Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-11 / 1. szám

Felsőbányái Hírlap. következőleg oszolnak meg: róm. kath fm 54, leány 63, gör. kath. fiú 30, leánv 21, ev. ref. fiú 9, leány 7, izraelita fiú 4, leány 4. Összesen 191. Iker-születés 1 esetben történt, még pedig 1 fiú 1 leány gyermek. A szülöttek között van 17 törvény­telen gyermek és pedig 12 fiú, 5 leány; 6 róm. kath. fiú, 4 róm kath leány; 4 gör. kath. fiú, 1 gör. kath. leány, 1 ref. fiú és 1 unitárius fiú gyermek; négy esetben a természetes apa elismerte gyertaekét. Az 1902. év folyamán az elhaltak száma volt 192; és pedig ezek között nem szerint férfi 102, nő 90 a halva született 2 figyermekkel. Vallás szerint róm. kath. férfi 60, nő 57; gör. kath. férfi 25, nő',24; ev. ref. férfi 15, nő 9; izraelita férfi 1 ; unitárius férfi 1. A születéseket és halálozásokat vallás szerint összegezve: született róm. kath. fiú 54, leány 63, összesen 117. Elhalt férfi 60, nő 57, összesen 117, szaporodás 6; született gör. kath. fiú 30, leány 21, össze­sen 51; elhalt férfi 25, nő 24, összesen 49; szaporodás 2; született ev. ref. fiú 9, nő 7, összesen 16; elhalt férfi 15, nő 9, összesen 24, apadás 8; született izraelita fiú 4, leány 4, összesen 8; elhalt 1 férfi, — nő, összesen 1, szaporodás 7. Az 1901. évben házassági kihirdetés foganatosíttatott 46, az 1902. évben 45, kevesebb l-gyel. Házasság köttetett az 1901. évben 45, az 1902. évben 34, tehát kevesebb 11-ei. A születések száma volt az 1901. év­ben 189, az 1902. évben 191, több 2-vel. Az elhaltak száma volt 1901. évben 115. 1902. évben pedig 192, több 77-el. Az 1902. év eredménye tehát: szüle­tett 191, elhalt 192, maradvány 0 Az el­múlt évben tehát az anyakönyvi adatok szerint egygyel fogytunk, ami ha nézzük a házasságkötések csökkenését, csak ter­mészetes is, de másfelől betudhatjuk a kedvezőtlen időjárásnak is, mely miatt a járványbetegségek a gyermekek között az elmúlt év folyamán állandóan uralkodtak. Jegyzőkönyv Felsőbánya sz. kir. rend. tan. város képviselőtestületének 1902. évi deczember hó 22-én tartott rendes gyűléséből. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester, Nyisztor István és Münnich Sándor tanácsosok, dr. Sereghy Béla t.-ügyész, Spáczai Gyula v. jegyző, Pap Márton számvevő, dr. Csausz Károly v. főorvos; Almásy János, id. Szabó Károly, Kerekes Sándor, Márjás György, Tánczer György, Zazula Béla, Orbán Károly, Likker Károly, dr. Szokol Pál, Csausz István, Nagy Lajos, Hajdú Lajos, Rettegi Károly képviselők. 119. sz. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselő-testületi tagokat, a gyűlést megnyitja és a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Nagy Lajos, Csausz István, Orbán Károly képviselőket kéri fel s a hitelesítés ide­jét 1902. évi decz. hó 27-ének d. u. 3 órájára tűzte ki. 120. sz. Olvastatott Pap Márton fbányai lakos kérelme, melyben a Nagybányára vezető ut jobb kéz felőli oldalán, a Zazar folyó men­tén levő terméketlen területből örökáron né­hány holdat feladni kér gazdasági művelés czél- jára. — Elnöklő polgármester konstatálva a gyűlés szabályszerű összehívását és határozat- képességét, az ügyet tárgyalás alá bocsátja, ezután pedig feltéve- a kérdést: »eladja-e a kért néhány hold területet a Zazar mentén nyugatra eső területből,« névszerinti szavazást rendel el és igennel szavaztak: Nyisztor István, Münnich Sándor, dr. Sereghy Béla, Spáczai Gyula, dr. Csausz Károly, Almásy János, id. Szabó Károly, Kerekes Sándor, Márjás György, Tánczer György Zazula Béla, Orbán Károly, Likker Károly, dr. Szokol Pál, Csausz István, Nagy Lajos, Hajdú Lajos, Rettegi Károly, összesen 19-en és igy egyhangúlag határozatiig kimondja a képvise­leti közgyűlés, hogy Pap Márton felsőbányái lakosnak a Zazar mentén, a várostól nyugatra eső terméketlen kopár területet az országúitól jobbra és a sorházhoz vezető úttól szintén nyugatra, azzal, hogy az ott levő lakhoz meg­felelő udvar és kert-terület hagyatik meg, hold­ját 10 koronával, gazdasági művelés czéljára örökáron elad azon feltétellel, hogy ha talaj­já vitási kísérletei nem sikerülnek, ezen terület más czélra fel nem használható s azt ezeset- ben köteles Felsőbánya városnak minden kártérítési igény nélkül visszabocsátani. Mig a Lord-féle háztól a Péter-Deák-zuzóig terjedő területből csak azesetben ad el, ha azt az eddig megjelölt munkás-lakásoknak építési „helyéül Merzenich Hubert nagybányai lakos fel nem használná. Evégből felhívni határozza Merze­nich Hubert nagybányai lakost, hogy nyilat­kozzék 1903. évi április hó 1-ig, hogy a munkás-lakások építésére átengedett területet igénybe venni ohajtja-e vagy nem. Igenlő esetben pedig ugyancsak ezen határidőig ezen területen az építkezést kezdje meg, litert ellen­esetben Felsőbánya város képviselőtestülete azt más czélra használja fel. A terület felmérésével, valamint a szerződés megkötése iránt teendő intézkedéssel a tanácsot megbízni határozza. Mely határozatot 30 napig közszemlére kitenni s annakutána pedig az iratokkal felsőbb jóvá­hagyás végett a nm. belügyminiszter úrhoz fel- , terjeszteni határozza. 121. sz. A kisbányai malom, és korcsma eladása ügyében a tárgyalás a gyűlés határozat- képtelensége miatt megtartható nem lévén, a tárgyalás idejének kitűzése a f. évi deczember 30-án tartandó közgyűlésre halasztatott. 122. sz. Olvastatott Szatmár vármegye közig, bizottságának határozata a fa-kihasznáíás engedélyezése ügyében. — Tudomásul vétetik. 123. sz. Pollácsek Ferencz kérelme, mely­ben, a házától a Kereszt-utczába vezető bejáró tért ajtóval ellátni kéri. — A képviselőtestü­leti közgyűlés a bizottság javaslata alapján a kérelemnek helyt ad s a kért ajtó felállithatá- sára az engedélyt megadja azzal, hogy az ajtó a hatóság felhívására bármikor eltávolitandó lesz, a tér feletti rendelkezési jogot a város to­vábbra is magának tartja fenn. ■124. sz. Árva- és város-pénztári készpénzek elhelyezése ügyében intézkedés. —■ Elnöklő polgármester feltéve a kérdést: kivánja-e a képviselőtestület az árva- és város-pénztári kész­pénz készletet továbbra is a felsőbányái rész­vénytakarékpénztárban helyezni el, névszerinti szavazás után egyhangúlag kimondja határoza- tilag a közgyűlés: minthogy az árvapénzek ez idő szerint is a felsőbányái részvénytakarék­pénztárban 5%-os betéti kamat mellett vannak elhelyezve és igy előnyösebben, mint az orszá­gos hitelszövetkezetnél,*) és amennyiben neve­zett pénzintézetnél a betétek kellőleg biztosítva vannak, mert alaptőkéje és nagy összeget ki­tevő tar'talék-alapja kellő biztosítékot nyújt, az árvapénzek és a városi pénztárak készpénz- készletei továbbra is a felsőbányái részvényta­karékpénztárban fognak elhelyeztetni. 125. sz. Olvastatott a nagybányai m. kir. bányaigazgatóság felsőbányái fővölgyi zuzója vizi munkálatainak engedélyezése ügyében kelt 1250 1901. alispáni határozat. — A felolvasott határozat tudomásul vétetik s a vízvezeték czéljára átengedendő városi gubaványoló kár­térítési összegét a képviseleti közgyűlés a bizott­ság javaslatához képest 675 koronában álla­pítja meg. 126. sz. A vármegyei közig, erdészeti bizott­ságnak 988 -1902. E. B. sz. határozata a Nyires nevű erdő ügyében tudomásul vétetett. 127. sz. Olvastatott Szatmár vármegye alis­pánjának 32389 -1902. sz. határozata, melylyel a Felsőbánya rend. tan város vadászterületének bérbeadására vonatkozó 86—1902. sz. közgyű­lési határozatot feloldja. Minthogy az érdekel­tek részéről a felolvasott alispáni határozat már meg van fellebbezve, tudomásul vétetik. 128. sz. Tanács javaslata a 7 éven felüli gyermekek közsegélyezési költségeinek fedezése végett a gyámpénztári alap jövedelmének igénybevételére. — A tanácsi javaslat egyhangú elfogadásával a képviselőtestületi kpzgyülés, minthogy a közsegély-alap a közsegélyezésre kiadandó terhek fedezését nem bírja — határo- zatilag kimondja a közsegélyezettek közé fel­vett, 7 évet betöltött gyermekek közsegélye fedezésére a gyámpénztári tartalékalapot az 19Ó1. évi XXI. t.-cz. 53. §-a értelmében igénybevenni s ennélfogva a gyámpénztári tartalékalap 1901. évi jövedelmét, 853 korona 12 fillért a köz­segély-alap javára kiutalja s egyidejűleg meg­hatalmazza a tanácsot, hogy a Baló-árvák belügyminiszterileg megállapított gondozási di­ját : 1222 korona 04 fillért Háromszék vármegye alispánjának a városi közsegély-alap javára fizesse ki és küldje meg. 129. sz. Olvastatott a tanács előterjesztése 5 országos vásár tarthatása és azok határnapjai­nak megállapítása ügyében. — A tanácsi javas­*) A közgyűlés tévesen volt informálva, mivel a Hitel- szövetkezet is 5 százalékot fizet a betétei után. Szerk. de a családi kegyelet által meglehetősen jó kar­ban tartott mogyorósi vár. A gÖzparipa élesen füttyent, zakatolása mindinkább gyöngül s pár perez múlva utasaink kiszállanak a néptelen per- ronra. Miután nagy ügygyel-bajjal sikerült egy paraszt fuvarosra szerttenniök, megindulnak a sártengerben Sajánfalvára. Faluhelyen nem busitja a módi az embere­ket. Egyszerűen élnek, nem eziezomázzák magu­kat, lakásuk sem mutat valami sokat kivülröl, de azután odabenn magyaros barátság és kényelem várja a fáradt utazót. Ilyen háztájéka van nagyjában Sajánfalvy Sándornak is. Mikor bará­tai betértek a tágas udvarra, nyomasztó csend volt az, ami őket fogadta. Hanem odabenn mindjárt megélénkült a ház. Sürgés-forgás, mo­zsárcsörgés, baromfiak halálkiáltása jelenté a falu­nak, hogy Sajánfalvy Sándorékhoz kedves ven­dégek érkeztek. — Isten hozott benneteket! Soha ilyen sze­rencse! Már zúgolódtam, hogy senkit sem hoz felénk a gondviselés. Itne, itt van. A legkedve­sebb meglepetést tartogatta számomra . .. No csak érezzétek itthon magatokat, nekem pedig bocsássatok meg egy pillanatra, szólt Sándor, miután az első üdvözléseken túlestek. Azzal kifordult a szobából s már a másik perezben egy gondosan glédába állított üveg-batteriával jött l nyomába a jóképű szobalány. Most pedig raég- egyszer: Isten hozott benneteket! Erzsiké nagy- sám, Mariska, kocczintsatok is! Csak nem fogjá ■ tok egymást nagyságolni! Szervusz! Puszit egy­másnak, punktum! A két nő a hajdani vetélytársak, hamar meg­barátkoztak egymással. A régi jó czimborák pedig a pohár mellett tán soha ki nem fogy­tak volna kedves visszaemlékezéseik felújításából. Minden kocczintás után az volta beszélgetés kez­dete: erre emlékszel-e, hát az... jut-e még eszedbe ?... Két nap telt el teljes boldogságban. Ezalatt a két ifjú asszony hamarosan kötött barátsága régivé lett. Gyanúnak, keserűségnek nyoma sem volt köztök. A második nap estéjén vacsora közben Sándor felállott és szólt ilyeténképen : — Kedves barátaim! Engedjétek meg, hogy igy szóljak mindkettőtökhöz. Ti már holnap elmen­tek. Ki tudja, mikor látjuk ismét egymást, avagy egyátalában látjuk-e valaha. Hisz oly sok bajjal élünk s az élet sokszor oly rövid. En azt óhajta­nám, legyen a mi családunk egészen testvéri viszonyokban a tietekkel. Szóljunk ezután egy­máshoz egész bizalmasan, nem csak mi, férfiak s nem csak ti, asszonyok, hanem átalában. Szer­vusztok ! Most pedig Mariskám, csókold meg Bélát, te pedig Erzsiké nekem fogsz adózni a szeretet adójával. így ni ! Most már rendben vagyunk ... Hanem tudja Isten... Ettől kezdve a házi­gazda nem volt többé az a kedves, szeretetre méltó ember, aki eddig. Vidáman folyt ugyan tovább a testvérpohár kiürítése után is a beszél­getés megszakadt fonala, de Sándort mintha kicserélték volna. A kedves vendégek másnap elutaztak. A válás megható volt. Mindenkinek szemében kö- nyek csillogtak ,. . Sajánfalvy Sándor pedig e napon ezeket irá naplójába: »19** aug. 16. Evek óta bűnös vágy égette szivemet az első csók ut’án annak ajkáról, akit ifjúságom első fellángolásával szerettem és Uram irgalmazz! még ma is szeretek. Vágyam végre tegnap teljesült. A csókot megkaptam, de az nem a szei'elem, hanem csupán a szeretet csókja volt. . « Ame-rigo.

Next

/
Thumbnails
Contents