Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-07-20 / 15. szám

Felsőbányái Hírlap

Jékly Károly, Hámori Nándor, Tánczer György és Salamon Májer képviselők.

57. sz. Elnök üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitja és a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Bay Károly, Likker K. és Mikola A. Gyula képviselö- testületitagokat kéri fel, a hitelesítés idejéül pedig folyó hó 9-nek d. u. 3 óráját tűzi ki.

58. Felolvastattak f. évi junius 22-én a városi pénztárak váratlan megvizsgálása alkalmával felvett leletkimutatások, melyek szerint a pénztárak rendben találtattak. Tudomásul vétetett.

59. sz. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi miniszter urnák a Felsőbányán létesítendő állami csemetekertre vonatkozólag kötött és 25 — 904. kgy. sz. határozattal elfogadott szerződés 2. és 6. pontja szövegének megváltoztatása ügyében kelt 17542. I—3 a. számú leirata. A bizottság javaslatához képest a képviselőtestületi közgyűlés a szóban levő szerződés 2. és 6. pontja szövegének a hivatolt miniszteri leiratban foglalt változtatásához egyhangúlag hozzájárul és a szerződésnek ily értelem- beni megköthetésével, illetve aláírásával a polgármestert megbízza.

60 sz. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi miniszter urnák 13858. 1—4. sz. leirata, melyben k zli, hogy a Felsőbánya város tulajdonát képező erdő B. üzemosztályánál szereplő Nyires nevű erdő faállományának kihasználása és annak jövőre gyümölcsösként! használása ellen észrevétele nincs. A képviselőtestületi közgyűlés a miniszter leiratát örvendetes tudomásul veszi és a bizottság javaslatához képest megbízza a polgármestert, illetve a tanácsol, hogy a szóban levő Nyires-erdö területének gyű mölcsössé átalakithatására a vagyoni felügyeleti hatóság, a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur hozzájárulását a leirat értelmében eszközölje ki és annak idején a faállomány értékesítését és a gyümölcsös beültetését a leiratban közölt feltételeknek megfelelően eszközöltesse.

61. sz. A város területén létesítendő vízvezeték ügyében Knuth budapesti czéggel kötendő szerződést a tanács a bizottság véleményével beterjeszti. A felolvasott szerződést azon változtatással, hogy a szerződés XIV. pontjában irt »keresetéből« helyett »a vállalati összegből« értendő, a képviseleti közgyűlés egyhangúlag elfogadja a vállalkozó czég jó hirneve iránti bizalomból; a szerződésben említett építés vezetőjéül Baumerth Károly képviselőt, helyetteséül Münnich Sándor gazd. tanácsost kéri fel és egyhangúlag megbízza; az épitő-bizottság tagjaiul pedig polgármester elnöklete alatt Baumerth Károly, Süssner Ferencz, Likker Károly, Münnich Sándor, Konczvald András és Háder Ferencz egyhangúlag megválasztatnak és az igy alakított és megválasztott bizottságot az összes vízvezetéki munkálatok vezetésével, valamint a kutak számának és helyének megállapításával a képviselőtestületi közgyűlés megbízza, az elfoglalandó területekre és vizjogra nézve az egyes felekkel való egyezkedéssel és szerződés-kötéssel pedig a tanácsot bízza meg. Egyidejűleg Stoll Béla városi tiszti-ügyész indítványára a

Paganini mosolyogva vette kezébe a hegedűt és egy kősziklához támaszkodott. Nevezetes óra volt ez. Ma kellett volna Rómában hatalmas herczegek, grófok és magas méltóságok előtt játszania, és ime, csak két hallgatója van : felesége és fia egy rablónak , . . De ez nem zavarta, megpróbálta, meghangolta a hegedűt és játszott, játszott rajta mesterileg, mint talán még sohasem. Azok a tulvilági hangok, melyeket a mester a kitűnő hegedűből kicsalt! Mind valóságos emberi panasz, amint fokozatosan örömbe, földöntúli boldogságba csapott át, mig lassankint teljes megadással, mély fájdalommal végződött.

Amint Paganini megpihent, a nő zokogva lábai elé borult, csókolta a kezeit és szakgatot- tan szólt:

— Oh, mester, te úgy játszol, mint egy angyal vagy mint egy sátán; te szivemet szakítod meg. Ki vagy te! Életemben csak egyszer hallottam igy játszani, mikor még boldog gyermekéveimet éltem. Jól emlékszem. Ott hallgatóztam a hangversenyterem ablaka alatt: fülemben cseng minden darab; sokszor e!-eldudolom, mikor szivem tele van bánattal. Igen, igy játszott az is . . . csakhogy az akkor Paganini volt.

— Én vagyok Paganini — válaszolt moso- lyogva a művész.

— így csak egyetlen egy ember tud játszani — folytatta a nő. — Ezer köszönet, hogy játékoddal visszavarázsoltad ifjú éveimet, mikor még ártatlan kis leány voltam. Most itt látsz, mint özvegyet és egy bandita testvérét. De nem voltam rossz sohasem, önkénytelenül jutottam

közgyűlés Baumerth Károly bányatanácsos és képviselőtestületi tagnak a vízvezetéki ügy irányításában tett szives fáradozásáért és adott szaktanácsaiért elismerésének és köszönetének jegyzőkönyvileg is egyhangú kifejezést ad és ezen mukálatok további irányítására felkéri.

62. sz. Bay Károly r.-kapitány 14 napi szabadságidő engedélyezését kéri. A kérelemnek a közgyűlés helyt adva, a 14 napi szabadságidőt engedélyezi és szabadságideje tartamára helyettesítésével Spáczai Gyula városi jegyzőt bízza meg.

63. Thaisz János és Rusinszky Jánosné föld- tér-feladás iránti kérelme. A közgyűlés a bizottság javaslatával megegyezőleg a kért területet, tekintettel annak csekélységére és arra, hogy ezen feladás utcza-szabályozás szempontjából is előnyös, dij nélkül feladni határozza és a kijelöléssel a tanácsot bízza meg.

64. sz. Boros Mihály és társai földtér-feladás iránti kérelme. A bizottság véleményével megegye- zöleg a közgyűlés a kért földterületeket. G] ölen- kint egy korona ár lefizetése mellett feladni határozza, a vonal és terület kijelölésével pedig a tanácsot bízza meg.

63. sz. Olvastatott Makó r.-t. város körirata márczius 15-ének országos ünneppé nyilvánítása végett. A közgyűlés a köriratot tudomásul véve, ez ügyben a magyar törvényhozáshoz hasonló feliratot intézni határozza.

Fiúmétól Velenczéig.

Részlet »Gyalog Olaszországba és vissza« ez. utinaplómból.

Irta: E. LITERÁT1 ENDRE. (7.)

Ez az élénk, zajos kikötői élet varázserővel bilincseié le szemeinket, s egészen belémerül- tünk a mindenfelől elénk táruló látványosságok halmazába, elgyönyörködve szemléltük a távolból felénk lebegő vitorlás nagy hajókat és kisebb-nagyobb vizi jármüvek egész raját, amint az öreg Adriának hátán barázdákat szántva, ringadoznak dagadó vitorláikkal.

Közben gyakran a kikötőbe érkező vagy hosszas tengeri utjokra induló vizi szörnyetegek szokatlan hangú jelző kürtölései voltak hallhatók, s a hajók födélzetén összegyűlt utasok ka- lap-lengetései s kendő-lobogtatásai, majd a kikötő partjait elözönlő s ismerőseikre és kedveseikre várakozó vagy azokat elbucsuztató néptömeg hullámzása különös látványt nyujtá- nak, amelynek szemlélésével alig győzénk betelni.

Majd sétálgatánk a tengerparton s nézegettük a roppant raktár-épületek sorait, melyekbe a part mellett sorakozó nagy szállító hajókból óriási daruk segélyével kiemelt különféle árukat helyezik el.

A sokféle látványosságok közöl figyelmünket még különösen a kikötő egy részének építése voná magára, hol a nagy emelő rudakkal s egyszersmind pokolilármávál dolgozó ta- lián munkásokon kívül egy csapat búvár működését is volt alkalmunk szemlélni, amint felváltva ereszkedének a tenger fenekére, hogy

e helyre, és annak örülök, mert a legnagyobb művészt, akit a főid hord, megmenthetem. Jöjj, szolgáiddal együtt megszabaditlak.

— De kellemetlenséged lesz amiatt!

— Hadd legyen — szólt büszkén, —- tettemért majd meg felelek . . . Jöjj !

Titkos utakon vezette a nő Paganinit és szolgáit az utikocsihoz és a nagy mestert ö maga segítette a kocsiba beszállni.

Mély benyomást tett a művészre az egyszerű nő. Amint az, fiát kezénél vezetve, az esti nap fényétől megvilágítva, visszafelé ballagott, egyszerre egy gondolat villant meg a 'művész agyában.

— Add nekem a fiút — kiáltott utána, — derék müvészszé nevelem öt !

A nő hirtelen megállt; nagy küzdelem látszott arczán; soká tétovázott.

— Jó dolga lenne nálad — szólt végre, — és én ... én is szívesen nélkülözném, ha szivem szakadna is utána . . . de . . . nem . . . fiam a hegyek szabad gyermeke ... a városban elsat- nyulna . . . Köszönöm ajánlatodat, de hagyd meg őt nekem. — Isten veled!

A művész búcsút intett a nőnek,* visszadőlt a kocsi párnái közé, és amint a kocsi lassan haladt, elővette uj hegedűjét és a most átélt kaland benyomása alatt megteremtette örökszép Cis-moll Caprice-át.

a vízbe eregetett több köbméter nagyságú koczka alakú köveket helyezzék el.

Sokáig nézegettük nagy érdeklődéssel a búvárok viz alá merüléseit, melyet először volt alkalmunk látni, s azután a városba térénk vissza, hogy szetnlélődési kőrútunkat tovább folytassuk.

A kikötőből most utunkat a városba mélyen benyúló nagy csatorna partján tettük meg, melynek kékes-zöld színben játszó vizében egész serege ácsorog a különféle alkotásu vitorlás bárkáknak és halász dereglyéknek Volt itt látnivaló nagy mértékben, s el is nézegettük volna a dalmát és isztriai hajósok munkálkodásait s a csatorna partjaira kirakosgatott különféle szállítmányait sokáig, ha még több megtekinteni való nem várakozott volna reánk.

Először is a tengerparton fekvő Terézvárost tettük bővebb vizsgálódás tárgyává, melynek élénkebb forgalmú utczáin sétálgatva, élvezettel szemlélgetők a nagyságaikban s szépségeikben egymással vetélkedő s többnyire olasz stilban épített paloták sorait, melyek közöl különösen a városház-palota emelkedik ki büszkén kolosszális épületével.

E nagyterjedelmü roppant épület megtekintése után egy kis bolyongással Trieszt legszebb terére, a »Piazza della Giuseppinóra.« (Józseftér) érkezénk, melynek közepén áll Miksa főherczegnek, a mexieói császárnak, kilencz méternél magasabb érezszobra, osztrák tengernagyi egyenruhában ábrázolva a főherczeget, amint kedvencz lakhelye : Miramare felé mutat.

Bámulattal nézegettük a remek alkotásu hatalmas szobrot, mely méltán díszére válik az osztrák kikötő városnak.

Innen közmegegyezéssel félbehagyva kőrútunkat, a postahivatal felé irányoztuk lépteinket, hogy esetleg érkezett leveleinket átvegyük.

Utunk közben azonban egy piaczra ve- tődénk, melyet déli-gyümölcs-árus taliánok egészen elárasztottak sátraikkal, erősen kinál- gatva különféle szájizleltető áruikat a járókelőknek. A mindenfelől hangzó hívogató dictiók- nak mi sem állhattunk ellen, mivel a szép narancs és egyéb déli gyümölcsök halmazai is nagvon biztatóan mosolyogtak felénk s oda is ügyekeztünk mindjárt egy sátorhoz. A vásárlás azonban kissé nehezen ment szarvasi kollegáinknak, mivel az olasz nyelvvel hadilábon állva, az egyes árukat magyarul, majd németül kérdezgették, amin meg a taliánnak állt meg az észjárása — bármennyire figyelt majd egész füle szakadtáig kollegáim szavára, de vajmi kevés volt a közösen megértett dolog. De azért korántsem akadt fen a vásárlás, mivel a furfangos talián fordított a helyzeten s világnyelven magyarázgatá élénk taglejtésekkel ujjain az egyes déli gyümölcsök árait, mely sikeresen be is vált mesés olcsó áron.

Majd a sátrak közöl kibontakozva, kis kérdezősködés után meg is találtuk csakhamar a már ismert szép postaépületet, mely nem nagy örömöt rejtett magában számunkra, mivel sem Fiúméból továbbított leveleink, sem szarvasi collegáink várva-várt pénzküldeményei nem érkeztek meg. Ez a kedvezőtlen eset nagyon lehangold derült kedélyű collegáin- kat, mivel a Czira barátunk által kezelt közös erszény már nagy sorvadásban szenvedett s egy kis gyógyszer után áhítozott.

Innen közeli szálló helyiségünkbe, a »Magyar körbe« térénk vissza, hol egy közeli osz- tériában vásárolt szerény ebédünket fogyasztók el együtt s egyszersind utoljára, mivel szarvasi collegáink elhatározták magukat a Magyarországba való visszatérésre.

Nehezen esett mindnyájunknak az elválás a távol idegenben, s egymást ügyekeztünk lebeszélni róla; de fáradozásunk sikertelen maradt, mivel szarvasi collegáinkat nagyon elked- vetleniték a kiállott sok fáradalmak s a minduntalan fölmerülő nehéz helyzetek, miért is nem voltak hajlandók a tovább-utazásra.

Ez a dolog még nem aggasztott annyira, mivel tudtam, hogy velők való utazásunk csak eddig terjed, hanem Bakos collegám is, kivel együtt indultam el fáradságos utunkra és jó és balsörsban is együtt osztozánk, szintén reá- állott a viszatérésre.

Most valóban nehéz helyzet előtt állottam: egyedül tovább utazni az idegenben, ami legjobban fájt; de mégis erős továbbutazási vágyam mindeneket legyőzött.

Önön sorsom nem aggasztott, mert hiszen — gondolám — nehezebb helyzet nem várhat reám, mint amilyennel meg kellett küzdenem horvátországi utamban, s ha onnan szerencsésen megmenekültem, akkor további utamat is si- | keinek kell koronáznia.