Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-02-15 / 4. szám

Felsőbányái Hírlap Életmentés. Irta: Dr FODOR JÓZSEF. Az ember egészségét és életét számtalan veszedelmek fenyegetik, melyek gyakran várat­lanul crik a testet. Ily szerencsétlenségek alkal­mával az egészség, sőt. az élet is sokszor attól függ, hogy nemes szivü, értelmes embertársak a veszedelemben forgónak gyorsan segítséget nyújt­sanak. Leghelyesebben és ennélfogva a legtöbb sikerrel az orvos adhat segítséget; azonban az orvos csak ritka esetben van a szerencsétlenül járt ember közelében, hogy a segítséget gyorsan megadhassa s amig odahivatják, perczek, sőt órák múlnak, amelyek alatt a megtámadott élet végképen és menthetetlenül kialhatik. Ennélfogva emberbaráti kötelességünk min­denkor készen állani társaink mentésére. Hogy azonban képesek legyünk veszedelemben foigó társaink mentésére helyesen és értelmesen csele­kedni, meg kell ismernünk az életet leggyakrab­ban veszélyeztető véletlen szerencsétlenségeket, meg kell tanulnunk, hogy mit tegyünk a szeren­csétlenség esetén addig is, mig szakértő orvos hívható a veszedelemben forgóhoz. Röktön támadó veszedelmek enyhítésére minden községben elengedhetetlenül szükség volna egy vagy több mentöszekrénye, amelyekben a sérülések bekötözésére és az eszméletlenek élesz- tésére legfontosabb tárgyak vannak, u. m. bekö­töző vatta, kötözésre való pólya, vérzés csilla­pítására alkalmas kötöző, törött tagok beköté­sére való sínek, továbbá kés, olló, izgató szerek (alkohol, aether) stb. De lássuk ezek után, minő röktön támadó veszedelmek fenyegetik az embert, amelyeknél az értelmes mentésre szükség van. Magyarországon az egészségügyi törvény rendeli, hogy balesetek, valamint gyanítható tetsz­halál alkalmával (a segélynyújtás mindenkinek, aki ahhoz tettel vagy tanácscsal hozzájárulni képes, köteleségében áll Ugyané törvény a né­pesebb városok hatóságának kötelességévé teszi, hogy mentő intézeteket állítsanak fel s azokat szükséges mentőeszközökkel és gyógyszerekkel ellássák; végre elrendeli a törvény, hogy a lakos­ságot népszerű oktatással világosítsák fel az élet­mentés módjai felöl. Az ember egészségét és életét röktön tá­madó veszedelembe sodorják: a) sérülések, b) vérzések, c) eszméletveszités, d) napszurás, meg- fagyás, villámsujtás, e) fuladás, f) mérgezés. Lás­suk tehát ezeket külön-külön. Sérülések. Sérülést szenvedhet az ember pl- utczán közlekedő kocsik által, vasúti szerencsét­lenségek alkalmával, gépek körül, építkezések al­kalmával stb. A sérülések főbb alakjai a követ­kezők : rázkódás, zúzódás, ficzamodás, csonttörés, továbbá mindenféle sebesülések. Rázkódás éri a testet, ha pl valaki magas­ról vagy ha lóról, kocsiról leesik vagy ha nagy erővel valami meglöki, megüti. Erős rázkodtatás után a következő tüneményeket tapasztaljuk: az ember halavány, eszméletlen, alig lélekzik, néha hány, szive alig ver. Az reős rázkódás gyakran halált okoz, kivált ha nincsen segítség kéznél. Eszméletlen embert hanyatt kell fektetni, — Bravó fiuk! ezt jól csináltátok! — kiáltá elismerőleg. — Éljen a vitéz parancsnok! kurjantott a legénység. A hőstettnek viszhangja kelt és a pa­rancsnok akora érdemkeresztet kapott, mint a tenyerem. Igaz ni, a darázs elpusztult A lovat meg­ették a varjak. Még csak katonai pompával se temették el őket. Látod, anyám. Szivem boldog örömben úszott, Látogatóba jött anyám. Sokat beszéltünk s végül igy szólt A csendes este folyamán: »Későre jár, fiam, bocsásd meg: Fáradt vagyok, lepihenek ; De nincs itt az imakönyvem, Add csak kölcsön a tiedet!« . . . »Az imakönyvemet?« — S zavarban Pirulva lesütöm szemem . . . »Mivé nem tett az élet engem, Látod, anyám, el is feledtem, Hogy imakönyvem nincs nekem!« Havas István. szoros ruháit tágítsák meg, hogy lélekzete köuy- nyen történjék s hagyják nyugalomban, hogy eszméletlenségéből magához térjen. Ha */*, l/a óra alatt nem tér magához, ellenben lélekzete egyre fogy, akkor tagjait dörzsölni, melegíteni kell; mossák meg az arczát hideg vízzel s szerezzenek jeget feje borogatására. Zúzódást szenvedünk, ha valami kemény tárgy nagy elemi erővel éri testünket. Az ilyen sérülésnél a bőr ép maradhat vagy csak kevéssé horzsolódik, azonban alatta, az izmokban vagy a belső szervekben a legveszedelmesebb sérülések lehetnek. Ha csupán az izomzatot érte a zúzódás, akkor a sérült hely fáj és csakhamar megdagad, mert a zúzott tagokból vér ömlik ki, ami kéke­sen áttünik a bőrön. Ha belső szervek zúzódtak, akkor nagy fáj­dalma van a sérültnek és a szervhez képest, amely elzuzódott, majd vérest köp, majd vérest hány. Zuzódáskor a sérült testrészt teljes nyuga­lomba kell helyezni, különösen pedig emelkedett- ten kell azt fektetni, hogy a belső vérzés meg­álljon. Czélszerü nedves ruhával, hideg tárgygyal óvatosan elnyomni a zúzott részt s ezáltal a vérzést megakadályozni. Ha nagy fájdalma van a sérültnek, a zúzott hely hideg borogatása enyhíteni fogja. Tompa tárgygyal ütés, továbbá elesés, meg­rántás, lezuhanás stb. következtében gyakran ki- ficzamodnak egyes csontok a helyükből, sőt el is törnek. Ficzamodásra támadhat gyanúnk, ha vala­mely mozgatható testrészt a rendestől, valamint a másik oldalom levő páros testrésztől eltérő ala­kot kap, eltérő helyzetben áll s abból elmozdí­tása nagy fájdalmat okoz, sőt a mozdítás erö- megfeszitéssei sem sikerül. Csonttörésre pedig akkor gondolhatunk, ha valamely csont sérülés után olyan helyen hajlítandó, mozgatható, amely helyen ép csont nem mozog. Sok esetben ficzamodásnak, sőt csontörés- nek tartják az Ízületnek egyszerű megrándulását, ami hasoulóképpe i nagyon fájdalmas s akadályozza a testrész mozgását, amennyiben a sérült, fáj­dalma miatt, ellentáll a mozgatásnak. Azét a megrándult tagot alvásközben lehet ízületében mozgatni, ellenben a ficzamodott tag alvásközben is merev. A csonttörést is álvásközben lehet leg­könnyebben kipuhatolni. Ilynemü sérüléseknél nyugalmat kell adni a sérült tagnak s hideg borogatással enyhíthetjük a fájdalmat, mig orvos érkezik. Ha a sérülés a lakáson kívül történik, vigyá­zattal kell a sérültet hazaszállítani. A törött cson­tot czélszerü ilyenkor támogató bckötözéssel el­látni. E czélra zsindelyszerü fát, deszkát, léczet vagy egyebet használhatunk, melyhez a törött testtagot hozzákötözzük. Ahol mentőszekr ínyek vannak, ott rendesen alkalmas, zsindelyszerü tár­gyak is találhatók a szekrényben a törött tagok bekötözésére. A fa-, lécz-, deszkakötéseket előbb puha anyaggal, vattával, ha van, kibéleljük és arra fektetjük a törött tagot s egyenletesen, de elég feszesen hozzákötözzük. A bekötözés, vala­mint a beteg tag emelgetése, fektetése kevésbé fájdalmas, ha a törött tagot oly módon huzzuk gyengéden, hogy a törés két vége egymástól szétrontassék. Bekötözés előtt a szoros ruhát fel kell vágni, nehogy leszorítsa a vér keringését a tagban. Ha pedig pl. kart vagy lábszárt kötözünk be, a kéz­fejet és lábfejet mérsékelten szorító kötözővel hasonlóképen és egészen be kell kötözni, hogy a kéz vagy láb feje meg ne dagadjon. Ha az eltörött csont vége keresztülszakitja a bőrt, akkor különös gondot fordítsunk 'arra, hogy a seb tisztátalansággal (ronda vízzel, pisz­kos rongygyai s effélével) be ne szennyeztessék, mert ettől a sebnek fertőzése támadnat. ami igen veszedelmes. Ha pedig beszennyeződött a seb, akkor mielőbb és gondosan meg kell tisztogatni s meg kell mosni tiszta, ha lehetséges, kfiözött vízzel. (Folytatjuk.) Különfélék. A felsőbányái takarékpénztár folyó február hó 5-én d. e. 11 órakor tartotta meg 14-ik évi rendes közgyűlését Süssner F'erencz igazgatósági elnök vezetése mellett. E gyűlésen a részvényes tagok örömmel vették tudomásul, hogy a szépen fejlődő intézet immár megháromszorozta a 40000 korona alaptőkét. Sőt amennyiben a rendes évi külön tartalék-alap 40—40,000 koronáján felül a kétes követelések alapját is 9000 koro­nára emelte — amennyit pedig az utóbbi alap fel nem emészt — meg is haladta már az alap­tőke háromszorosát. Egyik felemlíteni való ténye a közgyűlésnek, hogy az igazgatóságnak és fel­ügyelő-bizottságnak az eddigi °/0-os pótlék helyett, állandó fizetést biztosított s a nyugdíj-alaphoz az eddiginél jóval nagyobb összeget 500 K-át adott Kiváló mozzanata volt Stoll Béla ügyész ama szép indítványa, hogy a városi köztéren felállítandó szökőkút létesítésére ajánljon az intézet bizonyos összeget, s ö sajátjából ugyan annyit ad. Erre a rész­vényesek egyhangúlag felajánlottak 200 koronát. S ehhez a nemeslelkü indítványozó ugyanannyit adván, 400 koronával lett megvetve a leendő városi szökőkút alapja. A gyűlés után a szoká­sos gazdag és nagy ebédre Süssner Ferencz igaz­gató úrhoz gyűltek a meghívott vendégek, ahol a nagyságos házi úrnő és házi ur szives, lekö­telező vendégszeretetéből egész d. u. 5 óráig él­vezték a jól folytatott munka után kedélyes tár­salgás és pohárköszöntések mellett a test áldásait. Pohárköszöntőket mondta •: Stoll Béla, Farkas Jenő, Nagy Lajos, Süssner Ferencz, Csausz István, Kondor Sándor. Olvasóköri közgyűlés. Tartatott a közgyűlés f. hó 11-én d. u. 5 órakor. Első tárgya volt a már pár éve elkészüli alapszabály felolvasása, némi észrevétellel elfogadta a benyújtott javas­latot a kö gyűlés. Következett ezután egy 35 olvasóköri tag által benyújtott indítvány, mely a február 5-iki számában megjelent s a dicsöült nagy hazafit, Kossuth Lajost sértő kifejezéséért a Borsszem Jankó ez. élczlapot az olvasó egyletből kitiltani kérte Az indítvány egyhangúlag lett el­fogadva, megérdemli az ellene inditott országos mozgalmat a honfiúi kegyeletről megfelejtkezö lap. Az indítvány elfogadása után Nagy Lajos ref. lelkész s választmányi tag állott fel, s ki­fejezve, hogy minden magyar ember szivét öröm tölti el, látva, hogy mily kegyeletben tartják Kossuthnak dicső alakját, sérthetetlen személyét, most tűnik ki, hogy városunkban is mily sok igaz tisztelője van a nagy hazafinak, indítványozza azért, hogy ragadja meg a közgyűlés ez alkal­mat és egy mulasztásának pótlására szerezze be Kossuth Lajosnak képét s méltó diszül tegye ol­vasó termének kiváló helyére. Ez is egyhangúlag el lett fogadva. Nem volt ily szerencsés Nagy Lajos a következő indítványával. Nevezetesen azt ajánlotta azután, hogy amennyiben pár év óta a »Herkó Páter« ez a faj és felekezeti gyű­lölettől telt, élőt és holtat — ki vele nem egy téren s nem az ő fegyverével harczol és harczolt — gúnyoló, becsmérlő vicczlap az olvasó terem asztalán állandóan ott van, melyet ö részint bot- ránkozva, részint szánalommal néz, csodálkozva azon, hogy pláne a kereszténység firmája alatt hogy lehet ily pogány módon írni kéressék fel hát a lapot az olvasó asztalra vivő egyleti tag, hogy kímélje meg őket ettől. Az indítványnak sok el­lenzője akadt. Azt jól tudta indítványozó is, hogy a közgyűlésnek kényelmesebb lesz leszavazni öt, mert hiszen a nehézményezett sajtótermék aján­dék, már pedig a közmondás is azt tartja: »aján­dék marhának nem kell fogát nézni«. Az indít­vány mellett ketten álltak fel. Egy tag, egész helyesen, nem ismervén a lapot, nem szava­zott. Természetesen igen egyszerűen lehetett volna e kérdést elintézni, mire az inditványozó számított is. Azt mondta egy tag: aki nem akarja, ne olvassa. Ez igaz. Ami pedig ama má­sik kijelentést illeti, hogy vigyünk oda mi is prot. lapot: azt mondja Nagy Lajos, hogy azo­kat olvashatná is mindenki, mert a prot. szer­kesztők ismerik a Krisztus evangéliumát, s higye el bárki, hogy ha oly hangon, és tartalommal Írnának, mint a Herkó Páter, megtagadná prot. voltát, de igy annál nagyobb dicsekedéssel vallja magát szent egyhá/a tagjának. Denique a Herkó Páter továbbra is ott marad sokak lelki épülé­sére O tempóra! O mores! A rongyszedés veszedelme. A belügyminisz­ter rendeletet intézett a vármegye törvényható­ságához, melyben kifejti, hogy a rongynak, nyers bőröknek s egyéb hulladékoknak gyűjtése való­ságos melegágya a himlőnek, difteritisznek, vör- henynek és lépfenének. A miniszter elrendeli, hogy a csont, rongy, nyersbőr és hulladék sze­dőknek a rendőrhatóság által kiállított és meg­bízhatóságukat igazoló bizonyítványt kell besze­rezniük, nem árusíthatnak nyalánkságot s oly játékszereket, (pl. sípot) melyeket a gyermekek a szájukba vesznek, ilyesmit ajándékba sem ad­hatnak. Végül megtiltja, hogy azon kereskedők, kik a hulladékok gyűjtésével foglalkoznak, játék­szert, vagy nyalánkságot árusítsanak. Öngyilkos nő. Fischer Gézáné, sülelmedi pályafelvigyázó felesége, mig férje hivatalos teendőit végezte, forgópisztolylyal szivenlőtte magát.

Next

/
Thumbnails
Contents