágen- dának az ismertetését fogja tartalmazni. A magunk részéről csak örvendhetünk, ha Révész erejét az ilyen munkák napvilágra hozásával mutatja be. Munkája 3 részre oszlik s három korszakot mutat be. Szebb egyik a másiknál. Az ilyen munkákat szerető emberek sok gyönyörűséget találnak, mikor ezt olvassák. Egy kis egyháznak a történelme ugyan, de belényulik a város történelmébe is. Itt-ott érinti az ev. ref. egyháznak a történetét. Sok tanulságot meríthetünk e könyvből. Tanulhatunk az ősöktől hazafiságot, vallásos buzgóságot, kitartást a hatalommal szemben, mely olykor az igazságot szeme elől téveszti, munkálkodást, szívós odaadó tevékenységet és tanulhatunk szeretetek Annak a kornak, melyet a »Küzdelem a létért« czimü részben megrajzol az iró, az olvasásánál bizonyos megnyugvás tölti el lelzott rimalakkal mintegy megköti az eszme szabad szárnyalását s az egymás után Olvasott költeményeket kissé egyhangúakká teszi. Eme túlságosan szigorú versalakok következetes haszálatának róható fel a sorok végén helyenkint feltűnő nyelvtani szabálytalanság, inkább mondhatnék: gyakran előforduló licentia poetica, hogy a rim kedvéért pl sújtasz helyett surftol, ágad helyett kétizben is ágod, levelet helyett levélt, óhajtasz helyett óhajból, kelve helyett leélve s a t. szabálytalan szóalakokat, használ, amik pedig rontják a hatást s amik — ha a költő kissé szabadabb rimelési alakot engedne meg magának — könnyen kikerülhetők volnának s költeményei ezáltal kissé népiesebb hangot is öltenének. Mutatványul ime közöljük Incze Lajos egyik legszebb hangulatos költeményét. Őszi hangulat. Fájó szívvel úgy elmerengek A lombtalan fa bánatán . . . Ábrándiból kifosztott lélek, Lombvesztett fa: összhangzó képek A boldogság bus alkonyán Sárgult levél fagyos szél szárnyán Fájdalmas ut elébe néz . . . A napsugár elhagyja árván . . . lljabb tavaszt hiába várván, Nyomtalan föld sarába vész. Az árva fa busongva tárja Utána csupasz karjait; künket, tudva azt, hogy a jelen annál a múltnál mennyivel műveltebb, mert a mai időben alig képzelhető, hogy valaki csak mellőzésben is részesüljön azért, mivel más vallásu. Bizony a vallási üldözések időszaka örök szégyene lesz részben a magyar történelemnek. Ma ez csak a teljhatalmú uralommal biró Oroszországban fordulhat elő. Korunkban az a felfogás kell hogy uralkodjék, hogy egymásban ne a különböző vallásu egyént, hanem az embert nézzük, akinek belső értéke magasabbra állítsa őt annál a középkori felfogásnál, mely aszerint mérlegelte az egyént, hogy miféle vallásu. Ez a felfogás vissza nem jöhet, mert a műveltségben visszafelé nem mehetünk. Nagy érdeme Révésznek, hogy a más vallásuakról, még azokról is, akikkel a küzdelem folyt, semmiféle indulatot sejtető szóban és kifejezésben nem nyilatkozik, ami a papnak előrelátó okosságát jellemzi. De ez máskép nem is volna helyes. A papot ne a szenvedélyesség, hanem a türelem, a munka, a szeretet jellemezze. Ezekkel még a másvallásuakat is magához köti, a szenvedélyességgel pedig ellenségeskedést idéz elő. Nagy előny, hogy Révész inkább tud magának barátokat szerezni, mint ellenségeket. És ez érzik ebből a müvéből is, amely különben tárgyilagosan van megírva. Nyelvezete jó, zamatos magyar, egyszerű, de annál szebb. És annál szebb a színezése is, amely csak emeli a könyvnek értékét. A munka Nánásy István népszerű nyomdászunk műhelyéből került ki. Hibátlan, jó nyomású, szép betűi hozzájárulnak ahhoz, hogy külsőleg is tetszetős legyen a mű. Révész ezen munkájának ára 2 korona s kapható nála. Könyvéből mutatóul egy kis részt közlünk itt a harmadik korszakból, a »Megújhodás« czimü fejezetből: »A fenkölt gondolkozásu Il-ik József 1781. okt. 25 én kiadott »türelmi rendelete« egészen megváltoztatta Magyarország képét. Csecsetka Sámuel egyházjogi jegyzeteiben olvasom, hogy mig a rendelet előtt 205-re olvadt le a magyar- országi ev. egyházak száma, addig a rendelet után rövid idő alatt 230 uj egyházközség alakult. II. József nem állította ugyan vissza egyházunk alkotmányát, nem is vitte az ország- gyűlés elé a vallásügyet, ahová az eredetileg tartozott, mert hiszen o azt legkevésbbé tehette, de felségjogánál fogva, amit müveit lelkülete, nemes szive diktált, azt elrendelte. A Protestantismus ujéletre ébredt! A megújult egyházak közé tartozott Nagybánya is. Alig hirdették ki a türelmi rendeletet, már beadta következő kérvényét »a királyi comisarius ő nagyságához« : Méltóságos Királyi Commissarius úr! Nekünk Kegyes Védelmező Urunk! Noha ugyan a mi Augustana Confession levő Vallásunkból! szabad Exercitiumunk még a reformátionak kezdelitül fogva mint ezelőtt circiter 18 esztendőkig oly virágzó folyaraatjába volt, hogy azon Szabad Exercitiumunk sem a Felségesen uralkodó Fejedelmektül, sem ezen N. Város Királyi administratori által sohasemmiben meg nem háborittattunk, valamig néhai emlékezetű Kárász Lajos akkori Evang Praedicatorunk el tökéllett Marasztaná, de mindhiába, Oda dísze ; hús sirja várja . . . A szél nem érti jajait. Az őszi nap bágyadt sugara Vigasztalja a szenvedőt: Majd lesz tavasz, nem lészen árva; Zöld lombjában a vig madárka Dalolni fog, mint ezelőtt! A lombtalan busongó fának Bánatát megérti szivem : Reményeim mind messze szállnak . . . És az idő gyógybalzsamának Létét számomra — nem hiszem. Sárgult levél! Fájó útidra Vidd társul szép reményimet! Oda lelkem, szivein tavasza . . . A sors éltünk’ rövidre szabta, Kikelet nem lesz, nem lehet. S te árva fa! bízzál remélve: Tavaszi nap uj éltet ad! Ha befogad a sir ölébe, Borulj fölém! Lombod beszéde Feledtesse lent kínomat. A költeménykötet fűzve 2 K 50 fillérért kapható a szerzőnél vagy Kovács Gyula nagybányai könyvkereskedésében s aki a mai materiális korban is barátja a költészet idealizmusának, e költemények olvasása által sok kellemes perczet szerezhet magának. ............i . . .a. sz ándékkal lévén az Romano Catholica Hitre való által állásában nem tsak magát, sőt minket s Ecclesiánkat is az akkori Pater Jezsuitákkal és ezen Nagybánya Városa belső tanácsosival azon szándékozott; hogy minket Fun- ditus vagy el pusztítson, vagy maga után vonnyon. Ezen feltett czélját az maga után való vonataira menynyiben el nem érhette, tehát az Magistratussal és az említett néhai Jezsuitákkal az Felséges Instantiák előtt egyező akarattal, Hírünk és minden tudásunk ellen azt mivelte, hogy a midőn semmi informátiókba mi semmit sem tudnánk, ex abrupto Templomunk széjjel hányattatott Ecclesiánknak pedig Javai és Clenodiumai el foglaltattak és eladattak. Ezen dolog végett, noha sok Ízben és hosszasan minden partikuláris és a Felséges Helytartó Tanácshoz minden Instantiákat el követtünk légyen is, semmi kedvünk szerint tött Resolutiót nem kaphattunk és 18 esztendők alatt mint a Barmokhoz hasonló állapotra jutottunk, holott még azok is, a kik kedvesek legeltetni és pásztoroltatni szoktak az ő Uroktul. Instállyuk azért alázatosan Nagyságodat, hogy a menynyiben: 1° nem az mi rósz magunkviselésért, hanem Papunknak másokkal egyben kötött titkos exlatiojokért rontatott el templomunk és Ecclesiánk. 2° Hogy az körülöttünk való négy Vármegyebeli Augustana Confession levőknek semmi közönséges Isteni Tiszteletek 12 mérföldig nem találtatik, ezen ténytől fogván Divattjában álló Vallásunk szabad Exercitiumát közelben felállitattni avagy az Felséges Instantiáktul róla engedelmet nyerni kegyesen méltóztassék, maradván Nagybányán stb. alázatos szegény szolgái: Dániel Höncz, Andreás Pellionis, Christian Tréger stb. 1782-ben Höncz Dániel már a superinten- densnél, Ruffini Jánosnál is járt Dobsinán személyesen, mint az egyház kiküldöttje s Ruffini biztatta a híveket, hogy reménykedjenek, bízzanak Istenben és az ország kormányában, a mi hatalmában áll, azt ő is meg fogja tenni érdekükben. Még ugyanazon évben folyamodtak a városhoz, hogy templomot, iskolát építhessenek, papot hozhassanak, azonban a tanács visszautasította a kérelmet, mivel a türelmi rendelet szerint csak ott adható szabad vallásgyakorlat, a hol száz család együtt lakik, Nagybányán pedig nincs annyi. Szirmay István május 10-én meleghangú levelet ir a nagybányaiaknak s tudatja, hogy a bécsi ügynöknél Drozdik János uramnál eligazította a dolgot, Fried Jakab meg azt írja Kassáról május 13-án Höncz Dánielnek, hogy levelét átadta Szirmavnak a főfelügyelőnek s irt Pozsonyba az ágensnek. Jun. 2-án Szirmay főfelügyelő ismét ir ez ügyben Csécsről. Jun. 1-én az aug. confessióhoz kötött cívisek panaszkodnak, hogy midőn Isten- tisztelethez néhányszor összegyűltek, a főbíró reájok üzent, hogy többet ne merészeljenek összegyűlni, mert a városból kántorjok és Sz. Evangéliumot olvasójok ki fog vezettetni. Már most kérdik: 1. hogy a türelmi rendelet után, a tanács akaratából lett-e ez a dolog? vagy csak a főbírótól jön? 2. Micsoda okból? 3. Ki volt a tiltásnak indítója? A tanács azt felelte, hogy mivel senki sincs a kérvény alatt, Írassák alá és úgy adják be, addig nem határoz. Jun. 25 én Morvay József Bökénybőf Írja, hogy ő Szinnaynál közbenjárt, küldjenek adatokat az ágensnek Bécsbe, kinek részére egy kevés költség is fog kivántatni. Aug. 21-én a felsőbányái lutheránusok Maday Pál vezetése alatt kijelentik, hogy ők a nagybányai ecclesiához kívánnak tartozni és a templomra 131 f. 30 krt aláírnak. Nov. 20-án az »aug conf. tartó ecelesia elöljárói Rajter Mátyás és Höntz Dániel« aziránt folyamodnak a városhoz, hogy; 1- az egyháznak kint levő követeléseit az adósok által fizettesse meg, 2: az elvett fundusokat 3. az ecelesia ládáját a benne volt clenódiumokkal és az elvett könyveket in natura adassa vissza. A hívek papi censusként 85 f 12 krt aláírnak, ehez a »külföldiek« u- m. szigeti, felsőbányái és ugocsamegyebeli urak ugyanannyit adnak: 85 f 12. A vasárnapi és ünnepi adakozásokból bejön 60 ft. Kleinné asszonyomnál van .... 50 f Ennek 14 évi kamatja ..... 42 f Be rényi Sándor, már innen dislocált kath plébános tartozik.... 50 f A fejéruti hegyen 12 kapás szőlőt Kleinné 9 évig bírván, azért tartozik 54 ft. Továbbá interessel............................. 24 54 és...................................... 4'48 A bányi oldalon levő rétet most is a plébános ur bírja. (t. i. a r. kath. plébános). A templomban lerombolt ingóságokért és a templom mellett volt házért semmit se adtak, azért is kárpótlást kérnek. Visszakérik még a drága kövekkel kirakott kelyheket, tálakat, ezüst gombokat, ez utóbbiakat 30 frt értékben, a két nagy ezüst pecsétnyomót, melyekből egy-egy 4—4 aranyat ért legalább. Kérik a matrikulát, a theca-könyvet és egyéb ingóságokat.
