Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1905-12-06 / 25. szám
Kilépünk a küzdő homokra, oda, ahol folyik az évtizedekre, talán egy évszázadra nyíló bajvivás egy rettenetes kór ellenében, mely felett győznünk kell, hogy Korányi Frigyes jóslása teljesedjék, aki századunktól várja a tuberkulózis vészes hatalmának megtörését s hogy ne Írhasson a XXI évszáz Francois Coppée-ja oly szivettépö képet a »mére inconsolée«-ről, aki ingatag léptekkel támolyog, ki a sirok kertjéből, ahová legkedvesebbjét, szive virágát, a »hervadás kórjának« áldozatul adván, eltemette. Városi közgyűlés. A képviselőtestület alig negyedóráig tartó rendkivüli közgyűlést tartott f. évi november hó 26-án d. e. Í1 órakor Farkas Jenő polgár- mester elnöklete alatt. Jelen voltak : Spáczai Gyula jegyző, Münnich Sándor gazdasági tanácsos, Pap Márton számvevő, id. Szabó Károly, Tury Ferencz, Szigyártó József, Rettegi Károly, Imre Károly, Gáspárik Ignácz, Majdik József és Szalai László képviselők. Polgármester üdvözölvén a megjelent képviselőket, a közgyűlést megnyitotta, a jegyzőkönyv hitelesitésére Imre Károly, Tury Ferencz és Pap Márton képviselőket kérte fel, a hitelesítés idejét pedig nov. 29-nek d. u. 3 órájára tűzte ki. Áttérve a napiredre, felolvastatott Szntmár vármegye közönségének 1069 -1905. bjkvi, 12151—905. alisp. számú határozata Felsőbánya város 1904. évi zárszámadásának jóváhagyásáról és a felmentvény megadásáról. A felolva-' sotj határozat tudomásul vétetett s a visszaküldött zárszámadási iratok megőrzés végett a pénztárnak kiadatni rendeltettek. Szatmár vármegye alispánjának 20629 - 905. sz. véghatározata, melylyel az András-lugolda vizjogositványa a város javára vissza átíratott, szintén tudomásul vétetett. A vármegye közönségének 16947 — 905. alisp. 1011—905. bjkvi sz. határozatát a város tiszti, kezelő és szolgaszemélyzetére vonatkozó ujonan átdolgozott nyugdijszabályzat jóváhagyása tárgyában a közgyűlés szintén tudomásul vette. Az igy jóváhagyott nyugdijszabály- zatot a képviselőtestület jelen meghirdetéssel életbeléptette s a szabályzat egv példányának kiadásával utasította a számvevő utján a pénztárt, hogy 1905. november 26-tól kezdődőleg ezutánra a nyugdijjárulékokat a tisztikar, segéd- és szolgaszemélyzet összes tagjaitól az uj nyugdijszabályzat 1. 2. $-ai értelmében vonja le s a nyugdij-illetményeket is most már az uj nyugdijszabályzat idevonatkozó 17. illetve 22. 28. 31. 32. §-ai értelmében szolgáltassák ki. Utolsó tárgy volt Süssner Ferencz nyug. m. kir. bányatanácsos kérelme, melyben a Nyi- res mellett levő kertje éjszaki oldala és a vasúti töltés között elterülő keskeny földterületet feladni kéri. A közgyűlés a bizottság javaslata alapján a kérelemnek helyt adott s miután a város a szóban forgó területet különben sem képeket összetépi s megint más valakit választ ki, akihez leveleit írhatja. Egy főnragu család nőtagjának az a hóbortja, hogy folyton önmagához ir szerelmes leveleket, melyekre másnap hasonló tartalmú választ küld. A piros szalaggal összekötött tömérdek levelet órákig olvasgatja. Egy másik nő abban a gondolatban él, hogy esküvője rövid idő múlva meg fog történni, s ezért éjjel-nappal drága kelengyéje összeállításával foglalkozik. Mindenféle csipkékre, selymekre és fehérneműkre már óriási összegeket költött. E szegény leányt vőlegénye egy héttel a kitűzött esküvő előtt hagyta el s egy másik nővel megszökött. Az ilyen betegségből ritka a gyógyulás, de ha bekövetkezik is, a betegek rendesen csakis nehezen és hosszú idők múlva térnek egészen magukhoz. Sokat dolgozó s az élet gondjaival küzdő nők, kiknek nincsen idejök a szív bajaival vesződni, csak nagyon ritkán esnek afféle betegségbe, mely különben is leginkább gyenge testalkatú nőket támad meg. A gyógykezelést ez intézetekben minden egyes beteg testi és lelki állapotához képest különböző módokon alkalmazzák. Dr J. B. Felsőbányái Hírlap. használja semmire, a kért földterületet holdan- kint 170 K árban feladni határozta s a kijelöléssel a tanácsost bízta meg. Színházunk. (1L) Észrevételt teszünk még Molnár Bellának és Szilágyi Erzsébetnek egy jelenetére, helyesebben produkcziójára. Valamit ugyanis alaposan elhibázott a két művésznő. Azt értjük, mikor Kukoricza Jancsi és Iluska a falu alatt találkoznak s leheverednek a subára. A két szereplő ekkor furcsa produkcziót csinált. Fetreng- tek egymás mellett, később a színpad egész | szélességében elkezdtek hencseregni, majd meg dulakodtak. Kicsit sok volt a jóból. Különben is a szövegkönyv a szeretkezésből csupán any- nyit ir elő, hogy Iluska ölébe hajtja fejét Jancsinak s miután Jancsi a furulyáján eljátszott egy bánatos dalt, átölelik egymást és hallgatnak. Azt a mondott nagyon érzéki produkcziót tehát bátran elhagyhatták volna, annyival inkább, mivel nincs is rá szükség, szebbé az előadást nem teszi, sőt a mi jó kisvárosi közönségünk ezt a jelenetet nem hogy élvezni nem tudta, de egyenesen visszatetszéssel és megütközéssel fogadta. Jancsi és Iluska ott a patak melletti pázsiton ezt bizonyára nem tették volna, ha le is telepedtek a subára. Nagy hibája volna persze a kritikának, ha kifelejtenék a számításból azokat a körülményeket, melyek miatt - mint akadályok miatt János vitéznek különben sem lehetett volna kellőkép érvényesülnie. Ilyenek színpadunk parányisága, a díszleteknek és egyéb kellékeknek úgyszólván teljes hiánya, az irgalmatlanul rósz zongora, melylyel a karmester kisérte az éneket, mert az igazgató városunkban nem tudott hozzájutni valamelyik jobb zongorához. Ilyenformán az előadás sikere tekintetében nem az egész felelősség terheli a színészeket. Tessék csak elképzelni, lehet e ily körülmények között valamire való hatása egy kiválóan kiállitásos darabnak, minő a János vitéz. Sokat gúnyolódtak egyesek egv »táncz« felett, melyet két fiatal színésznő »lejtett>> s melyet — igaz — mi is csakis idéző jel között nevezünk »táncznak,« mivelhogy az nem volt több egy kis jövés-menésnél, avagy nyugalmas lépege:ésnél. E sorok Írójának alkalma volt tájékozódást szerezni ebben az ügyben s megtudta illetékes helyen, hogv az egyik tán- czosnőnek közelebb valami boka-ficzamodása volt s e miatt meg volt tiltva orvosilag még a gyors járás is, a tánczot pedig nem lehetett kihagyni, mivel azt a néhány perczet, mig János vitéz átöltözik tündérország királyának, a tündérek táncza tölti ki. A két kisasszony később, a Tarka-szinpad alkalmával alaposan rá- czáfolt önmagára, megmutatván, hogy tudnak ők jobban is tánczolni. Egyik nagybányai laptársunk a János vitéz ottani előadása alkalmával azt irta, hogy azt már két év óta adják. Kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy nem jót emlékezik s a tévedést barátságosan megkorrigáljuk avval, hogy a János vitéz még egy éves sem volt, mikor ; azt az illető lapban írták, mert premierje batá- Lrozottan csak éppen mostanában egy éve volt a Király Színházban s még Temesvárott. meg Kolozsvárott is csak a folyó év márcziusában mutatták be. Második előadásnak láttunk (nov. 8.) egy ; ócska, de igen jó Offenbach-féle operettet: ' "Orfeusz a pokolban.« Eurydike szerepében j Molnár Bella bájos és elragadó görög asszony volt szőke parókájával, szép kosztümjeivel, csengő, bűbájos énekével, temperamentumos játékával. Két jelenetét pedig különös dicsérettel kell kiemelnünk Egyik az, melyben Eurydike megválva a földi élettől s szerelmi kéjtől leigázva haldoklik Pluto karjai között. Ekkor előadott énekszáma, együtt finom játékával csakugyan több volt mint megragadó s nagy tetszést s lelkes tapsot szerzett a művésznőnek. Másodszor a Hoffmann meséire emlékeztető opera-szerű ama nagy jelenetében excellált ez este, mikor a legyet űzi, melynek alakjában Zeus jelenik meg. Ezen alkalommal Molnár Bellának egész előadásából kiérzett, hogy ő színészi és zenei szempontból egyaránt kiváló tanultságu művésznő. De meg kell adni, hogv e nagy jelenetben partnere, Lomniczy is (Zeus) derekasan megállta helyét, ki különben a társulatnak egyik legrokonszenvesebb és legügyesebb tagja. Az operettek sorát Bob herczcg zárta be, | nov. 9-én, csütörtökön. (írták Martos Ferencz és Bakonyi, zenéje Kuszka Jenőtől.) Nagyon szereti közönségünk — úgy látszik — ezt a valóban kedves operettet, ez időben már nem volt jó hire a társulatnak, mégis elég sokan eljöttek meghallgatni a fülbemászó melódiáiról hires operettet s mindnyájan csak örvendtünk, hogy azt az igazgatóság fölvette műsorába. De jól is játszották meg színészeink. Tulajdonképpen evvel kellett volna kezdeni a sorozatot, ez bizonyára okosabb lett volna; a közönségnek az "az elégedetlensége, melyet benne a j János vitéz előadása ébresztett, más nap az ! Offenbach-féle operettnél már megszűnt s elismeréssé, aharmadik este pedig, Bob herczeg- ben, már ha nem is elragadtatássá, de teljes megelégedéssé változott, úgy. hogy már ettől kezdve határozottan a magasztalás leghizelgőbb szavait hallhattuk minden oldalról színészeink képességei felől s a kedvező vélekedés ettől kezdve folyton csak emelkedőben volt. Tehát eleinte gyengén játszottak, a végén már olyan előadásokat prodnkáltak, hogy még ha keresve kerestük sem találhatott a szem hiányt, fogyatkozást. Az a két francziából fordított vígjáték pedig már éppen olyan gördülékenyen, olyan brilliánsul ment, hogy Palotay társulata ebben a zsánerben erősnek mondható s egy-egy résznél abban a kisértésben voltunk, hogy összehasonlítást forgassunk eszünkben a Vigszinház- beli előadással. Ok — úgy látszik — azt tartják : minden jó, ha a vége jó. S úgy tudjuk, éppen ilyenformán volt a dolog a társulattal a közelmúltban Nagybányán is. Ugyanazért nem értjük, mi akart ez lenni a társulattól. Talán taktika? Ha úgy volna, akkor szerintünk nem helyes a taktika, mert hiszen inkább éppen az állana érdekében a társulatnak, hogy igyekezzék mindjárt kezdetben megnyerni a közönséget, mintsem gyengén kezdeni s aztán később nagy küzdelemmel kedvezővé formálni az előbb kevésbé kedvező vélekedést. S valószínűnek tartjuk, hogy az a zsuffolt ház, mely János vitézt nézte, megmaradt volna mindvégig ilyennek, ha a közönség pl. Bob herczeg- ben vagy az Orfeusz a pokolban czimü operettben ismeri vala meg a társulatot és nem János vitézben. Bob herczegben a czimszerep Szilágyi Erzsébetre volt osztva, mig Annie szerepe a tulajdonképeni szubrett primadonnának, Molnár Bellának kezében volt, aki ezt nem csak rokonszenvessé tudta tenni, de Anniénak poéti- kus szerepét egyéniségének valóban sok sze- retetreméltóságával tudta felruházni Jól festett, s emellett szép dalai is tetszettek és egyszer sem voltak hatás nélkül. Másrészt Szilágyi Erzsi Bobjával is teljesen meg lehetett és meg is volt közönségünk elégedve; hanganyaga meglehetős nagy, aztán tud énekelni, tud játszani s a mellett csinos színpadi alak is. Sikkes játékával, mozgásával, tánczával egész este nagyon sok színpadi ügyességet csillogtatott s a színpadi hatás eszközei nek teljes ismeretét árulta el, — s azért nincs, aki azt merné állítani, hogy nem volt kedves. Balogh (Pomponius) a csinosan előadott szép holló-legendájával tűnt fel s érte sok őszinte tapsot kapott. Baloghné is igen jó volt s élethűen ábrázolta a királynét és energikus anyát. Madas a vőlegény-borbély kis szerepét komikus vonásaival kellőleg érvényre juttatta, Radnayra epizód- szerep jutott. Egy napos szünet után, nov. 11. és 12-én jött a két francziából fordított vígjáték helyesebben bohózat: a Csodagyermek és a Mintaférj\ mindkettő a budapesti Vígszínház műsor- darabja, melyek nálunk berekesztették a sai- sont, de amelyek ellen közönségünknek nagy kifogása volt, az t. i. hogy mindketteje, főkép az első — frivol darab, melyek ha — ami különben igaz — direkt erkölcstelenséget nem is tartalmaznak, meséjök mégis olyanon fordul meg, a mi jó társaságban nem szokott, vagy csak kivételesen szokott szóba jönni, s ekként egyáltalán nem dicsérhetjük az igazgatót, a miért nekünk ezt a nagyon mulattató de mégis visszatetsző két színmüvet mutatta be. Mindkét — hogy úgy nevezzük — ?>sza- lon-bohózat« bővelkedik a legkaczagtatóbb helyzetekben, s az szinte magától értetődik, hogy Párisban játszik mind a kettő. Állandó és soha meg nem szakított derültségben a közönséget különösen a Csodagyermek előadása tartotta, melynek meséjét úgy határozhatnék meg legjobban, hogy az Utazás egy végrendelet körül, mivel arról van benne szó, hogy egy hirtelen elhalt dúsgazdag öreg ember után ki fog a nagy örökséghez jutni: az özvegyen maradt asszonyka-e (Szilágyi) vagy pedig egy kis vidéki franczia város, mely az elhalálozottnak szülőhelye volt? S mivel a
