Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-08 / 3. szám
"Vili. évfolyam. Q_ szám. 1903. fetox-iaáír &-&> TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro.ia Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetési dijak .1 a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász . cziniére Nagybányára küldendők. \ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. A kaszinók. így az év elején a közfigyelem a kaszinókra irányul azo i a réven, mert rendes évi közgyűléseiket ilyenkor szokták megtartani. Jó alkalom ez, elkészíteni ezen illusztris társaságokról az anyagi és erkölcsi mérleget. Igen, anyagi és erkölcsi mérleget. Mert jól tudjuk, hogy mint minden erkölcsi testületnek, ugv és talán főképen a kaszinóknak erkölcsi kötelességeik is vannak, nemcsak anyagiak, tehát azokról is be kell számolniok. Valamely kaszinó, mint közművelődési egyesület, csak úgy oldhatja meg helyesen feladatát, ha az anyagi javak gyarapítása mellett éthikai és sociologiai szempontból is tőle telhető tevékenységet fejt ki. Az ember, daczára annak, hogy tár- saságos életre van tér« mtve, mégis hajlandó műveltsége, vagyoni állapota, foglalkozása, vallása, anyanyelve szerint bizonyos kasztokat felállítani a társadalomban s magát egyik vagy másik osztályba sorozni. Álalános tapasztalat szerint, minél műveltebbek az egyes nemzetek, annál kevesebb széttago'lság észlelhető az azokat alkotó individuumok között. Mert minél műveltebb, képzettebb egyénekből áll valamely társaság, annál több elnézést, tapintatot, finomságot tudnak azok kifejteni egymás iránt, annáli nkább fejlődik közöltök az összetartás, a magasztos, nemes czélokért való őszinte, igaz lelkesedés, természetesen annálinkább megközelítik együttes működésük, társaságbeli érintkezésök állal a tökéletes ember fogalmát is. Ezen czélok megközelítésére kell tehát működnie többé- kevésbbé minden kaszinónak, ha azt akarja, hogy évvégi záró mérlege gyarapodást mutasson erkölcsi tekintetben. Az egyéni jellem, a karakter szintén a társaságos életben fejlődik. Annak nevelésében is áldásos szerepet vihetnek a kaszinók, csak ne engedjék magukat egyesek ezen nevelői fontosságuk tudatában az álszemérem és álbecsülelérzés tekervényes útjaira csábittatni. Minden társaság maga állapítja meg tagjai számára a becsület, a jellem elemi határát s az általa megállapított nivón alul álló elemeket be nem veszi, vagy ha mint iagok sülyedtek alá, kidobja magából. Ezen mérték más az országos kaszinóban, más a kutyabagosi társaskörben, amennyiben mindegyik társaság tagjainál más és más az átalános műveltség középmértéke, tehát természet* sen másképen Ítélnek meg egy és ugyanazon hibát vagy botlást az egyik és másik helyen. A kaszinók kötelessége az egyéni tisztesség, a becsület, a jellem alsó és felső határát fokozatosan emelni, mert csakis ezáltal végezhetik nemes hivatásukat, mely az egyesek erkölcsi fejlesztése által az egész társaság erkölcsi erejének fejlesztésében izmosodik ki. Korunkat erkölcsi elposványosodással szokás vádolni. Van is e vádban sok igazság. A folytonosan rohanó, lüktető élet olykor merészen keresztül gázol a modern emberek által elavultnak hirdetett becsület és tisztesség korlátáin, főczélul tűzvén ki maga elé az anyagi javak szaporítását, ha nem is épen tisztességes eszközökkel, avagy becsületes utón. A materializmus ezen durva elfajulása ellen küzdenek az iskolák, a templomok, de ezeknek méltó és hivatott támogatói szintén a kaszinók lehetnek elsősorban. Erre szolgálnak az időnkint rendez- tetni szokott felolvasó-, vagy vita-estélyek, melyeken kifejezésre kell juttatni az apáink által féltékenyen őrzött egyéni tisztességért és becsületért és ezek kapcsán az olykor ábrándnak minősített magasztos ideálokért való rajongó lelkesedést. Ezállal kell bele- ollani az anyagi érdek vad törzsébe az eszményi törekvések nemes gályát. Az emberi természet folytonos tevékenységre sarkal bennünket. Ha a komoly munkában tagjaink elernyedtek, akkor sem lehetünk tétlenül, akkor is foglalkoznunk kell valamivel, ami bennünket felvidítson és szórakoztasson. A társaságot kerülő ember ilyenkor a korcsmák tivornyájában keres üdülést s hódol a testet, lelket ölő iszákosság szenvedélyének, mely előbb- utóbb nemcsak őt magát teszi tönkre erkölcsileg, hanem családját is anyagi romlásba viszi. Hogy ezen veszedelmes utat a legtöbb ember elkerülje, szükséges, hogy találjon egy társaságot, melynek körében pihenésre vágyó teste és szelleme hasznos eszmecserék által megújuljon, szórakozási vágya minden anyagi kapzsiság mellőzésével vidámitó játékokban nyerjen kielégítést. Tehát a kaszinók ezen szempontból véve is kedvező hatást gyakorolhatnak tagjaik életmódjára. A kaszinók, különösen a vidékiek, nincsenek arra hivatva, hogy politikai elvekért küzdjenek, mert ezáltal nem az ösz- szebirtást fognák ápolni tagjaik között, hanem épen széttagoltságot idéznének elő, ami a kisebb társadalmi életben épen nem kívánatos. De hogy a kaszinó arra törekedjék, hogy tagjai bizonyos átalános politikai érettségre emelkedjenek és azáltal a hazának eminens érdekeit tiszta lélekkel tudják szolgálni, szintén óhajtandó. Ezt pedig ismét csak a hasznos eszmecserék, felolvasások s a meghitt társalgás által lehet elérni. Az átalános müvellség előmozdítására szolgálnak a könyvtárak is. A könyvtárak gyarapítása, még pedig nem csak mennyiségileg, hanem főkép minőségileg, szintén elsőrendű kötelessége minden kaszinónak. Szóval: a kaszinók előtt mindig nagy és nemes czélok megvalósítása lebegjen. Törekedjenek az összetartás, az átalános műveltség ápolására, az egyéni jellem, a tisztességérzet nevelésére, az eszményi felfogás terjesztésére, hogy azáltal ellensuEgy pápaszem históriája. Regényes életkép több fejezetben. — Irta: IMRE KÁROLY. — I. Kalán Muki, a történet hőse. »Mindennek, ami a világon létezik, okának, forrásának kell lenni« legalább ezt állítja egy bölcs ember. Hogy melyik a sok közöl, azt bajosan tudnám hirtelen megmondani; de azt hiszem, ez nem is tartozik a dolog lényegére. Elég az, hogy ha egy szép lónak, egy szenzácziós párbajnak, egy izgalmas válópernek stb. megvan a maga históriája, épen olyan joggal lehet az egy szerény pápaszemnek is. Mivel azonban maga a pápaszem csak úgy bir némi érdeklődést kelteni, ha azt valaki viseli, feltétlenül megkivántatik, hogy ezen történet bevezetésében megismertessem az olvasóval Kalán Mukit, a pápaszem tulajdonosát. Hogy ki volt ő, nem merem egész világosan megirni, mert félek, hogy ha magára ismer ezen Írásomból, fegyveres elégtételt kéret tőlem; ami éngem rettenetes zavarba hozna: 1. mivel a boton kivül más fegyverrel hadakozni nem tudok ; 2. pedig: mivel tagja vagyok a párbajellenes légiónak.' Elég legyen tehát jellemzésére annyit mondanom, hogy ő is csak ember, mint megannyi más, sem alacsony, sem magas, telve erényekkel és hibákkal és egy kissé nagyon rövidlátó, de mint fiatalember, pápaszemet viselni nem akar, azt hivén, hogy ezáltal az ázsiója lejjebb találna szállani. Tehát, amint ebből is méltóztatnak látni, Kalán Muki meglehetős hiú ember. II. Zsuzsika kisasszony. Zsuzsika kisasszony a falusi doktor lánya volt, aki iránt Muki kezdett melegen érdeklődni. Emiatt aztán gyakran tett kirándulásokat a falura*. Ilyenkor mindig felségesen mulattak. Kimentek a »messzelátó«-hoz, ho inán rendesen alkonyaikor sétáltak haza. Zsuzsika kisasszony, meg a többi lányok pajkosak voltak és Mukival sokat ingerkedtek. Máskor meg a tágas udvaron lapdáztak, cziczáztak vagy estenkint a nagy- ebédlőben »haragszomrád«-ot vagy »kútba es- tem«-et játszottak. Szóval a falusi kirándulás sohasem sikerült rosszul Mukira nézve. Mint diplomás ember, gyakran gondolt a szent házasságra is, mert Zsuzsika »igen csókolni való kis baba« volt, de persze falusi nevelés, aki csak az apját, anyját, meg a testvérét szokta csókolgatni. Idegen férfi csak a házasság révén merészelhetett arra gondolni, hogy eperajkáról csókot szedjen. Az ismerősök már megbarátkoztak a gondolattal, hogy Zsuzsika maholnap fökötő alá kerül, midőn egy váratlan esemény végét szakította a tervezgetéseknek. Muki akkor is kiment a faluba. Az esteli vonattal érkezvén, meglehetős homályos volt az idő, midőn Zsuzsikáékhoz besétált. Útközben egy társaság jött vele szembe. O biztosra vette, hogy a lányok akarják meglepni, mivel tudták, hogy ma érkezik. Azért már messziről köszöngetni kezdett: — Csókolom a kezét Zsuzsika nagysám I Kisztihand, hölgyeim ! ’Egyszerre a háta mögött megcsendül a Zsuzsika csilingelő nevetése'. Köszönöm a bókot Kalán tir! Én itt vagyok, Akinek maga köszönt, az a számtartó ur Zsuzsija, csakhogy véletlenül . . . bivaly. Ismét felhangzott a Zsuzsika dévaj nevetése, persze a lányok is osztoztak az ő jó kedvében. Muki pedig megfordult s a következő vonattal hazament Pestre. Átkozott rossz szemem! — mormogta magában — megérdemlenéd, hogy kiássalak. És azóta nem ment a falura . . . III. A részvét. Hát persze jólesik a részvét a fájó kebelnek. Muki nemesen érző ember volt, aki őszintén osztozott barátainak örömében, bujában.
