Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-07-27 / 15. szám
"V II- évfoly arcilS. szám. _ j-u-iiias stl FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. ! Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro ia ' Egyes szám ára 20 fillér. ! Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy Istvái' könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nemzetgazdasági tanulmányok. — Irta : Tomasovszky Imre. — 2. A földművelés és a nép. Földünk felülete a rajta megjelent,embert nemnek évezredeken keresztül szolgáltatta részint növényi, részint állati alakban táplálékát. Amint azonban az emberek mennyisége növekedett, oly mértékben szaporodtak szükségletei is, t. i. amint ugyanazon területen többen és- többen voltak kénytelenek megélni. Ezen termesze i szükség kényszeritette aztán az embereket gondolkozni (szellemi tehetségeiket is használni,) minélfogva módozatokat kellett föltalálni, hogy miképen lehessen a földet úgy mivelni, hogy nagyobb hasznot adjon; hogy a belőle táplálkozó népnek elegendő élelmet nyújtson és egyéb szükségleteit fedezhesse. Ezen természeti kényszernek köszönhetjük cidturdnkat és műveltségűnket. Enélkül az emberek ép oly vad állapotban élnének, mint például az aequator benszülöttje; ahol ugyanis nincs kényszerítve az ember, hogy földet műveljen, házat építsen s az idő befolyásai ellen magának ruhát készítsen; mivel hazájában Örökös nyár lévén, mindezekre nincs szüksége. S ez okozta, hogy a civilisatió és műveltség tekintetében épen ott vannak most is, ahol* voltak ezelőtt néhány ezer évvel. Világos tehát, hogy nem csak az állam egyes polgárának, de az államnak is első és leg óbb k telessége azon munkálkodni, hogy az állam minden talpalatnyi földje cultura alá kerüljön, és hogy azok, kik azzal foglalkoznak, gondos és szakszerű nevelésben része üljenek ; minélfogva nemcsak a rájok bízott munkát legyenek képesek okszerűen elvégezni, hanem főképen a nemzetnek hű tagjai és az államnak kifogástalan polgárai is legyenek. Természetes, hogy ilyen conglomerat nyelvű és vallásu államban azt megvalósítani nemcsak nehéz, de szinte a lehetetlen problémák közé tartozik. Itt a vezérelv : mennél kevesebb a nyelv és mennél kevesebb a vallás. ■> A stat. adatok szerint az összes állambirtokok tiszta jövedelméből egy kát. holdra 3 korona és 18 fillér esik hazánkban; mig ellenben Anglia intensiv gazdálkodása átlag holdan- kint 160 korona jövedelmet mutat (tehát 50-sze- rese a miénknek.) Ez utóbbi lenné tehát körülbelül a maximális földhozam continensünkön. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy valamint más téren, úgy itt is az ember tudá- I sának és tehetőségének nlegvan a határa, a melyen túl megtörik az ember minden akarata, ; törekvése. A földnek is legnagyobb hozama csak bizonyos határig vihető fel. Ha tehát .valamely állam földmivelése ily magas fok öt éért el, s ha a népe annyira elszaporodott, hogy a földmivelés ily magas cultu- rája mellett sem képes annak elegendő táplálékot adni, megélhetését biztosítani: akkor a nép egy része vagy kivándorol, keresvén oly hazát, ahol gyérnépesség mellett a föld képes megélhetését biztosítani; vagy pedig más, le- vésbbé müveit államot leigázván, annak terményeit saját hazájába átviszi. Ilyen állam például Angolország, amely túlszaporodott népével elárasztotta mind az öt világrészt. De még ezzel nem elégedett meg, a második eszközhöz is nyúlt, t. i. mind az öt világrészben — azon ürügv alatt, hogy a kereszténységet, a civilisatiót terjeszti, - országokat hódított, népeket leigázott, hogy ősterményeiket saját országába átszállíthassa s ezáltal a saját nemzeti vagyonát amazok rovására, óriásilag gyarapítsa. Hogy ily eljárást meddig lehet lesz űzni, az attól függ, hogy e meghóditottállam népeinek műveltsége és önérzete mikor fogja legalább megközelítőleg azon fokot elérni, ahol a hóditó állam áll; mert ha egyszer megközelítette azon fokot, akkor az ilven nép lerázza magáról a parasitát (élősdit,) mint például a múlt században az északamerikai egyesült államok tették és saját földjének terményeit csak teljes ellenértékért lesz hajlandó átengedni vagy eladni. Ez esetben helyreáll a két állam között a természetes egyensúly: amidőn is egyik állam a másik rovására nem fog élni. Ilyen átmeneti időszakot él hazánk is. Csakhogy az a kérdés, hogy lesz-e képes a sok évszázados parasitát gyökerestül kitépni a nemzet testéről. De a parasita nemcsak külső országokból jön, hanem van még egy neme bent az országban, amely még sokkal veszélyesebb végkövetkezményeiben az előbbinél; mert a nemzetnek a kevésbbé müveit vagy nagyon becsületes, vagy egy kissé könnyelmű részét nagy raffi- nériájával megfosztja nemcsak vagyonától, de a mindennapi kenyerétől is. Tehát földönfutóvá s proletárrá teszi. Ezek ellen tehát még jobban kell védekezni. Látni való tehát, hogy valamely állam fölvirágzása s fennállása első sorban a közmü- 1 veltségtől van feltételezve. — Enélkül a 'nem- | zetek mindig szolgaságban maradnak s végre elpusztulnak a föld színéről, mintha sohasem léteztek volna. A közműveltség a lefolyt 30 év alatt tagadhatatlanul csak emelkedett hazánkban, noha nem abban az irányban és nem abban a tempóban, amelyet neki a bold, emlékű báró Eötvös József kultuszminiszter kijelölt és amilyent a meglevő körülmények között tehetett volna. Ellenben a közerkölcsiség a nevezett idő alatt határozottan hanyatlott. Nem is csoda, mikor annak az időnek a vezérigazgatói az ország színe előtt azt hirdették, hogy »esők az élhetetlen pusztul el, a, ', életre val > pedig elfoglalja az őt megillető helyet.« Csakhogy ez az élelmes osztály »nem fog teremni oly virágot, amelyből a magyar haza nemes gyümölcsöt szedjen.« Ha a történelem lapjait forgatva, az európai civilisatiónak s culturának okait és kutforrásait kutatjuk, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy annak alapköve, amelyen nyugszik, és a forrása, amelyből táplálkozik, a görög-latin classicismus és a kereszténység összeolvadott szellemében rejlik, vagyis röviden: a chisbianismusban. Nagyon tévednek tehát azok, akik e forrásba akár tudatlanságból, akár negélykedésből, vagy épen rosszakaratból belékevernek atheiz- must, buddhizmust, judaizmust és ki tudja még mit, azt állitván, hogy ezáltal csupán csak az ész szabadságát biztosították és annak korét tágították; holott ezáltal nem tettek egyebet, mint a jó borba eczetet, lúgot s más ilyen rondító*) anyagot kevertek. Mi a dolgot tisztán csak közgazdasági szempontból vizsgáljuk, s mennyi bajnak, hátránynak, torzsalkodásnak, szóval -a nemzeti vagyon károsodásának kutforrása ez csupán csak e szempontból véve is! *) Vegytani műkifejezés. Városi közgyűlések. Jegyzőkönyv az 1902. évi jjlius hó 5-én tartott közgyűlésből. Jelenvoltak: Farkas Jenő polgármester, Spá- czai Gyula jegyző, Münnich S. tanácsos, Pap M. számvevő, Bernovits Emil ellenőr, dr. Csausz Károly v. főorvos, Baumerth Károly, Likker Károly, Felelet . . . — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája, — Nem csak ott szomorú a magas ég alja, Itt is bánatomtól a múltat siratja, Bánatában néha rám mosolyog szépen, Neki is ne csak bú, öröme is légyen, —• S fülembe susogja biztató reményn/el: — Élj vigabban, ne így, a múlt emlékével! Keserű bánathoz im, öröm is vegyül. Lelkem is. mint az ég, egyszerre földerül. Ártatlan örömhöz szivem zokogása Úgy illik, mint az ég szelíd szivárványa, Mely mintha susogná, biztató reménynyel: — Élj vigabban, ne így, e múlt emlékével! Sz. Margit. Melyik hát a kutya. Elvégezvén a felső iskolákat a több vármegyéből összekerült fiatalság, okmányban kötelezték magukat, hogy tiz év múlva összejönnek az orsizág szivében, a fővárosban. Elmúlt a tiz év, egypár elhalt, a többiek el is jöttek egy szálig mind. Persze hivatalos állás vagy foglalkozás szerint a szélrózsa minden irányában szétkerültek az iskolázás után, egyik-másik többszörös családapa volt, több gyereknek neveletlen apja, akarom mondani: több neveletlen gyereknek apja, illetőleg több nevelés alatti gyereknek apja, persze néhányan csakis születésre váró gyerekeknek apja. Az első ölelkezés után. nagy társas vacsora volt s mert ősi mondás szerint a borban az igazság, borozás közt kezdte kiki beszélni, hová került a sors forgandó kerekén, hol él, milyen állásban. A pesti ügyvéd kezdte, ő itt lakik a czen.t- rumban, hol iskoláztak együtt. A fővárosra alig ismernek rá. A sok vidéki szájtátva hallgatta. A régmúltak rövid áttekintése után mondja, hogy Budapest ma már nem is főváros, de székesfőváros. A haladás nem a gőz, de villamgyorsasággal repült. A gyönyörű Mátyás-templom a Hunyadikort tárja elénk szépségében, nagyságában; a belvárosi még régibb, korhű restaurálásban, a lipótvárosi bazilika, a Ferenczvárosban a remek kiállítású tiszta román stylü gyönyörű templom. Az uj országház a Duna partján, csúcsíves, gyönyörű, nem országos, de európai hirü alkotás, a világhírű nagy Munkácsynk falfestményei és remek alkotásai nemzetünk életéből. Aztán a legnagyobb színvonalon álló szin- müvészetünk hajlékai: a nemzeti színház, az opera, a népszínház, a Krisztina-városban a nyári színház s egy a városligetben is a melegebb napokra. A kerepesi-uton a tudományos alapon álló Urania- szinház, hol alakok mozognak gépek segélyével. A József föherczeg európai hirü Margit-szi- getje a Duna közepén, hová ma már nemcsak hajókon lehet jutni, hogy lássa az ember ezt a szép eliseumot, kis mennyországot, hol egész nyáron elegáns nép lakik és szórakozik, — de ma már a' Margit-hidról oldalt szép hid vezet le s igy gyalogszerrel is le lehet jutni. A régi királyi lak Budán szépen renoválva és legalább megtízszerezve emelkedik ég felé. A vasutak innét rohannak ki minden irányban. Gyönyörűek a keleti, nyugati és déli pályaudvarok s a ierenczvárosi. A déli vonal talán a legszebbnek mondható, gazdag magán-társaságé, kicsit drága vonat, itt még nincs ám zónarendszer, lemegy a Balatonnak, le Trientnek, Tirolba Bozennek, bejárja az Alpeseket Gyönyörűek a szobrok. A muzeum előtt Arany János, a lánczhid közelében Deák és Széchenyi, a Petöfy-téreij a Duna mentén a lyrai költő-király Petőfi, a keleti pályaudvarnál a zóna megalkotója, Baross. A szép emlékezet országa a Kerepesi temetőben remek szobrok és emlékekkel. Gyönyörű a Batthyány-s a Deák-mausoleum, a Kossuth Lajosé készül.
