Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-10 / 3. szám

Felsőbányái Hírlap vezethető bíró, ül a felhők felett. Ne tessék kicsinyelni s jámborságunkon gúnyosan mo­solyogni ; sok üldözött, méltatlanul sújtott kapott már ott gyógyirt. Nem is várunk az utolsó ítéletig. De álljunk meg csak itt egy kissé. A fenti megsemmisítésből mindenki láthatja, mi történt itt 1899. okt. 17-én. Ha dr Kollár Lajos nincs kizárva akkor a jelölés­ből, inegeshetik — a választók szivébe csak a jó Isten láthat — ma dr Csausz Károly békésen városi főorvos, a kisebbség meg­hajlott volna a választók többsége előtt. Mig igy mi történt? Jól tudjuk a szomorú eredményt. A jogaiban magát méltán kiját­szódnak tartott fél s a másik párt között : olyan ellenségeskedés fejlődött ki, melynek talán a sir sem vet véget. Ezt eredmé­nyezte a tapintatlan erőszakoskodás. A ki­nevezett orvos urnák meg lett belőle a haszna, mert annyi idő óta (s ki tudja még meddig?) szedi a két orvosi fizetést, de mi haszna van az eféléböl közönségünknek ? Ha azért az eféle kellemetlenségtől magun­kat s népünk erkölcsi érzületét megmenteni akarjuk: kárhoztassuk egyszer- s minden­korra az ilyen részrehajló eljárást! Külön­ben is : »ma nekem, holnap neked. . * Sohase tudjuk, mikor melyikünknek van a törvény l ótalmára szüksége. Aztán bizonyos kicsi­nyes dolgok által ne engedjük magunkat megfélemlittetni. Hallom azt is, hiszen nyíl­tan állítják szembe a két orvos tudomá­nyos és gyakorlati képesítettségét. Dehones- tálni nem akarok senkit, de ha már igy van, itt se engedjük magunkat megtévesztetni. Közelebb történt, hogy egy ifjú leánynak ujja zuzódást szenvedett. A városi főorvos ur az ujjnak levágását látta szükségesnek és tessék megnézni bárkinek, dr Kollár Lajos mikép gyógyította meg Boros Teréz összezúzott ujját. Ezen eset felemlitését azon­ban csakis az orvosi tudománynak más ol­dalról előtérbe tolása hozza toliam alá. (Nem tartottuk illetékeseknek magunkat arra, hogy ily részletek is napilágot lássanak lapunk­ban, mivel az ilyesmik az avatatlanok előtt reclam vagy korteskedés szinében tűnhet­nek fel, de miután czikkiró meggyőzött ál­láspontjának e tekintétbeni jogos volta fe­lől, óhajtása elöl el nem zárkózhattunk a méltányosság szempontjából. Szerk.) Ezek­nek előrebocsátása után nézzünk jó remény­nyel az uj választás elé. y. , Még csak néhány szót! Ez ominosus ügyből keletkezett nálunk a viszály, mely­nek terjedésével néhányan olvasóink közöl is hidegen fordultak el lapunktól, azt gon­dolván, hogy ez az okozója a társadalmi béke megbontásának. Azt hiszem, belátja már most mindenki, hogy midőn a sajtónak bármilyen szerény orgánuma az igazság szolgálatában állva, nem huny szemet a visszaélések előtt, azért azt békebontónak joggal nevezni nerri lehet. Nekünk a lapunk elején reproducált magas Ítélet fényes elég­tételül szolgál azokkal szemben, kik lapun­kat személyi cultus-szal vádolják, s nem tud­juk eléggé hangsúlyozni ez alkalommal sem, hogy habár sokan hangoztatják is azon állítást, hogy az elvet a személytől elválasz­tani nem lehet, minket ez áldatlan ügyben a személyi rokon- vagy ellenszenv nem ve­zetett: ha az ügy elejétől fogva a végéig provocálta a legszigorúbb kritikát, amelynek kapcsán egyes személyek érintésétől elzár­kóznunk nem lehetett, az bizonyára nem a mi hibánk, hanem azé és azoké, kik meg­gondolatlanul a viszály magvait széthintették. A dolog most már — legalább egy­előre — be van fejezve. Akik valóban szi­vükön viselik Felsőbánya elöhaladását, fej­lődését s akiknek egyszersmind az intéző hatalom is kezökben van, azok vannak most már hivatva, hogy a jog, törvény és igaz­ság hitében vetett, de egykor mélyen meg­rendült bizalmunkat, melyet most a közig, bíróság ítélete helyreállított, többé meg­ingani ne engedjék, hanem a következő választásoknál féltékenyen kerüljék még a látszatát is a hatalmi érdekek előtérbe to­lásának, tekintet nélkül a személyekre. Ha ilyen tapintatos választás után győz valaki igazságosan, nem hiszszük, hogy találkoznék valaki városunkban, aki, bár elvei diadalra nem jutottak is, az eredményt megnyug­vással ne fogadná. Ilyen ut és mód vezet a polgárság egyetemleges bizalmához, és ezen az utón haladva, egyesült erővel városunk felvirá­goztatása érdekében is sokkal mélyrehatób­ban lehet majd munkálni, mint hatalmi esz­közökkel ! Virilis-e, vagy nem virilis? A »Felsőbánya« testvér-laptársunk 1900. évi decz. 15-iki számában szives volt megemlékezni arról, hogy: »Magyar László felsőbányái lakos az (összeíró) bizottság előtt személyesen megjelenvén, néhai Füstös István örökösei részéről megbízatá­sát igazolva, azon kérelmét terjeszti elő, hogy Füstös István örökösei Felsőbánya város terüle­tén fekvő közös ingatlanaik után olykép vétesse­nek fel a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe, miszerint azok együttesen egy közös meghatal­mazott által képviseltessenek.« ■— Ez igaz! Továbbá kimondja a bizottság Ítéletét is, hogy : »A bizottság szavazattöbbséggel kérelmét elutasítja, mert Füstös István örökösei (az adó­könyvben mint »utódok« szerepelnek), kik a ké­relmező előadása szerint is valamennyien nagy­korúak, csak azesetben volnának a névjegyzékbe felvehetők és jelölhetnének meghatalmazottat, ha vagy az egyenkint mindnyájok, vagy valamelyikük által fizetett adó megütné a mértéket, melynek alapján a névjegyzékbe bevehető lenne.« — »Eh­hez már szó fér! E tárgyhoz talán hozzá sem kellene szóla- nom, mivel már úgyis egy befejezett ténynyel állunk szemben, t. i. jogosnak vélt kérelmemmel elutasittattam; de mintegy kötelességemnek isme­rem szerény megjegyzésemet megtenni annyiban, hogy eme szavazattöbbséggel hozott ítélettel nem értek egyet; sem a múltban elfogadható érvnek felfogásom szerint el nem fogadhattam. Mert : A törvény vagy törvény, vagy nem törvény ? Ha törvény, úgy abba semmit belemagyarázni nem lehet; ha pedig mindamellett a belemagyarázás j megengedhető, úgy a viszonosság elvénél fogva a j kimagyarázás joga sem lehet korlátozva. Az 1886. évi XXII. t. ez. 32. és 33-ik §-ára vonatkozólag kérdezem: hol vagyon megírva az, hogy p. o. öt testvérnek osztatlan közös birto­kuk után raeghatalmazottjok a virilisek közé fel nem vehető ?! De másrészről kérdezem, melyik törvény §-a mondja ki azt, hogy az örökösök, például felhozva: »kik valamennyien nagykorúak, csak azon esetben volnának a névjegyzékbe fel­vehetők és jelölhetnének meghatalmazottat, ha vagy az egyenkint mindnyájok, vagy valamelyikük által fizetett adó megütné a mértéket, melynek alapján a névjegyzékbe bevehető lenne?« Hiszen akkor öt testvér bizonyos kedvező körülmények között nem csak egy, hanem a természetes fel­fogás szerint öt megbízott bejelentésére is fel volna jogosítva. De másrészről: közösen birt birtoknál miképen volna felderíthető azon körül­mény, hogy melyikük ütné meg az adó mérté­két ?! Az osztatlan birtok közös és egyenlő fel­osztás szerint csupán a birtok tulajdonjoga van telekkönyvezve, mely jog bizonyos kötelezettsé­get is von maga után, igy tehát félreismerhetle- nül bizonyos, hogy emez (adó) kötelezettség viszonylagos jogot igényel s igy a polgári jogok­nak szabad gyakorlását is megkövetelheti minden megszorítás kizárásával. A Budapesti Hírlap két ízben kijelentette azt, hogy a »Füstös örökösök« feltétlenül jogosult a képviselőtestületben való képviseltetésre. Tehát e tekintetben két felfogás van szemben egymással, jogosult-e az »Utódok« czimü könyv szerint az »adófizető«, igen-e vagy nem r Hogyha sz. kir. Felsőbánya városának, illetve képviselőtestületének van e kérdéses ügy­kében feltalálta azt a hiányzó oldalbordát, me­lyet a bölcs teremtő Ádám apánknak a testéből vett ki hajdan s mely azóta minden férfiúnál hiányzik, mig meg nem nősül. Dictum, factum : az lett a vége, hogy megfeleségesedett. Most már az következhetnék, hogy rajzol­jam a mézeshetek paradicsomi boldogságát. Ezt azonban mellőzöm, mert aki próbálta, azzal szemben gyenge az én toliam; aki pedig még nem lépte át az éden kapuját, annak csak azt mondom, hogy ügyekezzék, mert az oltár zsá­molyán túl sokszor igen boldog élet vár. Néha azonban csalódni is kell. Szép reményeink szét- foszlanak, mint a csalóka délibáb. Hiába! »Csa­lódás az ember napi kenyere.« Varsányi Pál uramnak nagyon hamar sava­nyú lett a méz. Úgy van az, aki a házasságból is sportot csinál. A fiatal menyecske egyébre is használta a papucsot, nem csak arra, hogy ró­zsás lábacskáit belédugja. Azután meg volt neki egy élesre köszörült kétélű pallosa, amely ritkán pihent hüvelyében. Ezzel a boldogság mámorá­ból kijózanult férjen igen érzékeny sebeket tudott ejteni. Az örökös perpatvarnak egy nem örökös per lett a vége, t. i. válóper. így a fiatal férjből idő előtt özvegy ember lett, ki csak egyedül jóbarátai körében talált szó­rakozást. A faeminina generácziótól annyira meg­borzadt, hogy még a kiakasztott szoknyától is kirázta a hideg. (Ezt ugyan magam sem hiszem, de már Isten neki!) Előkerültek a régi czimbo- rák, folyt ismét a mulatság, volt ismét jó dolga a Csuncsur Peti bandájának. A fiatal asszonynak pedig nyoma veszett, senki sem tudta, hová tűnt. Egynéhány esztendeig csak rendes mederben folytak a dolgok Varsányon, mig egyszer azt kezdték rebesgetni a faluban, hogy az özvegy Var­sányi Pál megbolondult. Azonban ne tessék hinni, mintha a Lipótmezöre készült volna. Korántsem ! Csak épen házasodni akart. Ez pedig megbocsát­ható, mert az ilyen bolondok még nem épen kö­tözni valók. Hogy mi indította őt egy savanyu, vagy ha úgy tetszik: keserű csalódás után jismét e határozatra, azt is elmondom röviden. Évekkel a válóper lefolyása után holmi üzleti dologban felvetődött Pestre, ahol ebéd után unalmában a lapokban böngészett. Csakhamar megakadt a szeme egy amerikai lapból átvett hirdetésen, mely következőleg hangzott: Alulírott 22 éves szőke hölgy ki 50.000 font sterlinggel rendelkezik, F érjhez menni óhajt. SKti éef i k:_ == Magyar születésűek előnyben részesülnek. Bővebb felvilágosítást ad a »Híradó« hivatal. Miss Lisbeth Ungwarian. Minél tovább szünetel a vulkán, annál na­gyobb erővel tör ki ismét. Varsányi Pál is unal­masnak kezdte találni a nőtlenséget, s nem hall­gatva az ész szavára, elhatározta, hogy mégegy- szer ráadja a fejét a nősülésre. Ezért mondták rá a falujában, hogy meg van bolondulva. Az esküvőnek Chigagóban kellett megtör­ténnie angol hivatalos forma szerint, hol már a násznép az anglikán templom előtt várta a bol­dog vőlegényt. Lefátyolozott hölgynek mutatták be, hogy az Miss Lisbeth Ungwarián. A Missnek csak szemei villámlottak a fátyolon keresztül, ami hősünknek untig elég volt arra, hogy meg­győződjék, miszerint a titokzatos hölgy —• ki közben legyen mondva: valóban gazdag volt — gyönyörű teremtés lehet. Szegény Varsányi Pál nagy megpróbáltatás­nak nézett elébe. Hazáig nem láthatta fátyol nélkül bájos kis feleségét. Egész utón angolul ment a társalgás. Képzelni lehet, milyen jól, mi­kor a vőlegény egypár hétig vett angol leczkéket. Otthon fényes vendégsereg várta az uj párt. Fényes volt a fogadtatás. A zene szólott, mi­közben a fiatal asszonynak arczárói lehullott a fátyol. Mindenki megdermedt a bámulattól egy perezre, hanem csak azért, hogy annál feltűnőbb legyen az a vidám kaczaj, mely mindenkinek ajkán visszafojthatatlanul tört elő. A menyasz- szony Ungvári Erzsiké volt, Varsányi Pálnak első felesége. A második lakadalmat még vigabban ülték meg, mint az elsőt. Azóta ? Úgy mondják, bol­dogan élnek. Tessék most már kételkedni a praedesti­natióban! , Imre Karoly.

Next

/
Thumbnails
Contents