Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-10 / 10. szám
Felsőbányái Hírlap rösek, a vízfejűek, törpék pedig túlnyomó nagy számban alkoholista szülőktől származnak. De az utódok elkorcsosodása nemcsak ebben nyilvánul, hanem főleg abban is, hogy szervezetük elgyengült, sem testi, sem szellemi ellenállásra nem képes. Sőt, mint legújabban kiderült, az anyák szoptatási képességének elvesztése is legnagyobbrészt a szülők alkoholmérgezésének képezi egyik gyászos következményét. Az igazságszolgáltatás még más elrettentő képét mutatja az alkoholnak. A bűntényeknek átlag 42 százalékában kimutatható az alkohol végzetes szereplése, amint a szerencsétlen házasélet, az elválások, az öngyilkosságok egy része is az alkohol rovására írandó. Az angol és amerikai életbiztosítások statisztikája pedig világosan és megczáfol- hatatlanul bebizonyította, hogy az alkoholélvezet az élettartamot megrövidíti. Mindez mily rettenetes perspektíváját nyújtja a jelen és jövő nyomorúságnak, az egyén és társadalom pusztulásának s a faj fokozódó elkorcsosulásának! Mi a teendőnk tehát, hogy útját állhassuk ezen romlásnak? Mindenek előtt föl kell világosítanunk a népet, hogy ledönthessük azon elterjedt tévhitet, mely ezen emberirtó mérget a legjelesebb és leghasznosabb tulajdonságokkal ruházza fel. Tisztába kell jönnünk az alkohol élettani hatásával és azt a néppel megismertetnünk, valamint ki kell oktatni a népet az alkohol-mérgezés káros következményeiről. El kell fojtanunk e vészt épen legfontosabb forrásában : a társadalom minden osztályában elharapózott ivási szokásokban. E szokások tartják fönn és terjesztik leghatásosabban az alkoholizmust s csábítják az embereket már zsenge ifjúságukban a rósz példa utánzására. Meg kell gyó'zni embertársainkat az alkohol nélküli társas élet lehetőségéről és előnyeiről. Reá kell mutatnunk azon végzetteljes módra, amelylyel az egyes államok kormányai, de különösen az alkohol-tőke és az alkohol- fogyasztásban anyagilag érdekeltek a szeszes italok fogyasztását elősegítik. Mindezen kérdések tárgyalását czé- lozza az alkoholizmus elleni nemzetközi kongresszus E kongresszusra összegyűlnek a müveit világ minden tájékáról a tudománynak s a társadalmi küzdelemnek legkiválóbb képviselői, hogy ország-világ szeme előtt föltárják az alkoholizmus tényeit, veszedelmeit s megvitassák az alkoholkérdés főbb tételeit s utat és irányt szabjanak e veszedelem elleni küzdelem számára. így tárgyalni fogják az alkoholnak befnlyását az emberi szervezet ellenálló képességére, a test munkaképességére, valamint az alkoholnak viszonyát a nemi életben és az átöröklésben. Rendkívül érdekesnek Ígérkezik az alkohol tápértékéröl tervbe vett eszmecsere, valamint a különösen hazánk gazdasági viszonyait érdeklő műbőr kérdésének egészségügyi jelentősége. Nem kisebb érdeklődéssel tekinthetünk az alkohol hatásának büntetőjogi megitélése elé, melynek úgy tisztán jogi, mint elmeorvosi megvilágítása a kongresszusnak munkarendjébe felvétetett. De legfontosabb és legjelentőségtelje- sebb a kongresszus szociálpolitikai része. Az alkoholnak hátráltató befolyása a munkásság kulturális fejlődésére, az alkoholfogyasztásban érdekelt töke felhasználásának uj iránya, mint az alkoholnak felhasználása stb. valamint ennek alapján az italmérés reformja és az iskolának belévonása az alkoholizmus elleni küzdelembe, oly fontos és életbevágó társadalmi kérdések, hogy azok tárgyalása és megvitatása előreláthatólag nemcsak az államhatalomnak érdeklődését is fel fogja kelteni. Végül a kongresszus rá fog mutatni az alkoholizmus elleni küzdelem szervezésének szükségességére és birálat és megítélés tárgyává fogja tenni az egy czél felé törekedő, de két utón — a mértékletesség, vagy a teljes tartózkodás utján — haladó küzdelem irányát, eredményét és jövőjét. Ha a küzdöfelek között a küzdelem eszközei tekintetében vannak is ellentétek, abban az egybeft úgy a mértékletesek, mint az abstinensek egyetértenek, hogy czéljokat csak úgy fogják elérni, ha min- | denkinek érdeklődését és figyelmét az alkoholkérdés iránt föl tudják kelteni. És ezért mindenkihez, akt a nép ügyét szivén viseli,, intézzük szavainkat, de különösen hozzátok fordulunk. hazánk szellemi haladásának napszámosat, Magyarország tanférfiai, lelkészei és hozzátok, Magyarország orvosai, a nemzet egészségügyi tanácsadóz, vegyetek részt ! a kongresszus tárgyalásain, mentsetek azokból igazságot, vigyétek azt a nép közé és igy terjeszszétek a haladást, a szabadságot, a világosságot/“ kereste a guberniutn palotáját s megállván előtte, szent áhítattal szemlélte annak minden kívülről látható csinját-binját. Szemlélődése közben az a jó gondolata támadt, hogy ide bizony nem jó lesz füstölve bemenni, mert hátha az a nagy ur nem szokott kapadohányt pipázni ... Á gondolatot nyomon követé a tett. A makra köbtartalma csakhamar a bölcseség-fo- gak szomszédságába került . . . Ily tisztes előkészület után emberünk be- koczogott a palotába, hol szerencséjére tüstént a gubernátor elé vezették. • Midőn a díszes teremben a drága bútorok között szétnézett, elejénte még lélekzetet sem mert venni a meghatottságtól. De csakhamar felülkerekedett benne a székely hidegvér. — Mi jót hozott földi ? — kérdé a gubernátor. — Megkövetem a nagyságos gubermárton urat, valami disznó-ügyben kegyeskedtem bebátorkodni úri hajlékába. Ezt mondván, kiterítette a honi festményt. A gubernátor elmosolyodott s atyai hangon biztatta az öreget, hogy csak adja elő szóval is az ügyet. Erre Szittyó Ezsaiás sem volt rest, hanem élőszóval helyettesité a jegyző által szerkesztett, de otthon hagyott istáncziát, megmagyarázva a huszárló vérlázitó bűncselekményét és erősen hangsúlyozva az 50 máriás kártérítést. A gubernátor visszaadva a festményt, megparancsolta az ajtónállónak, hogy a panaszost vezesse a kincstári hivatalba, hol számára 50 darab máriás fizetendő Nagy örömmel robogott haza Szittyó Ezsaiás uram, ahol is kedves keresztkomájával »fecerunt magnum áldomás.« Még a huszárnak is jutott belőle. ... De amint a mámor gőze eloszlott, megtámadta a góbét a lelkiismeret: hogy mégis csak sok egy disznóért 50 .máriás, (bezzeg most meg kevés!) hogy ő most megcsalta a kincstárt . . . Kapta magát, újra befogatott s egy hordócska »gyűjtött tejet« fellökve a szekérkasba, megint Kolozsvárra koczogott. Ezzel a kis ajándékkal csupán azt akarta megmutatni, hogy mi a székelybecsület. A tett-helyre érve, ölébe kapta a kis hordót s bevitte a gubernátorhoz. — Megint itt van kend ? kérdé a kor- | mányző a hordócskára és az emberre tekintve. Mit hozott ? — Egy kis jóféle »gyűjtött tejet « Olyan ez kérem szeretettel, mint a tejfel! * * —-. No, ez derék ! Hát aztán mennyit ér ? A jámbor góbé úgy értette, hogy »med- j dig ér?« Hamarosan bekollintotta a 'hordó fe- j nekét s beléugrott. — Eddig la ! Itt aztán végeszakad a históriának, mert a többit Szittyó Ezsaiás senkinek sem árulta el... j Ame-Hiqo. E szép és okos szavakhoz csak annyi még a hozzátenni valónk, hogy felhívjuk rájok a nagy közönség figyelmét . . . Imre Károly. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye április hó 27, 28. napjain tartotta rendes tavaszi közgyűlését Nagybányán a városháza tanácstermében. A gyűlésre sokkal többen jöttek össze, mint más alkalommal, hogy tanúi legyenek az uj esperes: Széli György beiktatásának és meghallgassák székfoglaló beszédét. 27-én d. e. 8 órakor a tanácsteremben elö- értekezletet tartottak, melyen az esperes beiktatásának módozatait állapították meg. 10 óra után kevéssel kezdetét vette a tulajdonképeni közgyűlés, melyet Szabó József helyettes esperes magasan szárnyaló, lendületes imával vezetett be és rövid beszéddel nyitott meg. Felolvastatván a szavazatbontó bizottság jelentése, melyből kitűnt, hogy esperessé Széli György tanácsbiró, avasujvárosi lelkipásztor választatott meg, kül- döttségileg hívták be öt a közgyűlésbe. Az egyházmegye uj kormányzóját lelkes éljenzéssel fogadták. Szabó József h. esperes megkérdezte, elfogadja-e a választást és az igenlő válasz után felhívta őt a hivatalos eskü letételére. Az eskümintát Magoss Ferencz egyházmegyei papi aljegyző olvasta fel, mit az esperes szilárd és mindenüvé hallatszó hangon mondott utána. Az eskütétel után Széli György megtartotta pro- grammbeszédét,”mit a gyűlés tagjai osztatlan, élénk figyelemmel hallgattak végig. Utána ismét felzugott az «éljen« kiáltás. Majd az üdvözlések következtek. Szabó József aranyosm edgy esi lelkész az .egyházmegye s különösen annak papsága, Helmeczy József a ta- nácsbirói kar, Biky Ferencz bábonyi lelkész a máramaros-ugocsai egyházmegye, Sinka Lajos tanitótestületi elnök pedig a tanítók nevében üdvözölték az uj esperest. Szabó József megnyitó imáját és Széli György programmbeizédét jegyzőkönyvben határozta megörökíteni a közgyűlés. A képviselők igazolása után Szabó József olvasta fel helyettes esperesi jelentését az interregnum alatt előfordult dolgokról. Most a gyűlés egyik kiemelkedő száma következett. Magoss Ferencs papi aljegyző mondott szeretettől áthatott és megindító emlékbeszédet az elhunyt esperes: Bencsik István felett. Hogy milyen mély hatást tett ez a remek beszéd a jelenvoltakra, mi sem bizonyítja hatásosabban, mint hogy elhatározták annak jegyzőkönyvbe foglalását, külön kinyomatását s az egyházmegye minden egyházának és Magyarország összes református espereseinek leendő szétküldését. Tudomásul vette a közgyűlés Soltész János ombodi lelkésznek zsinati képviselővé és Szabó Józsefnek tanácsbiróvá történt megválasztását, ki is a főjegyzöségröl lemondott, miután az a ta- nácsbirósággal összeférhetetlen hivatal. Lemondását bejelentette még Böszörményi Zsigmond világi tanácsbiró is, mit azonban a közgyűlés nem fogadott el. A tanítókra nézve fontos határozatot hozott az egyházmegye, amennyiben kimondotta, hogy a kántori és tanítói fizetések elkülönítése és a tisztán tanítói fizetésnek az állami tankokéval egyenlő összegben leendő megállapítása érdekében az egyházkerület utján a konventnél lépéseket tesz. Ezen határozatra vonatkozó indítványt Sátor Dávid, a tanügyi bizottság elnöke, teijesztette be, . A pénztáros és könyvtáros számadását jóváhagyólag vették tudomásul. Az időszaki tanács tagjaiul az esperes és fögondnok elnöklete alatt megválasztattak: Sátor Dávid, Szabó József és Helmeczy József, Soltész János és Torday Imre pedig póttagok lettek. A szatmári református tanítóképzőnek 10 évre évi 300 korona segélyt szavaztak meg. Ezek után titkos szavazás utján a szatmári ref. főgimnázium igazgató-tanácsába Nagy E'ek kispaládi lelkész, egyházkerületi képviselővé pedig Sátor Dávid szinérváraljai lelkész választatott meg, A g> ülés két napján mintegy 56 ügy nyert elintézést s 28-án d, u. 1 órára a hosszú tárgy- sorozat ki lett merítve. A gyűlés tagjai a délutáni vonattal elutaztak. Az első napon 150 teritékü közebéd volt a nagyvendéglö nagytermében. Az ebéd alkalmával sok magvas felköszöntő hangzott el. Este rendes szokás szerint a polgári körben gyűltek össze, kik a déli banketten részt vettek és ott sokáig igen jól töltötték az időt.
