Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-11-17 / 23. szám
X7"I_ é-vfol-y-am.S3, szám. 1901. november l/TÉ // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: felsőbányán. t kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. . MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉ EK OLCSÓ ÁRAK KIELLETT KÖZÖLTETMEK. Minden a lap szellemi részét illető közleménvekés előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronként 20 fillér. Anarchia. Jog- államban élünk. A nyers erő és a durva erőszak korszaka lejárt. Úgy kellene lennie, hogy a törvény ótalmat nyújtson az üldözöttnek és megtorlással sújtsa azt, aki a mások életét, vagyonát tiszteletben nem tartja. És ez igy is van — legalább papíron. Ha a különböző vonatkozású törvényeket olvassuk, kéjes nyugalomérzet bizsereg végig tagjainkon, hogy mégis csak boldogok vagyunk... íme: védelmez bennünket a törvény a polgári élet mindennemű vonatkozásaiban! Ha azonban ezen védelmet igénybe akarjuk venni, eltévedünk labyrinthusai között, beléfáradunk a magunk igazságának keresésébe s végre resignáltan igy sóhajtunk fel: »Ments meg Uram éngem az efféléktől!« így aztán a legtöbb ember arra törekszik, hogy megélhessen csendesen, inkább enged valamit a maga igazából. Csakhogy sokféle ám az ember. Nem mindenki gondolkozik olyanképen, hogy a béke és nyugalom a födolog, amelyekért engedni is lehet valamit a negyvennyolcz- ból. Nem gondolkozik igy különösen az, akinek úgyszólván semmi veszteni-valója nincs. Az ilyen elfeledkezik társadalmi kötelességeiről, eldobja a türelem erényét s ha röktön kellő védelmet nem talál, kitör belőle az állat s fektelen indulatainak hatása alatt pusztít, rombol mindent, ami keze- iigyébe akad, legyen az vagyon vagy ember-élet. így származik az anarchia, melynek szülöanyja a törvényekbe vetett bizalom megrendülése. Ezen közveszélyes társadalmi kór eddig csak az ember-áradatok góczpontjaiban, a nagy Babylonokban székelt, hol a világpolgárok »ubi bene, ibi patria« morálját szívták magukba s szabadság helyett szabadosságra törekedtek. — Az ilyen existentiák aztán megmételyezték a tisztességesebb polgárokat is, annyira, hogy ma már légió azoknak száma, kik az újabb társadalmat az ököljogra, az állati ős-erőre akarják berendezni, nem gondolván meg ezen törekvésűknek káros következményeit. Nekünk eddig az ilyesmikkel — hála Istennek! — nem volt bajunk. A mi népünk józanságát nem vesztette el. Megvolt benne a magyarságot jellemző alkotmányosság, a hagyományos törvénytisztelet. Nem akarjuk kétségbevonni, hogy mindezek ma is megvannak. De a törvény épületének alapját durva kezek bontogatni kezdik. Mostanában két sajnálatos eset fordult elő, melyek az önbíráskodás szomorú példái és a törvénytisztelet nagyfokú hiányát illusztrálják. Az éj sötétében bizonyos egyének durván megsértik a személyes szabadságot, sőt elragadtatván magukat, vérontásra is vetemedtek. Egy köztisztviselő ellen gyilkos szándékú merényletet követtek el s csak a véletlennek köszönhető, hogy az njsm sikerült. ő, Megdöbbentő dolgok ezek s az erkölcsök nagyfokú elfajulásáról beszélnek. Az ilyen tettek elkövetőit nagyon könnyen saját elfajult gondolkozásmódjok bosszulhatja meg. Mert a káros eszméknek könnyű propagandát csinálni; de félő, hogy a fegyver éle visszavág . . . Ha valakinek nem adatott képesség arra, hogy magát bizonyos körülmények közt védelmezze, a maga igazát kikeresse, téves felfogásra vall: mindjárt az állati bosszúra gondolni, melylyel nagyon köny- nyen ártatlanokat is sújthat. Arra való az összes polgárság képviseletére megválasztott képviselő-testület, hogy jogorvoslatot keressen, ahol azt a polgárok érdeke megkívánja. És mi meg vagyunk győződve, hogy azt meg is teszi, mihelyt arra komolyan felszólittatik. Nem kell tehát a suba alatt sunnyogni és egyesek ellen »czine mintyét« tartogatva, dynamit-robbantásokkal, késeléssel terrorizálni, hanem bátran a törvény ótálma alá kell helyezkedni. Ne féljen senki, bár tekervényesek is a törvény utai, egyesült erővel mégis az igazsághoz vezetnek azok. Amit egy ember nem tud, tudja tiz vagy száz. Felre tehát azokkal a veszedelmes anarchikus elvekkel, és tisztelje a törvényt mindenki! Városi közgyűlés. (IDOL nov. G.) A városi képviselő-testület e hó G-án rendkívüli közgyűlést tartott. Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester elnöklete alatt: Spáczai Gyula jegyző, Nyisztor István tanácsos, Lux Ödön rendőrkapitány, Pap Márton számvevő, Háder Ferencz pénztárnok. Bernovits Emil ellenőr, — Lévay Károly. Almásy János, Tury Ferencz, Szigyártó József, Baumerth Károly Delhányi Zsigmond, Jékly Károly, Tánczel György, Hanzulovits Kristóf, ifj. Szabó Károly, Orbán Károly, Nagy Lajos, Koncz- vald András és Mikola A. Gyula képviselők. — 93. sz. Elnök üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitja és annak bejelentése után, hogy az eltávozott Deutsch Aladár képviselő helyébe Orbán Károly póttag hivatott be, a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Konczvald András, Mikola A. Gyula és Lévay Károly képviselőket kéri fel s a hitelesítés idejét f. hó 9-ének d. u. 3 órájára tiizi ki. 94. sz. A tanács beterjeszti az Árpád-utczai korcsma bérbeadására megtartott árverés eredményéről szóló jelentést a gazdasági és pénzügyi bizottság véleményével. •—A gazdasági és pénzgyi- bizóttság javaslatának egyhangú elfogadásával az Árpád-utczai korcsmát az Arany-korona vendéglő bérletének lejártáig évi 260 korona bér mellett Roth Lázár és Wurscher János bérlőknek, mint legtöbbet ígérőknek bérbeadni határozza és utasítja tisztiügyészt, hogy nevezettekkel a szerződést mielőbb kösse meg s azt jóváhagyás végett terjeszsze be. 95. sz. Az eltávozott Deutsch Aladár és az elhalt Stein Leib helyébe bizottsági tagok választása. — A jogügyi bizottságba Süssner Ferencz, az építési és szépitési bizottságba Orbán Károly, a vasutügyi bizottságba Konczvald András, az iparhatósági bizottságba pedig Mikola A. Gyula képviselők egyhangúlag megválasztatnak. ZMIiserere— A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Ha hulló csillag tűnik el az éjbe’, Ne panaszold rettentő végzetét, Ne szánd a tölgyet az erdő mélyébe’, Ha zord vihar szakitá szerteszét. Fényes, nemes volt életüknek sorja, Uralkodtak az ég s a föld felett: De ha tavaszszal bimbót látsz a porba’, Ifjan letörve és összetiporva, Akkor ne sajnáld hulló könnyedet! ______ V. S. Ma gyar Méhészek Zsebnaptára. 1902. Solid elegantiával kiállított almanach-szerü ] kötet fekszik előttem, szinte hivogatólag mosolyog felém, mintha mondaná: lapozgass leveleim között, bizony nem bánod meg! Ez a szép könyv: a »Magyar Méhészek Zsebnaptára«. Uj alkotás és mondhatni, hogy valóságos nyereség a magyar méhészeti irodalomra nézve. A szerzője mély tudásu, szerény ember, ki igaz lelki gyönyörűséggel foglalkozik már hosszú évek óta a maga kedves méheivel s ami jót, üdvösét és hasznosat tapasztalt ezen foglalkozása közben, amit hosszas búvárkodása alatt becses szakmunkákban érdemesnek talált arra, hogy méhésztársai ismereteit azzal gyarapítsa, azt ernyedet- len szorgalommal lassankint mind összehordta mint kis méhei a virágok részegitő illatú him- porát, hogy másoknak hasznot, gyönyörűséget szerezzen. Olvasóink már eddig nyilván kitalálták, hogy az említett munka szerzője, illetve szerkesztője nem más, mint lapunk érdemes munkatársa : Paczek Béla, kinek »Rajzolja méhek világából« czimü czikksorozata lapunk hasábjain látott napvilágot. Ez a munka nemcsak tetszetős kiállítású, hanem tartalmilag is valóban becses. Naptári részébe minden hónap után oda van illesztve a havi teendő. Ez a rész kivált kezdő méhészeknek nagy hasznára válik. Az »Idegen pénzek érték- összehasonlitása« és a »Czimtár« után a tartalmas »Irodalmi rész« következik, melyet Incze Lajos »Améh temetése« czimü kedves költeménye vezet be. E rovatban országos hirü méhészek neveivel találkozunk. Dr Hilbert István »A méhek tavaszi itatása«, Ludvig Ede »Az ál-anya«, G. Szabó Kálmán »Fiasitás-pusztitó viaszmoly«, Dömötör László »A népkaptár«, Paczek Béla »Milyen színre fessük kaptárainkat ?«, Uray József »Az anya«, G. Szabó Kálmán »Méhek által megölt ló« és Kazay Endre »A méz alkatrészei és azok tulajdonságai« czim alatt Írnak ismeretterjesztő és amellett szórakoztató olvasmányul szolgáló közleményeket. 1 »Méhészeti különösségek« rovata alatt igen érdekesek Paczek Béla közleményei. Az első »Horhi Miklós méhészkönyve«, mely épen úgy tekinthető a magyar méhészeti irodalom alapvetőjének, amint alkotmányunk alapjául szolgál az Átelkuziban kötött vérszerződés. E müvecske 1646-ban kelt s Hprhi Miklósnak, Rákóczy György méhész-mesterének sok babonasággal elegyített feljegyzéseit tartalmazza. Ennek szinte variánsa: »Méhészkönyv. Irta Vásárhelyi János. 1850.« Itt olvashatjuk még a »Kényelmes rajbefogás«, »A méhek találékonysága« és »Ez is vándorméhészet« czimü érdekes czikkeket. Hazánk méhész-egyleteinek (nem egészen teljes) felsorolása után irodalom-történeti szempontból becse ; »A magyar méhészet irodalma« ez. rovat, mely felsorolja a hazánkban a legrégibb időktől a mai napig magyar nyelven megjelent méhészeti müveket. Nem teljes táblázatban (az adatok nem érkeztek be mindenünnen) láthatjuk »Kiválóbb méhtelepeink«-et kerületenkint. Majd Paczek Bélától van egy mélyreható buvárlatra valló közlemény : »Törvényhozásunk és a méhészet«. »A méh legelője« és »Mézkészitmények« zárják be a gazdag czikksorozatot. Végül mintegy 90 oldalra terjedő kezelési táblázatok vannak minden esetre számítva, ami a méh-gazdaságban előfordul.
