Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-11-03 / 22. szám
A vándorló járda. A városházától a Wagncr- féle házig kiépült a járda, azonban talán nem jó j helyre volt lerakva, mert most felszedik és fél j méterrel beljebb, a házak felé ismét lerakják. Nekünk is van hát mozgó járdánk, nemcsak Páris- nak volt annak idején. Ez a járdamozgósitás azonban tetemes költséggel is jár, kiváncsiak vagyunk : ki fogja azt megtéríteni ? ! A villamvilágitás terén érdekes eseményként említjük fel, hogy a Keleten Magyarországról rendelik a villamvillágitási bereneezéseket. Legközelebb is a világhírű Siemens és Halske cég budapesti telep Szerbia Kraljevó városát rendezte be, még pedig a vizi erőnek kihasználásával; ugyanis 100 lóerő hajtásra, a várostól 3 km. távolságban két 50 lóerős turbina van felállítva, melyek akkumulátorok segélyével Kraljevó városában egyrészt a villamos világítást, másrészt ipari ezé!okra és a műmalom hajtására szolgáltatnak olcsó hajtóerőt. A Siemen és Halske ezég hazánkban is folyton nagy sikereket ér el berendezéseivel, igy legközelebb a Szegszárdon létesített villamvilágitási berendezésével a város kö-» zönségének osztatlan elismerését nyerte el. A gavallér ismeretlen. (Egy katona elbeszélése.) — Tudjátok, mennyi nélkülözést kellett szenvednünk, különösen a nagy manőverek, az úgynevezett király-gyakorlatok idején. Hazulról küldözgettek ugyan néha egy kis pénzmagot, de az hamar elpárolgott. Az altiszt urak igényeit nehéz volt kielégiteni; feneketlen gyomruk és szomjas gégéjök a Dárius kincsének is végére járt volna, nemhogy a szegény baka honi gázsija megmenekülhetett volna emésztő hatalmok elöl. így aztán többet koplaltunk, mint jóllaktunk. Az éhség miatt gyakran áthágtuk a nyolezadik parancsolatot is. Szegény galicziai móczok a megmondhatói, mennyi gyümölcsöt, lábasjószágot emésztett meg az egészséges katonagyomor „Isten nevében“ ! Sokszor azonban, midőn láttuk, hogy a módosabb fiuk drága pénzükért is csupán valami pálinkának nevezett moslékot és nehány sült krumplit tudtak kapni a szegény falusi korcsmá- rostól, igy sóhajtottunk fel: „Hála Istennek, hogy egy garasunk sincsen, legalább nem vagyunk ráutalva, hogy ily hitvány dolgokért kidobjuk“! A „czakkumpakk“ elcsigázott bennünket. Éjjel-nappal, esőben, vízben, sárban úszni, czam- mogni, feküdni, térdelni teljes felszereléssel nem tréfa dolog ám. Ami kis szabad időnk maradt a lélekölö munka után, azt szépen eltöltöttük a mundérkeféléssel, bakkancsvikszolással, gomb- puczoválással, persze a puskának is ragyogni kellett kivül-belül. Volt rá eset, hogy huszonnégy óra lefolyása alatt se nem ettünk, se nem aludtunk. Mikor 4—5 napban egyszer kényelmesen hozzáláthattunk a menázsifőzéshez, abban. sem volt köszönet. Barátságosan lobogtak a hatalmas tüzek, mindegyik fölött hatalmas kondér himbálózott, melyekben a gulyás eszményi rotyogása mennyei zeneként csiklandozta halló szerveinket, a felséges illat pedig úgyszólván állati falási vágyat ébresztett bennünk. Már előre nyaldostuk ajkainkat, hogy milyen jóizü lakomát is csapunk most hamarosan, midőn hirtelen megharsant a trombita . .. Vége volt mindennek ... A pompás pap- rika-levet a szomjas föld itta fel, a harmadában megfőtt husdarabokat pedig tarisznyánkba rejtve, rohanni kellett tovább. A kemény húst aztán a legközelebbi pihenés alkalmával még keményebb kétszersülttel ettük meg. Ilyen volt a legsikerültebb lakománk .. . No, de nem is ezekről akartam én most beszélni tulajdonképen. Mikor erről a nagy hadgyakorlatról hazafele jöttünk, akkor történt velünk az a furcsa história, amit el akarok most mondani. Abban a coupéban, amelybe mi jutottunk, egy tekintélyes kinézésű czivil szunyókált. Drága felöltőjét le sem vetette, mellényén ujjnyi vastagságú arany óraláncz figyegett, vaskos ujjait drágaköves gyűrűk ékesítették, szájában vastag szivar lógott, melyből nagy lustán csak hébe-korba szippantott egyet-egyet. Mi hárman voltunk. Mint amolyan megkínzott szegény bakák, mesés vékonyságú czigarettákat sodortunk, de gyufánk nem lévén, az elegáns úrtól kértünk tüzet. — Ugyan édes barátim — szólt hozzánk J az ismeretlen — ha meg nem sértem önöket, dobják el azt a haszontalan papirszivarkát. Mi önkénytelenül engedelmeskedtünk, mire ő elővette aranyszegietü maroquin bőrtárczáját s mindegyikünket szivarral kínált meg. A szivarok igen jól szeleitek s pompás illatuk egészen elfeledteté Felsőbányái H i r la p. velünk katonai mivoltunkat. Majd kérdezősködni kezdett: honnan jövünk, hová megyünk, melyikünk minő állást foglal el a polgári életben. Mi pedig tartottuk szóval, hisz egyébbel úgyse tudtuk viszonozni szives barátságát. A legközelebbi állomáson felkért: szálljunk ki vele egy pohár cognacra. Rövid öt. perez alatt belénk diktált személyenkint három pohárkával s valódi nagyúri élvezettel fizette ki az érte járó 2 forint 25 krajezárt. A vonat tovább robogott velünk. O újra szivarral kínált s útközben még két-három állomáson kellett kiszállanunk, az utóbbin villásreggelire is meghívott bennünket. Természetes, hogy mindez nekünk igen jól esett. Szerettük volna tudni, ki lehet ez a nemesszivü emberbarát, de nem mertük szerénytelen kérdésünkkel incognitó- ját megsérteni. Tovább csevegtünk. Azaz: hogy mi beszéltünk, ő hallgatta. így gyorsan telt az idő. Délután 1 óra lehetett, midőn a vonat ** állomásra berobogott. A mi nyájas ismeretlenünk ekkor kézi táskájába tette utazó-sapkáját s kifejezte, hogy itten ő kiszáll, mert hivatása e városba szólítja. Mi udvariasan kikisértük s a perronon megköszönve irántunk tanúsított szives jóindulatát, egyenkint bemutattuk magunkat. — Nagyon örvendek fiatal barátim — szólt ö .— ez a pár óra igen gyorsan és kellemesen telt el tőlem s én részemről sohasem fogom elfeledni az önök társaságát. — Most engedjék meg, hogy búcsúzéra én is bemutassam magamat ............... Én Kozarek, az állami hóhér vagy ok . . . . .... Tableau! • Ame-Rigo. Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos: fiánásy István. Árverési hirdetmény. Alulírott zárgondnok ezennel közhírré teszi, hogy a nagybányai kir. járásbíróságnak O. 226—8. szám alatt kelt meghatalmazása folytán a néhai Szőllősy József magyar-kékesi volt lakos hagyatékát képező összes ingóságok, úgymint: bútorok, ágy-és asztalnemüek,konyha- és egyéb házifelszerelések és eszközök, lószekér és tűzifa stb. nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek Magyar-Kékesen a Szől- lősy-féle házban leendő eszközlésére 1901. évi november hó 13-ikának d. e 9 órája határidőül kitüzetik s ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok csakis készpénzfizetés mellett a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is el fognak adatni. Magyar-Kékes, 1901. október 23. Cserey Farkas. UJ FANEM0 és BÚTORGYÁR 1ST agybétny án.-----<® rvy/sXirí/ mm M MW; Tisztelettel értesítjük e város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy Nagybányán, Magtár-utcza 8n. sz. a. FANEMÜ és BÚTORGYÁRAT Mindenféle épület- és bútorasztalos- ^ munkák ______ dí szes és egyszerű munkák, továbbá esztergályos áruk elkészítését a legjutányosabb árak mellett részletfizetésre is elvállalunk. Épületmunkákhoz kívánatra tervekkel szolgálunk. létesitet-tünlE. Czélunk volt a gyár alapításánál annak elérhetése, hogy azon szakmánkba vágó munkákat, melyeknek nagy részét eddig a n. é. közönség idegen helyről volt kénytelen beszerezni, gépeink segítségével helyben gyorsan és sokkal olcsóbban előállíthassuk. Erre való hivatkozással b. pártfogását kérve, vagyunk teljes tisztelettel Matyasy Ferencz és Gyula fanemü és bútorgyára, Nagybányán.-Mik fy&y& £»Z(SLOTRÁGYÁZÁSRA fe,tQnS ey°rs es bizíos I nHBIHtwanH hatásúnak bizonyult, főleg homoki őzötökben bámulatos fejlődést időz elő, gyenge és elmaradt szőlők felsegélésére legalkalmasabb a szárított kőbányai sertéstrágya, teljesen légszáraz, bűzmentes, kézzel szórható, 50 kgros zsákokban szállfttatik. ur Az állami szőlészeti telepeken tett összehasonlító trágyázási kísérletek alapján, előnyös* nek bizonyult, a cs. és kir. udvari szőlőgazdaságokban és a legkiválóbb szőlőbirtokokon általánosan bevezettetett. Megrendelések intézendők (./Ääife BUDAPEST KŐBÁNYAI TRÁGYASZÁRÍTÓ GYÁR Bosányi. Schletrumpf és BUOAPEST, V., Bélvény-J^a 2. Kimerítő prospectui ingyen és bérmentve NYOMTATTA NÁNÁSY ISTVÁN NAGYBÁNYÁN. -
