Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-12-06 / 25. szám

Felsőbányái Hírlap. dótvégrendeletet nem bírják megtalálni, okve- tetlenül szükség volna egy fiatal emberre. So­kat nevetett a közönség azokon az egymás után fel-felbukkanó akadályokon, melyekkel a sze­replőknek a mesés örökség érdekében mind­untalan meg kellett küzdeniök, továbbá egy anyagilag, szintén erősen érdekelt korosabb épí­tésznek, Croche urnák (Lomniczy) fáradhatat­lan buzgólkodásán, majd pedig egy szerfölött mulatságos figurának, a polgármesteri hivatal kiküldöttjének (Madas) megjelenésén, aki fel­adatát elnyűhetetien szivósággal teljesítette a halálra gyötört fiatal özvegy körül, s ezen köz­ben — kezében a törvénykönyyvel olyan volt mint a piócza. Tetőpontját két jelenetnél érte el mégis a derültség; egyik az volt, mikor Croche kétségbeesésében arra gondol, váljon nem segithetne-e mindezen ő maga? erre el­mosolyodik, végig néz magán s aztán megigazítja parókáját. A másik rész, mely zajos derültséget keltett, akkor volt, midőn ä harmadik felvonás­ban a kapszi Croche, fáradozásának teljes ered­ménytelenségétől tartva végső kétségbeesésé­ben arra gondol: hátha éppen magát a ható­sági kiküldöttet lehetne megnyerni annak, hogy ő vigye dűlőre a szép özvegy ügyét. Ekkor váratlanul megtalálják a pótvégrendeletet, nincs többé szükség bűnös beavatkozásra, s a »fel­ügyelőnek« is véget ér szerepe, (Madas reme­kül kotródott); az erény tehát, mely ellenszegült a bűnnek, jutalmát veszi, vagyis a jó erkölcsök diadalmaskodnak, de mit ér ez, mikor a készség nem hiányzott a bűnre egyesekben, s mikor ennek — a bűnnek — eshetőségei tárgyalva voltak a néző előtt. Ha ezen előadások nem a saison befejezői lettek volna, okvetlenül ki kel­lett volna fejeznünk, hogy ezekből nem ké­rünk többet. A mi az előadást illeti e két »vigszinházi« estén, az — mint fönnebb is említve volt — csaknem mintaszerű, csaknem tökéletes volt. Feltétlen dicséret illeti Szilágyi Erzsit, aki Moulourey fiatal özvegyének nem könnyű sze­repét szépen és elegánsul, diszkréten és ízlés­sel játszotta meg. Csak csodálni lehetett ennek a tehetséges fiatal színésznőnek sokoldalúságát. Madasnál a kritika csak dicséret lehet a mai estéért is. Vannak színészek, akik bármit játsza­nak, mindig ugyanazok; ha népszinmübeli pa­rasztgazdát vagy operettbeli tábornokot, ókori római patríciust vagy vigjátékbeli párisi urat játszanak, hanghordozásuk, mozdulataik és meg­szokott taglejtéseik meg mimikájuk mindig ugyanazok, s bármily külömböző is maszkjuk és öltözékük, első pillanatra, illetőleg az első szónál rája ismer az ember modoráról az il­lető színészre. Ezek kevésbé jó színészek. S van­nak színészek — és közé tartozik pl. Madas — a kik a hányszor megjelennek a deszkákon, mindig mások, s úgyszólván a szinlap nyomán kell kilé­tüket megállapítani, de nem éppen a maszkjuk miatt ilyen felismerhetetlenek, hanem a hangjuk, mozgásuk s egész egyéniségük idegen, meit ezek mindig változnak a szerep szerint. Sezek az igazi színészek. Azért Madashoz csak gratu­lálni lehet az igazgatónak. Mi úgy véljük, hogy ez az intelligens s csakugyan nagy talentumu fiatal művész szép jövő előtt áll s tőle nem sok idő múlva valamelyik állandó színház meg fogja fosztani a vidéket. Hanem azért ez este az érdeklődés köz­pontja mégis csak Lomniczy volt, akit jól esett végre egy hozzá illő nagy szerepben látni, ha eddig ilyenek ellátásától (kivéve Jupitert) talán titkári teendők vissza is tartották. Annyi ele­venséget vitt ez az ur a színpadra, annyi igaz komikumot sugárzott minden kiejtett szava, minden mozdulása, hogy annak a jókedvnek, mely ez este úgy kifárasztotta nevető izmain­kat, ötletes és minden túlzástól ment játékával első sorban Lomniczy volt az előidézője. Igaz, hogy hálás szerepe is volt, de ezt úgy is ját­szotta meg, hogy azt teljesen kiaknázta. Sok derűs perczet szerzett Balogh Árpád is a maga igen jó professzorával. Bájos jelen­ség volt ez este is Balogh Leona, aki termé­szetes és affektálástól ment, de élénk, szinte pajzán játékával nemcsak rokonszenves, hanem mint mondani szokás ennivaló volt. Mindig kedves és ügyes volt, hanem különösen ez este micsoda Reklamálást csapott ez a fiatal leányka, csak nézni kellett! Nagy dicséret rá nézve az is, hogy szerepét mindig pompásan tudja. Borsodig Paula szintén mindig kedvesen és ügyesen játszott, de ez este — jobb szerep­hez jutva — ő is különösen kitett magáért, Kiss Árpád ellenben minden, dicséretet érdemlő igyekezete daczára teljességgel nem bizonyult eléggé rutinirozott színésznek s alakítása körül­belül jobbféle műkedvelő játékának színvona­lán mozog, De az is igaz, hogy legalább sze­rep-tudás dolgában a társulat legjobb tagjaival is kiállja a versenyt, s még igen jó színész le­het belőle. Láttuk ez este a szép igazgatót is, ki mint kisegítő szalon-darabban mutatkozott be s a közjegyző kis szerepében igen jó alakot nyújtva hozzájárult a sikerhez. Minden egyes alkalommal kitűnt szép játékával Balogh Ár- pádné is, mint ki mindig perfektül alakított, de különösen kitűnt játékával a Mintaférj-ben mint Klementina. A rendezés úgy e két vígjátéknál, mint az előző operetteknél ügyes volt, a mi Balogh Árpád szaktudását dicséri. Láttunk ezeken kívül két délutáni előa­dást, egyik volt nov. 9-én, amikor János vitéz ment másodszor félhelyárakkal csaknem üres ház előtt, derék színészeink azonban mindamel­lett is teljes ambiczióval játszottak. A második délutáni előadás — nov. 12-én, vasárnap — Tarka szinpad volt félhelyárakkal, mely főké­pen gyermek-előadás volt s melynél a társu­lat minden egyes tagja fellépett. Hallottunk pár szép szavalatot, láttunk tánczot, voltak ének­számok, ezek között Molnár Bellának gyö­nyörű Lili-keringője s láttunk egy vígjátékot is: a régi Cox és Boxot, melyen Madason és Kiss Árpádon kívül Zalai Irma szerepelt. Öröm­mel jegyezzük itt fel Madasról, hogy ez az Isten-áldotta színész-tehetség ezen a szerény félhelyáras délutáni előadáson ismét mily pa­zarul csillogtatta csodálatos, aranyos humorát. Madas azok közé az igazi tehetségek közé tar­tozik, akik szerepöket minden részében jól át­tanulmányozzák, annak minden részecskéjét finoman és gondosan kidolgozzák s aztán igy kidolgozva, játszák meg. A leghizelgőbben szól­hatunk különben Zalai Irmáról is, aki főkép franczia vígjátékokban — hacsak valamire való szerephez jut, mindenkor igen helyesen ábrá­zol, úgy hogy ő a társulat igen értékes tag­jának tekinthető. Feltünhetik talán, hogy öt darabot láttunk színészeinktől s az öt között egyetlen nép­színmű sem szerepelt, de ezt talán nem is saj­nálhatjuk. Valóban, a népszínmű mintha kez­dene kimenni a divatból, habár teljesen — azt hiszszük — soha sem fog kimenni, csupán tért ve. ., mert hiszen a népszínmű, mint ‘.drámai műfaj, bir a művészetek minden attribútumával, sőt pl. a Falu rosszától ki vonná meg magát a klassziczitást is? Mégis ha a szinmüirodalom mai állását tekintjük, ha a termelést veszszük figyelembe, ez csaknem ahhoz a feltevéshez vezet bennünket, vájjon nem fogja-e a nép­színműnek idővel egy uj műfaj elfoglalni he­lyét, az, a melyhez tartozik pl. a Hajdúk had­nagya, a János vitéz, vagy az Ex-lex czimü revue, melyek szintén mind szinmagyar motí­vumokon épitvék fel s a mellett nem nélkülö­zik a népies elemet sem. Láttunk az igazgatóság részéről egy kis gondatlanságot, hogy ne mondjuk: hanyagságot a szinlap szerkesztése körül, mely pedig arra való volna, hogy abból merítse tájékozódását a közönség. A szinlapon nap-nap mellett hű­ségesen ott szerepelt a Garay Anna és a Bér­ezi Jenő neve majd eme, majd ama szerepben, holott Garay Anna már ekkor megvált a tár­sulattól, Bérezi pedig, mint a társulat titkára, már Beszterczén időzött, bérletgyüjtéssel foglal­kozva. Ezeket nem is láttuk. Körülbelül lenyom­tatták úgy a szinlapot, a hogy az már egyszer Nagybányán össze volt állítva. Láttuk ellenben Rovó Feri urat, pedig ennek meg a nevét nem láttuk a szinlapon. Ha talán az a vád ér bennünket, hogy színházi jelentésünk kelleténél terjedelmesebb, mi avval mentjük magunkat, hogy ha még a központi 20—30 oldalas napilapokban sem hosszabb a színházi rovat égy vagy két hasáb­nál, ott ez a tudósítás minden nap benne van az újságban, Felsőbányán ellenben egyszer van egy esztendőben színház, nem kellett-e tehát, hogy ezen alkalommal azt nyújtsuk olvasóink­nak^ ami egy egész esztendőre szól? így az arány tökéletes. Tőlünk a társulat múlt hó 13-án Beszter- ezére távozott, hol a magyar elem hir szerint szépen kitesz magáért támogatás dolgában­Amint ők a legjobb emlékeket hagyták nálunk maguk után, azt hiszszük, a felsőbányái közönség müpártolása felől jó emlékeket vittek magukkal. Arakszyn. Különfélék. Nyugalmazott bíró. Ö felsége a király Pap József szatmári kir. törvényszéki bírót saját kérel­mére nyugalomba helyezte. Póttartalékosok behívása. Legfelsőbb parancs­csal az 1903. és 1904. évben besorozott összes póttartalékosok f. évi deczember 27-re tényleges szolgálatra hivattak be. Tanítói kinevezések. A vallás- és közoktatási miniszter Ambrus Mózes kövárhosszufalusi ev. ref. tanítót és Goldschmied Luiza okleveles tanítónőt a kövárhosszufalusi ujonan szervezett áll. elemi népiskolához rendes tanítónak, illetve tanítónőnek nevezte ki. Uj Ügyvéd. Dr Kaba Tihamér, a »Szinér- váralja« főmunkatársa, a napokban tette le Bu­dapesten az ügyvédi vizsgát és közelebb ügyvédi irodát fog nyitni Szinérváralján. Áthelyezés. Dr Várady Sándor szatmári kir. ügyészt a debreceni kir. ügyészséghez, Galánffy János debreczeni kir. ügyészt pedig Kalocsára törvényszéki bírónak helyezte át az igazságügy- miniszter. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter Bojtár Kálmán Sándor jegyzögyakornokot a hi- ripi anyakönyvi kerületbe anyakönyvvezető he­lyettesnek nevezte ki. Esküdtbirósági kiküldöttek A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke az 1906. évre a szatmár­németi kir. törvényszéknél szervezett esküdtbiró- ság elnökévé Papolczy Gyula dr kir. itélötábla- birói czimmel és jelleggel felruházott kir. törvény- széki bírót, helyettesévé pedig Szabó József kir. törvényszéki bírót nevezte ki. Bay Lajos lemondása. A nagybányai man­dátum ügyében a kir. kúria az eljárást beszün­tette, mert Bay Lajos megválasztott képviselő nov. 23-án képviselői állásáról lemondott. A kú­ria a peticzionálókat 2750 K ügyvédi és 687 K vizsgálati költségben elmarasztalta, továbbá megál­lapított 4000 K-t Bentsik József dr, 1500 K-t Ragályi Lajos dr és 1200 K-t Gábor Illés dr ügyvédek részére saját feleikkel szemben. A kir. kúria végül kimondotta, hogy a törvényben fel­hozott vesztegetési eseteket a vizsgálati iratok kapcsán átteszi az igazságügyminiszterhez, mert azokban a büntetendő cselekmény fenforogni látszik. Bírói kinevezések A király Papolczy Lajos beregszászi törvényszéki bírónak az itélőtáblabirói czimet és jelleget adományozta; — Koós György szatmárnémeti törvényszéki jegyzőt pedig a nagy- somkuti járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Grammophon hangversenyt rendezett a hely­beli polgári olvasókörben nov. 26-án Gólya János vízvezetéki fölszerelő a szegény iskolás gyerme­kek javára. A hangversenyen igen szép és nagy­számú közönség jelent meg. A nemes czélra 14 K 89 fillér gyűlt be, miért Gólya János urnák a szegény gyermekeket felruházó egyesület nevében hálás köszönetét mond az elnökség. Jurkovich Emil áthelyezése. A nagybányai állami főgimnázium igazgatóját: Jurkovich Emilt a király saját kérelmére a beszterczebányai állami főgimnáziumhoz igazgatónak nevezte ki. Körjegyző választás. A megüresedett hiripi körjegyzői állást a napokban töltötték be és arra egyhangúlag Tolnay Albert okleveles jegyzőt választották meg. Társas estély. Igen szépen sikerült társas estély volt e hó 2-án a »Korona« vendéglőben. Wurscher János derék vendéglősünk ez alkalom­mal pompás disznótoros vacsorát rendezett, mely­nek végeztével táncz is volt. A kedélyes, csalá­dias jellegű mulatság, melyen társas életünk leg­több tagja részt vett, éjféli kakaskukorikolás után ért véget s róla mindenki kellemes visszaemlé- zéssel lesz bizonyára, amiben nagy része van Wurscher Jánosnak, aki mindent elkövetett, hogy vendégei jól érezzék magukat. Hivatalos látogatás. Szél György, a nagy­bányai ev. ref. egyházmegye esperese, Sátor Dá­vid szinérváraljai lelkész egyházmegyei tanács- biró kíséretében november 23-án látogatást tett Nagy Lajos helybeli ref. lelkész egyházmegyei pénztárosnál a pénztárkezelés megvizsgálása végett. ÁZ állami iskolát Sikárlón a napokban nyi­tották meg. Az uj állami iskolánál 2 tanerő van alkalmazva. Szomorú tanügyi állapotok czimü czikkünkre, mely lapunk legközelebbi számában jelent, meg. a Nb. és V. rov. 26-diki számában a »Külön­félék« rovatában röviden reflektál valaki, azt hozván fel, hogy az abban emltett »hirek talán kissé túlzottak is lesznek.« Legyen meggyőződve czikkiró, hogy ha feltétele igaznak bizonyulna, annak mi örvendenénk legjobban ; de sajnos, itt nem túlzásról, de a legszomorubb valóságról van szó, mivel említett czikküok adatait nem a leve­gőből, hanem a legilletékesebb helyről kaptuk. A mi pedig az oroszfalusi tanítót illeti, hogy derék, jóravaló ember, készséggel elhiszszük, de hogy mint tanító, hivatásának nem felelhet meg úgy, amint kellene, az már abból is nyilvánvaló, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents