Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-08 / 3. szám
lyozzák a materializmus romboló hatásál, nemes szórakozások nyújtása állal vessenek gátat a költséges mulatságok keresése elé s ezáltal álljanak szolgálatába a józan takarékosságnak, mely a nemzeti vagyo- nosodás és hatalom fundamentuma stb. . . Ha ily elvek, ily czélok szolgálatában telt el valamely kaszinónak évi működése, úgy bátran összeállíthatja a maga erkölcsi mérlegét, mert abban mindenki csak okulásra és követésre méltó példákat fog találni a vagyon-számlán, melyeknek gyarapítására a nemes gondolkodású emberek szívesen sorakoznak akibontott zászló alá. . . Schönherr Antalné. A szomszéd Nagybánya zene-életének egyik kimagasló vezéralakja Schönherr Antalné sz. Csausz Anna, kiről azon alkalomból, hogy nyilvános zenei működése negyvenedik évét meghaladta, igen meleg hangon emlékszik meg a Zene- lapnaii múlt hó 25-én megjelent száma, közölve egyúttal a tisztes matróna arczképét is. A nevezett lap szerkesztője felkérte Schönherr Antalnét, Írná meg lapja számára önéletrajzát, melyre a következő levél szolgált válaszul: »Igen tisztelt Uram! Hozzám intézett becses felhívása felett sokat gondolkodtam és mondhatom, hogy zavarba jöttem azzal a feladattal szemben hogy önmagámról beszéljek és 40 éves működésemről mintegy számot adjak. Nem vagyok professzionátus muzsikus és így működésem, mint egy vidéki szerény dilettánsnak a működése nagyon szűk korlátok közé volt szorítva. Nem tagadom, visszaemlékezéseim között vannak érdekes és emlékezetes momentumok is, melyekről sokat és tanulságos dolgokat írhatnék össze, de ezzel most idő és tér hiányában nem foglalkozhatom ; hanem megkísérlem röviden összevonva, az ön kívánságának eleget tenni, elmondani magamról azt, ami önt érdekli. Mióta csak eszmélni tudok, a zene iránti szeretet mély gyökeret vert szivemben, és fiatalabb éveimben nagynénémnek, a halhatatlan emlékű Lonovics Hollósy Kornéliának a köre, később a Reményivel, majd Ábrányi Kornéllal való gyakori érintkezés rajongó lelkesedéssé fokozta azt. Születésem, családi életem Nagybányához kötöttek, hol a 60-as és 70-es évek közlekedési nehézségei folytán majdnem teljesen el lévén zárva j a nagy világtól, vajmi nehéz volt a lelkesedés lángját minden táplálék nélkül fentartani és még nehezebb volt körülöttem a »semmiből« zene-életet teremteni. És ez mégis megtörtént, mert a lelkemben égő láng megvilágította előttem az utat és negyven éven át kitartással küzdöttem a kibontott zászló alatt. Küzdöttem és küzdők ma is a tudatlanság, a kozönbösség és a kétségbeejtő vidéki tanítások sablonja ellen. Hírlapi czikkekkel igyekeztem a közönség figyelmét és érdeklődését felkelteni; zeneestélyeken, matinékon bemutatott komoly zenemüvek által az Ízlést nemesebb irányba terelni; nyilvános hangversenyeken az érdeklődé ,t illusztris vendégek meghívása által fokozni. Az első hangversenyben, melyben mint fiatal,. 20 éves leány 1862. tavaszán közremiiköd- ! Egy este, midőn a színházból hazafelé igyekezett, betért egy körúti kávéházba, mert még | nem volt álmos. Midőn kabátját felakasztja, egy j barátjával találkozik. Szomorú arczot csinál és j mondja neki: Fogadd baráti részvétemet. Hallottam, hogy borzasztó csapás érte szivedet . . . Nem mondhatta tovább, mert a másik szavába vágott: — Majd holnap a segédeimnek elmondhatod folytatását. Azzal a faképnél hagyta a bámuló Mukit. Másnap derült ki a félreértés. Az indulatos czimbora pár napja ünnepelte eljegyzését s a menyasszonyát az imádásig szerette. Ez iránt a boldog ember iránt tanúsított Muki oly igaz í részvétet, amelynek kicsi híja, hogy a vívóteremben nem lett folytatása. Persze összetévesztette egy másik barátjával, akinek az nap halt meg az édes apja. — Megint a szemem sodort galibába. No, de máskor jobban vigyázok, azért sem veszek pápaszemet! IV. A kontó. A hónap vége felé Muki rendesen pénzzavarban volt. Ilyenkor aztán kénytelen volt adósFelsöbányai Hírlap. tera, nem kisebb alakjai vettek részt hazai zenevilágunknak, mint Hollósy Kornélia és Erkel Gyula; az első: rokoni látogatáson volt ez időtájt szüleimnél; az utóbbi: nyolcz hónapon át, mint zenetanár működött Nagybányán. Az azóta lefolyt 40 éven belül jótékony czélra rendezett hangversenyeinket is hazai művészeink egész gárdája tisztelte meg részvételével; Nagybánya közönségének ismételten volt alkalma Reményi Ede, Remmerth Márta, Szendy Árpád, Gönczi Mór, Blau Gyula, Csutor Sándor, Csurgai Adél, énekesnő — s városunk jeles szülötte: Takács Mihály művészetében gyönyörködni. A mi szülöttünk volt s itt kezdte meg pályáját Briley Milos is, a korán elhunyt hegedűművész, aki 15 éves korában a bécsi konzervatóriumban a nagy dijat nyerte el. Művészi vendégeink között első helyen kellett volna megemlítenem id. Ábrányi Kornélt, a mi jó Kornél bácsinkat, aki apai tartózkodása alatt gyakran kereste fel házunkat; ennek a hangversenynek a programmját, mit 1883- ban együtt rendeztünk, mellékelve küldöm. . Élveztük még magánkörben házunknál a fentnevezetteken kívül juhász Aladár és Almássy Miklós, Liszt e két jeles tanítványa művészetét is. S ezen felül fényes sikerű önnálló hangversenyeket rendeztek városunkban Ábrányi Emil és neje, Bürger Zsigmonddal és Poldini Edével, Re nmerth Márta, Takáts, Ney és Odry Lehel; a hegedü-müvészek közöl Reményi, Hubay Jenő, Blau Gyula, Belley. E névsor mindennél jobban tünteti ki, hogy Nagybánya zenei előrehaladottsága mennyire magasabb niveaun áll más vidéki kis városok felett. És ha talán van részem ebben az emelkedésben, nem tekintem azt érdemül, mert kötelességet teljesítettem, amidőn a zen: iránt lelkemben gyökerező szeretetet terjeszteni igyekeztem. Hogy mennyire sikerült ez, a jó Isten tudja, mert az én szavam is sokszor elhangzott a pusztaságban. Nagyon fájlalom, hogy kedvencz tervemet: egy alapos zeneiskola felállítását nem valósíthattam meg, mert látom, hogy a zenetanitás nemcsak nálunk, hanem a vidéken egyá:alában menynyire el van fajulva; valósággal, mint kenyér- keresetet űzik minden hivatás nélkül. Ez ellen egy ember, egy nő, aki amellett családanya, sikerrel nem küzdhet; sajnos, hogy a zenetanitás ma is mostoha gyermeke a kormánynak, amelynek érdekét évtizedeken át egy lépéssel sem vitte előre. Tulmentem 40 éves működésem vázoltának keretén. Kérem, használja fel soraimból belátása szerint azt, amit érdemesnek tart arra, hogy a nyilvánosság számára megörökittessék.« Eeddig a levél, mely szerény leírása egy nemes munkában eltöltött életnek. Mi csak azt óhajtjuk, hogy a tiszteletreméltó úrnő meg sokáig áldozhasson a zeneművészet oltárán s működésével, agitálásával, társadalmi befolyásával továbbra is tartsa ébren a nagybányai társaság kebelében azt a lelkesedést, mely képes volt már eddig odavonzani egy festő-kolóniát, hogy találjon itt: a végvidéken meleg fészket, barátságos otthont a szép művészetek egy másik ága is: a zeneművészet ! Különfélék. Ebéd Süssner Ferencztakarékpénztári ijaz- gatónál. Mint minden évben, úgy most is folyó hó 1-én a takarékpénztári közgyűlés után Süssner Ferencz igazgatónál voltak hivatalosak a takarékpénztár igazgatósága, felügyelő bizottsága és az intézet tisztviselői. A gazdagon terített asztalnál kedélyes társalgás s toasztozás közt 5 óráig időztek a hivatalosok. A sok to- aszt közöl legtöbb a minden tiszteletre méltó házi úrnőre s a házi urra mondatott. Pohárköszöntőt mondtak: Pály Ede, Stoll Béla, Farkas Jenő, Süssner Ferencz, Nagy Lajos és Csausz István. Pályázat a tisztiügyészi állásra. Dr. Sereghy Béla eltávozásával megüresedett városunkban a tisztiügyészi állás, melyre most az alispán pályázatot hirdet. Az állás jövedelme: 1400 K, 200 K fizetési pótlék, 219 K lakpénz, 90 K lakpénzpótlék és 278 K 40 f tüzifaátalány. Pályázatok folyó hó 25-ig az alispánhoz nyújtandók be. A választás márczius 5-én d. e. 11 órakor lesz. Az olvasóegylet közgyűlését f. hó 3-án d. u. tartotta meg Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt. A múlt évi jegyzőkönyvek felolvasása után Dimand Károly pénztáros terjesztette elő számadását, volt bevétel 2122-54 K, kiadás 1026 99 K, maradvány 1095'35 K. — A könyvtárban volt 813 könyv 1002 kötetben. Az elnök előterjesztette a maga és tiszttársai lemondását. Közfelkiáltással megválasztattak ismételten elnökké: Farkas Jenő polgármester, jegyzővé: Vagányi Kálmán, könyvtárnokká: Jékly Károly; miután Dimand Károly a pénztárnoki tisztet elfoglaltsága miatt tovább nem volt hajlandó elvállalni, pénztáros-gazdává szintén egyhangúlag Pap Márton városi számvevő választatott meg. Választmányi tagok lettek egyhangúlag: Süssner Ferencz, Baumerth Károly, Nyisztor István, Nagy Lajos, Kremnitzky Albert eddigi tagok és Konczvald András uj tag. — A szolgának 10 korona jutalmat szavazott meg a közgyűlés. Elhatároztatott végre, hogy ha a Molnár Mihály-féle kölcs'önkönyvtár a csődtömegből megszerezhető lesz jutányos áron, aziránt az elnök annak idejében a szükséges lépéseket tegye meg. Ezzel a közgyűlés véget ért. Kinevezés. A pénzügyminiszter Perczián Károly bányatisztjelöltet a selmeczbányai bányaigazgatósághoz segédmérnökké nevezte ki. Jó szerencsét! Bucsuest Az eltávozott dr. Sereghy Béla volt t. ügyész tiszteletére a kincstári és városi tisztikar f. hó 2-án este a Korona-vendéglőben J szépen sikerült bucsu-estélyt tartott. Dr. Sereghy 3- án el is utazott Szatmárra, hogy átvegye hivatalát. Uj állásához szerencsét kívánunk! Halálozás. Részvéttel értesültünk Kompóty Ágost m. kir. kohómérnöknek Diósgyőrött folyó február hó 4-én történt elhunytéról. — A megboldogult Kapnikbányán volt állomáson s köztiszteletben álló munkás férfiú volt. Neje városunk szülötte. Elhunytáról a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság a következő gyászjelentést adta ki: A nagybányai magyar királyi bányaigazgatóság fájdalommal jelenti, hogy Kompóty Ágost m. kir. kohómérnök folyó hó 4- én elhalt. A megboldogult hült teteme ez évi február hó 6-án délután 3 órakor fog Diósgyőrött örök nyugalomra helyeztetni. Nagybányán, 1903. évi február hó 5-én. Áldás emlékére 1 A félévi vizsgálatok a helybeli ev. ref. iskolákban f. hó 9-én, azaz holnap tartatnak meg Soltész E. n'.-bányai ev. ref. lelkész közbejöttével. Ságokat csinálni, Szívesen hiteleztek neki, mert máskülönben pontosan fizetett. Egyszer is a szabójától kért kölcsön 100 koronát. A másik hónap elején találkozik vele az utczán s megszólítja. — Jó napot Czérna ur ! Jó hogy találkozunk, legalább nem kell önhöz fáradnom. Tessék, itt a száz koronája, köszönöm, hogy kisegített a múltkor! A szabó zsebr1 vágta a pénzt s mindegyik ment a maga dolga után. Nemsokára felkereste őt Muki az üzletben, hogy újabb rendeléseket tegyen nála. A szabó diskréten mosolyog és kezeit dörzsölve szól : — Nagyságos ur, könyörgök, a száz koronáról talán meg tetszett feledkezni ? — Micsoda száz koronáról ? Talán jól mulatott valahol tisztelt Czérna ur? Hisz a múlt héten adtam meg a pénzét. Emlékezzék csak vissza . . . Csütörtökön, mikor a Nap-utczában találkoztunk. — Csütörtökön? A Nap-utczában? Esedezem, én akkor nem jártam a Nap-utczában, mert Kecskeméten voltam az öcsémnél keresztelőben. . . — Igazán ? — Persze, hogy igazán ! Akkor én ön helyett inásnak fizettem! Miért is nem süttet a belügyminiszter a hasonló embereknek a homlokára valami megkülönböztető bélyeget ? ! — Most fizethetek újra. . . Tessék, itt a pénze! Hanem máskor, ha összetévesztem vala-r kivel, legalább szóljon, hogy nem ön az a Czérna, hanem más. . . V. A jó kocsis. Kalán Mukit esküvőre hívták vöfélnek falura, de nem Zsuzsikáékhoz. . . Az édes apja saját kocsiján küldte ki s megígérte, hogy harmad nap ismét utána fog küldeni. Mulasson jól s nézzen szét a lányok közt, mert elkelne ám a háznál egy fiatal menyecske stb. Muki szót fogadott, jól mulatott s hevesen udvarolt az egyik nyoszolyó-lánynak. Úgy elrepült tőle az idő, akárcsak egy álom. Harmadnap megkérte a házi-gazdát, intézkedjék, hogy ö hazamehessen, mert tovább nem maradhat, nem akar rossz példát mutatni alantas hivatalnokainak a saját hanyagsága által. A kocsi előállott. Miután a bucsuzáson átestek, Muki felült s megindultak hazafelé. Útközben mindig a szép kis nyoszolyó-lány motoszkált a fejében. Meglehet, hogy Zsuzsika is eszébe jutott, de már nem gondolt rá szerelemmel. Mikor megérkeztek, még le sem szállott, édes apja már kérdezősködött a jó ismerősök
