Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-06-29 / 13. szám
"VII- évfolyam. 13. szám, 190S. j-u.nÍTj.s FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász ezimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő ezimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ A RAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nyaralás. Julius elején mintha lehullott bilincsek zörgését hallanók. Igen, sok ezer meg ezer ember leikéről hullanak le a munka, a kötelesség bilincsei. Komoly hivatalnokok, pajkos, de a fokozatos szellemi munkától sáppadt képű diákok, a pénz hatalmasai, az üzletvilág boldogabbjai, mind menekülnek a testet-lelket fárasztó szürke, megszokott munkától, a hivatalok, tantermek, boltok fülledt levegőjéből ki a szabad természetbe. Ilyenkor aki csak teheti: fürdózik vagy nyaral. A fürdőzés drága mulatság nem birja ki minden közönséges halandó. Nem igy a nyaralás, kivált egyszerű, nem felkapott helyeken. Ilyen egyszerű nyaralótelep Felsőbánya is. Mint tavaszszal a gólya meg a fecske felkeresik tavaly elhagyott kedves fészkűket, úgy jönnek el mihozzánk a mi kedves nyaraló vendégeink, midőn az égboltról perzselőn tűz alá az áldó napsugár. Május közepétől mind sűrűbben hordja a posta az ódon városházára a szélrózsa minden irányából érkező tudakozó leveleket, hogy hát érdemes-é Felsőbányára menni nyaralásra, micsoda kényelmet, milyen ellátást, minő társaságot lehet ott találni ? Drága-é, vagy olcsó az élelmezés, miféle szórakozásra nyílik alkalom stb. ? A válasz igyekszik a valóságnak megfelelő, hű képet festeni az itteni viszonyokról. — Elmondja, hogy Felsőbánya r. t. szab. kir. bányaváros fekszik Szatmár- megye keleti részén, kies fekvésű hegyektől környezve, levegője ózondus, pormentes, üde hegyi levegő. Ivóvize páratlan tisztaságú forrásvíz. Lakásviszonyai egyszerűek, nagy pompával épített nyaralói nincsenek, de a vendég magánházaknál talál egyszerű, de egészséges, kényelmes és olcsó lakást. xű.ki akar, háztartást is vezethet, mert a felsőbányái piacz egyike a legolcsóbbaknak az egész országban, hol mindennemű friss élelmi czikkek hetenkint két heti-vásár al- | kalmával sót náp.onkint is szerezhetők be. , A tűzifa is mesés olcsóságu, köbméteren- : kint behordva és felvágatva nem kerül többe négy '•koronánál. Akik pedig a háztartás gondjaitól is' fel akarják menteni magukat, igen Ízletesen és olcsón étkezhetnek a városnak az »Arany koronát-hoz czimzett vendéglőjében, esetleg magánházaknál is. Van Felsőbányán két társaskör: az »Olvasó-egylet« és a »Polgári olvasókör,« mindegyik jelentékeny tényezője a közművelődésnek. Ezekben a nyaralók mindenkor szívesen látott vendégek és mindenkor találnak nem nagy ugyan, de intelligens és barátságos társaságot. A társaskörök úgy lapjaikat, mint könyvtárukat szívesen bocsátják a nyaraló vendégek rendelkezésére. Ugyanitt billiárdot és tekepályát is talál a vendég. Minden szombat délután térzenét ad a főtéren a kincstári bányász-zenekar. Kiránduló helyekben különösen igen gazdag Felsőbánya. Ezek között van több olyan, mely a városhoz közel lévén, a gyengébb szervezetű, vagy a hegymászáshoz nem szokott egyének által is könnyen megközelíthető. Hiszen már maga a város megtekintése is valóságos kirándulás-számba megy az idegen előtt. A bányák és a zuzó- müvekhez való séta szintén élvezetes és tanulságos, de nem fárasztó. A hegyi tájakat sziklatömbök, kisebb-nagyobb patakok, vízesések és hatalmas erdőségek teszik fenségesen változatossá. Nagyobbszerü kirándulásokat lehet tenni a Guttinra, Rozsályra, Feketehegyre, megtekinthetők az érczolvasztó kemenezék Ferne- zelyen, közel van a városhoz a kitűnő gyógyhatású baj falusi fürdő. A főbb turisztikai vonalakon menedékházak és pihenők várják a fáradt turistát, sűrűn alkalmazott jelzőtáblák óvják az eltévedéstől. A nyaraló-vendégeket egyéni kedvtelésükben ugyan senki nem korlátozza, de azért a több alkalommal megnyilatkozott közóhaj kielégítése végett a városi tisztikar turista hajlamú tagjai, élükön a fáradhatatlan polgármesterrel idönkint nagyobb társas kirándulásokat is szoktak rendezni. Nem lehet tehát mondani, hogy valaki unatkozik Felsőbányán. . . . íme, körülbelül ezt a választ kapja a tudakozódó Felsőbányáról az itteni nyaralásra vonatkozólag. És nekünk ehhez még van egy kevés hozzátenni valónk. Felsőbánya, mely a boldogabb időben e vidéknek első bányavárossá volt, most hanyatlásnak indult. Ennek oka pedig főképpen az ezüst árának fokozatos alábbszál- lása, mely a magánbányákat lassankint végképen tönkreteszi. A kincstári bányák prosperálhatnak csupán haszonnal, de ez a város fejlesztésére nagyobbszerü kihatást nem gyakorolhat. A bányászat hanyatlása miatt az ipar és kereskedés sem virágozhat úgy, mint kellene. Ezen szomorú körülmények összehatása aztán: a város hanyatlása anyagi tekintetben. Ennek aztán egyéb következményei is vannak. Fiaink és leányaink más kedvezőbb helyekre telepednek és vitetnek, hol megélhetésük inkáDb biztosítva van; az ö helyeikre a környező falvakból jönnek be lakosok, miáltal a régi jó magyar érzelmű lakosság folyvást pusztul, kevesbedik. Az ingatlanok idegen kézre kerülnek, az uj birtokosoknak persze többnyire vajmi kevés értékük van a kultur törekvések iránt, akár itt telepednek meg, akár nem. Ezáltal aztán a város szellemi színvonala is sülyedés- nek, hanyatlásnak van kitéve, melynek a maroknyi igaz és jó érzelmű töredék bármily erőfeszítéssel sem képes gátat vetni. E szomorú állapot megváltoztatására nagyobb akczió volna szükséges, mint a minőt a mi erőnk megbir. Hanem azért mindent megteszünk, ami csak tölünk telik. Ebből a czélból indult meg Felsőbányának nyaralóteleppé fejlesztése is. Levél egy kislányhoz. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Szép kicsi Viczuskám, leveledet vettem, Mosolygó két szemed dehogy is feledtem ; Dehogy is feledtem gödröcskés orczádat, Édesen csacsogó, csókra termett szádat! Azt írod, sajnálod, hogy későre keltél; A mire felkeltél, már otthon sem leltél, Hogy már távol jártam házatok tájától! S búcsút sem vehettem kicsi Viczuskától! Hívsz, hogy jöjjek vissza, hogy majd megse bánom, Kapok csókot tóled a legigazából; Hogy Írnál többet is, de már vár a nagykert, S nem jő vissza többé az idő, ha eltelt. . . . Jaj, be igazad van édes kis virágom! Elrepül az idő, mint egy röpke álom. Maholnap, ha ismét hozzátok elszállok: Kis Viczuska helyett nagy leányt találok! Hej, vájjon a szádat tartod-e még akkor? Kapok-e még Ígért csókot ajakadról? Avagy azt susogod édes pirulással: »Nem enyém már többé, megosztottam mással.« No de — ha úgy lesz is — nem haiagszom nagyon Csak majd ott tánczoljak a lakodalmadon ! Addig is ne felejts! Ennyit a kérésből! Csókollak kis lányom, szivem közepéből! Taylor. Könyörület. A törvényszéki tárgyaló terem zsúfolásig megtelt kiváncsi közönséggel. A megye intelli- gencziája találkát adott ma egymásnak Themis templomában. Az igazságosztó asztal körül az elnök és a szavazó-birák, másik asztalnál esküdt polgárok ülnek. Esküdtszéki tárgyalás lesz, A huszadik század idegeit is bizonyára ingerelni fogja ez a dráma, melynek záró jelenete nemsokára itt fejük ki, a közönség előtt. Az eset nem mindennapi. Egy szegény munkás apa megölte két kis gyermekét. Mikor a szomorú eset történt, hamar napirendre tért felette a közvélemény, akasztófát jósolva a vadállatnál is alábbvaló szörnynek. Ma azonban nagyon elágazók felőle a vélemények. . . . Bevezetik a vádlottat. Magas, szikár ember. Kérges tenyerével elsimítja hullaszerü, barázdált arczárói a lecsüngő ősz hajszálakat. Szétnéz a teremben. Fáradt tekintete biráiról a divatos ruhákba öltözött, izgatott, zsákmányra leső hallgatóságra esik, miközben az irigység sárga fénye villan meg szemében. A nők fázva bújnak össze e rémesnek látszó, valójában pedig szánalmas tekintetre. Az elnök a tárgyalást megnyitja. Az általános kérdésekre elmondja a vádlott, hogy 46 éves, mezei munkás. A múlt esztendőj ben még volt felesége, szép két gyermeke, egy hat éves leányka és egy nyolez éves kis fiú, ma nincs senkije, mind meghaltak. — Igaz-e, hogy a két gyermeket maga emésztette el ? Kérdi tőle az elnök. — Igaz, kérem alássan. — Mondja el nekünk, miért vetemedett e borzasztó tettre : —- Amint a nagyságos urak is tudják, tavaly nagyon rósz esztendő volt, különösen a szegény munkás emberre. Rész-munkát sehol sem kaphattunk. Kevés volt a termés, a gazdák inkább pénzzel fizettek, mint »élettel«. Az Isten áldása elmaradt a szántóvető munkájáról Szükség és ínség volt mindenütt. Karácsonyig még csak éltünk valahogy, de azután mindig többet és többet éheztünk. A feleségem csakhamar ágyban fekvő beteg lett. A doktor tápláló eledelt rendelt neki. De honnan vettük volna, mikor még kenyerünk sem volt. A két gyerek az éhség miatt minden este sirva aludt el, minden reggel sírással ébredt fel. Szánalom volt őket hallgatni, hogy kértek egy darab kenyeret . . . Az asszony nem sokáig szenvedett. Amint leesett a lábáról, három hét múlva magához vette az Isten. Itt maradtam a két gyerekkel. Utoljára már csak suttogás volt a beszédjök, de annál borzasztóbban tudtak kérni kenyeret. Nem
