Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-10 / 3. szám
Felsőbányái Hírlap vezethető bíró, ül a felhők felett. Ne tessék kicsinyelni s jámborságunkon gúnyosan mosolyogni ; sok üldözött, méltatlanul sújtott kapott már ott gyógyirt. Nem is várunk az utolsó ítéletig. De álljunk meg csak itt egy kissé. A fenti megsemmisítésből mindenki láthatja, mi történt itt 1899. okt. 17-én. Ha dr Kollár Lajos nincs kizárva akkor a jelölésből, inegeshetik — a választók szivébe csak a jó Isten láthat — ma dr Csausz Károly békésen városi főorvos, a kisebbség meghajlott volna a választók többsége előtt. Mig igy mi történt? Jól tudjuk a szomorú eredményt. A jogaiban magát méltán kijátszódnak tartott fél s a másik párt között : olyan ellenségeskedés fejlődött ki, melynek talán a sir sem vet véget. Ezt eredményezte a tapintatlan erőszakoskodás. A kinevezett orvos urnák meg lett belőle a haszna, mert annyi idő óta (s ki tudja még meddig?) szedi a két orvosi fizetést, de mi haszna van az eféléböl közönségünknek ? Ha azért az eféle kellemetlenségtől magunkat s népünk erkölcsi érzületét megmenteni akarjuk: kárhoztassuk egyszer- s mindenkorra az ilyen részrehajló eljárást! Különben is : »ma nekem, holnap neked. . * Sohase tudjuk, mikor melyikünknek van a törvény l ótalmára szüksége. Aztán bizonyos kicsinyes dolgok által ne engedjük magunkat megfélemlittetni. Hallom azt is, hiszen nyíltan állítják szembe a két orvos tudományos és gyakorlati képesítettségét. Dehones- tálni nem akarok senkit, de ha már igy van, itt se engedjük magunkat megtévesztetni. Közelebb történt, hogy egy ifjú leánynak ujja zuzódást szenvedett. A városi főorvos ur az ujjnak levágását látta szükségesnek és tessék megnézni bárkinek, dr Kollár Lajos mikép gyógyította meg Boros Teréz összezúzott ujját. Ezen eset felemlitését azonban csakis az orvosi tudománynak más oldalról előtérbe tolása hozza toliam alá. (Nem tartottuk illetékeseknek magunkat arra, hogy ily részletek is napilágot lássanak lapunkban, mivel az ilyesmik az avatatlanok előtt reclam vagy korteskedés szinében tűnhetnek fel, de miután czikkiró meggyőzött álláspontjának e tekintétbeni jogos volta felől, óhajtása elöl el nem zárkózhattunk a méltányosság szempontjából. Szerk.) Ezeknek előrebocsátása után nézzünk jó reménynyel az uj választás elé. y. , Még csak néhány szót! Ez ominosus ügyből keletkezett nálunk a viszály, melynek terjedésével néhányan olvasóink közöl is hidegen fordultak el lapunktól, azt gondolván, hogy ez az okozója a társadalmi béke megbontásának. Azt hiszem, belátja már most mindenki, hogy midőn a sajtónak bármilyen szerény orgánuma az igazság szolgálatában állva, nem huny szemet a visszaélések előtt, azért azt békebontónak joggal nevezni nerri lehet. Nekünk a lapunk elején reproducált magas Ítélet fényes elégtételül szolgál azokkal szemben, kik lapunkat személyi cultus-szal vádolják, s nem tudjuk eléggé hangsúlyozni ez alkalommal sem, hogy habár sokan hangoztatják is azon állítást, hogy az elvet a személytől elválasztani nem lehet, minket ez áldatlan ügyben a személyi rokon- vagy ellenszenv nem vezetett: ha az ügy elejétől fogva a végéig provocálta a legszigorúbb kritikát, amelynek kapcsán egyes személyek érintésétől elzárkóznunk nem lehetett, az bizonyára nem a mi hibánk, hanem azé és azoké, kik meggondolatlanul a viszály magvait széthintették. A dolog most már — legalább egyelőre — be van fejezve. Akik valóban szivükön viselik Felsőbánya elöhaladását, fejlődését s akiknek egyszersmind az intéző hatalom is kezökben van, azok vannak most már hivatva, hogy a jog, törvény és igazság hitében vetett, de egykor mélyen megrendült bizalmunkat, melyet most a közig, bíróság ítélete helyreállított, többé megingani ne engedjék, hanem a következő választásoknál féltékenyen kerüljék még a látszatát is a hatalmi érdekek előtérbe tolásának, tekintet nélkül a személyekre. Ha ilyen tapintatos választás után győz valaki igazságosan, nem hiszszük, hogy találkoznék valaki városunkban, aki, bár elvei diadalra nem jutottak is, az eredményt megnyugvással ne fogadná. Ilyen ut és mód vezet a polgárság egyetemleges bizalmához, és ezen az utón haladva, egyesült erővel városunk felvirágoztatása érdekében is sokkal mélyrehatóbban lehet majd munkálni, mint hatalmi eszközökkel ! Virilis-e, vagy nem virilis? A »Felsőbánya« testvér-laptársunk 1900. évi decz. 15-iki számában szives volt megemlékezni arról, hogy: »Magyar László felsőbányái lakos az (összeíró) bizottság előtt személyesen megjelenvén, néhai Füstös István örökösei részéről megbízatását igazolva, azon kérelmét terjeszti elő, hogy Füstös István örökösei Felsőbánya város területén fekvő közös ingatlanaik után olykép vétessenek fel a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe, miszerint azok együttesen egy közös meghatalmazott által képviseltessenek.« ■— Ez igaz! Továbbá kimondja a bizottság Ítéletét is, hogy : »A bizottság szavazattöbbséggel kérelmét elutasítja, mert Füstös István örökösei (az adókönyvben mint »utódok« szerepelnek), kik a kérelmező előadása szerint is valamennyien nagykorúak, csak azesetben volnának a névjegyzékbe felvehetők és jelölhetnének meghatalmazottat, ha vagy az egyenkint mindnyájok, vagy valamelyikük által fizetett adó megütné a mértéket, melynek alapján a névjegyzékbe bevehető lenne.« — »Ehhez már szó fér! E tárgyhoz talán hozzá sem kellene szóla- nom, mivel már úgyis egy befejezett ténynyel állunk szemben, t. i. jogosnak vélt kérelmemmel elutasittattam; de mintegy kötelességemnek ismerem szerény megjegyzésemet megtenni annyiban, hogy eme szavazattöbbséggel hozott ítélettel nem értek egyet; sem a múltban elfogadható érvnek felfogásom szerint el nem fogadhattam. Mert : A törvény vagy törvény, vagy nem törvény ? Ha törvény, úgy abba semmit belemagyarázni nem lehet; ha pedig mindamellett a belemagyarázás j megengedhető, úgy a viszonosság elvénél fogva a j kimagyarázás joga sem lehet korlátozva. Az 1886. évi XXII. t. ez. 32. és 33-ik §-ára vonatkozólag kérdezem: hol vagyon megírva az, hogy p. o. öt testvérnek osztatlan közös birtokuk után raeghatalmazottjok a virilisek közé fel nem vehető ?! De másrészről kérdezem, melyik törvény §-a mondja ki azt, hogy az örökösök, például felhozva: »kik valamennyien nagykorúak, csak azon esetben volnának a névjegyzékbe felvehetők és jelölhetnének meghatalmazottat, ha vagy az egyenkint mindnyájok, vagy valamelyikük által fizetett adó megütné a mértéket, melynek alapján a névjegyzékbe bevehető lenne?« Hiszen akkor öt testvér bizonyos kedvező körülmények között nem csak egy, hanem a természetes felfogás szerint öt megbízott bejelentésére is fel volna jogosítva. De másrészről: közösen birt birtoknál miképen volna felderíthető azon körülmény, hogy melyikük ütné meg az adó mértékét ?! Az osztatlan birtok közös és egyenlő felosztás szerint csupán a birtok tulajdonjoga van telekkönyvezve, mely jog bizonyos kötelezettséget is von maga után, igy tehát félreismerhetle- nül bizonyos, hogy emez (adó) kötelezettség viszonylagos jogot igényel s igy a polgári jogoknak szabad gyakorlását is megkövetelheti minden megszorítás kizárásával. A Budapesti Hírlap két ízben kijelentette azt, hogy a »Füstös örökösök« feltétlenül jogosult a képviselőtestületben való képviseltetésre. Tehát e tekintetben két felfogás van szemben egymással, jogosult-e az »Utódok« czimü könyv szerint az »adófizető«, igen-e vagy nem r Hogyha sz. kir. Felsőbánya városának, illetve képviselőtestületének van e kérdéses ügykében feltalálta azt a hiányzó oldalbordát, melyet a bölcs teremtő Ádám apánknak a testéből vett ki hajdan s mely azóta minden férfiúnál hiányzik, mig meg nem nősül. Dictum, factum : az lett a vége, hogy megfeleségesedett. Most már az következhetnék, hogy rajzoljam a mézeshetek paradicsomi boldogságát. Ezt azonban mellőzöm, mert aki próbálta, azzal szemben gyenge az én toliam; aki pedig még nem lépte át az éden kapuját, annak csak azt mondom, hogy ügyekezzék, mert az oltár zsámolyán túl sokszor igen boldog élet vár. Néha azonban csalódni is kell. Szép reményeink szét- foszlanak, mint a csalóka délibáb. Hiába! »Csalódás az ember napi kenyere.« Varsányi Pál uramnak nagyon hamar savanyú lett a méz. Úgy van az, aki a házasságból is sportot csinál. A fiatal menyecske egyébre is használta a papucsot, nem csak arra, hogy rózsás lábacskáit belédugja. Azután meg volt neki egy élesre köszörült kétélű pallosa, amely ritkán pihent hüvelyében. Ezzel a boldogság mámorából kijózanult férjen igen érzékeny sebeket tudott ejteni. Az örökös perpatvarnak egy nem örökös per lett a vége, t. i. válóper. így a fiatal férjből idő előtt özvegy ember lett, ki csak egyedül jóbarátai körében talált szórakozást. A faeminina generácziótól annyira megborzadt, hogy még a kiakasztott szoknyától is kirázta a hideg. (Ezt ugyan magam sem hiszem, de már Isten neki!) Előkerültek a régi czimbo- rák, folyt ismét a mulatság, volt ismét jó dolga a Csuncsur Peti bandájának. A fiatal asszonynak pedig nyoma veszett, senki sem tudta, hová tűnt. Egynéhány esztendeig csak rendes mederben folytak a dolgok Varsányon, mig egyszer azt kezdték rebesgetni a faluban, hogy az özvegy Varsányi Pál megbolondult. Azonban ne tessék hinni, mintha a Lipótmezöre készült volna. Korántsem ! Csak épen házasodni akart. Ez pedig megbocsátható, mert az ilyen bolondok még nem épen kötözni valók. Hogy mi indította őt egy savanyu, vagy ha úgy tetszik: keserű csalódás után jismét e határozatra, azt is elmondom röviden. Évekkel a válóper lefolyása után holmi üzleti dologban felvetődött Pestre, ahol ebéd után unalmában a lapokban böngészett. Csakhamar megakadt a szeme egy amerikai lapból átvett hirdetésen, mely következőleg hangzott: Alulírott 22 éves szőke hölgy ki 50.000 font sterlinggel rendelkezik, F érjhez menni óhajt. SKti éef i k:_ == Magyar születésűek előnyben részesülnek. Bővebb felvilágosítást ad a »Híradó« hivatal. Miss Lisbeth Ungwarian. Minél tovább szünetel a vulkán, annál nagyobb erővel tör ki ismét. Varsányi Pál is unalmasnak kezdte találni a nőtlenséget, s nem hallgatva az ész szavára, elhatározta, hogy mégegy- szer ráadja a fejét a nősülésre. Ezért mondták rá a falujában, hogy meg van bolondulva. Az esküvőnek Chigagóban kellett megtörténnie angol hivatalos forma szerint, hol már a násznép az anglikán templom előtt várta a boldog vőlegényt. Lefátyolozott hölgynek mutatták be, hogy az Miss Lisbeth Ungwarián. A Missnek csak szemei villámlottak a fátyolon keresztül, ami hősünknek untig elég volt arra, hogy meggyőződjék, miszerint a titokzatos hölgy —• ki közben legyen mondva: valóban gazdag volt — gyönyörű teremtés lehet. Szegény Varsányi Pál nagy megpróbáltatásnak nézett elébe. Hazáig nem láthatta fátyol nélkül bájos kis feleségét. Egész utón angolul ment a társalgás. Képzelni lehet, milyen jól, mikor a vőlegény egypár hétig vett angol leczkéket. Otthon fényes vendégsereg várta az uj párt. Fényes volt a fogadtatás. A zene szólott, miközben a fiatal asszonynak arczárói lehullott a fátyol. Mindenki megdermedt a bámulattól egy perezre, hanem csak azért, hogy annál feltűnőbb legyen az a vidám kaczaj, mely mindenkinek ajkán visszafojthatatlanul tört elő. A menyasz- szony Ungvári Erzsiké volt, Varsányi Pálnak első felesége. A második lakadalmat még vigabban ülték meg, mint az elsőt. Azóta ? Úgy mondják, boldogan élnek. Tessék most már kételkedni a praedestinatióban! , Imre Karoly.
