Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-10 / 3. szám
"VI. é-vfolyain.3. szám. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. / • Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTÉINEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronként 20 fillér. 2651. szám 1900- K. ítélet. Ö Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság a Felsőbánya rendezett tanácsú városban 1899. évi október hó lj=én foganatosított városi főorvos- választás ügyét, melyben Szatmár vármegye tör- vényhatósági bizottsága 1900. évi május hó 10-dik napján 2JJ. szám alatt határozott, Nagy Lajos és társai által beadott panasz folytán 1900. évi november hó 2j-ik napján tartott nyilvános ülésben vizsgálat alá vevőn, következőleg ité 11: A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet adva, a fent körülirt választási eljárást megsemmisíti. Indokok : A fölterjesztett ügyiratok szerint a szóban levő állásra négyen pályáztak; ezek közöl egy pályázó (dr. Berks Aurél) visszalépvén: a ki jelölő választmány a három megmaradt pályázó, u m. dr Hudák János, dr Csausz Károly és dr Kollár Lajos közöl csak a két előbb nevezettet jelölte. Ez « kijelölés azonban ellenkezik az 1886. XXII. t.-czikk 77. járna,k azzal a rendelkezésével, amely szerint minden állásra legalább három egyén jelölendő, és e szabály alól eltérésnek csak akkor van helye, ha nem jelentkezett kijelölhető három egyén. Ugyanis Szatmár vármegye alispánjának e bírósághoz folyóévi november hó 3-án 29.985. szám alatt intézett felvilágosító jelentése szerint dr Kollár Lajos az 1883. I. t.-cz. 9. §. I. 3. bekezdése szerint megkívánt minősítéssel bírván, ő is a szóban levő állásra kijelölendő lett volna. A törvény követelménye hagyatott tehát figyelmen kívül akkor, amikor daczára annak, hogy kijelölhető három egyén jelentkezett, mégis a dr Kollár Lajos mellőzésével csakis kettő jelöltetett ki a városi főorvosi állásra. A bíróság e határozat két példányát Szatmár vármegye alispánjának 1900. évi november hó 3-ik napján 29.985. szám alatt kelt jelentése mellékleteivel együtt megfelelő eljárás, illetőleg a panaszló részére az egyik példánynak az 1896. XXVI törvényczilck 138. §. és a 21973/1896. M. E. sz. végrehajtási rendelet 2Jj. pontja szerint eszközlendő kézbesítése végett kiadja. Kelt Budapesten, a m. kir. közigazgatási bíróságnak 1900. évi november hó 27. napján tartott üléséből. Wekerle, elnök. [ P. H. ) Szentkirályi Lajos, előadó. íme, tisztelt olvasó-közönség! meg van semmisítve a városunkban 1899. október 17-én tartott városi főorvos-választás, mert a törvény idevonatkozó rendelete figyelmen kivül hagyatott! Méltóztassék tehát ítélni, ki itt a hibás? Az-e, aki a törvénybiztosi- totta jogot szeszély, önkény szerint magának vindikálta, vagy az, aki ezen erőszakoskodás ellen védekezett s a törvény szárnyai alatt keresett védelmet? Mi nem hittük, elképzelni sem tudtuk, hogy a jog, törvény és igazság hazájában ily önkénykedést véghez lehessen vinni. — Voltak nagyon sokan, kik e meggyőződésünket jámbor naivitásnak nevezték s azt állították, hogy ehhez hasonló jogsérelem akármennyi történt már újabb időben Magyarországon. Az ilyen szóharezok az izgalmat természetesen csak növelték. Nem tagadom, hogy e választási erőszakoskodás, »sic volo, sicjubeo«-féie elv keresztülvinni akarása sok keserű érzelmet táplált, Hiszen ha ez igy van, ha országunkban a nép keserves keresetéből összehozott pénzből fizetett honatyák csak azért hoznak törvényt, hogy ! egyik-másik basáskodni szerető, hatalmát fitogtató választási elnök azt negligálja, akkoÉ'- kihal belőlünk minden törvénytisztelet. . . . Hála a közigazgatási bíróságnak, hogy nem engedi a törvény ily arczulcsapását! De ki képes egy ily törvénytelen választás által ejtett sérelmeket egészben orvosolni, ki képes a hónapokon át tartó izgalmakat csillapítani vagy megszüntetni ? S kérdjük most már, vájjon egy választási elnök tekintélyét mi biztosítja jobban: az-e, ha kiteszi magát az áldatlan pártoskodásnak s egy ember érdekében vagy egy másik iránti gyűlöletből ennek a jelöltek sorából való kizárásával akarja kegyeltje részére a sikert biztosítani, — amikor aztán az ő felsőbbsége megsemmisíti, helytelennek jelenti ki eljárását; midőn törvénytelen cselekedetével ellöki a viszály üszkét ? — vagy akkor-e, mikor felülemelkedve minden pártoskodáson,csak ellenó'rzi azt a választást s a választókra bízza a jelöltek közöl megválasztásra érdemes egyén gyözedelmének kivívását ? Mi lesz most? Uj választás. . . . Már is rebesgetik, hogy ez sem lesz különb a másiknál. Lehet. Én ezt ugyan még most hinni nem akarom. De megtörténhetik, hogy felhasználják az emberi ész minden furfangját, mérlegbe vetik a hivatalos állás minden befolyását. Terrorizálják a választókat is esetleg, egyiket egy, másikat más mumussal ijeszthetnek, egyik nem kap fát majd építkezéséhez, a másiknak rossz lesz különben kifogástalan üzlete, a harmadik gyermeke elö- haladásában lesz gátolva és igy tovább . . . Ez mind megeshetik. Látjuk nem egyszer bekötve az igazság istenasszonyának szemét. Megtörténhetik még az is, hogy belátva az árral szemben úszás sikertelen küzdelmét, abbahagyjuk az igazságszolgáltatás további keresését. Mindenre készen vagyunk. Akkor, mikor itt már mindenből kifogyunk, felebbezünk a józan közvélemény elfogulatlan erkölcsi itélöszékéhez, ha ez is cserben hagy, fel ahhoz, ki mint félre nem DAL — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Modrog*viznek be örvényes a medre! Szőke vizén szőke kis lány átmenne; Marna fin viszi át az ölébe S szerelmesen bele=bele Mosolyog a szemébe. Marna fiú / nem vezethet ez jóra, Xogy ily nagyon vágyakozol a csókra; Jgaz, hogy ez fáradságod szép ára: Atmennél igy a Modrogon Jfem keresztbe — hosszába. , Jeney Gyula. Praedestinatio. — Humoreszk. — Azoknak a kedvéért, akik nem ismerték a nagytiszteletii urat, elmondom, hogy micsoda dogma az a praedestinatio. O magyarázta nekünk, én. meg nem hittem belőle egy kukkot sem, de azért mutattam, hogy hiszem, mert máskülönben az öregnek az egyik szeme keresztülszurt volna haragvó tekintetével. (A másikkal nem nézhetett rám, mert azt 1848-ban kilőtte a kartács.) Hát kérem, a praedestinatio magyarra lefordítva ! körülbelül annyi, mint rendeltetés. Az van benne elmondva, hogy odafenn mindenkinek a sorsa előre el van végezve és azt senki ki nem kerülheti, bármennyire rugódozik is ellene. Ezt én nem hittem akkor, de most már erős hittel vallom és pedig két okból. Először, mert könnyű ilyen thezist felállítani; akármi éri a halandó embert, azt mondják rá a theologusok: praedestinálva volt rá. Másodszor, mert megerösiti hitemet az ; a humoreszk, amit itt elmondandó vagyok. Nemes, nemzetes és vitézié nagy- és kis- varsányi Varsányi Mihály uramnak két büszkesége volt ezen a iatyakos világon: háromezer holdas birtoka és reményteljes csemetéje: Pál. Most azonban hagyjuk az öreget, az urfiról fog szólani j a nóta. Tehát Pál urfi addig járt egyik kollégiumból a másikba, nyögve a szekundák átkos súlya alatt, mig végre a sok küzködésben kiszökött a — bajusza. Ez pedig nagy sor ám a diák-embernél, mert ha addig volt is valami kis esze, ezután az sem a stúdiumokon jár, hanem az Istennek azon teremtményein, kik az ilyen pelyheket mindig különösen kegyelték. Értem a nőnemet. Pál barátunkat is tökéletesen cserbenhagyta Minerva, hanem az egyoldalú veszteséget busásan kárpótolta a hamis Ámor és a szende Vénus. Midőn az öreg ur meghallotta odahaza fiának nagyszerű szerelmi bravourjait, olyanformán gondolkodott, hogy elég volt annak hat gymna- siumi osztályt kivégezni, megél az már annyi tudománynyal is. És tökéletes igaza volt. Elhatározta tehát, hogy mivel az ö öreg csontjai megkívánnák már a gondnélküli életet, hazahozza a fiát Pápáról, hadd bajlódjék a gazdálkodással. Milyen jól is fog majd esni az ö öreg testének kényelmesen végignyujtózva a kanapén, gond nélkül pipázgatni a finánczolatlan szűz dohányt! Egy forró júniusi nap reggelén elő is állott az üveges batár s elment az öreg ur, hogy végképen kiszabadítsa nagyreményű fiát a profes- sorok körmei közöl. Mondanom sem kell talán, hogy a dolog ilyetén változásán a fiatal ember örült legjobban. Hogyne! Hiszen most már övé lesz a világ. Varsányon gyöngy volt az élet, egyik mulatság a másikat érte, hol sok fiatal szív találkozott egymással. Az ifjabb Varsányi is — szakítva diákköri ideáival —• komolyan kezdett foglalkozni a bibliának azzal a részével, ahol az mondatik, hogy »nem jó az embernek egyedül lennie.« ügy vélte, hogy a bájos Ungvári Erzsi-
