Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-19 / 10. szám
sem magasabb. Egy kilogramm marhahús 72 fillér, sertéshús 88 fillér, júh-hus 44 fillér, 1 liter tej 14 fillér, bor 60—80 fillér stb. Ehhez hasonló olcsóságuak a szárnyasállatok és egyéb élelmi czikkek is. Akik pedig nem akarnak saját konyhát tartani, azokat nagyon méltányos áron látja el élelmezéssel kitűnő vendéglősünk: Wurscher János, aki a legkényesebb ízlésnek is megfelelő konyhájával bízvást felveheti a versenyt bármelyik hires vendéglőssel is. Ugyancsak Wurschernek közvetlen a vendéglő mellett czukrászdája is van. Fel tehát! Jöjjön Felsőbányára nyaralni, aki szereti az egyszerűséggel párosult egészséges vidék sokféle előnyeit. Ha olvasóink közöl mindenki megteszi azt, hogy ajánlani fogja a mi kis nyaraló-telepünket, úgy az rövid időn fel fog virágozni. Bővebb felvilágosítással bárkinek szívesen szolgál Nyisztor István v. tanácsos, aki olcsó és jó lakásokat is közvetít azoknak, akik eziránt hozzáfordulnak. Kinevezés. A király Weeber Gyula m.-lá- posi járásbirósági albirót a köhalotni járásbírósághoz járásbiróvá nevezte ki. Ügyészi megbízott. Az igazságügyminiszter Schneller Károly, a szatmári kir. ügyészséghez beosztott bírósági aljegyzőt a szatmárnémeti-i ügyészség kerületébe ügyészi megbízottá rendelte ki. Személyi hir. Farkas Jenő polgármester a közgyűlés által részére engedélyezett négyheti szabadságidejét folyó hó 18-ától veszi igénybe, midőn a város érdekében Debreczenben és Nagykárolyban eljárva, Budapestre megy fürdökurára. — Barthos Zsigmond pénzügyi titkár a városi adóhivatali ügykezelés megvizsgálása végett e hó 14-én városunkban időzött. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminiszter a nyirmegyesi kerületbe Bállá Béla községi aljegyzőt anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki. Eljegyzés. Fulz Frigyes csendőr-őrmester Felsö-Kapnikon, eljegyezte Fritsch Károly itteni bánya-altiszt leányát: Etelkát. Nyaralásra újabban a következők Ígérkeztek városunkba jönni: Mosdóssy Irüre kir. tanfelügyelő, Pramberger Dezső tanár és Földessy Károly Budapestről. Uj vidéki helyilap. Dr Olsavszky Gyula nagysomkuti ügyvéd előfizetési felhívást bocsátott ki az általa szerkesztendő »Nagysomkut és Vidéke« czimü helyilapra. — Örömmel üdvözöljük a jónevü fiatal ügyvéd bizonyára szakavatott szerkesztése alatt annyira kedvező auspiciumok közt megjelenő ifjú laptársunkat, mely nemcsak a hajdan hires Kővárvidék szellemi és anyagi előhaladásának vezérfáklyájául szolgálni, hanem amellett ezen, a miénkkel annyira rokon viszonyok nyomása alatt görnyedő végvidéken valódi hazafias missiót betölteni is van hivatva. Ajánljuk hazafias érzelmű olvasóközönségünk figyelmébe e lapot, melynek előfizetési felhívását itt egész terjedelmében adjuk: Előfizetési felhívás a Nagysomkut és Vidéke társadalmi és vegyestartalmu lapra. MiFelsőbányai Hírlap. kor e felhívást Nagysomkut-Kővárvidék és I j átalában az érdeklődők nagyrabecsült közönségéhez intézve, közzétenni vállalkozom, szilárd és komoly meggyőződésem, hogy e ténynyel a régi Kővár cultur-történetének egy uj aerája pirkad reánk. Uj aera, melyben a társadalmi érintkezést egy lap fogja közvetíteni a legszabadabb, a legfüggetlenebb modorban. Az emberiség világszerte vergődik, forrong, hogy bol- gulásának uj ösvényeit megtalálja, s eme törekvésben egyetlen kipróbált hüségü tanácsadója, barátja kisérte és kiséri végig.- a nyomtatott betű, a betűkből összealakult hatalom: a sajtó. — Egy vidék tásadalmi életében helyiérdekű lap megindítása úgyszólván határ-jelző. Ez bizonyltja ugyanis egy vidék intellectuális fejlettségét, patriotistikus érzelmeinek mélységét és felfogásának gyakorlati előkelőségét, mely- lyel a sajtótj közszükségletnek ismerve fel, helyiérdekű lapja utján mig egyfelől érvényesíteni, növelmi kívánja szellemi és gazdasági érdekeit, másfelől a nyilvánosság belevonásával egyúttal bizonyos mértékig a köztevékenység tisztaságát is javítani és biztosítani törekszik. A lap, az újság, a tanácskozás, az eszmecsere, a vélemény-nyilvánítás légkényelme ;ebb, legdiscré- tebb és egyedül szabad közvetítője. Rokon- és [ ellentétes gondolatok, Ítéletek merülnek fel benne, melyeknek elhatározó becsét a közvé- ■ lemény szabja meg. Ebben a közösségben rejlik a vidéki lapok létjoga és ereje, ebben a szervezkedésben, mely az érdeklődőket összehozza I es kritikai ellenőrzést teremt meg minden vonalon. A helyilap ezenfelül, mint egy vidék jó ízlésének természetes aesthetik-ai nevelője, kötelességének ismeri elnéző pártolás és szakszerű tanácscsal támogatni az irodalmi,-szép- és ipar- művészeti szárnypróbálgatásokat; gyönyörködtető tárczaközleményeket ad közre, továbbá tárgyal és referál társadalom- és orvosrendészeti, közgazdasági és állategészégügyi kérdéseket, tennivalókat, rendelkezéseket; hirdetéseivel segíti lebonyolítani a mindennapi élet kereskedelmi érdek-ügyleteit, időszerű hírekkel szolgál személyek- és eseményekre vonatkozólag, ajánl és figyelmeztet, és ha kell, van bátorsága erkölcsi védelmet nyújtani a jogtalanul üldözöttnek: mindenben megőrizve, azonban az ethikai élet legfőbb princzipiumát: az igazságot. Remélem, hogy Nagysomkut-Kővár nemcsak anyagi, hanem szellemi gondozásával is meg fogja ajándékozni eme, tisztán a szo- cziális felfogás jegyében megindított lapnak hasábjait, melyek minden életrevaló hasznos eszmének, minden jóravaló törekvésnek, minden jogos panasznak helyt fognak adni és megvalósítják czélomat, melyet mint felelős szerkesztő, e lap programmjául kitűztem: Szolgálni a közjót a békés együttérzés, a társadalmi egység, a szabad és méltányos gondolkozás jogideáljainak keretén belül, törekvésünket lankadatlanul egy magasabb vezérlő czélpont: e vidék szellemi és anyagi erőben való megszilárdítása felé irányítva, Nagysomkut, 1901. május hó 18. Tisztelettel Dr Olsavszky Gyula ügyvéd. A Nagysomkut és Vidéke megjelenik folyó évi pen, nem kérünk belőle, nem kívánunk vele gyakorlatilag megismerkedni.« — És Önöknek a saját szempontokból igazságuk is van; én is hallottam már sokszor olyan kijelentést, hogy: »Hiszen tagadhatatlanul nagyon szép és hasznos foglalkozás a méhészet és különösen nagyon kellemes dolog volna, hogyha nem volna a méhnek fulánkja; magam is szívesen beállanék méhésznek, ha nem félnék a méh-szurástól.« — Nagyon jól tudom én, hogy sokkal több barátja volna a méhészetnek, ha a méheknek nem volna fulánkjok; — sőt bátran ki merem mondani, hogy talán az egész emberiség csupa szenvedélyes méhészszé lenne, ha egyszer csak egy hatalmas »jobbra-át«-ot csinálna a bölcs anyatermészet és a kegyetlen gyilkos méhecskék helyett kaptárainkba a mézet csupa ragyogó himes-szárnyu pillangók hordanák! Való, hogy a méheknek ez a harczias természete nagy mértékben gátolja a méhészet nagyobb fokú terjedését; igaz, hogy tényleg igen sokan, talán legtöbben amiatt a piczinyke kis fulánk miatt nem barátjai a méhészetnek; az a pillanatnyi égető fájdalom s az azt követő kényelmetlen viszketegség — vagy talán még inkább az a — hiúságunkat is érzékenyen érintő kis daganat, melyet a méhszurás — kivált a kezdő méhészeknél előidéz -— foszt meg igen sok embert attól a szelíd gyönyörtől, attól a kellemes élvezettől, attól a lelket nemesítő szórakozástól s fő- képen attól a szép mellékjövedelemtől, melyet a méhészettel való okszerű foglalkozás nyújt; s tagadhatatlan, hogy — habár csak annyira is, mint egy véletlen tüszurás — némi kis fájdalmat és — habár csak oly mértékben is, mint a szúnyog csípése — kellemetlen égető viszketeget okoz a méh fulánkja; az is való, hogy egy kis daganat szemünk táján s kivált az orrunkon bizony egy kissé komikussá teszi az arczunkat és egy keveset le is von egy kis időre szépségünkből (?); — de hát mirevalók az iparművészet furfangos találmányai? — mirevaló a szem- és arczvédö készülék ? — mirevaló a méhész-sipka és méhész- keztyii ? — mirevaló a dohányfüst, — vagy ha valaki ettől még a méheknél is jobban irtózik: mirevaló a smoker nevű füstölögép ? és különösen mirevaló a m. kir. ész es tapéntat: az óvatosság s a méhekkel való szelíd bánásmód ? És ha mégis mindezek daczára kapunk egykét ártatlan szúrást: vajon szükséges-e azért mindjárt megírni a testamentumunkat? — s vajon érdemes-e ilyen csekély baj miatt annyi jóról lemondani, mikor tudjuk, hogy a világon minden jónak duplán meg szoktuk adni az árát! Aztán van-e a világon olyan virág, mely a gyöigéd ujjacskákból több vért fakasztott volna, mint a virágok királynője, a rózsa ? — s vajon nem terjed-e azért a rózsa-kultusz még ma is folytonosan ? s ennek a kiterjedt kultusznak nem épen a gyöngéd nem bájos képviselői hódolnak-e legszívesebben, akik oda se nézve annak az egykét vércseppecskének, mosolyogva mondják, hogy: »Sebaj! több is veszett — Mohácsnál!?« Hiszen a rózsának is önvédelméül adta a tövist a természet, — hát csak a szegény kis méhek ne éljenek az önvédelem természet-adta jogával ? — Csupán csak ők legyenek kénytelejunius hó 23-tól kezdve nagy ivrét alakban Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán, minden második vasárnapon. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. — Félévre 2 korona. Az előfizetési pénzek a szerkesztő ezi- mére Nagysomkutra küldendők. Tanitogyülés. A 120—130 tagot számláló megyei átalános tanítóegyesület szerdán tartotta meg ez évi közgyűlését Nagybányán. Az egyesület fennállása óta ez az 5-ik közgyűlés. A tagok mintegy 70-en voltak a gyűlésen s a bányaiak közöl több vendég. A királyi tanfelügyelöséget Nagy Károly kir. segédtanfelügyelö képviselte. Kótai Lajos sz tmári tanító elnöki megnyitójában a néptanítói állás magasztosságát hangoztatta s ezen álláshoz a megkívántaié jeles tulajdonságokat emelte ki. A gyűlés egyik kiemelkedőbb pontja volt Doroghy Ignácz egyleti alelnöknek terjedelmes előadása, melyben alaposan indokolva arra mutatott reá, hogy a tanítóegyesület határozatainak kellő hatása nincs s az iskolát érdeklő dolgokban az egyesület körei ama határozatainak, melyet a körök többsége elfogad, erőt kíván adni. Erre vonatkozólag egy indítványt nyújtott be, melyet a tanfelügyelő képviselője Nagy Károly ur nyomós érveivel támogatott. Ezután Marosán V. a tanító társadalmi positiójáról szólott s azt három oldalról világította meg. Több fizetést kíván s társadalmi ténykedést, tért. Felolvasása vitát is idézett elő, de nem nagy fokuri Ezután Székely Árpád tartotta meg szabad előadását arról, hogy a tanitó-egyesületek működését mikép lehetne mélyebbé s hatásában erősebbé tenni. Kimutatta az egyesületek által elért anyagi eredményt s hivatkozott a nevelés-tanítás kérdéseinek fejlesztése terén tett munkásságra. Álláspontja szerint a tanitó-egyesületek fejlesztésének előmozdítói: a megyei tanítóságnak 1 — 1 egyletben való tömörülése; az önkéntes tagok számának szaporítása mellett azoknak napi- és fuvardíj kieszközlése; a gyűlések jó, alapos előkészítése, a társadalom tagjainak bevonása az egyesületekbe. Erre nézve 6 pontba foglalt indítványt adott be, melyet egyhangúlag elfogadtak. Most meg Rozsos István tartott előadást a phonomi- mikáról. Előadott tapasztalatai e téren bizonyosan hívőket fognak vonzani, a mint a csukrász Róza által internált Graszelin-féle betüismerte- tési irás és olvasás előkészítési jelbeszéd már 1898. óta igen sok embert meghódított. Az előadás tetszésben részesült. Egy előadást az idő elöhaladottságáért elhagytak. Hanem elintéztek azután egy csomó apró ügyet. Egyik tag dalárdát kíván szervezni, hát megbízták, hogy csinálja meg a tervezetet. A nagy tudós Brassay Sámuel síremlékének felállításához adakoztak. Az orsz. bizottságba 2 tagot választottak, A jövő gyűlést 1902. májusában Nagy-Károlyban tartani határozták. Nagy örömet keltett a tagokban első tekintetre a nagybányai ref. egyhámegye tanítóságának egy átirata, melyből azt hitték, hogy az egész egyesület minden tagja csatlakozik hoz- zájok, de a végeredmény mégis csak az, hogy 4 tagja lép közéjük. Tűz a templomban. Áldozó-csütörtökön egy nek keresményük elrablását megtorlatlanul elszenvedni ? Sőt ellenkezőleg! — engedjük meg a méheknek is a jogosjonvédelem szabadságát és ismerjük el, hogy daczára annak a kis kellemetlenségnek, mely a méhészkedéssel jár, sokszorosan több annak kellemes oldala; s ha kapunk is tölök egy-két gyenge szúrást, hálás csodálattal kell adóznunk a természet e kicsinyke munkásainak, melyek életök árán is ügyekeznek meggátolni, hogy a kapzsi emberi kéz hihetetlen fáradalmak árán összehordott édes terményeiket elrabolja. Mert, igenis, rabolja azt már évezredek óta, sőt mi tpbb: hogy még nagyobb zsákmányra tehessen síért, nem irtózik a föld zsarnok ura — még ma is: a kikiáltott humanizmus korában — durva kézzel elpusztítani azt a mintaszerüleg berendezett háztartást, kiölni azt a példás családi életet, mely a természet nagy birodalmában példátlanul álló csodás kivételt képez! Igen! valóban évezredek hosszú folyama hömpölygőit már az örökkévalóság tengerébe, mióta a mézet legkedvesebb csemegéjéül ismeri s mióta vágyai boldog Eldorádójának fogalmát a méznek élvezéséhez köti az emberiség. Számtalan adatot mutat fel az emberiség története a legrégibb őskortól kezdve, melyek a méznek ősi idők óta ismeretes volta mellett bizonyítanak ; ezeket következő czikkemben fogom kivonatosan felsorolni.
