Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-05-18 / 10. szám
■ w ~ "S7"II- évfolyam. ÍO szám. FELSŐBÁNYÁI HffiLA TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Klőfizetési ára : Egész évre 1 korona. Félévre 2 koro ia Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetési dijak | a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Bizonyára az év legszebb ünnepe piros Pünköst napja, bár a Karácsony a legkedvesebb. Most nemcsak a szivekben árad jótékony melegség, hanem maga az anya- természet is langyos lehével vigasztalja a tél ínséges napjaiban kimerült szegényeket. A virágok illatárja és a dalos madárkák csicsergése hálaimát fakaszt ajkainkon a nagy mindenség Alkotója iránt, ki egykor egy ily napon sebesen zúgó szél zendülésétől kisérve kitöltötte a maga Szent Lelkét az aggódva remegő tanítványokra. Diadalmasan zúg az orgona hangja és száll az ég felé az ének: »Jövel Szentlélek Ur Isten!« Óh bár töltené ki reánk ma is az ő Szentleikét az Ur és adna nekünk is, mint adott egykor az apostoloknak erőt, hogy szólhatnánk idegen nyelveken. Sok nyelvek vágynak még, amelyek idegenek előttünk. E Pünköst ünnepén kell, hogy felgerjedjen a világi hiúság árjában elmerült lelkekben a szent vágyódás: szólam a szeretetnek, barátságnak, segedelemnek, részvétnek, jótékonyságnak nyelvén. Nagyrészben idegen nyelvek ezek előttünk, ha valaha szólottuk is elfelejtett igéiket, csak távolról zsongó hangok immár azok. Nagy szükségét érezzük ma lépten- nyomon a Szentlélek segitő erejének. Ha a haza, az egyház, a társadalom áldozatot követelnek tőlünk, ha az ínség, nyomor, erkölcsi züllöttség gyógyító orvosság után kiáltanak, hol az áldozat, miben rejlik a gyógyító balzsam, ha nem a Szentlélek bátorító, jóra indító hatalmas erejében!? Jövel azért buzdító, bátorító, nagy leltekre lelkesítő áldott Szentlélek, adj nekünk szólást idegen nyelveken, hogy megértvén egymást, legyen közöltünk béke és boldogság . . . A mi díszpolgárunk. Ki volna más, mint dr Láng Lajos, az uj kereskedelmi miniszter. Már e hó 4-én jeleztük a politikai körökben szárnyra kelt s reánk nézve kellemes hirt, hogy az árván maradt kereskedelmi tárcza betöltésénél az illetékes körök figyelme mind erősebben irányult dr. Láng Lajos személye felé. 5-én már bizonyos dolog volt, hogy ő lesz az uj kereskedelmi miniszter, ekkor irta alá kinevezését Őfelsége a király, mit a hivatalos lap 7-én megjelent száma tudomására is hozott az egész országnak. A kombináczió s később a kinevezés hírét a különböző politikai pártok vegyes érzelmekkel fogadták, mindegyiknek volt és van valami kifogása az uj miniszter ellen. Ezen nincs mit megütközni, mert ez mindig igy volt és mindig igy lesz, mig a közéletben pártok lesznek, tehát mindörökké. Nekünk nem lehet czélunk és hivatásunk ez alkalommal a méltányló és ócsárló megjegyzéseket mérlegelni, csupán azon örömet akarjuk tolmácsolni, mely városunk közönségét dr. Láng Lajos kinevezésével érte. Minket évek óta kellemes kötelékek fűznek az ö személyéhez, sokszor volt alkalmunk vele érintkezni s mindannyiszor csak nyert szilárdságában a bennünket összetartó kapocs. A múlt évben lezajlott országos képviselőválasztás alkalmával minden törekvésünk hiábavalónak bizonyult megválasztása érdekében. Képviselőtestületünk módot keresett és talált, hogy az e miatt köztünk látszólag megszakadt összeköttetést ismét helyreállítsa, sőt azt oly biztos alapra fektesse, mely kizárólag a mi bizalmunkban és szeretetünkben találja erősségét, szilárdságát: ezért választotta városunk díszpolgárává dr. Láng Lajost. Úgy tetszik nekünk, mintha a felé fordult királyi kegyelem napfényéből városunknak is jutott volna egy biztató sugár . . . Jól tudjuk ugyan, hogy egy miniszter nem egyeseké, nem vidékeké, nem városoké, hanem az egész országé: a király és nemzet bizalma ma nem parcziális érdekek istápolása végett állította ót azon magas polczra, hanem: hogy az egész birodalom látóhatárai felett őrködjenek szemei; azért mégis biztat bennünket a remény, hogy azon szemek tekintete midőn a mi határaink felett megpihen, áldás lesz az a mi számunkra. Jó íelkiismerettel mondhatjuk, hogy a mi érdekeink nem kis mértékben országos erdekek is. Felsőbánya várost évről- évre mind szorosabban veszi körül egy gyűrű, melynek ha úgy anyagi, mint erkölcsi erejével ellenállani nem lesz többé képes, ez azt fogja jelenteni, hogy a magyar nemzeti szellem ismét elvesztett egy testületet s annak határai beljebb tolattak nyugat felé. Az önzés vádja nélkül reméljük és várjuk azért dr. Láng Lajostól ezen határ megvédelmezését, kiterjesztését, mert ez nem specziális, hanem általános nemzeti érdek ! Jó ízlésre nem valló dolog volna, ha most elősorolnók a magunk vágyait. Az uj miniszter államférfim bölcsesége bizonyára módot fog arra találni, hogy exponált városunk és vidékének közgazdasági mizériáit enyhítse, segíteni fogja öt ebben a polgári érzelem is. Aki kevéssel ezelőtt, ez év első napjaiban táviratában igy nyilatkozott: »legyenek róla meggyőződve, hogy mindig büszke leszek arra, hogy az önök polgártársa vagyok« — ezen szavakban kifejezett szere- tetét városunk iránt bizonynyal nem fogja megtagadni úgy sem, mint kereskedelmi miniszter. A jóakaratra rá vagyunk utalva. Városunk régi gazdagsága már csak a múlté. Bányáink részben kimerültek, uj bányák feltárására, avagy a meglevőknek haszonnal való művelésére nincs meg a szükséges töke, az ezüst árhanyatlása miatt a nehéz bányászmunka nem jutalmazható annyira sem, hogy tisztességes megélhetést biztosítson, mezőgazdaság nálunk a talajviszonyok miatt nem létezik, gyümölcstermeléMegnyerni . . . Megnyerni egy nőnek szive jó érzelmét, Sokkal könnyebb, mint azt magadba képzelnéd. De megtartani szerelmét egy nőnek, Oly nehéz, a miben milliók kidőlnek. Aggódás. El-el gondolkozom, vájjon milyen leszen Az az ón leendő párom, a hitvesem? Mindig csak a szépet, csak a jót keresem. De nem igy tettek-e előttem ezeren ? S hová jutottak — Veszedelembe . . — 0 jer szivembe . . . Te boldogoknak Szent talizmánja, — Légy mindig velem, Égi szerelem! • Hogy Éva lánya Jó, szép, hű legyen, S boldoggá legyen. Pótor Elemér. Jól őrzött kincs. Az Eszakamerikai Egyesült Államok kincstára számára egy valóban csodálatra méltó épületet létesítettek, mely kizárólag bankjegyek megőrzésére szolgál. Nehány év előtt ugyanis egyszerre nagy kereslet támadt az Egyesült államokban bankjegyek után, amelyet a kormán}7 nem tudott hamarjában kielégíteni. Mikor ez az ügy a kongresszus elé került, az illetékes hatóságok azzal mentegetőztek, hogy nincs elegendő alkalmas helyiségük a bankjegy- készletek raktározására, mert az akkor e czéíra szolgált kamarában legfeljebb húsz millió korona értékű bankjegyek férnek el. Erre az előterjesztésre aztán elrendeltek egy uj épületrész emelését, ami a múlt hetekben már teljesen el is készült, még pedig 400 millió korona értékű bankjegyek számára. Elképzelhető, hogy milyen nagy gondot i fordítottak arra, hogy ez az épület tűz- és be- j törésbiztos legyen s ebben a tekintetben ez az i építmény csakugyan páratlan az egész világon. Ez az uj kincstár nem egy különálló épület, hanem jobban mondva: egy kincses kamara, mely a régi ily helyiséghez hozzáépitte- tett, még pedig oly furfangosan, hogy kívülről abszolúte lehetetlen megállapítani, hogy a nagy épület melyik részében van elrejtve ez az uj helyiség. Falai teljesen áthatlanok ; 3/8 hüvely vastag, Bessemer aczélból készült s a falakba félig beépített lapokon álló, erős aczélból készített 6000 fiók szolgál a »drága papírok« elhelyezésére. Az egész helyiségben nincs a legparányibb gyúlékony, vagy eléghető anyag sem, kivéve magukat a bankjegyeket, amelyek szintén izolálva vannak egymástól a 6000 aczélíiók által. Nagy gondot fordítottak arra is, hogy minden elképzelhető külső támadás ellen védve legyen a kincses kamara. Mint említettük, ez az uj helyiség, melybe csak a régin keresztül lehet bejutni, úgy el van rejtve, hogy kívülről sejteni sem lehet, hogy hol fekszik. Sőt az építtetők odáig mentek gondosságukban, hogy megtévesztésül több helyütt hamis ablakokat vágattak az épületen, jobban mondva u. n. vakablakokat, melyek függönyökkel vannak elmaszkirozva, hogy ezzel is megnehezítsék a kincstár hol fekvésének
