Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-05-11 / 10. szám

Felsőbányái Hírlap

kínált vele. Persze tüstént elfogadtuk, mert éhesek voltunk, s már csak azért is, mivel ilyen különlegességben még nem volt részünk.

Amint tálunkat egy fatuskóra téve, körülültük és késeinkkel egy-egy darabot vágva kóstolgatni kezdtük a kukoricza és kevés rozslisztből készített polentát, a jószivü asszony figyelmeztetett, hogy várjunk egy keveset, mert még jön hozzá valami f És mindjárt látjuk is, amint egy kisebb cserép edénybe valamit tölt, és azt a tűzre helyezi, »Biztosan tejet ad hozzá« mondá örvendve Stark barátunk, »3 úgy még jobban fog csúszni, mert igy nem valami felséges.«

Egymással beszélgetve várakoztunk még pár perczig, midőn elkészült a polenta-melléklet s az asszony az edény tartalmának nagy részét biztató szavak kíséretében tálunkba öntötte és kanalakat is adott hozzá.

Amint megpillantottuk a polentánkon úszkáló zöld hagymaszárakat, s szürke folyadékot kíváncsian kóstolgattuk, akkor láttuk, hogy az nem egyébb, mint eczetes viz. »Ejnye 1 hogy a szél verje össze a bokádat« mondám magyarul és bosszankodva, »ezzel a rósz lőrével ugyan jól elrontottad a polentánkat!«, mig barátaim is mindnyájan zúgolódtak.

A jámbor asszony azt hitte, hogy biztosan dicsérjük ez újabb föztéért, s a még megmaradt részt is tálunkba akarta önteni, de Stark barátunk észrevéve a szándékot, tagadólag integetett kezével. Ez, midőn integetésünkből észrevette, hogy nem kérünk többet belőle, elvitte és férjének tányérába öntötte. Daczára ezen tálunkba öntött, cziszternából fejt tejnek, mely sokat lerontott a polenta értékéből, hozzáláttunk ismét a kóstolgatáshoz, amire nagy ellenségünk, az éhség is ösztönzött, s kihalászva a libegő hagymaszáraka nagy részét elcsipegettük.

E nevezetes vacsorázás után a gazda, látva, hogy a pihenés nem fog ártani, elkérve tőlünk igazolványainkat s a mécsest kezébe véve, elvezetett háló termünkbe, mely az átellenben fekvő szekérszinböl állott. Ide belépve, a mécs derengő világánál kíváncsian fürkésztem a pihenő helyül szolgáló széna vagy szalma-halmazt, de az egész színben egyebet egy rozoga szekérnél és a falhoz támasztott 2 rósz keréknél nem találtam.

Gondolkozni kezdtem, hogy hogyan fogunk mi itten meghálni? mivel a kemény hideg föld nem valami kecsegtető; de a talá íyt csakhamar megfejtette a gazda, ki a padlásra felmászvá, onnan 3 darab hordó alakú, gályákká! összekötözött száraz falevél-köteget hajított le, s azt, midőn lejött, az ajtóval szemközti fal mellett egész a szekérig elrázta.

Természetesen, mig az ágy készült, mindenik igyekezett magának jó fekvő helyet kiszemelni s azt gyorsan el is foglalni, mivél itt azon arany igazság, hogy »szemesnek áll a világ« jutott diadalra. Nekem sikerült a középen elég jó helyet elfoglalnom, de szegény Bakos collegám, ki szerencsétlenségére a mécsest tartotta, mig az ágy készült, már csak legszélről a szekér mellett kapott egy kis helyet, hová még a íalavelek is fösvény kézzel voltak szórva.

Egy ideig méltatlankodott mostoha helyzetén, de azután belényugodva a változhatatlanba, fejét háti zsákjára hajtva, lefeküdt. A másik szélére a kis hátvéd, Molitórisz jutott, de ez már hamarabb megbéküt sorsával s magát háromrét összehúzva, csakhamar el is aludt.

Midőn ágyamat valamennyire rendbehoztam és magam a rósz hővezető falevelekéi körülsán- czoltam, fekete viaszos vászon esőköpenyembe burkolózva, lassan elaludtam.

Az alvás e zörgő falevelekből készített ágyon nem mondhatom, hogy valami irigylésre méltó volt; mivel úgy én, mint barátaim, hol egyik hol másik oldalunkra forgolódva töltöttük el a hűvös éjszakát, de az vigasztalt, hogy volt ennél még sokkal roszabb helyzetünk is, midőn Horvátországban a Karsztok között két hideg éjjelt fenyves erdőben virasztottunk keresztül.

Hiába 1 ilyen a turista diák élete, egyik nap kitűnő puha ágyban, másik nap már vagy faleveleken, vagy a kopasz földön hál meg.

Midőn kissé viradni kezdett, collegám, ki kényelmetlen helyén nagyon keveset aludt, s ehhez ráadásul kedves hálótársától, a szekér ten- tengelyétöl, emlékbe balvállára még egy nagy sze- kérkenőcs-foltot is kapott, felkelt s lerázva magáról a faleveleket, minket is felkelésre serkentett.

Mi is követtük csakhamar collegünk jó példáját, s élkészülődve az úti toalettel, indulni akartunk.

Igen ám.1 de ez nem ment olyan könnyen, mivel a gondos horvát gazda már lefekvésünkkor reánk zárta az ajtót és biztosításul még vastag rudakkal is jól megtámasztotta, hogy valami gonosz szellemek el ne raboljanak.

Dörömbözniink kellett pár perczig, mig a gazda meghallotta' és előjött s a támasztékokat elszedve, kinyitotta az ajtót. Első dolgunk volt igazolványainkat elkérni, s midőn azt átvettük, megköszönve a gazdának jószívűségét, hozzáláttunk ujult erővel utunk folytatásához.

Amint a faluból kihaladva, kissé megálltunk, hogy annak környékét jól megtekintsük, a falutól jobbra és attól nem messze egy különálló hegyen emelkedő Castelnuovórégi várának barnálló rommaradványai ragadták meg figyelmünket. Említésre méltók különösen a két nagy bástyának égnek meredő sötét romjai, melyek rideg tekintetűkkel méltóságteljesen uralkodnak e falu és annak környéke fölött A hosszasan nyúló hegy és a megmaradt romok mutatják e vár hajdani nagy terjedelmét és erős voltát.

Egy ideig megállva, legeltettük szemeinket a környéken és a szép várromokon, s aztán tovább haladtunk.

Nem messze a falutól az ut mellett cseresznye- fákat találtunk, melyekről mosolyogtak reánk a piros szemek.

»Ezt az egyet már okosan cselekedled sógor, hogy számunkra az ut mellé cseresznye- fákat ültettél!« mondók elégedetten, megpillantva a reggeliül, kínálkozó piros cseresznyeszemeket. És nem sokat gondolkoztunk rajta, hogy szabad vagy nem szabad, hanem pakkjainkat letettü <, s hamarosan felmászva, obstruáltunk.

A fák néma ágai mindjárt megélénkültek, s itt-ott ágreccsenés is jvolt hallható, és csak akkor hagytuk abban az ot structiót, midőn már minden elérhető ágat teljesen megkopasz- tottunk.

Mire a fákról egyenkint leszállingóztunk, már a nap izzó tányéra is jó magasra fölemelkedett a hegyek mögől, áldásosán terjesztvén melegítő sugarait, melyek átfazott tagjainkra jótékony hatással voltak.

Innen még mintegy 8 kilométert haladtunk, egyhangú kopár hegyeken keresztül, melyeken alig volt itt-ott egy kis erdő és az ut közelében egy kis termőföld, mig Obrovot elértük.

E szétszórtan fekvő, de olasz ízlésre épített, szép nagy házakból álló faluba bemenve, meg- állottunk az országuttól balra »Fran Maroti«-nak Obrov legnagyobb kereskedőjének üzlete előtt hogy e vidékről egy-egy képes lapot vásároljunk.

Barátaim éngem bíztak meg a képes lap vásárlásával, mig ők a bolt mellett, egy terebélyes, eperfának összehajtogatott ágaiból készített lugas alatt letelepedtek.

Az üzletbe belépve, midőn a kereskedőtől levelező lapot kértem, az a szomszéd szobában levő postára küldött, hol egy szép postáskisaszony t találtam Írásba mélyedve, s csak lépéseim zajára tekintett föl. Köszöntém németül s magam bemutatva, képes lapot kértem, melyből mindjárt készséggel egy egész halmazt mutatott elő,' ogy válaszszak.

Amint javában nézegettem a képes lapot s beszélgettem a szemrevaló postás kisaszonynyal, collegáim, kik a szoba ablakához közeliévé lugasban pihentek, élénk beszélgetésemet meghallva, kíváncsian jöttek a nyitott ablakhoz megnézni, hogy kivel beszélgetek ?

Mindjárt megfejtették a talányt, hogy miért maradtam oly hosszasan bent, s az ablakon keresztül ők is képes lapot kértek, hogy ezen ürügy alatt beszélgethessenek.

Érdekes beszélgetés volt ez, mely a német nyelvtudománynak nem volt valami nagy díszére, mivel úgy én, mint barátaim nem egy magyar szót germanizáltunk, amelyet nem tudtunk vagy hamarjában nem jutott eszünkbe s ezen szó gyártásainknak legtöbbször nagy nevetés lett a hatása.

Hosszas válogatás után mindnyájan vettünk egy-egy képes lapot, melyet szarvasi barátaim mindjárt meg is írtak a lugasban s egy nagy sárgafekete postaládába bedobva, útnak indítottak. Ezután láttamozási könyvecskéink aláírására és lebélyegzésére kértük meg, s köszönve a szép postás kisaszonynak, vidám hangulatban tértünk reá ismét az u ra, hogy az eltöltött időt gyors menéssel helyrepótoljuk. Midőn utunkban láttamozási könyvecskéinket kíváncsian megnéztük, akkor láttuk »Fione Maroti« névaláírásból, hogy a mi postás kisasszonyunk, kivel oly kedélyesen beszélgettünk, a kereskedőnek leánya volt.

Különfélék

Doktorrá avatás. Neubauer E. Ferenczet, Neubauer Fcrencz nagybányai bányaigazgató fiát április 30-én az összes jogi tudományok doktorává avatták a budapesti tudományos egyetem jog- és államtudományi karán.

Kinevezések. Kristóffy József főispán dr Nemestóti Szabó Albert ügyvédet tiszteletbeli

vármegyei aljegyzővé; Nemestóti Szabó István nagykárolyi és Barkóczy László sümegi tb. szolgabirákat pedig díjas gyakornokokká nevezte ki.

Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszter- elnök a józsefházi anyakönyvi kerületbe Bagoly Albert ev. ref. tanítót, ki eddig helyettes anyakönyvvezető volt, anyakönyvvezetővé nevezte ki.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Mező Károly nag3?károlyi pénzügyi számellenört jelen állomáshelyén való meghagyás mellett pénzügyi számvizsgálóvá nevezte ki.

Egézsógiigy. April 17-töl május 8-ig városunkban egyetlen ragályos megbetegedés sem fordult elő.

Az Uránia tudományos színház Nagybányán előadásokat akart tartani a napokban. Folyó hó 3-án lett volna az első előadás, amikorra a »Berlini élet« volt műsorra kitűzve. A közönség nagy érdeklődéssel várta az előadás megkezdését, mikor a gépész kijelentette, hogy | az előadás meg nem tartható, amennyiben a gépezet csavarmenete elromlott, j-r hibát kiigazítani nem sikerült s emiatt a mostani előadások elmaradtak, a közönség visszakapta jegyeinek árát, az Uránia pedig közelebb ismét eíjő Nagybányára, hogy most befagyott előadásait megtartsa.

Az ezüst és réz beváltási ára. Az ezüst beváltási ára a m. kir. pénzügyminiszter által 190+ május hóra 88 K 40 f-ben állapíttatott meg kilogrammonkint. A réz beváltási árát pedig a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság folyó évi május elsejétől kezdődőleg 131 K-ban állapította meg q-kint.

Rákóczi hamvainak hazahozatala. Nemzetünknek egy régi szent óhajtása ma-holnap teljesedésbe megy, hazaszállítják végre a nagy fejedelem, Rákóczi Ferencz hamvait. O felsége a király április 18-án a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott ez ügyben kibocsátani : — «Kedves gróf Tisza 1 A magyar történelem kiváló alakjai közöl egyedül II. Rákóczi Ferencz hamvai nyugosznak idegen földben s e 1 hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közohaját képezi. — Hála legyen érte i az isteni Gondviselésnek: azok az ellentétek ! és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékeit képezik. Király és nemzet kölcsönös bizalma és az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és a nemzet között a sikeres egyesült munkásság alapfeltételét képező összhangot. — Keserűség nélkül gondolhatunk tehát vissza mindannyian a mögöttünk álló borús korszakra s király és nemzet egyesült ke- I gyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. — Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferencz hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatait elvárom. — Kelt Bécsben, 1904. ápr. 18-án. Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k.

Lelkészi vizsgálatok, A szatmári róm. kath. egyházmegyében a lelkészi (synodalis) vizsgálatok f. hó 25—26-ra és szeptember 27—28-ra lettek kitűzve.

Életbeléptetett postahivatal. Az ideiglenesen megszüntetett tartolczi postahivatal Tartolcz elnevezései május 1-én postamesteri kezelésben teljes fel- és leadó szolgálattal újra életbe lett léptetve. Összeköttetését a Tartolczról Bikszádra és vissza naponkint közlekedő gyalog küldöncz postajárat tartja fenn. A postahivatal a postatakarék pénztár közvetítő hivatala gyanánt is működik. Kézbesítő kerületébe Komorzán és Tartolcz községek és Alecsen, máskép Kiskomorzán telep osztatttak be.

Személyi hir. Galgóczi Schóber Albert, min. tanácsos államvasuti igazgató Budapestről, Tolnay Kornél üzletvezető és Siegmeth Károly államvasuti főfelügyelő e hó 9-én városunkba érkeztek és itt a vidéket megtekintve, visszautaztak lakóhelyökre.

Megerősített választás. Mint a Heti Szemle

legutóbbi száma Írja, Hozás János szatmári fő- gymnasiumi gör. kath. hitoktatónak Nagybánya város képviselőtestülete által lelkészszé történt megválasztását a minisztérium jóváhagyta.

A nagybányai temetkezési társulat évi rendes közgyűlését 1904. évi május hó 15-én d. e. 11 órakor a kath. legényegylet helyiségében tartja meg, melyre a társulat férfi tagjai meg