Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-08-15 / 17. szám
ideje, azért nevezi a magyar dologtevő napnak. Hanem vasárnap és ünnepnap már szívesen látta a mama a vendéget. Meg is egyeztünk mindig, hogy hová telepedünk be. Ilyenkor a délutáni isteni tisztelet után egyenkint kullogtunk a kitűzött helyre és néha annyian összeverődtünk, hogy egy űabál is kikerült volna belőlünk. Itt aztán napvilággal ének, zongora, hegedű és ártatlan társasjátékkal telt az idő, mig terítettek. Az egyszerű, vig kedélylyel elköltött vacsora után nagynehezen egy szóra »a mama megengedte«, hogy a szőnyeget fölszedjék, a fölösleges asztalokat, székeket kivigyék és következett a »három a tdnez,« melynek néha a késő éjszaka vetett véget. Hány gyöngéd, egész életre ható viszony fűződött igy, a mamák szárnyai alatt kötött ismeretségből . . . akkor . . . régen ! Most hiába keressük az ilyen összejöveteleket ! Elmúltak . . . örökre . . . mindenütt / Akkor régen ez teljesen boldoggá tette a fiatalságot: nem is vágyódtak más után. A szülők szerető gonddal készültek, hogy gyermekeiknek mennél kellemesebb estét szerezhessenek. Előttem áll a jó SzmiJc néni, Füstös néni, Török néni, meg a többi néni mind . . . mind. Mintha most is látnám, mily kedvesen, mily gondosan jártak-keltek közöttünk, mennyire iparkodtak, hogy semmi hiány, semmi hiba ne legyen. A fiatal anyák, apák is közénk keveredtek és kivették jussukat a mulatságból. Leggyakrabban a Per mester ék-né\ jöttünk össze. — Így hitták akkor a bányafőnököt — Most is előttem áll a kedves Színik néni, amint méltósággal, örökké mosolygó arczával közöttünk járt-kelt, rendezett, igazgatott . . . mindenkihez volt egypár szerető anyai szava . . • Látom Szmik bácsit, amint a szoba egyik sarkában, karos székében üldögélve, gyönyörködött a fiatalság sürgésében forgásában; gyönyörködött saját gyermekeiben, akik most mind tekintélyes állásban hálásan emlékezhetnek gondos, szerető szüleikre ! Szép idők voltak azok akkor . . . régen! De nemcsak a magunk mulatságáról gondoskodtunk, hanem arról is, hogy az egész városnak kellemes szórakozást nyújtsunk. Szinmüpártoló egyesületet alapítottunk, még pedig oly erőset, hogy akármely nagy városban fölléphettünk volna és nem egyszer a szomszéd megyékből is jött közönségünk. Hatalmas tag volt Szabó Laji, aki egyikmásik betyár szerepében, tőrőlmetszett alakításával és gyönyörű énekével valóságos önkívületbe ejtette • a közönséget. Méltó társa volt ilyen szerepekben Szaitz Irma és Török Kamilla Milv kedves falusi jelenségek voltak ezek, kivált mikor csicsergő ajkaikat megnyitották és elénekelték azokat az édes-bus magyar dalokat! Kedves hősszerelmes volt Varga Vilmos, utolérhetlen intrikus és főleg tőrőlmetszett czi- gány Csausz Károly; derék apaszinész Pap Márton; az anyaszerepekben Abrahám Mimi és Fáni; de ki tudná elszámlálni a mintegy 30 tagból álló társaság minden egyikének fényes oldalát. Én a komikus, paraszt és zsidószerepeket töltöttem be. Hogy minő sikerrel, arról a Kalapján nagy csokor, büszkén tekint rája, Mint hogyha ő lenne a vidék királya ? Délre húzódik el a Láposhegy sora. Ennél bájosb képet én nem láttam soha. Engem’ a merengés itt gyönyörrel tölt el ... \ Az ég ölelkezik — úgy látom — a földdel . . . Kanyarog a határ emlője : a Lápos . . . Zavaros hulláma virágos partot mos. Mig a parton fehér tehéncsorda legel : Pásztorsip szól, mire a lány dallal felel. Erdő, rét, ház, fű, fa csak az, mi egykoron .. . Midőn mint gyermekek játszottunk a soron! — Csak mi lettünk mások. Változtak az arczok . . . Látszik, hogy vívjuk a létért való harczot! — Ép’ azért akartam, hogy szemünk előtt ma Vonuljon el a mult, mint egy panoráma, Hogy szivünk- s lelkünkre szállván égi béke: Fölemeljen a múlt jóleső emléke! Itt vagytok hát, kiket a sorsszél messze vitt, Hogy járjátok a lét sík s rögös utait . . . Itt, hol születtetek ; itt ahol egykoron Bölcsőnk ringott s dal szólt az élethajnalon. Itt, e hegy- és erdőkoszorus városban, Amelyben sok-sok szív e nap összedobban . . . — Legyetek őszinte szivből üdvözölve — S a szülőanyának keblére ölelve! Felsőbányái Hírlap. polgármester tanuskodhatik, mert ő is velünk játszott. Most is előttem áll, mint hajdú, a »Nők az alkotmányban* czimü darabban. A díszítői és gépész-szerepet Csausz Pista bácsi, meg Gábor János töltötték be. EzeK váltam nyugodott a legnagyobb teher, meg is feleltek, úgy hogy díszesebb és technikailag megfelelőbb színpad akkor alig volt, mint a mienk. Társulatunk, főleg a téli hónapokban minden második héten játszott, még pedig a színmüvek minden fajából a legszebbeket választotta és mindeniket teljes sikerrel adta elő . . . akkor . . . régen! Előadások után gyakran összejöttünk öregek ifjak és egy-egy kedves estét hevenyésztünk. De volt egyéb alkalom is, mikor az öregek az ifjúsággal együttesen tölthették el az időt. Ezek voltak a kirándulások. Sok szép hely van a város körül, mely egy-egy kedves napról mesélhetne. Ilyenkor a vidám leánysereg, a jókedv, a mulatság örvényébe sodorta az öregeket is. Az örökifjú — Bojthor — Pista bácsi csak a fiatalok közt érezte magátjól; a — Puskás — Tóni bácsi, a — Rézler, Kunczky — Lajoi bácsi, meg Riesenberger Laji bácsi mókájokkal traktálták a közönséget, — Lévay — Miska bácsi őrködött rendesen, hogy a fiatalság ki ne rúgjon a hámból; a többi bácsik meg az asztalok körül vagy a földön heverészve tárgyalták a napi eseményeket, közben-közben egy-egy sóvár pillatást vetettek a nyüzsgő fia talságra. Egy-egy ilyen kirándulás mily nagyon elősegítette, hogy a barátság, szeretet, összetartás kapcsa erősödjék! Nem kevésbbé kedves összejövetelek voltak a kötőkék is. A hosszú téli estéken az asszonyok, de a leányok is összegyűltek egy-egy néni vendég- szerető házánál. A délután kötéssel és persze a napi események birálgatásával telt el. Majd gazdag uzsonnával vagy vacsorával jutalmazták meg fáradozásukat, melynek vége felé egyenkint bekopogtattak a férjek, néha a fiatalság is egy kis maradékra és, ha kedvök szottyant, bizony éjfél vetett véget a kötőkéknek. Még egy figyelemre méltó jelenségről kell megemlékeznem. Úgy az úri, mint a munkásosztály vallási kötelességének teljesítésében szinte versenyzett egymással. Ugyancsak megrótták azt, aki a húsvéti gyónást, a körmeneteket és legalább a vasárnapi istenitiszteletet elmulasztotta ! Igazi lelki megelégedés volt nézni, mikor ilyenkor mindenki teljes diszöltözékében, komoly, ünnepélyes léptekkel iparkodott a templomba, hogy ott rendes helyét elfoglalja. Tele volt a templom mindig, még az ajtón kívül a lépcsőzetre is jutott hivő. Mily lélekemelőén hatott az ájtatosko- dókra Herr (igy hívták) bácsi orgonajátéka, mily öröm volt hallani az egyszerű munkásokból összeállított zenekar előadását, a kedves énekeket, melyekben a közreműködők egy mással versenyezni iparkodtak. A templomi zenét a múlt évben hiába váltam, de a koldusok padjából — melyben Lánczky Pista bácsi is ülni szokott — szomorúan néztem körül a templomban. Nem volt az most tele. . ■ Talán esetleg ! . . . vagy talán . . . de nem . . . nem hiszem. . Keresztül-kasai járom képzeletben az ut- czákat; minden ház, minden bokor és fa, minden kőrakás édes emlékeket kelt lelkemben; eszembe jut az a családias, testvéries élet, melyet azóta másutt hiába kerestem . . . eszembe jut. hogy mily szépen össze tudták akkor egyeztetni a munkát és szórakozást . . . Hogy most hogyan van. azt mások mondhatják meg. Tehát együtt vagytok ma Felsőbánya egy kori szülöttei és lakói, hogy egymást a régi szeretet melegével öleljétek és ifjú korotok édes emlékein elmerengjetek. Juttassatok egy röpke fohászt, egy rövid imát azoknak, akiknek köszönhetitek, hogy a hazának számottevő, sőt egyiktek-másiktok te kintélyes, vezérlő tagjaivá válhattatok ; hányjátok -vessétek meg kis fészketek múltját, jelenét és jövőjét, nyújtsátok ismeretetek és minden tudásotok tárházát a város derék, buzgó vezetőinek rendelkezésére, hogy kis fészketek, melynek virágzása, a természet mostohasága folytán, megakadt, ismét föllendüljön s igy a lakosok kedvezőbb anyagi körülmények közé juthassanak. Akkor áldani fogják összejöveteletek napját, áldani fognak benneteket örökké. Kárpáti Endre. A Felsőbányáról elszármazottak levelei. Néhányan azok közöl, kik a mai találkozóra egyéb elfoglaltságuk miatt el nem jöhettek, szép levelekben mentették ki elmaradásukat. Leveleiket itt közöljük: I. Kedves barátom Jenő! A »Felsőbányái Hírlap* f. hó 19-én megjelent 15-ik számában olvasom szives felhívásotokat a Felsőbányáról elszármazottaknak f. évi augusztus hó 15-ére kitűzött összejöveteléről. — Végtelenül sajnálom, hogy a szombat- helyi országos dalárünnepély miatt, ahová a losonczi daláregyletet. mint annak elnöke, vezetni vagyok kénytelen, erre az igazán kedves összejövetelre el nem mehetek. — A lapban közzétett névsorban találok régi ismerősöket, iskolatársakat; de találok olyanokat is — nálunk bizonyára fiatalabbak, — akikre egyáta- lán nem emlékezem- — Kérlek édes Jenőm, tolmácsold azonban kivétel nélkül az összejövetelen megjelenők előtt őszinte tiszteletemet és meleg üdvözletemet, én pedig a távolból fogom Isten minden áldását kérni szülővárosunkra, annak minden egyes fiára, családjára és hozzátartozójára! Szívélyes üdvözlettel ölel igaz barátod Hadin, 1905. junius 28. Wagner Sándor kir tan. polgármester. Nagyságos Farkas Jenő polgármester urnák Felsőbánya. Van szerencsém kiváló tisztelettel megköszönni a becses meghívást a f- hó 15-én megtartandó találkozóra, mely tiszteletreméltó indítvány megvalósításáért osztatlan dicséret illeti meg mindazokat, kiknek abban részök van. A magam részéről rendkívül sajnálom, hogy abban részt nem vehetek, de akkortájban másfelé lévén halaszthatatlanul elfoglalva, fájdalom ! Felsőbányára nem utazhatom. — Az egybegyü- lendő társaságot azonban kiváló tisztelettel üdvözlöm, biztosítván őket arról, hogy gondolataim velők lesznek s azon esetben, ha ez alkalommal — amiben nem kételkedem — Felsőbánya város közjavát előmozdító kezdeményezésbe fognának, úgy ahhoz igaz szívvel csatlakozom s kész örömmel vállalkozom azt szerény módomtól telhetőleg előmozdítani. Az oly lélekemelő összejövetelnek a legfényesebb sikert kívánva, a szives meghívást szülővárosomhoz való hálás ragaszkodással köszönöm s kiváló tiszteletem és nagyrabecsülésem kifejezésével maradok Igen tisztelt Polgármester Urnák Budapest, 1905. aug. 5. készséges szolgája : Szmik Antal igazg. mérnök. Mélyentisztelt Polgármester Ur! Becses felhívásukra válaszolólag van szerencsém értesíteni, hogy mivel — mint méltóztatik tudni — julius hó első felében egész családommal ott voltam a kedves pátriában, most már nem vagyok abban a helyzetben, hogy ily nagy távolból a jelzett találkozóra elmehessek Pedig hiszem, hogy nagyon érdekes és lélekemelő össze - jövetel lesz az. — Most hát be kell érnem ennyivel, hogy e sorokban szives köszönetét mondva a meghívásért, az összegyülekező pátriótákra a jó Isten áldását kérem s kedves szülővárosomat minden lakosaival egyben a Mindenható ótalmába ajánlom. — Sajnálom azt is, hogy Felsőbányán való rövid időzésem alatt mélyentisztelt Polgármester urat újból fel nem kereshettem, hogy élőszóval fejezhettem volna ki elismerésemet kedves városunk meglepő haladása felett, melyért elsősorban mindenesetre a város érdemes s mindenkitől tisztelt fejét illeti a méltó dicséret. Szívélyes mély tisztelettel s hazafiui meleg üdvözlettel vagyok — Sárkereszturon, Fejér megyében, 1905 aug. 7 tisztelője Lévay Lajos ev. ref. lelkész. Nagyságos Polgármester Ur ! A feledhetetlen kedves szülőföld vezetőségének hivó szózata hozzám is eljutott, hogy amaz örömteljes érzetet keltse fel bennem, melyet — biztosan hiszem — mindnyájunkban keltett, kiket a sors elszólitott onnan, de kik minden véletlen találkozás alkalmával az igazi testvéri szeretet örömével és igaz érzelmével üdvözöljük egymást. Mennyivel teljesebb lesz azonban ezen
