Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-02 / 11. szám
Felsőbányái Hírlap magának nyaralót építtessen, az is eltöltheti Felsőbányán a nyári idényt, mert kiadó lakások magán-házaknál olcsón kaphatók s amellett az élelmezés is igen olcsó, mint a mellékelt árjegyzék mutatja. Nem valamely magán-vállalkozásról van itt szó, amelynek czélja a közönség kizsákmányolása, hanem arról, hogy egy szegény és nemzetiségektől körülvett magyar város forgalmát némileg emeljük s azért jó, egészséges és nyugalmas nyári pihenő helyet nyújtsunk a nagy közönségnek. Ennek bizonyságául az ügyet mintegy közigazgatásilag kezeljük, amennyiben a jelentkezőknek a városi elüljEiróság biztosítja az igényeiknek megfelelő szállást s aztán itteni életmódját ki-ki saját ízlése szerint rendezheti be. Kifejezett kívánságra megfelelő ellátást is biztosítunk s átalában minden irányban szívesen adunk útbaigazítást. A nyaraló közönség szórakoztatásáról a m. orsz. Kárpát-egyesület helybeli választmánya gondoskodik azáltal, hogy hetenkint 2—3 kirándulást rendez a város környékén levő gyönyörű pontokra, vagy pedig társas összejöveteleket rendez. Nem szándékunk Felsőbányát a magas aris- tokratia nyári üdülő helyévé s ezáltal drágává tenni; vendégeink nagyobb részét bírák, tanárok, tanítók s oly hivatalnokok kara adta eddig is, kik egész éven át dolgozva, vágynak a jól megérdemelt párheti üdülésre, de anyagi viszonyaik nem engedik meg, hogy családjokkal együtt valamely divatos hazai, vagy külföldi nyaraló vagy fürdőhelyen töltsék el szabadság-idejöket. Ily vendégek nyaraló helyéül akarjuk megtartani továbbra is Felsőbányát, s czélunk az, hogy itt kevesebbe kerüljön nekik az élet, mint otthon a városban s igy egész családjokkal jöhessenek s az itt tartózkodáson megtakarítsák az úti költséget; hogy ez lehetséges, az kitűnik a mellékelt piaczi-árjegyzékböl, amelyhez hasonló olcsóságu kevés van az országban. Felvilágosításokkal Nyisztor István városi tanácsnok szolgál készségesen és szükség esetén lakásokat is biztosit, az építkezésre nézve pedig értesítést ad Farkas Jenő polgármester. Az idézett tájékoztató sorokhoz csak kevés a hozzátenni valónk. >Beköszöntött a meleg nyár, Eget forrón a nap sugár...» Mindenki azon töpreng ilyenkor, hová meneküljön a por, zaj, füst és lárma közöl, hol testének, lelkének kívánt üdülését feltalálhassa? Akinek sok a pénze és kevés a szeretete szegény hazája iránt, az menjen Svájczba, Tirolba, Csehországba; de aki saját szórakozása mellett hazájának is szolgálatot akar tenni, aki olcsó pénzért akarja feltalálni azt az élvezetet, amit a külföldi nyaraló-telepek drága pénzért is csak lenézö- leg nyújtanak a magyarnak, az jöjjön mi hozzánk, hol a vendéget a régi patriárchális szokáshoz híven, amellett, hogy egyátalán meg nem zsarolják, még meg is tudják becsülni . . . .Árjegyzék: lakás, élelmezés, ital, tűzifa és egyéb szükségletekről városunkban. I. Szállás havonkint. Kor. Fill. Agy. A szobás és 1 konyhás lakás 10—12 — nemii J 2 » 1 » » 18-26 — nílkü' 13 > 1 » 24—30 — A szobás és 1 konyhás lakás 14-16 — és ta 12 » 1 » » 20—24 — karitás 10 i sal W *> 1 » » 32—40 _ 11 . E11 á t á s. Heti ellátás reggeli, ebéd és vacsora 10—12 — III. Személyi szolgálat. Leánycseléd élelmezéssel havi . 6-8 — Férficseléd » » 10-12 — Napszámbér férfinak .... 1 — Napszámbér nőnek...................... — 80 IV. Élelmi czikkek. 1 kg. marhahús ........................... — 72 1 kg. disznóhus ...... — 88 1 kg, juh-hus ........................... — 44 1 kg. disznó-zsir..................... 1 60 1 kg. vaj...................................... 2 — 1 liter tej ................................ — 14 T ojás 4—5 darabonkint . — 20 V. Italok. 1 liter asztali bor ...................... — 60-80 1 liter sör 52 fillér, pohara — 16 1 liter szilva-pálinica . 1 . 1 60 1 iiter közönséges gabona-pálinka — 52 VI. Tűzi fa. 1 ürköbméter keményfa . 2 30 VII. Állatok és szárnyasok. Egy közönséges tehén . . . 60 120 — Egy közönséges ló .... 80—120 — Egy hízott sertés 150 kg.-os . 134—140 — Egy sovány sertés...................... 30-50 — Egy pár tyuk ........................... 1—2 — E gy pár csirke ..................... 80 f-1 K 40 f Egy pár liba ...........................3K20f—3K40f Egy pár rucza........................... 1 K 40 f-2 K Egy pár pulyka.....................4K40f—5K20f VI II. Bérkocsi. Fuvar rövid útra és egész napra 6 — Fuvar hosszabb útra és egész napra Fuvar a nagybányai vasúti álló12 — mástól Felsőbányáig: Egylovas ................................ 2 40 K étlovas................................ . 4 — Rövid útmutatás a gabonafutrinka ellen való védekezésre. Amely földben árpa után azonnal búzát termesztenek, vagy ahol az árpatarló közelébe buzavetés kerül, ott a buzavetés őszszel saját- szerű módon pusztul. A kikelt vetésen elejénte ' csak az látszik, hogy a kikelt szálak száma egyre fogy; későbben, vagy még inkább tavaszszal, amikor a vetés jobban megsásosodott és meg is bokrosodott, a buzatő nem pusztul el, helyén maradt, de sása a föld színéig le van huzva, egy csomóba össze van gyűrve és épen úgy szét van foszlatva, mint ahogyan az egér szétoszlatja, puhára rágcsálja a fészkébe hordott szalmát. Az igy tönkretett sásu bokorból, ha e baj még őszszel vagy tavaszszal a szárbam- dulás előtt érte, rendesen semmi sem lesz, mert egészen kivész; de ha csak szárbaindulás után éri, akkor még fejleszt valamelyes szárat és hozhat némi kalászt is. E baj igen gyakori és okozója a gabona- futrinka (Zabrus gibbus Fab., vagy máskép Zab- rus tenebrioides Goetz.) A gabonafutrinka megeszi ugyan a rovarok kisebb-nagyobb lárváit is, de inkább szereti a növényi táplálékot, még pedig bogár korában legszívesebben az éredő árpakalász teljes szemét, lárva korában bármely gabonanemü sását. E kártékony bogár ugyanis már akkor jelentkezik, amikor az árpa kalásza az érés kezdetén van. Mint igazi gonosztevő, csak éjente lepi el az árpaszálat és kapaszkodik belé a kalászába, hogy kiegye az útjába kerülő puha szemeket: némelyiket tisztára megeszi, mig a legtöbbjét csak megrágja, de ezzel annyira tönkreteszi azt, hogy abból már csak hitvány ocsu lesz. Ez a kártevő bogár nem nagy, akkora, mint egy középszerű fekete babszem, (másfél czentiméter hosszú) és akkora vastag, mint a libatoll csévéje. Fényes fekete, alul barnásfekete. Fejét rendesen lehorgasztva tartja. E bogár gyakori egész nyáron át és ha a puha árpaszem vagy egyéb gabonanemü szeme elfogyott, hernyóval és egyéb rovarral él. Nappal a földbe bújik vagy kövek és rögök alatt tanyázik. Ha az árpa a földről elkerült és tarlója kizöldült, vagy ha közelben másféle gabonatarlóra is akad, akkor a gabonafutrinka odahuzó- dik és tojását az egyes zöldülő tövekhez közel, de sekélyen a föld alá tojja. Több tojást tojik és minthogy a bogár az egymás mellett levő töveket mind fölkeresi és rendesen mindegyik mellé egy-egy tojást helyez: innen következik, hogy a bogár későbbi kártétele, amelyet a tojásból kikelő lárva okoz, szintén foltonkint fog mutatkozni. A föld alá helyezett tojásból nemsokára kikel a kis lárva, amely a hozzá legközelebb eső gabonatőhöz telepszik és mellette búvóhelyül a földbe kis aknát (csövet) váj. Ebben, a földben meredeken vezető aknában tanyázik a gabonafutrinka lárvája nappal és csak éjjel jön a föld színére, hogy a gabonatő egyik sását a földre lehúzza és táplálkozzék belőle. Ha a sás még igen gyönge, akkor alig hagy meg belőle valamit, de ha már öregebb, rostosabb, akkor csak a rostközi puhább részét szedegeti ki, mig a rostokat összegyűrve (össze- csócsárolva) meghagyja. Ha a lehúzott szállal igy elbánt, akkor lehúzza egymásután a többit és velők is úgy bánik el, mint az előbbivel. Ha pedig elfogyott a tő valamennyi sása, akkor a gabonafutrinka lárvája, vagy mint egyikmásik helyen mondani szokás, a »csócsároló«, egy gabonatővel odább áll és melléje letelepedve, tönkreteszi azt is. •*! hez hasonlitja a bájos Aphrodite aranyszőke hajhullámait, annak zamatjához az istennő édes csókjait, és szerinte a göndörfiirtü Hekaméde a trójai vitézeket — hogy hanyatló erejüket növelje — friss mezzel és finom lisztből sütött szent kenyérrel kínálta. Milyen kitűnő csemege ma is a pergetett méz lágykenyérrel! Plato, a hires görög bölcsész, bizonyítja, hogy az os-hajdankorban az isteneknek csak mézbe mártott gyümölcsöt volt szabad áldozni. — íme, a legelső hiteles történelmi bizonyíték a gyümölcsnek mézben való conserválására, melyhez hasonló bizonyítékot szolgáltat több régi római író, kiknek állítása szerint a rómaiak szerették a gyümölcsöket mézben eltenni. S itt közbevetöleg mondhatom a mélyentisztelt hölgy-közönségnek, hogy péld. a mézbe rakott zsenge diónak tartósságához és kedves zamatjához hasonlítani sem lehet a ezu- korban befőtt dió tartósságát és zamatját. A siciliai Diodor szerint a méz különben Itália őslakosainak fő-tápláléka volt, s ugyanő azt Írja, hogy Pythagoras és tanítványai, hogy mennél hosszabb életűek legyenek s viruló egészségnek örvendjenek, csupán mézzel és kenyérrel táplálkoztak. Virgilius a mézet isteni adománynak nevezi, midőn »Georgikono-jának a méhekröl szóló IV, részét e szavakkal kezdi meg : »Most a harmatozó égből földünkre leszálló Mézről énekelek«. S Ovidius Naso sértett önbecsérzete fájdalmában azt irta a római forum hirdetési táblájára, hogy: »így ti se’ hordjátok, méhek! magatoknak a mézet.« Régi Írók müveiben olvashatjuk, hogy a rómaiaknak annyira kifejlett méhészetük volt, hogy külön méh-törvénynyel bírtak; de sőt már az ó-testamentom is tesz említést arról, hogy a régi zsidók már az őskorban űztek méhészetet, és a talmud is több helyen beszél a méhészetre vonatkozó jogszabályokról. Tacitus azt írja »Germania« czimü munkájában, hogy a mézből már a régi germánok kellemes üdítő, de egyszersmind erős részegítő italt: a meth-nek nevezett méh-sört tudtak készíteni; s ennek készítésében őseink is nagy mesterek lehettek, mivel II. Béla királyunknak 1138. évben kelt egyik kiváltság-levele szerint 59 község 761 jobbágya a dömösi prépostságnak egyebek között 1522 cseber méh-sört volt köteles kiszolgáltatni. (Knauz: Monum. I. 88—97.) Piát a magyar népköltészet fantáziája nem azonositja-e a mézet valami rendkívül kellemesnek, valami kedvesnek, valami kiváló jónak fogalmával, mikor azt állítja, hogy : »Nincs édesebb, mint a méz« ? s mikor azt mondja, hogy: »Hires város az Alföldön Kecskemét, — Aki legény, onnan hozzon menyecskét; S ne is imigy-amugy szeresse: Tenyeréből lépes-mézzel etesse ?« Különben a magyar a méznek mindig nagy barátja volt. Régi krónikák bizonyítása szerint már dédapáink lakomáinál nagy szerepet játszott a mézesbor és mézes-pálinka; — a szakácsmüvészet legrégibb recipéi még a jelen — vagy pardon! akarom mondani: az elmúlt — XIX-ik század közepe tájáig a ezukrot — s mondhatom: nem helytelenül s mindenesetre magyarosabb kifejezéssel — mindig: »nád-méz«-nek nevezik, s gyermekeinknek ma is mézes-kalácscsal szerzünk legnagyobb gyönyörűséget vásárfia gyanánt. Egyátalában nemes büszkeséggel mondhatjuk, hogy a méhészet hasznos voltának felismerésében s annak szakszerű üzésében hazánk nem állott és ma sem áll mögötte más nemzeteknek, melyek különben a gazdászat egyéb ágainak művelésében bennünket jóval megelőztek s egyben-másban messze túlhaladtak. Ennek bizonyítására elégnek tartom arra hivatkozni, hogy ma már páratlan gazdag könyvtárt kitevő méhészeti müveink sorát legelső ismert méhészeti Írónk, „Rákóczi György méhészmestere“: Horhy Miklós „Nagy-Váradon laktában“ 37-évi méhészkedése alatt szerzett tapasztalatait magában foglaló s az 1646. évben „Mellifolia“ vagy mások szerint „Liber Apiaster“ czim alatt magyar nyelven nyomtatásban kiadott, ma azonban már csak többé-kevésbbé teljes kézirati másolatokban meglevő munkájával nyitotta meg,—ami fényes bizonyi-
