Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-11 / 10. szám
agyonüsse valahogy az időt és felvegye a fizetést. Másik oka a megélhetés nehézségének a fényűzés rendkívüli terjedése az alsóbb néposztályokban is. Midőn egy munkáscsa - Iád keresetének harmadát ruházatra költi, engedelmet kérek, az nem egészséges állapot. De hát a divat ellen küzdeni merész vállalkozás ma már, mert az ember szemben találja magával az egész társadalmat. Pedig ennél hathatósabb orvosságot nem igen találhatunk egykönnyen a megélhetés javítására. A fényűzéshez méltán sorakozik a mulatni vágyás. Ez is egyik oka a nehéz gazdasági viszonyoknak. Mivel pedig mulatni ma már szeszes ital nélkül nem tudnak az emberek, ez a szenvedélyök nem csak anyagi, hanem erkölcsi züllésbe is sodorja őket. Ám a dinom-dánom, a korcsmázás ellen még bajosabb akczióba lépni, mert az italmérés korlátozása igen megcsökkentené az állam jövedelmeit. Szeretik emlegetni a régi jó időket. De az vájjon jut-e eszébe valakinek, hogy azok a régi jó idők miért voltak jobbak a mostaniaknál? Egyszerűen azért, mert kevesebb igényűek voltak az emberek, több volt bennök a kötelességtudás. Erősebb volt a bitök, könnyebben meg tudtak nyugodni az Isten akaratán, szóval: vallásosságuk volt a legerősebb paizsuk az élet csapásai ellen. Hogy állunk ma e tekintetben ? Ha a szocziálisták lelki világába bepillantunk, elborzadva látjuk annak sivárságát. Nincs ott hit, nincs vallás, nincs Isten, nincs az örökélet felmagasztaló hite, hanem minden boldogság végső okának a veszendő földi vagyont tekintik. Szóval, ha széttekintünk társadalmi életünkben, mindenütt dudvát, szemetet és iszapot látunk legtöbbet, mely minden jót elnyom, bepiszkol és elnyeléssel fenyeget. Es ez a fertőző baj epidemikusan terjed napról-napra. Szeretik ennek okát a kormányhatalomban keresni. Lehet, hogy az is hibás, de a legfőbb hiba magában a társadalomban van. Társadalmi életünket kell újjászervezni, belévinni abba az egyszerűséget, vallásosságot, mértékletességet és tisztes, takarékos munkára való vágyat. E tekintetben aztán természetesen sokat várunk nyamivelésben és igy elkerüljék a kamaragróf zaklatását. A nagybányaiak még a pénzverdét is bérbe vették, csak hogy szabadabban mozoghassanak. Legutoljára kiállítja Mátyás király a két városnak szabadalmairól szóló oklevelét. Gebei Tamás nagybányai és Byró Oswald felsőbányái biró zarándokoltak Budára a fényes királyi palotába, hogy átvegyék az okmányt, ámultán bámulva egy hatalmas király nagyszerű udvartartását. Ez 1482-ben történt. Azután lehullott a magyarok fényes csillaga, török, tatár pusztítja az országot és a jó szomszédok: a lengyelek és osztrákok nekiesnek a haldokló oroszlánnak. Avval együtt hanyatlik a városok önállósága és az önállósággal elvész a mesés gazdagság, mely hajdan a két testvérvárosban felhalmozódott. A két város elkábulva harczot küzd az elhatalmasodott főnökök ellen, kik csak egy zsellérnépséget tűrnek és mely harcz- ból a nehezebb rész szegény Felsőbányának jutott. Még egyszer felocsúdott a város Csep főbíró alatt, a »civitas« jellegét meg akarja menteni a polgárságnak, azért kiállíttatja Pozsonyban — messzire kelletett mennie, mert a hiteles helyeket mind a törökök veszélyeztetik — 1555-ben a két testvérváros önállóságát bizonyító oklevelek másolatát, de hasztalan a város iparkodása, az országnak csak pártoskodásra, dulakodásra, ármányra, árulásra volt szüksége, de nem önérzetes független polgárokra, kik vas szorgalommal gyarapítják az ország vagyonát. Hagyjuk ezt a sötét képet! Mig az 1347-iki okmány csak egy hetivásárról szól, 1376-ban már két hetivásárt rena kormánytól, mely a maga hatalmának anyagi és erkölcsi súlyával a társadalom ily arányú mozgalmait támogatni első sorban köteles. Amint a hűséges cseléd hosszas szolgálatát megjutalmazza az állam és amint erény-dijakat tud osztani a társadalom, épen úgy terjeszszék ki figyelmöket a mértékletes, takarékos, ruházatban egyszerű és megfelelő vallás-erkölcsi életet folytató egyének és családok megjutalmazására is. Ha az egész országban ily szellemtől áthatva vennék kezökbe a vezető elemek a köznép irányítását, ha úgy társadalmi, mint. közigazgatási és igazságszolgáltatási utón megindulna az együttes tevékenység a nép- erkölcsök javítására, bizonyára rövid időn oszlani kezdenének azok a sötét felhők, melyek most hazánk egét borítják s amelyekből vészjósló mennydörgés hallik köröskörül. Ami pedig a köznépnek azon nagy részben téves hitét illeti, hogy ő az urak miatt nem tud élni, ennek megváltoztatására a tisztviselői kar maga tehet legtöbbet. — Mutassa meg minden magyar tisztviselő, hogy a népnek valóban igaz barátja, csatlakozzanak hozzá a nagybirtok és a tőke képviselői is, majd meglátjuk, hogy a most mindjobban terjedő gyűlölet a köznép részéről szeretetté fog változni. Ne vezessen senkit e hazában egyéb, mint a közérdek, melynek mindenki rendelje alá magánérdekeit. így a nemzettest alkotó elemei együvé forrnak majd a becsületes munkában s nem fognak a saját anyagi czéljaik keresztülvitele végett erőszakos eszközökhöz folyamodni. A törvény pedig védelmezze meg mindig a gyöngéket, szolgáltasson igazságot kinek-kinek érdeme szerint, hogy álljon helyre az erősen megzavart kölcsönös bizalom, melynek hiánya folytán napjainkban már az anarchia réme fenyegeti békés fejlődésünket. . . . _______Felsőbányái Hírlap_________ Hitel szövetkezeti közgyülés. A »Felsőbányái Hitelszövetkezet, mint az Országos központi hitelszövetkezet tagja«, múlt hó 17-én d. e. 11 órakor tartotta meg VII. évi rendes közgyűlését a városháza tanácstermében Baumerth Károly bányatanácsos elnöklete alatt. Jelenvolt 34 üzletrészes tag, kik 49 szavazatot képviseltek. del az okmány a két városnak, kedden és pénteken, 1376-ban már véglegesen rendezik az erdőkérdést is, mi a bányászatra nézve életkérdés volt és a kohók, zúzdák, hámorok és egyéb művek szabadalmait önállóan megkapják a bányapolgárok, de azért a többi lakosság érdekeit is védelmezik. Úgy például addig, mig a nagybányai bányakerületen termelt bor el nem fogyasztatik, addig nem volt szabad máshonnan bőit behozni. Csakhogy már karácsony tájban előkerült a más vidékről hozott bor, mert minél több bor termett, annál többet ittak, ámbár ezen időben Felsőbányán is még nagy szőlők voltak. Mindebből látjuk, hogy a két város szép fejlődésnek indult, az intézmé nyékét kiterjesztették, a forgalommal nőtt a jóllét, ami a jogok kiterjesztését magával hordta, a borkereskedelem virágzott és hogy a kamaragróf zaklatásaitól meg legyen mentve a két város, 1000 aranyban lett megállapítva az évi összes adó, mivel az államnak tartoznak. Szerencsétlen gondolat volt a különválás, akármelyik részről kezdeményeztetett, megsínylette ezt mind a két város keservesen. Mig az összetartás által az intelligentia és vagyon külföldön a városokban óriási góczpon- tokat teremtett, Magyarországon — mert nem csak itt nálunk volt a meghasonlás — egy város sem tudott fejlődni, és hiába! Nagybánya is csak egy kis vidéki városka maradt és hogy szegény Felsőbánya még tépázottabban, még rongyosabban került ki ezen évszázadokon át tartó dulakodásokból, nem változtat a tényen semmit. Azért emlékezzünk a régiekről! Elnök előadva, hogy a közgyűlés ezúttal másodízben lévén szabályszerüleg összehiva, tekintet nélkül a megjelent tagok számára, határozatképes, azt megnyitja, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Dimand Károly könyvelőt, hitelesítésére Szász Károly és Berindán László tagokat kéri fel. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság jelentése, az évi mérleg és nyeremény-számla felolvastatván, a közgyűlés a jelentéseket tudomásul vette, a mérleget megállapította s a felmentvényt a szokásos fentartások mellett úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadta. Az igazgatóság jelentése alapján a közgyűlés a mérlegben kimutatott 891 K 75 f tiszta nyereményből 10°j0-ot, azaz 89 K 17 f-t a tart.- alap növelésére, 505 K 15 f-t az üzletrészek 5%-os osztalékára, 89 K 17 f-t az igazgatóság, 44 K 58 f-t a felügyelő-bizottság jutalmazására határozott fordítani, elhatározta továbbá, hogy a fen- maradó 163 K 68 f szintén a tartalék-alaphoz csatoltassék. Ezek után Ádámcsik Péter kisorsolt, Len- gyák Péter elhalt és Oravecz András eltávozott igazgatók helyét töltötte be a közgyűlés, megválasztván egyhangúlag az igazgatóságba Adám- csik Pétert, Szalai Lászlót és Pap Jánost. Dimand Károly indítványára 32 szavazattal 12 ellen elhatároztatott, hogy a napibiztosok az eddig szokásos 1 K megjelenési dij helyett ezentúl 2 K-t kapjanak egy üzleti napra. Végül dr Harácsek Imre, a szövetkezet ügyésze, szép szavakban tolmácsolta a közgyűlés köszönetét az igazgatóságnak és felügyelő-bizottságnak, különösen pedig Baumerth Károly igazgatósági elnöknek a szövetkezet érdekében kifejtett buzgó és lelkiismeretes munkásságukért. Szavainak elhangzása után a közgyűlés az elnök éltetése közben véget ért. Az igazgatósági jelentésből megemlítjük, hogy a szövetkezet tagjainak száma 1903. végén 462 volt, kik összesen 573 drb. 50 K-ás üzletrészt jegyeztek s az üzletrészekre be lett fizetve 11,965 K 18 f. A szövetkezet 33,313 K 37 f betétet kezelt, tagjainak 92,825 K 56 f kölcsönt nyújtott, melyből 45,008 K 68 f a központ által nyújtott hitel volt. A mérleg-számla a következő . Vagyon. Készpénz — — — — — 645 K 25 f Kötelezvény — — — — 81711 » 56 » Váltó ______ 11114 — » Felszerelés — -— — — — 150 » — » Ingatlan — — _ _ — 837 10 » összesen : 94457 K 91 f Teher. ii Üzletrész befizetések — — — 11965 K 18 f Központi hitel — — — — 45068 » 68 » Központi előleg — — — — 200 » — Központi folyószámla — — 527 » 46 » Takarék-betét — — — — 33313 » 37 » Tartalék-alap — — — — 1248 2> 84 » Fel nem vett osztalék — — 56 » 10 » Átmeneti kamat — — — 900 » — » Letét —• — — — — — 286 » 53 )» 1903. évi tiszta nyeremény — 891 » 75 összesen: 94457 K 91 f Nyeremény-számla. Tartozik. Költségek — — — — — 1447 K 89 f Felszerelésből leírás — — — 81 — » 1903. évi nyeremény — — 891 » 75 Összesen : 2420 K 64 f Követel. Kamatjövedelem — — — 2420 K 64 f Fiúmétól Velenczéig. Részlet »Gyalog Olaszországba és vissza« ez. utinaplómból. Irta: E. LITERÁTI ENDRE. (III.) Rövid szóváltás után hozzánk jőve, »zá zá«, mondá, igenlőleg bólintva fejével. Ezen lakonikus feleleten megnyugodva, pakkjainkat mindjárt leraktuk magunk mellé a lóczára s nagy érdeklődéssel néztük a polenta-fözés művészetét. Nemsokára az is elkészült s a gazda a láncz- ról leakasztva, az asztalon egy széles deszkára kiborította. Ezután az üst alakját felvett polenta- tömegből az asszony egy vékony dróttal arányos darabokat vágott s azt az elébe helyezett cseréptányérokba téve, a körülálló éhes gyermekeknek nagyságukhoz mérten kiosztá. Azután pedig a mi számunkra is lemetszett 5 egyforma darabot, s egy cseréptálba téve, meg
