Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-10 / 10. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. \ Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro >a ‘ Egyes szám ára 20 fillér. | Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Az alkoholizmus ellen^^ ^ Jégeső, szárazság, phylloxera, árviz külön külön nem visznek véghez nagyobb pusztítást a nemzeti vagyonban, mint egymaga az alkoholizmus, magyarán mondva: az iszákosság. Csak természetes tehát, ha a társadalom védekezik ellene minden tőle. telhető eszközzel és minden alkalmat megragad arra, hogy a pusztító ellenség hatalmát megtörje Az alkoholizmus nemcsak anyagi károkat okoz, koldusbotra juttatva egész családokat, hanem megmérhetetlen az a veszteség is, mely nyomában az erkölcsiséget is éri, de érezteti romboló hatását a munkaerő csökkenésében is, sőt nem elégszik . meg a jelennel, hanem a jövőre is kiveti hálóját, midőn egész nemzedékek elkorcso- sodását okozza. Újabban nem elégesznek meg azzal, amit az alkoholizmus ellen egyes nemzetek és államok tesznek, hanem, hogy működésük annál intenzivebb legyen, nemzetközi hadjáratot szerveztek a müveit nemzetek ezen mélyreható baj orvoslására. Nemzet - közi kongresszusokat tartanak, melyeken élénk diskusszió tárgyát képezi a védekezés módja, annak eszközei. Ezen kongresz- szusokon összegyűl a sok értékes tapasztalat, melyet aztán a maguk hatáskörében minden nemzet fiai értékesíthetnek, erőt merítvén nehéz munkájokhoz az ilyen kongresszusokon megnyilatkozó lelkesedésből és ügyszeretetből, mely az ott megjelent tudósok és laikusok egész valóját áthatja és őket a közös munkára az emberszeretet közös kapcsával köti össze. Eddig már kilencz ilyen kongreszust tartottak a müveit államok egyes városaiban. A tizedik — alkoholizmus elleni — kongresszus hazánk székesfővárosába tűzetett ki ez év szeptember havának 11-töl 16-áig. Hazánk igen sok kárát vallja az alkoholizmus terjedésének, azért óhajtandó volna, ha a védekezés elsajátítása szempontjából azon minden valamire való város képviseltetné magár. Felsőbánya szintén eléggé hódol az alkoholizmusnak, mint áta- lában a legtöbb bányaváros, innen is jó lenne tehát egypár képviselőt arra a kongresszusra felküldeni, kik onnan hazatérve, zászlóvivői lennének itthon az alkoholizmus elleni küzdelemnek. A kongresszus magyarországi szervező és végrehajtó bizottsága már szétküldte a részvételre való felhívást és az ideiglenes munkarendet. Ezekkel egyidejűleg körvona- lozza a kongresszus czélját a következőkben: „E kongresszus czélja, hogy a tudomány erejével, a felviiágositás és szervezés fegyvereivel síkra szálljon az emberiség legalattomosabb ellensége: az alkohol ellen. Az alkohol nem az ellenség, de a jó- barát képében jelenik meg, behizelgi magát kellemeivel s észre sem veszszük, mikép válik az élvezet szokássá, a szokás szenvedéllyé s e tenvedely mikép sodorja szerencsétlen áldozatát betegségbe, nyomorba, bűnbe, halálba. A szeszes italok a szervezet legfontosabb alkatrészeit támadják meg, miáltal a szervek életműködése csökken s a legkülönbözőbb súlyos betegségek keletkeznek. A légutak és a tápcsatorna állandó hurutja, a májnak, a veséknek végzetes, idült gyuladása, a szivizomzat tultengése és elfajulása, a vérerek megkeményedése s e betegségeket oly gyakran kísérő tünetek, mint vizibetegség, gutaütés, köszvény stb. mind az állandó alkoholmérgezésnek gyakori következményei. De még borzasztóbb a pusztítás, melyet az alkohol az idegrendszerben idéz elő. Kisebb mennyiségben is leszállítja az agy- velő finomabb működési képességét, nagyobb mennyiségben pedig mérgező hatása nyilvánvaló. Már az egyszeri alkoholmérgezés, az ittasság is megfosztja az egyént hosszabb-rövidebb ideig öntudatától, ítélő és tájékozó képességétől, eszétől; a szeszes italokkal való állandó visszaélés pedig megbénítja, megfojtja az idegsejteket, az okos embert butává, a becsületest becstelenné teszi, előidézi az idegeknek, az agynak, a léleknek és elmének súlyos, legnagyobbrészt gyógyíthatatlan betegségeit. És még ez sem tetőzte be pusztításainak borzasztó sorozatát: megtámadja a szervezet legfontosabb sejtjeit, a csirsejtekét s az utódok egész serege ebben leli nyomorúságának forrását. És épen az utódokra kifejtett ezen eikorcsositó hatása teszi az alkoholt az emberiség legborzasztóbb ellenségévé, mert itt már nem az egyén, hanem az egész faj állandó, biztos romlásáról és elfajulásáról van szó. De hadd beszéljenek a tények, a tárnok. A felnőtt férfiaknak több mint tized- részét a közvetlen alkohol okozta betegségek pusztítják el. Emellett tanúskodnak a kórházak és boncztermek statisztikái s az orvosi gyakorlat tapasztalatai. E tekintetben a versenyt az alkoholizmussal csak egyetlen betegség veheti fel: a tuberkulózis. S az emberiség e két öldöklő csapása között szoros összefüggés is bizonyult be; mert az alkohollal mérgezett szervezet jóval csekélyebb ellenállást képes kifejteni a tüdövész és egyéb fertőző betegségek csiráival szemben. Az elmebetegeknek több mint har- mincz százaléka saját vagy elődjeinek alkoholmérgezésében találja betegségének okát. A hülyék és elmegyengék, a nyavalyatöA gubernátor ítélete. Lebbentsük föl a múltnak fátyolát s tekintsünk vissza szinte kétszáz esztendővel. Más időkben, más emberek éltek. Istenben boldogult III Károly király uralkodott akkortájban Magyarország és Erdély felett, mely utóbbi »tartományban« a gubernátor, mint valami kis király, uralkodott, osztva az igazságot ingyen, jó kedvéből, de azért az ajándékot is szívesen fogadta. Hajh ! Az átkos korrupczió már akkor is megvolt, csakhogy még nem nagy bankókkal, hanem csak némi pulykákkal, malaczokkal, meg bődön túrókkal puhitgatták az arra hivatott emberek lelkiismeretét. . . A Kis-Küküllő kedves partján egy jómódú emberek által lakott székely faluban éldegélt önmagával és a mennybéli hatalmassággal jó békeségben Szittvó Ezsaiás uram ő kegyelme, ki is szerfelett büszke vala a «lófő székely« nevezetre. Egy szép nyári napon azonban egy kellemetlen eset megzavarta az ő csendes boldogságát és nagy fejtörésekre adott neki alkalmat. A faluba ugyanis huszárok érkeztek, kik közöl egyet az Ezsaiás bátyánk portájára kvár- télyoztak be. Váltig szabadkozott ugyan ő kelme, de azért mégis csak az lett a vége a dolognak, hogy kénytelen-kelletlen elfogadta a váratlan vendéget. A huszár barátságos hajlékra talált s a háznép is csakhamar elég szívességet tanúsított iránta, hanem a lova, az kiszorult a »szekerálló«-ba. De a nemes állat nem azért volt katonaló, hogy belé ne találta volna magát a szokatlan helyzetbe Csakhamar megbarátkozott a szellős istállóval és vígan ropogtatta a bőven kimért zabporcziót. Eközben esett a baj A hulladékokra odacsődült Szittyó Ezsaiás valamennyi disznaja, ők is részt akarván venni a lakomából, miközben a Csillag úgy homlokon felejtett egyet a pecsétnyomójával, hogy abból menten kiszakadt a pára. . . No, bezzeg lett most olyan patália, hogy a fél falu összefutott rá- Természetesen az atyafiak valamennyien a Szittyó uram pártjára állottak. A károsult fél rengeteg pénzt: 50 máriást követelt kártérítésül, mire a huszár meglehetős kacskaringós mondások kíséretében, a legfőbb kincstartóhoz: a Jehovához utasította. — No hát olyan magasságban nem kereskedem én mondá Ezsaiás bátyó, hanem a bermártonhoz csak elmegyek Kolozvárra Meglássuk, hol az igazság ? ! Dé nem indult el Műbele Balázs módjára, hanem felkereste előbb a »falu pennájáét, hogy megírássá vele az istáncziát az 50 máriás irányában. A jegyző egész pragmatikusan megszerkesztette a folyamodványt, úgy hogy a fiskus- nak is becsületére vált volna, de sajna! a káros fél nem volt azzal megelégedve. O az »orbis pictus«-ra és az annak alapján működő kedves komájára, a »mester«-re gondolt, mert meg volt győződve lelkében afelől, hogy az irás : csak irás marad és nem indítja meg a Gubermárton szivét, le kell azt a szívfacsaró jelenetet festeni, mikép testált meg a Rózsi . . . Ilyetén gondolatokkal kereste fel kedves keresztkomáját, ki az ő Jóska fiának nemcsak a religió értelmében, hanem azonkívül is felettébb tisztelt keresztapja volt. A »mester« megértvén az ő kedvelt hívének óhaját, röktön asztalhoz ült és több ambiczióval, mint sikerrel, képben örökítette meg a Rózsi kimúlását. — Ez már aztán értelmes dolog kedves komám uram 1 Áldja meg az Isten a keze járását ! Nagy örömmel ballagott haza s röktön mozgósította a Jóska gyereket, hogy venné foganatba a lovakat a Kolozsvárra menetel szempontjából. Egy-kettőre készen állott a szekér. Szity- tyó koma magához vette a megfestett istáncziát és megindultak Kolozsvár felé, hová másnap hajnalban szerencsésen meg is érkeztek. Jó szalonnás-pálinkás fölöstököm után fel-
