Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-06-29 / 13. szám
Felsőbányái Hírlap. Jöjjön tehát hozzánk, aki egészséges, kedves és szép vidéken olcsón akarja tölteni a nyarat. Akinek nincsenek tulcsigázott igényei, az elhatározását nem bánja meg. Saját czéljaira elköltött pénzével pedig egy jobb napokat élt város iparának és kereskedelmének fellendítését fogja előmozdítani. Ezen felemelő gondolat mindenesetre nagy mértékben hozzájáruland ahhoz, hogy Felsőbányán a nyaralást mindenki egy fokkal kellemesebbnek fogja találni, mint másutt, hol nem kisért pusztulás és hanyatlás. Jelentése az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár központi igazgatóságának 1901. évi működéséről. (Folyt, és vége.) A múltkor elősorolt bevételeinken felül a gyümölcsözőleg elhelyezett tőkéink után 9511 korona 37 fillér kamatjövedelmet értünk el, a mely tétel az évről-évre gyarapodó tőkéink után lényegesen emelkedni fog. Áttérve a zárszámlán kimutatott kiadási tételekre, mindenek előtt ki kell emelnünk, hogy az első évben a pénztár az általa biztosított egyének részére csakis baleseti segélyeket nyújthatott, mivel az egyéb segélyekre nézve a törvény által megszabott várakozási idő még le nem telt. Az 1901. év folyamán összesen 747 baleset lett hozzánk bejelentve. E balesetek közül 401 olyan esetben, a midőn a munkaképesség 60 nap alatt helyre állott: (1 koronás) napisegélyezés czimén 8.751’ K orvosi és gyógy költségek czimén 10,762'11 » 12 oly esetben, midőn a sérült baleset folytán végleg munkaképtelenné vált: (10 koronás) havisegélyezés czimén757'50 K 53 oly esetben, a midőn a baleset a sérült halálát okozta : (400, illetőleg 100 koronás) haláleseti segély czimén 18,000’— korona összeget utalványoztunk a pénztár terhére, vagyis baleseti segélyezés czimén az 1901. év folyamán összesen 38,270’61 koronát helyeztünk kiadásba. Az 1901. év folyamán, s különösen az év vége felé bejelentett többi balesetek alapján a segélyek a dolog természeténél fogva ugyanazon évben azért nem voltak utalványozhatok, mert a segély, valamint orvosi és gyógykölt- ségek nagyságát gazdasági cselédeknél csakis a munkaképesség helyreállta után a munkaadó által bemutatandó számlák alapján lehet megállapítani. Azon balesetek folytán felmerülő költségek fedezésére tehát, a melyek a most előadott okból az 1901. évi deczember hó 31-ig elintézést nem nyerhettek, mérlegünk realitása érdekében s a teljes biztosság kedvéért, az előreláthatólag fizetendő legmagasabb segélyösszeget számba véve, 25,000 koronát helyeztünk tartalékba. 1901. évi deczember hó 31-ike óta ezen tartalék terhére a függő segélyezési ügyek nagyobbrészt már elintézést nyertek, s az eddig kiutalványozott segélyösszegek alapján jelenthetjük, hogy a tényleges kiadás a tartalékba helyezett összegben bő fedezetét találja. Ki kell emelnünk e helyen azt, hogy az 1901. évben kifizetett baleseti segélyezések az e czimén várt kiadásoknak csak kisebb hányadát tették, mindazonáltal figyelembe veendő, hogy ezen eredmény oka egyrészt abban keresendő, hogy az érdekeltek az uj intézmény által a törvény alapján nyújtott kedvezményeket nem ismerték, s ezért számos oly baleset fordult elő, a mely hozzánk hivatalosan bejelentve egyáltalán nem lett, s igy a segély általunk utalványozható nem volt, másrészt pedig abban, hogy az elmúlt esztendő a balesetek tekintetében általában rendkívül kedvező volt. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az ily módon elért megtakaritás az intézmény keretén belül minden körülmény között csakis a föld- mives nép előnyére fordittatik, a melynek érdeke a törvényhozást intézményünk megalkotására indította. A hivatali ügykezelésre a múlt évben csak 18,913’06 korona összeget fordítottunk, fő elve lévén igazgatóságunknak a hivatali ügykezelés terén — intézményünk humánus czéljával összhangban — a minél szigorúbb takarékosság, mit nagy mértékben elősegített a munkaerő cfcélszerü, sőt a lehetőség határáig való kihasználása. Önként értetik azonban, hogy ezen ösz- szeg részint intézményünk rohamos fejlődése, részint pedig a tisztviselőknek — a pénztár szempontjából is nagyon kívánatos — állandósítása érdekében szükséges fizetésrendezés következtében fokozatosan növekedni fog. Az igazgatóság hivatalának berendezése után a szokásos 10% leírása fejében 380 korona 02 fillért helyeztünk kiadásba. A rendes tagok díjtartalékéra 291,454 75 koronát, a rendes tagok baleseti segélyezésére 14.684’55 koronát, s a 12 rokkant egyén évről- évre való segélyezésére 12,400 koronát helyeztünk tartalékba. Ez összegek nagyságának indokolásául van szerencsénk mathematikusaink jelentésére hivatkozni. Az ezek után mutatkozó kezelési felesleget és pedig 99,259'94 koronát az 1900: XVI. t.-cz. 36. §-a értelmében egyfelől a rendkívüli esélyekre, másfelől pedig a segélyek emelésére szolgáló tartalékalapok létesítésére használtuk fel. Tekintettel arra, hogy mig a segélyek emelése a törvényhozásnak a körülmények szerint alakuló szabad elhatározásától függ, addig a rendkívüli esélyek ettől teljesen független külső körülmények folytán bármikor előállhatnak, s ezért kivált az intézmény első éveiben, a midőn a várható valószínűség megállapítására az adatok csak korlátolt mértékben állanak rendelkezésünkre, igyekeznünk kell a pénztárt minden eshetőséggel szemben kellőleg megóvni: a fenti összeget a kettős czélra akként találtuk felosztandónak, hogy abból első sorban a rendkívüli esélyek tartalék alapjára 19,259'94 korona fordittassék. A mérlegszámla szerint a pénztár 1901. évi deczember hó 31-én 572,422 13 koronával rendelkezett, a mely összeg a következő- képen volt elhelyezve: tudom én azt elmondani nagyságos birák uraim, hogy mit éreztem én akkor. Magam még többet koplaltam, mint szegény gyermekeim, de azért százszor jobban fájt nrkem az b szenvedésük, mint az enyém. ... Egyszer azt súgta a kis lányom : »Beh szeretnék én is meghalni, mint édes anyám! Ugy-e apám, az égben jól lakhatunk?« Erre elfacsarodott a szivem, nagyságos uraim és megszántam szegény szenvedő kis árváimat. Az urasági vadásztól loptam egy csipetnyi mérget, estére egy kevés tengeri lisztből puliszkát főztem a gyerekeknek és belekavartam. Mikor odaadtam nekik, rájok húztam az ajtót, hogy ne lássam őket meghalni. Én pedig elbujdostam a rengetegbe. Úgy találtak meg hetek múlva a törvény emberei. Ide hoztak, azt mondták, hogy gyilkos vagyok, gyermekgyilkos... Igaz, nagyságos uraim, az emberi törvények szerint nagyot vétkeztem, megérdemlem a halált, mert megöltem két ártatlan gyermeket, de érzem, hogy az Isten megbocsátott nekem, mert könyörületből tettem . . . A tanuk igazolták a szegény szerencsétlen vallomását. Magok is mindannyian megharczolták az éhínség rettenetes csatáját, az ő családjaikból is szedett áldozatokat az éhhalál. Szomorú dolog volt ez nagyon. A fess dámák és elegáns világfiak szégyenkezve sütötték le szemöket a gyermekgyilkos szemrehányó tekintete előtt. Hisz talán ők még többet is áldozhattak volna a nyomorultakért annak idején, mint a mennyit divatból áldoztak... A vád- és védbeszéd elhangzása után még egyszer szót kért a vádlott. — Nagyságos uraim, én könyörültem az éhezőkön, csak az a kérésem, könyörüljenek rajtam is a nagyságos urak és eszközöljék ki számomra a halált . . . Idő múltával a felvidéken jártam, hol egyéb látnivalók között egy hires fegyházat is megtekintettem. A rabok párosával végezték napi sétájokat. Hátul ballagott utánok egy megros- kadt öreg ember, semmitmondó üres tekintettel. Megismertem, a gyermekgyilkos volt. ungedel- met kértem, hogy vele beszélhessek. — Hát idejutott maga András ? Kegyelmet kaptam uram, muszáj élni, pedig hejh! beh keserves. No de nemsokára vége lesz már. Az emberi kegyelemnek véget vet az isteni kegyelem. Érzem, hogy minden nap gyengülök, egyszer csak kivisznek engemet is oda, ahol többet nem fáj semmi , . . . . r . . . r . . Készpénz a kézipénztárban . . . 2,668’44 K J Orsz. közp. hitelszövetk. elhelyezve 15,936’29 » M. kir. postatakarékpénzt. » 8,224 63 » ! 5%-os országos központi hitelszövetkezeti kötvényekben (400,000 korona névértékben, melyeknek beszerzési ára) 398,500’ — korona. Alapítványi tőketartozások . . 2,123’— K Leltár (hivatali berendezés) . . 3,420'10 » I Követelések, melyek időközben teljesen befolytak ..................... 141,549 67 » Nőegy leti diszgyülés N.-Bányán. Magasztos társadalmi ünnepet ült folyó junius hó 24-én Nagy-Bánya város előkelő úri közönsége, midőn jótékony nőegylete 40 éves fennállásának megünneplésére diszgyülést tartott a városháza tanácstermében. — Népes és válogatott úri közönség töltötte meg a nagytermet, hol a diszgyülést a nőegylet jelenlegi elnöke : Robelly Lajostté úrnő megnyitván, Lakatos Ottó főgimnáziumi hittanár, mint az egylet volt titkára, remekül kidolgozott áttekintést olvasott fel a nőegylet 40 évi áldásdus működésének történetéről, mely köztetszéssel fogadott felolvasás után kerületünk orsz. képviselője: ludányi Bay Lajos állt fel s lendületes költői beszédben méltatta a nőegylet jótékony hatását. Ezután Nagy-Bánya város közművelődésének egyik legtekintélyesebb előharczosa, az önzetlen áldozatkészségeivel hálás elismerést kiérdemelt Stoll Béta ügyvéd lépett a szónoki emelvényre s a következő mélyen átgondolt beszédet mondotta : Mélyentisztélt Diszgyülés / Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! A hála a legszebb polgári erény. — Szerencsés a társadalom, ha van olyan tagja, ki erre érdemes; de viszont a társadalom kötelme háláját és elismerését nyilvánítani aziránt, ki arra érdemet szerezett. Önzés jellemzi korunkat; önérdekének előmozdítására törekszik a tömeg, s igy kiváló kitűnőség- és természetfeletti tüneményként köti le figyelmünket, ha egy hosszú életet látunk a közjó előmozdítására szentelve. — A közigazgatási tisztviselők hivatása ennek fejlesztése, s bár ez hivatalos kötelmük, mégis, ha teszik, érdemül tekintjük. — Egyeseknél erre az ambitio is közreműködik, s igy ha magánosoknál okát lélektanilag vizsgáljuk, gyakran megtaláljuk áldozatkészségük rugóit ; — de ahol a közjóra kifejtett szorgalom és áldozat eredménye nem alkot maradandó dolgokat s eredménye alig más, mint a szenvedők könyüinek letörlése, az éhezők éhségének csillapítása, az ügyefogyottak és törődötteknek erejükhöz mért munkával való ellátása s a szegény gyermekeknek a rosztól való megóvása mellett apró örömökben való részeltetése: úgy tapasztalnunk kell, hogy az áldozat forrása nem más, mint a szív nemessége. — Igen, a szívé, mert ebben van a jó iránti szeretet, továbbá a vallásos meggyőződés, mi arra tanít: »szeresd felebarátodat!« s végül a hazafias érzés, mi arra int, hogy a szenvedőben is a polgártársat tekintsük, aira törekedve, hogy ne hagyjuk elcsüggedni, hanem gyámolitása által a hála és ragaszkodás érzetét felköltsük azon föld iránt, melyen társai a szerencsétlenségben el nem hagyják, hanem megélhetést és otthont biztosítva részére, a haza szereiét biztosítják. Ünnepet ül a nagybányai jótékony nőegylet és társadalom, hogy háláját fejezze ki alapitó elnöke iránt. Önként merül fel a kérdés: ki az, aki az előttem elhangzott remek szónoklatokban ismertetett áldozatra képes volt ? — Egy nő ! — Méltán meglepő ; hiszen a közérdek előmozdítására a köztéren a férfiakat szokás tartani képeseknek, mégis egy nő volt az, aki azon nagy és áldásos tényekkel a szegények érdekében a küzdelmet tel- jesité. Hogy ezt tette, talán kapcsolatban van azzal, hogy az alig elmúlt század volt az, mely a nő-emancipatio eszméjét felvetette. Azonban a nő-emancipatióra lehetett bárhol ok és alkalom, csak magyar hazánkban nem, mert itt a család, a társadalom, épugy mint a törvény, kiváló tiszteletben tartotta és biztosította mindig a nőt, miért is nálunk a nő-emancipatio a maga tényében nem lehet más, mint a családot nem alkotó nők önfentartó működési körének rendezése, — mire a legszebb példát nyújtja a mélyentisztelt alapitó elnök, mint nő, ki a fáma szerint fiatal korában visszautasítva hazánk egyik későbbi miniszterelnöke és zászlósura kérelmét, önálló családi kör helyett a hazának és a közjónak szentelte életét. Már a szabadságharcz alatt, zsenge kora daczára, Teleki Blanka grófnővel közreműködött a felszabadulás érdekében. — A harcz leveretése után csak nehezen kerülte ki a bosszú börtönét. — A szabadabb sera fel- csillámlásakor — 1861-ben — ismét a küzdőtérre lép, de nem harcziasan, hanem mint a jótékonyság nem tője; az áldott emlékű József nádor neje; Hermina kir. herczeg- asszony által Budán alapított első nőegylet mintájára megalkotta ezen nagybányai jótékony nőegyletet, melynek bölcs vezetésénél egyesítette imponáló méltóságával a helyi erőket s messze idegenből ide vonzotta az áldozatra kész nemes sziveket. Mit tett ezen egylet által: leírni gyenge vagyok; de tudjuk mindannyian, hogy nem hiányzott mentőkeze sehol, hol körünkben a szenvedés ütött tanyát; — miért is örömmel teljesítem társadalmunk kötelmét, midőn köz-hálaérzettel mintegy meghajtva előtte zászlónkat, fájdalmunkat nyilvánítjuk a működő elnökségtől való visszalépése fölött, de meghajolva indokolt óhaja előtt, arra kérjük az Egek Urát: engedje, hogy mint disz-elnök, polgártársai hálájának tudatával, nyugalmát jóegészségben, megelégedetten sokáig élvezze s az évek hosszú során át legyen tanúja az általa alapított egylet virágzásának s bölcs tanácsadója az őt követő uj vezetőségnek. Éljen Svaiczer Ilka boldogan soká!
