Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-20 / 15. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. ! Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro :a ! Egyes szára ára 20 fillér. ; Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Iskola és közgazdaság a magyarság szolgálatában. ii. Az iskoláknak a magyarság szempontjából való kihasználása tekintetében két kötelesség vár re ink. Erősíteni, fejleszteni iskolánk belső szellemét, úgy hogy a törhetlen haza- fiság, kitartó munkásság és tisztult vallásos érzelem ápolása mellett a gazdasági önállóságot, a biztos megélhetést is oly mértékben mozdítsa elő, amilyen mértéket méltán alkalmazhat vele szemben önmaga, az ö hivatása s a közvélemény. Ez az első. Szóval, tettel, társadalmi és politikai, valamint egyesületi érintkezés utján erős kitartással oda működni, hogy az állami iskolák, ha a magyarság szelleme nem református iskolák kezében van ott, a végvidékeken mennél tömegesebben állíttassanak fel s úgy ezek fejlesztése, mint a felekezetiek kellő mérvű segélyezése által a magyar nemzeti szellem szilárdan megerősittessék. Ez a második. De bármit tegyenek is az iskolák, bármily lelkesedéssel ápolják is a hazaszeretet, a nemzet testéhez tartozás érzését, ha anyagiakban szenved a nép, egymagában nem lesz, nem lehet képes a magyarságot meg menteni. Mondjuk, hogy az iskola a nemes érzelmek fejlesztésén kívül gazdaságilag is segítségére siet a népnek. Okszerű gazdálkodás, méhészet, gyümölcstermelés, a szövetkezeti intézmény terjesztése és a többi, idevágó dolgok felkarolása által a vagyoni jóllét emelésén is fáradozik. Mindez fejlesztő- lég hathat és hatni fog is, de nincs teremtő ereje. Itt segítő társra van szüksége az iskolának. Égető szükség egy oly közgazda- sági tevékenység megindítása, mely — mint előbb emlitém — nem máról holnapra segélyez, hanem meginga^hatlan alapot nyújt, a megélhetést, öntudatos munkásságot és gazdasági önállóságot feltüntető fejlődésre. Ebben a tekintetben is kiveszi a maga részét a munkából az iskola, de ennek munNevezetes kaland. Irta: Kárpáti Endre. 1833. tavaszán gyönyörű verőfényes reggelen egy hatalmas utikocsi haladt Olaszország viruló hegyei között, A kocsiban egyedül ült egy fiatal utas, szemeit a messze égboltozatra szegezte és mély gondolatokba merülten, ujjaival sajátságoson játszadozott. A tájék, melyen a kocsi haladt, folyton emelkedett; az óriási fák égig nyúltak és a látóhatárt folyton összébb-összébb szorították. A hegyek közé ért az utas. A vadregényes tájék felébresztette érdeklődését, leszállt a kocsiról és egy keskeny hegyi útra tért, hogy a hegyen keresztül gyalogoljon, mig kocsija a rendes országúton haladjon tovább. Útja gyönyörű fák között vezette. Gond nélkül ballagott és ónkénytelenül egy egy élénk melódiát dúdolt, mintegy versenyezni akarván az erdő vidám dalnokaival. Egyszer csak a bokrok megzörrentek és közölök marczona kinézésű emberek ugrottak elő. Mielőtt az utas meglepetéséből magához tért volna, azok a legnagyobb gyorsasággal megragadták, kezeit összekötözték, zsebeit, melyekben kevés pénz volt, kikutatták és hirtelen az erdő mélyébe hurczolták. kája inkább termékenyítő, mint magvető, inkább magvető, mint alapnyujtó. Az államnak és a társadalomnak egyetértő, czéltuda- tos munkájára van itt szükség, ha eredményt akarunk elérni. Holmi székelyegyleti takarékpénztárak itt nem segítenek, mert jönnek az öblös hangú honmentök és . . . ott: volt . . . nincs! Tessék megoldani az örökbérlet kérdését! Ott vannak a terjedelmes állami javak, melyek 1—2 százalékot jövedelmeznek, sőt némelyik deficzittel dolgozik, tessék ezekbe székelyeket telepíteni s megfelelő módon parczellázva, olyan bérletet megszabni, hogy a magyar nép anyagi ellátása szorgalmas, becsületes mun- kája után biztosítva legyen. — Ott vannak az egy-egy kis országot érő főpapi és főúri birtokok. Tessék ezekre behozni a progressiv adózást, a kisbirtokokról pedig töröltessék az elviselhetetlen teher. Hazánk telve van ipari czélokra fényesen kihasználható anyagokkal. Tessék az ipar megteremtése és fejlesztése által a páratlan magyar munkaerőnek tért nyitni és keresetet biztosítani. Tessék a nép megrontására spekuláló üzleti tülekedést megakadályozni. Tessék lehetővé tenni, hogy gazdasági befektetésére a nép olcsó köl'sönhöz juthasson, és mindezekkel szemben tessék felállítani a magyarság censusát, akkor, hiszem, nem lesz okunk keseregni a magyarság sorsa felett. Az iskola majd megoldja az értelmi és az érzelmi oldalát a kérdésnek, az anyaggal az államnak és a társadalomnak kell számolnia. De nem lehet nekem czélom ez alkalommal egy teljes programmot nyújtani a magyarság megmentésére. Czélom csak az volt, hogy szerény véleményemet elmondjam annak a megvilágositására, hogy a magyarság szolgálatában van-e és ha van, minő szerepe van az iskolának? Időszerűvé tette a tárgyat a különböző nemzetiségek nagyarányú fészkelödése és azon körülmény, hogy egy oláh nemzetiségi pénzintézet, az > Albina«, a székelyek alól kivette a talajt, álook utón megszerezte birtokaikat s ügynökei által mind-tovább szövi a hálót, melylyel a körébe eső magyarságot bekeríteni törekszik. Tisztáznunk kell ezt a kérdést, mert úgy a sajtóban, mint más helyeken unos- untalan azt halljuk hangoztatni, hogy a magyarság pusztulásáért egyedül az iskola felelős. Minthogy nincs az a döre tan, melynek követője ne akadna, valószinü, hogy még az ilyen helytelen magyarázat sem mamarad hívők nélkül. A magyarság szolgálatában, a magyar nemzeti szellem és nemzeti egység tekintetében, az iskola a fötényezök egyike ugyan, de hatását inkább szellemi, érzelmi oldalon, mint anyagi téren éreztethetvén, mentési actióra egymagában képtelen. Kötelessége az életre nevelés által a magyarság gazdasági ügyeibe is befolyni, mit részint a szorosan vett iskola, részint ettől elkülönítetten a tanító, úgy társadalmi, mint egyesületi és politikai érintkezés utján teljesíthet; de az alapvető intézkedés kötelessége az államra, a kormányra és a társadalomra nehezül, mely kötelességnek helyes, egészséges és szilárd alapokon nyugvó közgazdasági tevékenység által felelhet meg. Iskola és közgazdaság egymást kiegészíti, de nem pótolja. Teljesítse kötelességét minden tényező a magyar nemzet felvirágoztatására és boldogságára ! Jegyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán, 190í. jul. 6-án a város képviselőtestületének rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester, Spáczai Gyula jegyző, Nyis/.tor István, Münnich Sándor tanácsosok, Bay Károly r.-kapitány, Pap Márton számvevő, Bernovits Emil ellenőr, Stoll Béla t.-ügyész, dr Csausz Károly v. főorvos, — Süssner Ferencz, Likker Károly, Roth Lázár, Nagy Lajos, Rettegi Károly, Mikola A. Gyula, Almásy János, Smillár Mihály, Kerekes Sándor, után lássanak. A tűz mellett csak egy feltűnő szépségű nő maradt, hogy a vacsorát megfőzze ; mellette egy 8 éves gyönyörű fiú, saját gyermeke, kotnyeleskedett, akihez időnkint le-lehajolt és vele kedveskedett. A fiú éhes volt, azért nyü- gösködött. Anyja, hogy őt némileg elfoglalja, egyik sziklarepedésből egy hegedűt vett elő, azt neki adta. A fiú örömmel vette át a hegedűt és rajta nem várt ügyességgel és tisztasággal különféle olasz népdalokat játszott. Paganini figyelemmel hallgatta a fiú játékát. — Ejnye, fiú — szólt — nem rosszul játszol; aztán a hegedűnek pompás hangja van. Add ide nekem ! Nagynehezen, anyja többszöri parancsszavára adta csak oda a fiú a hegedűt. Paganini csodálkozva látta, hogy a hegedű Amati-féle. — Hogyan jutott ez a hegedű ebbe a rablófészekbe ? — kérdezte a nőt. — Zsákmány — volt a válasz. — Boldogult férjem hozta és a fiamnak ajándékozta. — Adjátok el nekem. Adok érette 15 aranyat; azon vehettek a fiúnak szép hegedűt és neked gyönyörű ékszert. — Nem kell nekem ékszer, hanem a pénzen boldogult Károlyomért misét mondatok, hogy Isten bocsássa meg bűneit. Legyen a tied a hegedű; de hadd lássam, tudsz-e rajta játszani, Paganini — mert az utas ö volt — megadta magát sorsának ; nem félt, mert tudta, hogy nem ölik meg, hanem váltságdíjat követelnek érette : csak az fájt neki, hogy nem érkezhetik idejében Rómába, ahová a szent atya, XVI. Gergely őt meghívta. A rablók egy mély barlangba hurczolták Paganinit, melyben hatalmas tűz mellett ültek a banda tagjai czifrábbnál-czifrább ruhákba öltözve ; körülöttök nők, gyermekek tanyáztak. Nem sokat törődtek a fogolylylal, folytatták megkezdett beszélgetésöket, játékukat, mintha semmi sem történt volna. Paganinit a vezér elé vezették; ez egy 200 darab aranyról szóló utalványt Íratott alá a fogolylyal, ennyit kívánt érette váltságdíjul és meghagyta neki, hogy az összeget egyik küldötte által mielőbb hozassa el; addig fogoly marad. Ekkor hirtelen lövések hallatszottak és reá a rablók két könnyen sebesült embert hurczolták a barlangba. Ezek Paganini kocsisa és inasa voltak. Amint a rablók látták, hogy az uj foglyok Paganinival ismerősök, külön helyre vitték őket, nehogy együtt szökést kíséreljenek meg. Paganini nem is gondolt a szökésre; fáradtan feküdt le a mohos földre és a lobogó tűz világánál arról gondolkozott, hogy legutóbbi hangversenyén mily óriási sikert aratott. A rablók eltávoztak, hogy újabb zsákmány
