Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-15 / 4. szám
Felsőbányái Hírlap. most pedig ugyanannyival szegényebbek vagyunk. Le kell már győznünk valahára azt a velünk született és belénk nevelt élhetetlenséget és közönyt, mely bénitólag hat gazdasági életünkre. Hazánk egén uj korszak hajnalpirja dereng. Kormány- és rendszer-változás előtt állunk. A leendő uj kormánytól és az azt támogató uj rendszertől joggal várhatunk sokat közgazdasági állapotaink javitására. A most lefolyt választáson született parlament többsége az önálló vámterület hive és el van határozva a külfölddel olyan kereskedelmi szerződéseket kötni, amelyek a magyar kereskedelemnek és iparnak felvirágoztatását vonják maguk után. Közgazdasági életünk fellendítésére felette fontos elvek ezek s megvalósításuktól anyagi jóllétünk és erkölcsi függetlenségünk megizmosodását várhatjuk. Ki kell azonban terjeszteniük figyelmö- ket az intéző köröknek arra is, hogy ezen elvek alapján az egész ország figyelme az eddig mellőzött foglalkozások felé irányuljon és ebben támogatni kell az egyeseket úgy, mint a társulatokat. Véget kell vetni a félmüveit proletárizmusnak, amely eddig sok munkaerőt változtatott értéktelen, sót káros holmivá. Ha a közöny bilincseit egyszer le tudjuk rázni magunkról és nem rettegünk a tisztes munkától, akkor valóban uj korszak virad reánd, amelyben egymást megértve küzdünk Öntudatosan a magunk jóllétéért, de egyszersmind a haza holdogságát is munkáljuk. . . . Az uzsora ellen. Az uzsora kiirtása czéljából a szatmári kir. ügyészség a következő felhívást intézte a községek elöljáróihoz: A királyi igazágügyi miniszter ur ö nagyméltósága még 1898. év folyamán úgy Szatmár- megye, mint Ugocsavármegye egész területére 19.348/1898. I. M. II. illletöleg 27.600/1898. I. M. II. számú rendeletéivel az uzsora vétségének hivatalból üldözését elrendelte. Daczára, hogy emez olhatározás közlése óta több mint hat év telt el, nagyon kevés számban lett, úgy Szatmárvármegye törvényhatósága területéről, nemkülönben Ugocsavármegye tiszántúli járásából uzsora vétsége czimén bűnvádi eljárás folyamatba téve és az esetek csekély számához képes! összesen csak 29 egyén volt uzsora miatt elítélhető. Emez eredménytelenség okát abban találom, hogy az uzsoraesetek csak kivételesen hozattak a kir. ügyészség tudomására, az uzsoráFrometheus lelke. Hüs szellő csapta meg arczomat Felpillantottam, mert megéreztem, hogy valaki áll előttem. Roskatag, öreg ember volt; hosszú ősz szakála a térdeit verdeste — Hová, hová öreg barátom ? — A nagy világba, — No, az elég nagy ut; de mit mondanak hozzá a lábaid? Nem nekik való már az ily vállalkozás. — Parancs, mennem kell ! — Ejnye, ejnye és ki volt oly kegyetlen, hogy reád ily nagy feladatot rótt? — Az istenek, — feleié mély sóhajjal. Megborzongtam. Féltem, hogy őrülttel van dolgom. Miért beszél ez több istenről ? A mostani emberiségnek elég az egy, az igaz Isten. — Azután miért küldtek ily nagy útra az istenek ? — kérdeztem tartózkodva. — Mert loptam. — Ejnye, ejnye! Hát biz az nem szép. Es mit loptál f — Tüzet. — A manóba. Hogy értsem azt? — Zeus kincsével boldogítani akartam az embereket, elloptam a féltett tüzből egy keveset és nyomorba döntöttem magamat és az embereket. — De hát ki vagy te ? — kérdém. nak hivatalból való üldözése keilö mértékben köztudomásra nem jutott és ehezképest a sértettek feljelentéssel alig éltek. Egyes jelenségekből azonban arról kellett meggyőződnöm, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszék egész területén, különösen Ugocsavár- megyének tiszántúli járásában, nemkülönben a szinérváraljai, erdödi és nagysomkuti közigazgatási járásokban a különböző ügyleiekbe (adásvétel, elővétel) burkolt uzsora titokban és éppen a legszegényebb néposztély körében erősen pusztít. Felhívom ennélfogva a községi elöljáróságot, hogy valahányszor tudomására jut, miszerint egyes magánosok 8% kamatot meghaladó ellenértek kikötése mellett nyújtanak kölcsönöket vagy a kölcsönügyletet ideiglenes adásvételi bérleti, vagy haszonbérleti szerződésekbe burkolják éz igy kötik ki maguknak a kölcsönadott összeggel arányban nem álló 8% értéket meghaladó ellenszolgáltatást: az ily túlságos szolgáltatás terhei alatt küzdő egyének megmentése érdekében, jelentsék be hozzám akár közvetlenül akár az illetékes csendörörsparancsnokság utján, a kölcsönadó és kölcsönvevö nevét, a kölcsönzés idejét, az évenkénti kamat mennyisegét, az esetleg bizonyítékul szolgálható adósokat, amennyiben pedig az ügyletekről okiratok is állíttattak ki, azokat a felektől követeljék be. Elvárom az érdemes községi elöljáróságtól, hogy a királyi ügvészséget a föld népének életerejét megölő emez uzsoraesetek feltárásában azzal az erélylyel támogatni, amiiy erélyesen felelt meg eddig is a bűnügyi nyomozások teljesítésénél reája bízott feladatnak. Szatmár-Németi, 1904. deczember hó 26 án. A szatmárnémeti királyi ügyészség vezetője : Dr Várady Sándor s. k. kir. ügyész. Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán, 1905. február hó 6-án, a városháza tanácstermében a József főherczeg Szanatórium- Egyesület czéljainak támogatása tárgyában tartott értekezletről. Jelenvoltak: Farkas Jenő polgármester, özv. Szüts Illesné, F'arkas Jenöné, Bernovits Emiiné, dr Csausz Károlyné, Dimand Károlyné, Hajdú Lajosné, Harantné Csausz Nelli, Kilián Bélané, Nagy Lajosné, Szíjgyártó Józsefné, Alraásy Eszti, Báthy Juliska úrnők, Nagy Lajos és Krasznay Zsigmond, utóbbi egyszersmind mint jegyzőkönyvvezető. Tárgy altatott: 1. Farkas Jenő polgármester köszönetét mond a megjelent hölgyeknek, amiért felhívásának eleget tettek, s ezek üdvözlése mellett az értekezletet megnyitja. Előterjeszti ezután, ,hogy a József főherczeg Szanatórium Egyesület, melynek tudvalevőleg czélja a hazánkban százezrekre menő szegény tüdőbajosok részére népszanato- riumok fölállítása, miként az ország nagyobb városaiban már tette, úgy most E'elsöbányán is egy hölgybizottságot óhajt szervezni, melynek hivatása lenne az Egyesületet áldásos tevékenységében, nemzetmentő törekvésében lehető támogatásban részesíteni. Jelenti még, hogy az — Prometheus! — Ugyan ! hiszen Prometheus már régen meghalt i — Csalódol. Teste elporladt, de lelke uj alakot öltve él és élni fog, mig az átok alól fel nem szabadul. . . — Nem értem. . . — Az istenek kincsét meggyalázták az emberek! A föld lakóinak értelmét felgyújtó a szikra és ők visszaélnek vele. Nagyravágyásuk határt nem ismer, tudásuk telhetetlen és még az istenek titkait is szeretnék kifürkészni. Az embernek nem elég a föld mélye, nem elég a tengerek titka, be akar hatolni a fellegek fölé, hol az istenek trónolnak, hogy azokat is megfoszsza hatalmoktól és ő üljön helyökbe uralni, kormányozni a világot. Beloptam valamit az isteni szikrából a szivekbe is. Ott sem maradt meg tisztán, nemesen 1 Önző érdekek, rut czélok mozgatják az emberek tetteit ruzelmeikkel ámítják magukat, ámítják egymást. Képmutatás, komédia minden. Kit a dicsőség, kit a gazdagság utáni vágy hajt, kit más törekvés buzdít és hogy elérje : feláldozza igaz érzelmeit és hazugokkal pótolja. . • Hol ínaradt meg az isteni szikra igaz tisztaságában ? Merre? Kinél? Hol találom meg azt az;embert, kit évezredek óta keresek? És Prometheus tovább rohant. . . Egyesület központi Elnöksége a Felsőbányán alakítandó hölgybizottság elnökéül Farkas Jenöné úrnőt, titkárául pedig Krasznay Zsigmod lelkészt kérte fel, kik is a megbízatást elfogadták. A jelenlevő hölgyek kijelentik, miszerint tekintettel a kiválóan nemes czélra, készséggel csatlakoznak az eszméhez s egyhangúlag fölajánlják buzgólkodásukat az Egyesület czéljainak szolgalatára, mire elnöklő polgármester a felsőbányái hölgybizottságot megalakulnak jelenti ki, melynek tagjaiul az értekezleten jelenlevő urhölgyek tekintetnek. A hölgybizottság egyszersmind kiegészítést nyer még Burkárt Ferenczné, Adám- esik Etelka és Baumerth Tériké úrnőkkel is, kik az értekezleteken meg nem jelenhettek ugyan, de csatlakozásukat tudomására hozták az értekezletnek. 2. Elnöklő polgármester felhívja a hölgybizottság tagjait, nyilvánítsák, hogy az Egyesület által rendezendő tárgysorsjáték sorsjegyeiből ki hány sorsjegynek elárusitására szíveskedik vállalkozni. A bizottsági tagok a következő számú sorsjegyek elárusitását vállalják el, úgymint : özv. Szüts Illésné 10, Harant Gyuláné 10, Bernovits Emiiné 10, Kilián Béláné 5, Báthy Juliska 20, Dimand Károlyné 10, dr Csausz Károlyné 10, Nagy Lajosné 5, Farkas Jenöné 20, Szíjgyártó Józsefné 5, Hajdú Lajosné 5, Ahnásy Esztike 6, Baumerth Tériké 10, Burkárt Ferenczné 10 és Ádámcsik Etuska 5, összesen 141 darab sorsjegynek elhelyezését vállalják magukra, 3. Krasznay Zsigmond hölgybizottsági titkár utalást téve arra, hogy a József főherczeg Szanatórium-Egyesületnek czélja nem más, mint anyagi eszközök előteremtése áldásos törekvéseinek megvalósításához, figyelmébe ajánlja a bizottságnak, miszerint a sorsjáték ügyének előmozdításán kívül a bizottságra még az a feladat is vár, hogy más módon, jelesül mulatságok rendezése által is ügyekezzék az Egyesületet méltánylást érdemlő, sőt dicséretes tevékenységében s anyagi eszközeinek gyarapításában támogatni. Az ezen felszólalásra megindult hosszabb eszmecsere eredményeitépen többek hozzászólása után megállapodik a bizottság abban, hogy f. évi február 22-én — lehetőleg az Olvasókör bevonásával— tombolával egybekötött tánczmulatsá- got fog a Szanatórium-Egyesület czéljainak javára rendezni s esetleg még egy más mulatságot márczius első napjaiban. Az értekezlet a mulatság rendezésével kapcsolatos teendők intézésére a hölgybizottság elnökét, Farkas Jenöné úrnőt kéri fel. 4. Elnöklő polgármester, miután végül Nagy Lajosné és dr Csausz Károlyné úrnőket a jegyzőkönyv hitelesítésére, a hölgybizottság összes tagjait pedig a további buzgólkodásra fölkéri, az értekezletet, mint amely feladatának eleget tett, berekeszti. Kelt m. f. Jegyzetté : Krasznay Zsigmond s. k. hölgybizottsági titkár. Jelen jegyzőkönyv hitelesíttetik. Nagy Lajosné s. k. Dr Csausz Károlyné s. k. A hős. — Mi az ördögöt csináljak? — gondolta magában a csapatparancsnok. Nem mehetek előre, mett kétszerte nagyobb ellenség állja utamat. Szégyen a futás, de hasznos! Megfordulunk és megugrunk. Ezzel már épen ki akarta adni a parancsot, amikor egy csúnya nagy mérges darázs csípte meg lovának hasát. A ló fájdalmasan felnyeritett, toporzékolt, ugrált, de a darázs még egyet csípett rajta. Erre a paripa megvadult és esze-veszett száguldással nagyokat nyerítve, tajtékozva vágtatott előre. Lovasa inában akarta megfékezni, nem bírt vele. — Hahó! a parancsnok után! — kiáltá a trombitás és rohamra fújta meg a kürtjelet. — Hajrá, hajrá! — kurjantott a legénység és sarkantyúba kapta a lovát, hogy. a szélvészként rohanó parancsnokot utolérje. Az ellenség látta a viharként közeledő csapatot, ropogtak a puskák, a parancsnok lova felbukott és maga alá temette gazdáját. De a rohamot a sortüz meg nem bontotta — és néhány pillanat múlva szétszórva menekült az ellenség. A parancsnoknak semmi baja sem történt, a roham után ott találták meg katonái a lova mellett.
