Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-12-06 / 25. szám

Felsőbányái Hírlap.

dótvégrendeletet nem bírják megtalálni, okve- tetlenül szükség volna egy fiatal emberre. Sokat nevetett a közönség azokon az egymás után fel-felbukkanó akadályokon, melyekkel a szereplőknek a mesés örökség érdekében minduntalan meg kellett küzdeniök, továbbá egy anyagilag, szintén erősen érdekelt korosabb építésznek, Croche urnák (Lomniczy) fáradhatatlan buzgólkodásán, majd pedig egy szerfölött mulatságos figurának, a polgármesteri hivatal kiküldöttjének (Madas) megjelenésén, aki feladatát elnyűhetetien szivósággal teljesítette a halálra gyötört fiatal özvegy körül, s ezen közben — kezében a törvénykönyyvel olyan volt mint a piócza. Tetőpontját két jelenetnél érte el mégis a derültség; egyik az volt, mikor Croche kétségbeesésében arra gondol, váljon nem segithetne-e mindezen ő maga? erre elmosolyodik, végig néz magán s aztán megigazítja parókáját. A másik rész, mely zajos derültséget keltett, akkor volt, midőn ä harmadik felvonásban a kapszi Croche, fáradozásának teljes eredménytelenségétől tartva végső kétségbeesésében arra gondol: hátha éppen magát a hatósági kiküldöttet lehetne megnyerni annak, hogy ő vigye dűlőre a szép özvegy ügyét. Ekkor váratlanul megtalálják a pótvégrendeletet, nincs többé szükség bűnös beavatkozásra, s a »felügyelőnek« is véget ér szerepe, (Madas remekül kotródott); az erény tehát, mely ellenszegült a bűnnek, jutalmát veszi, vagyis a jó erkölcsök diadalmaskodnak, de mit ér ez, mikor a készség nem hiányzott a bűnre egyesekben, s mikor ennek — a bűnnek — eshetőségei tárgyalva voltak a néző előtt. Ha ezen előadások nem a saison befejezői lettek volna, okvetlenül ki kellett volna fejeznünk, hogy ezekből nem kérünk többet.

A mi az előadást illeti e két »vigszinházi« estén, az — mint fönnebb is említve volt — csaknem mintaszerű, csaknem tökéletes volt. Feltétlen dicséret illeti Szilágyi Erzsit, aki Moulourey fiatal özvegyének nem könnyű szerepét szépen és elegánsul, diszkréten és ízléssel játszotta meg. Csak csodálni lehetett ennek a tehetséges fiatal színésznőnek sokoldalúságát. Madasnál a kritika csak dicséret lehet a mai estéért is. Vannak színészek, akik bármit játszanak, mindig ugyanazok; ha népszinmübeli parasztgazdát vagy operettbeli tábornokot, ókori római patríciust vagy vigjátékbeli párisi urat játszanak, hanghordozásuk, mozdulataik és megszokott taglejtéseik meg mimikájuk mindig ugyanazok, s bármily külömböző is maszkjuk és öltözékük, első pillanatra, illetőleg az első szónál rája ismer az ember modoráról az illető színészre. Ezek kevésbé jó színészek. S vannak színészek — és közé tartozik pl. Madas — a kik a hányszor megjelennek a deszkákon, mindig mások, s úgyszólván a szinlap nyomán kell kilétüket megállapítani, de nem éppen a maszkjuk miatt ilyen felismerhetetlenek, hanem a hangjuk, mozgásuk s egész egyéniségük idegen, meit ezek mindig változnak a szerep szerint. Sezek az igazi színészek. Azért Madashoz csak gratulálni lehet az igazgatónak. Mi úgy véljük, hogy ez az intelligens s csakugyan nagy talentumu fiatal művész szép jövő előtt áll s tőle nem sok idő múlva valamelyik állandó színház meg fogja fosztani a vidéket.

Hanem azért ez este az érdeklődés központja mégis csak Lomniczy volt, akit jól esett végre egy hozzá illő nagy szerepben látni, ha eddig ilyenek ellátásától (kivéve Jupitert) talán titkári teendők vissza is tartották. Annyi elevenséget vitt ez az ur a színpadra, annyi igaz komikumot sugárzott minden kiejtett szava, minden mozdulása, hogy annak a jókedvnek, mely ez este úgy kifárasztotta nevető izmainkat, ötletes és minden túlzástól ment játékával első sorban Lomniczy volt az előidézője. Igaz, hogy hálás szerepe is volt, de ezt úgy is játszotta meg, hogy azt teljesen kiaknázta.

Sok derűs perczet szerzett Balogh Árpád is a maga igen jó professzorával. Bájos jelenség volt ez este is Balogh Leona, aki természetes és affektálástól ment, de élénk, szinte pajzán játékával nemcsak rokonszenves, hanem mint mondani szokás ennivaló volt. Mindig kedves és ügyes volt, hanem különösen ez este micsoda Reklamálást csapott ez a fiatal leányka, csak nézni kellett! Nagy dicséret rá nézve az is, hogy szerepét mindig pompásan tudja. Borsodig Paula szintén mindig kedvesen és ügyesen játszott, de ez este — jobb szerephez jutva — ő is különösen kitett magáért, Kiss Árpád ellenben minden, dicséretet érdemlő igyekezete daczára teljességgel nem bizonyult eléggé rutinirozott színésznek s alakítása körülbelül jobbféle műkedvelő játékának színvonalán mozog, De az is igaz, hogy legalább szerep-tudás dolgában a társulat legjobb tagjaival is kiállja a versenyt, s még igen jó színész lehet belőle. Láttuk ez este a szép igazgatót is, ki mint kisegítő szalon-darabban mutatkozott be s a közjegyző kis szerepében igen jó alakot nyújtva hozzájárult a sikerhez. Minden egyes alkalommal kitűnt szép játékával Balogh Ár- pádné is, mint ki mindig perfektül alakított, de különösen kitűnt játékával a Mintaférj-ben mint Klementina.

A rendezés úgy e két vígjátéknál, mint az előző operetteknél ügyes volt, a mi Balogh Árpád szaktudását dicséri.

Láttunk ezeken kívül két délutáni előadást, egyik volt nov. 9-én, amikor János vitéz ment másodszor félhelyárakkal csaknem üres ház előtt, derék színészeink azonban mindamellett is teljes ambiczióval játszottak. A második délutáni előadás — nov. 12-én, vasárnap — Tarka szinpad volt félhelyárakkal, mely főképen gyermek-előadás volt s melynél a társulat minden egyes tagja fellépett. Hallottunk pár szép szavalatot, láttunk tánczot, voltak énekszámok, ezek között Molnár Bellának gyönyörű Lili-keringője s láttunk egy vígjátékot is: a régi Cox és Boxot, melyen Madason és Kiss Árpádon kívül Zalai Irma szerepelt. Örömmel jegyezzük itt fel Madasról, hogy ez az Isten-áldotta színész-tehetség ezen a szerény félhelyáras délutáni előadáson ismét mily pazarul csillogtatta csodálatos, aranyos humorát. Madas azok közé az igazi tehetségek közé tartozik, akik szerepöket minden részében jól áttanulmányozzák, annak minden részecskéjét finoman és gondosan kidolgozzák s aztán igy kidolgozva, játszák meg. A leghizelgőbben szólhatunk különben Zalai Irmáról is, aki főkép franczia vígjátékokban — hacsak valamire való szerephez jut, mindenkor igen helyesen ábrázol, úgy hogy ő a társulat igen értékes tagjának tekinthető.

Feltünhetik talán, hogy öt darabot láttunk színészeinktől s az öt között egyetlen népszínmű sem szerepelt, de ezt talán nem is sajnálhatjuk. Valóban, a népszínmű mintha kezdene kimenni a divatból, habár teljesen — azt hiszszük — soha sem fog kimenni, csupán tért ve. ., mert hiszen a népszínmű, mint ‘.drámai műfaj, bir a művészetek minden attribútumával, sőt pl. a Falu rosszától ki vonná meg magát a klassziczitást is? Mégis ha a szinmüirodalom mai állását tekintjük, ha a termelést veszszük figyelembe, ez csaknem ahhoz a feltevéshez vezet bennünket, vájjon nem fogja-e a népszínműnek idővel egy uj műfaj elfoglalni helyét, az, a melyhez tartozik pl. a Hajdúk hadnagya, a János vitéz, vagy az Ex-lex czimü revue, melyek szintén mind szinmagyar motívumokon épitvék fel s a mellett nem nélkülözik a népies elemet sem.

Láttunk az igazgatóság részéről egy kis gondatlanságot, hogy ne mondjuk: hanyagságot a szinlap szerkesztése körül, mely pedig arra való volna, hogy abból merítse tájékozódását a közönség. A szinlapon nap-nap mellett hűségesen ott szerepelt a Garay Anna és a Bérezi Jenő neve majd eme, majd ama szerepben, holott Garay Anna már ekkor megvált a társulattól, Bérezi pedig, mint a társulat titkára, már Beszterczén időzött, bérletgyüjtéssel foglalkozva. Ezeket nem is láttuk. Körülbelül lenyomtatták úgy a szinlapot, a hogy az már egyszer Nagybányán össze volt állítva. Láttuk ellenben Rovó Feri urat, pedig ennek meg a nevét nem láttuk a szinlapon.

Ha talán az a vád ér bennünket, hogy színházi jelentésünk kelleténél terjedelmesebb, mi avval mentjük magunkat, hogy ha még a központi 20—30 oldalas napilapokban sem hosszabb a színházi rovat égy vagy két hasábnál, ott ez a tudósítás minden nap benne van az újságban, Felsőbányán ellenben egyszer van egy esztendőben színház, nem kellett-e tehát, hogy ezen alkalommal azt nyújtsuk olvasóinknak^ ami egy egész esztendőre szól? így az arány tökéletes.

Tőlünk a társulat múlt hó 13-án Beszter- ezére távozott, hol a magyar elem hir szerint szépen kitesz magáért támogatás dolgábanAmint ők a legjobb emlékeket hagyták nálunk maguk után, azt hiszszük, a felsőbányái közönség müpártolása felől jó emlékeket vittek magukkal. Arakszyn.

Különfélék.

Nyugalmazott bíró. Ö felsége a király Pap József szatmári kir. törvényszéki bírót saját kérelmére nyugalomba helyezte.

Póttartalékosok behívása. Legfelsőbb parancscsal az 1903. és 1904. évben besorozott összes póttartalékosok f. évi deczember 27-re tényleges szolgálatra hivattak be.

Tanítói kinevezések. A vallás- és közoktatási miniszter Ambrus Mózes kövárhosszufalusi ev. ref. tanítót és Goldschmied Luiza okleveles tanítónőt a kövárhosszufalusi ujonan szervezett áll. elemi népiskolához rendes tanítónak, illetve tanítónőnek nevezte ki.

Uj Ügyvéd. Dr Kaba Tihamér, a »Szinér- váralja« főmunkatársa, a napokban tette le Budapesten az ügyvédi vizsgát és közelebb ügyvédi irodát fog nyitni Szinérváralján.

Áthelyezés. Dr Várady Sándor szatmári kir. ügyészt a debreceni kir. ügyészséghez, Galánffy János debreczeni kir. ügyészt pedig Kalocsára törvényszéki bírónak helyezte át az igazságügy- miniszter.

Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter Bojtár Kálmán Sándor jegyzögyakornokot a hi- ripi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető helyettesnek nevezte ki.

Esküdtbirósági kiküldöttek A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke az 1906. évre a szatmárnémeti kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiró- ság elnökévé Papolczy Gyula dr kir. itélötábla- birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvény- széki bírót, helyettesévé pedig Szabó József kir. törvényszéki bírót nevezte ki.

Bay Lajos lemondása. A nagybányai mandátum ügyében a kir. kúria az eljárást beszüntette, mert Bay Lajos megválasztott képviselő nov. 23-án képviselői állásáról lemondott. A kúria a peticzionálókat 2750 K ügyvédi és 687 K vizsgálati költségben elmarasztalta, továbbá megállapított 4000 K-t Bentsik József dr, 1500 K-t Ragályi Lajos dr és 1200 K-t Gábor Illés dr ügyvédek részére saját feleikkel szemben. A kir. kúria végül kimondotta, hogy a törvényben felhozott vesztegetési eseteket a vizsgálati iratok kapcsán átteszi az igazságügyminiszterhez, mert azokban a büntetendő cselekmény fenforogni látszik.

Bírói kinevezések A király Papolczy Lajos beregszászi törvényszéki bírónak az itélőtáblabirói czimet és jelleget adományozta; — Koós György szatmárnémeti törvényszéki jegyzőt pedig a nagy- somkuti járásbírósághoz albiróvá nevezte ki.

Grammophon hangversenyt rendezett a helybeli polgári olvasókörben nov. 26-án Gólya János vízvezetéki fölszerelő a szegény iskolás gyermekek javára. A hangversenyen igen szép és nagyszámú közönség jelent meg. A nemes czélra 14 K 89 fillér gyűlt be, miért Gólya János urnák a szegény gyermekeket felruházó egyesület nevében hálás köszönetét mond az elnökség.

Jurkovich Emil áthelyezése. A nagybányai állami főgimnázium igazgatóját: Jurkovich Emilt a király saját kérelmére a beszterczebányai állami főgimnáziumhoz igazgatónak nevezte ki.

Körjegyző választás. A megüresedett hiripi körjegyzői állást a napokban töltötték be és arra egyhangúlag Tolnay Albert okleveles jegyzőt választották meg.

Társas estély. Igen szépen sikerült társas estély volt e hó 2-án a »Korona« vendéglőben. Wurscher János derék vendéglősünk ez alkalommal pompás disznótoros vacsorát rendezett, melynek végeztével táncz is volt. A kedélyes, családias jellegű mulatság, melyen társas életünk legtöbb tagja részt vett, éjféli kakaskukorikolás után ért véget s róla mindenki kellemes visszaemlé- zéssel lesz bizonyára, amiben nagy része van Wurscher Jánosnak, aki mindent elkövetett, hogy vendégei jól érezzék magukat.

Hivatalos látogatás. Szél György, a nagybányai ev. ref. egyházmegye esperese, Sátor Dávid szinérváraljai lelkész egyházmegyei tanács- biró kíséretében november 23-án látogatást tett Nagy Lajos helybeli ref. lelkész egyházmegyei pénztárosnál a pénztárkezelés megvizsgálása végett.

ÁZ állami iskolát Sikárlón a napokban nyitották meg. Az uj állami iskolánál 2 tanerő van alkalmazva.

Szomorú tanügyi állapotok czimü czikkünkre, mely lapunk legközelebbi számában jelent, meg. a Nb. és V. rov. 26-diki számában a »Különfélék« rovatában röviden reflektál valaki, azt hozván fel, hogy az abban emltett »hirek talán kissé túlzottak is lesznek.« Legyen meggyőződve czikkiró, hogy ha feltétele igaznak bizonyulna, annak mi örvendenénk legjobban ; de sajnos, itt nem túlzásról, de a legszomorubb valóságról van szó, mivel említett czikküok adatait nem a levegőből, hanem a legilletékesebb helyről kaptuk. A mi pedig az oroszfalusi tanítót illeti, hogy derék, jóravaló ember, készséggel elhiszszük, de hogy mint tanító, hivatásának nem felelhet meg úgy, amint kellene, az már abból is nyilvánvaló, hogy