Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-10-25 / 22. szám
IX. évfolyam. SS. szám. 1005- Október 35. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro :a Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. ; A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő'cs&jfófe*' I*! Felsőbányára küldendők. '-1 '*• i. HIRDETÉSEK OLCSO ARAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A gyümölcsészetről. Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy egy máramarosi nagyközségben: Técsön. gyümölcskiállitást rendeztek. Ugyanakkor utaltunk arra, hogy ilyen kiállítások rendezése nálunk is üdvös dolog lenne. Ennek kapcsán óhajtunk most egyet-niást beszélni a gyümölcsészetről, hátha némelyeknél termékeny talajba hullanak szavaink! Kevés hely van országunkban, mely inkább rá volna utalva a gyümölcstermelésre, mint épen Felsőbánya. Örökösen hangzik ajkainkról a panasz, hogy a bányászat hanyatlásával hová-tovább nehezebbé válik itt a megélhetés, azonban valljuk meg őszintén, hogy édes-keveset teszünk ezen aggasztó állapot orvoslására. A közöny fagya dermedt állapotban tartja akaraterőnket s ott sem teszünk, ahol az eredmény rövid idő múlva mutatkoznék. Ilyen tér, amelyen üdvös eredményeket lehetne elérni, a gyümölcstermelés. Polgártársaink közöl többen űzik e lé- leknemesitö és hasznos foglalkozást, egyik több, másik kevesebb észszeriiséggel és eszerint több, avagy kevesebb haszonnal. Ezekhez szólunk első sorban, mert hiszen nckiek legközelebbi érdekök magukat e hasznos gazdasági téren tökéletesíteni és elsajátítani annak praktikumát. A gyümölcsfajok megválasztása egyik lényeges kérdés a termelőre nézve. Öröm - mel tapasztaljuk, hogy ezen a téren elég ügyekezet nyilvánul a tartós és finomabb fajták termelésére. Azonban ne menjünk itt se tulságba, mert ez talán többet árt, mint használ. A túlzást úgy értjük, hogy ne termeljen minden gazda más és más fajokat, mert ez igen megnehezíti az értékesítést. A gyümölcskereskedők t, i. tömeget vásárolnak. Ha egy bizonyos területen nem tudnak nagyobb mennyiségeket ! beszerezni az egyes fajokból, úgy vagy elmegy a kedvök az ottani vételtől, vagy pedig ha megveszik is a különféle fajú finom gyümölcsöket, azokat csekély meny- nyiségöknél fogva nem osztályozhatják úgy, mint első osztályú gyümölcsöt, hanem mint gyülevész tömeget, nevetséges olcsó áron vásárolják. Arra szorítkozzunk tehát, hogy a már ismert és termelt fajok közöl is a legfinomabb és legtartósabb fajokat termeljük csupán, hogy azokból a kereskedők egy vagy több kocsirakományt tudjanak egyszerre venni faj szerint osztályozva, így ők is jobban értékeskhetik az árut és természetesen magasabb árakat is tudnak érte fizetni. Nagybányán a múlt évben megindult a mozgalom egy gyümölcsértékesitő szövetkezet és konzervgyár alapítására. Sajnos, azóta mit sem hallunk felőle. Mi akkor is hangsúlyoztuk annak szükségét, hogy a felsőbányái termelők is lépjenek be abba a szövetkezetbe, mert termékeik értékesítésére az a legezéira fizetőbb mód. Még most sem késő, Azt hiszszük, ha a két város termelői félretesznek minden féltékenykedést és kezet fognak a gyümölcsértékesitő szövetkezet megteremtésére, az bizonyára sikerülni is fog. A nagybányai gazdasági egylet vezetőségének ki kellene magát egészitenie Felsőbányáról s igy bevonva a testvérvárost az érdekközösségbe, egy nagyszabású mozgalmat indítani. Lehetetlen, hogy akkora legyen a közöny, hogy azt erős akarattal termékenyítő mun - kaerövé ne lehetne átalakítani. Igen hasznos, bár fárasztó és időrabló mód gyümölcstermésünk értékesítésére a kosarakban való árusítás. Lassan-lassan törekedni kellene a termelőket ebbe bevezetni, mert az idő és fáradság itt busásan megtérül. Mint mindennél, úgy itt is a példaadás a leghathatósabb eszköz. Az intelligensebb termelők ne csináljanak titkot az értékesítés ezen módjából, hanem nyújtsanak felvilágosítást azoknak, akik hozzájok fordulnak. A jövő évben már bizonynyal megkezdi áldásos működését az állami csemetekert Itt kell az irányt megadni a fajok megválasztására az által, hogy csak a kipróbált fajtákat tenyészszék és árusítsák, ezáltal mintegy észrevétlenül lehet majd keresztülvinni a tömegtermelést az egyes fajokból, melyek az itteni kiimát is legjobban szerelik, tartósak és értékesek is. Ebben a csemetekertben gyakorlati előadásokat lehet majd tartani gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt a talaj megmunkálásáról, javításáról, a gyümölcsfák nemesítéséről, ültetéséről, gondozásáról, a kártékony rovarok irtásáról, a gyümölcsfák ápolásáról stb. és majd évek múlva a gyümölcs csomagolásáról, az értékesítési piaczokról, az árakról stb. . . Itt is példát kell mutatni a népnek és nem kell szégyelniök a tanulást az u. n. tanult embereknek sem, mert a tapasztalatok bővítése mindenkinek hasznára válik. Ma már nem járja a régi zárkózottság, meg kell magunkat és terményeinket a világgal ismertetni. Erre való a gyümöl- csészet terén a gyümölcskiállitás. Sajnos, a felsőbányái termelőknél e tekintetben nagyon kevés, úgyszólván semmi érzéket nem tapasztaltunk. Kiáltó bizonyiték erre a megyei gazdasági egyesület utóbbi kertészeti kiállítása, melyen Felsőbányáról még csak egy szem gyümölcs sem volt látható. De Incze Lajos költeményei. Egy költemény-füzet hagyta el a napokban a sajtót, mely füzet finom merített papíron 160 oldalnyi terjedelemben nagy 8-adrét alakban jelent meg Nagybányán s * Költemények« czim alatt;Incze Lajos nagybányai kir. állami főgymnasiumi tanárnak részint már napvilágot látott, részint eddig még kiadatlan poétái munkáit tartalmazza. Amennyire átalában hivatása a napisajtónak az irodalmi termékek figyelemmel kisérése s az olvasóközönségnek azok belső értékéről való lelkiismeretes tájékoztatása, annyival inkább fokozott mértékben kötelessége egy vidéki he lyi közlönynek a saját vidékebeli sajtó terén feltűnő minden legkisebb irodalmi mozzanat megismertetése. Köztudomású tény s egyátalában nem szorul bizonyításra, hogy a bírálónak legsúlyosabb feladata a provinczián megjelent irodalmi termékeket tenni bírálat tárgyává; igen, mert ha a műről érdeméhez méltóan elismerőleg emlékezik meg, azon, gyakorta benső érdekviszonynál fogva, mely őt a mű szerzőjéhez köti, könnyen a pajtáskodó hízelgés gyanújába esketik, — ha pedig annak hibáit vagy csak gyöngéit is — bárminő tárgyilagossággal véve bonczkés alá — őszintén föltárja s az irodalom kertjébőljóakaratu figyelmeztetéseivel kötelességszerüleg ügyekszik a gyomot kiirtani, nemcsak magát az írót, hanem minden érdektársát, jóbarátait, sőt összes atyafiságát halálos ellenségévé teszi. S ezen súlyos helyzettel szemben nyilvánuló kellemetlen benyomás terhe alól még a legnagyobb szellemek sem tudnak szabadulni. Petőfi Sándor azt írja egy helyen »Úti jegyzetei« ben: »Ha kritikusok nem volnának, a világon legjobban utálnám a tejfölös tormamártást, de igy azoké az elsőség s csak máso dik helyet foglal a tejfölös torma.* — Igaz, hogy aki szereti, annak mind a kettő akkor jó, ha jó csípős, csakhogy hányán vannak azok, akik szeretik?! Mindenesetre kevesebben, mint a hivatott és hivatatlan poéták, akikről már a jó öreg Horatius apánk azt irta, hogy : »Scribimus indocti doctique poemata pás sim«, s valóban ha a hajdani sinopei bölcs Diogenes, aki fényes nappal égő lámpással járva keresett »ember«-t, a mai korban élne, bízvást keresve-kereshetne olyan embert, aki el merné magáról mondani, hogy ő a nyilvánosság vagy legalább az asztalfiókja számára még sohasem irt verset. Annyi mai napság a poéta-ember, hogy ha valaki feldobna egy darab követ a levegőbe, az minden bizonynyal valami versfaragó fejére hullana vissza, amit a legtöbben bizony meg is érdemelnének ! Csak a szépirodalmi lapok szerkesztői üzeneteibe kell belépillantanunk, s elszörnyüködve győződhetünk meg róla, minő szilaj vágtatás- sal törtet az Írástudók nagy tömege a költészet legtöbbször felkantározatlan paripáján a halhatatlanság boldog ege felé. Incze Lajost azonban nem ezzel a mértékkel kell mérnünk; ő a költészet múzsájának valódi fölkentje, igazi isten kegyelméből való poéta, művészi kézzel biztosan dolgozó kiforrott tehetség, aki nem sietett megrögzitett ifjúkori benyomásaival nevet szerezni magának az irodalomban, hanem óvatos gonddal s gondos önmérséklettel gyűjtögette rakásra szellemi kincseit s időnkint simitgatva azokon, a »nonum prematur in annum« elvét követte, midőn barátai buzdítására elhatározta, hogy szétszórtan már megjelent vagy még asztalfiókjában őrzött kiadatlan szerelmi, hazafias és egyéb tárgyú, de mindmegannyi hangulatteljes költeményeit csinos koszorúba fűzve, a nagy nyilvánosság számára sajtó alá bocsássa. A »Költemények« 160 lapon összesen 68 dolgozatot tartalmaznak. Gondolatbőség, szabatos, néhol magasröptű eszmeneí, a kifejezések tömörsége, jól átgondolt tárgyegység és szépen csengő rímek képezik Incze Lajos költészetének jellemvonását, emellett valami sajátságos mistikus homály borongása vonul át valamennyi költeményén, aminek okát abban találhatjuk, hogy Incze Lajos különös előszeretettel használja a túlságos szigorral megtartott rim-alakokat, midőn legtöbb költeményében a négy első sorban kereszt- rimet s az utána következő két utolsó sorban pár-rimet vagy a második négy sorban is ke- resztrimet használ s e következetesen alkalma-
