Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-05 / 9. szám
"V"I_ évfolyam. 9_ SÄ0.ITL 1901_ május ő_ // FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. ,íú v Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára! Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉ EK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi reszfet iI\etT) közlemények Ls elő / fizetések Felsőbányára a fczeík.é'sztőh'öz küldendők. * ' ■. yy Ny i Itt ér sor önki Villamos vasút és villamvilágitás. A múlt hó 27-én tartott városi közgyűlés elé egy igen érdekes inditványt nyújtott be dr. Szokol Pál városi képviselő. Az indítvány tárgya: mikép lehetne Felsőbánya és Nagybánya között vasúti összeköttetést létesíteni, s mikép lehetne ennek kapcsán városunk világítási ügyét a korszerűség színvonalára emelni. Az indítvány szószerint a következő: »Városunk anyagi és szellemi jóllétével szoros kapcsolatban állanak mind amaz érdekek, melyek szolgálatában újabb alkotásokra, üdvös czélok elérésére törekszünk. Illendő dolog tehát, sót kötelesség a körülmények megfontolásával a közjóllét előmozdítására tettekkel komolyan gondolni. Ily komoly tennivalónk van Nagybányával kapcsolatos közlekedésünk gyorsításában. A gyors és gyakori közlekedés előnyei, eltekintve a drága idő megtakarításától, nemcsak az anyagi helyzet megjavítására, közgazdasági czélok megóvására, ipari és kereskedelmi forgalom élénkítésére, de különleges viszonyainknál fogva — a culturális haladás biztosítására is erős kihatással vannak. Ezek elérésére vezető biztos eszköz az elektromos vasúti közlekedésben van. A gőzmozdonyu vasútra még pár évtizeden át várni és talán akkor is hiába, annyi, mint tétlenségünkben a közeledő pusztulás intő jeleire összetett kezekkel tekinteni. Egyébiránt úgy az egyeseknek, mint magának a közérdeknek s az itteni nyaralás ügyének sokkal nagyobb előnyére, a látogató, az utazó közönségnek össze- hasonlithatlanul nagyobb kényelmére válik az elektromos vasútnak a nap folyamán, pl minden 2 órábani indulása s visszaérkezése, mint a gőz- mozdony naponkinti kétszeres, időhöz kötött átro- bogása. Ezek alapján és tekintettel a Felsőbánya és Nagybánya közötti útvonalon előfordulható földmunkának jelentéktelen mennyiségére, továbbá a területi kisajátítások mellözhetésére, indokoltnak látom javaslatomat arra nézve, hogy az elektromos vasútnak Felsőbányáról egészen a nagybányai vasúti indóházig az országúton, illetve az ut szélén való kiépítése tervbe vétessék. Ezzel a szomszéd testvérváros is bizonynyal egyetért. A nehézségek, melyek a terv útjában állanak, nem legyözhetlenel:; a jóakarat és ügybuzgalom könnyen megvalósíthatja az eszmét, melynek a jövendőre messze kiható nagy fontosságát most talán nem is tudjuk valódi értéke szerint becsülni. A kivitelnek vagy az lehet a módja, hogy az építést a vállalkozó concessió utján vállalja el, vagy pedig az útvonalat s a szükséges telepet a felszerelésekkel együtt a város építteti s az üzem a városé legyen, avagy az egész vállalatra a város fenhatósága alatt részvénytársaság alakuljon. Erre nézve részletes tervvel és javaslattal mindjárt a kezdet elején előállani szükségtelen; e tárgybani szerény véleményemet leszek bátor majd annak idejében előterjeszteni. Előre is jelezhetem, hogy pénzügyi tekintetben a feladat megoldható akkép, hogy a vállalat létesítésével a város vagyona nem apadni,fde gyarapittatni fog. A szükséges vizerónek megszerzése, helyszíni tájékozásom szerint, nem fog nagy akadályokba ütközni; de a gőzerő igénybevételével sem fog a költség annyira emelkedni, hogy azt a helybeliek, a nagybányaiak és a vidékiek forgalma s esetleg a bevonható áru- és teherszállítás ki ne fizetné. De ha nem is igy lenne a dolog, akkor is azt parancsolja a közérdek; hogy e város valóságos létkérdését érintő nemes eszmét áldozatok árán is meg kell valósítani. A magunké lesz, amit adunk és ami jót teszünk! Nem szenved feu’ALá kétséget, hogy a város ez idő szerinti közvilágositása egyátalán nem mondható világításnak; 18 petroleumcrs lámpa talán egy rövid utczának avagy egy kisebb köztérnek, de nem egy városnak felelhet meg. Evvel azonban nem a lámpák számának szaporítására kell gondolnunk, hanem igenis odatörekednünk, hogy ne a régibb századok primitiv lomjait, hanem a jelenkor legczélszerübb s legmegfelelőbb találmányait vegyük igénybe, mint amelyek segélyével a lakosok közbiztonsága és kényelme fokozható, az utczáknak pedig a csin, a városi külső megadható. E czél elérésére a város köz- és magáo- világitását annál is inkább javaslom elektromos utón eszközölni, mert a villamos világításhoz az elektromos vonat telepét felhasználni lehetséges. A magán-világitás ügye annak idejében külön határozat-hozatallal lesz szabályozandó. Mindezeknél fogva tisztelettel indítványozom, miszerint az eddigiekben vázolt tervjavaslatom elvi elfogadása után egy bizottság választassák a szükséges adatok megszerzésére, az ügy részletesebb előkészítésére és azon módozat megállapítására, mely mellett az elektromos vasút építése és a villamos-világítás létesítése a leg- czélszerübben és a városra nézve a legelőnyösebben keresztülvihető. Minthogy pedig e végből mulhatlanul szükséges érintkezésbe lépni a vállalatok szakközegével, bátor vagyok ajánlatba hozni, hogy jelen közgyűlési határozat alapján, az elektromos vasút, valamint az elektromos világítás létesítése ügyéiben átirat intéztessék a »Részvénytársaság vffla- mos és közlekedési vá'lalatok számára« budapesti czégéhez. Ennek válaszát a bizottság saját működésében az ügy előkészítésére felhasználva, készítsen érdemleges javaslatot, mely egy későbbi közgyűlésen tárgyalandó lesz. Szolgáljanak az előadottak a megvalósulandó üdvös eszme alapkövének letételére, melyből mielőbb a közjóllét bő forrása fakadjon!« Eddig szól a szépen átgondolt és városunk érdekei iránt mélyen érző szívről tanúskodó indítvány. A közgyűlés egy bizottságnak adta ki az ügyet véleményezés végett. E bizottság tagjai egyenkint és összesen bizonyára felfogják a javaslat intentióit s azok szerint fogják hallatni szavokat annak idején. Nem akarunk elébe vágni a rendes utón leendő megoldásnak, csak any- nyit kívánunk e helyen hangoztatni, hogy amint több oldalról szerzett informáczióink igazolják, az eszmének fölös számmal vannak pártolói és ellenzői is. Mindegyik félnek megvannak a maga helyes vagy legalább helyesnek látszó indokai. Hogy összeköttetésünk Nagybányával szorosabbá teendő valami uton-módon, abban, azt hiszszük, nagyon sokan, sőt talán mindenki egyetért az inditványt tevő képviselő úrral, abban sem kételkedünk, hogy polgárságunk egyeteme a kor színvonalán álló közvilágítást ne óhajtana. Az eszme fel van vetve mindenik kérdést illetőleg. Minél többen szólanak hozzá s minél több oldalról világosítják azt meg, annál jobb. A főszempont, mi e dolognál domináló szerepet fog játszani, a pénz előteremtésének kérdése lesz. A „Folt“,*) vagy : Ki élő volt, mind megholt! , Vagy: Laczi és Mariska, meg a szerelmes hold (Egy épületes, maradandó becsű irodalmi műből kevésbbé finnyás és pikáns közönség**) részére kiformálta: Lajos király névtelen jegyzője. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tározója. — Kürtös molnár lánya: szép Virág Mariska Virrasztja az éjét egy magán zárkába, Olcsó pongyolába . . . Gondolatát fűzi, mi álmait űzi: Bosszúvágy, szenvedély S merengő, holdas éj. Mint kígyó hogy marja, ha feje levágva, Tücsköt és füvecskét, Úgy rágja most ő is kis vánkosa csücskét. Keble hullámzik, mint orkán. Tehetetlen ott ül ágyán, *) Meséje és a hasonlatok plágium a »Felsőbánya« 8. számából. **) Czélzás a tanács múlt évi levelére, melyben az van mondva, hogy lapunk hangja jobb társaságba nem való. Szerk. Melynek felbontott párnái Nem bírnak nyughelyei adni. Szíve könnye hull t mint zápor, Nagyot sóhajt olykor-olykor: Hogy igy megcsal, ,soh’ se’ hittem, Büntesse meg az Úr Isten! A hold leste az ablakon át, A vonagló szép leánykát, S hogy a sóhajtását hallja, Kéjes szavakkal biztatja: Gombház, ha leszkad, lesz más . . . Szegény if ja hold nem tudja, Hogy szép Mariskát mi bántja . . . Arczát kéjjel simogatja, Haját ezüstbe foglalja. Majd megijed és elbuvik, Ahogy megszólal a kuvik: A Mariska édesanyja! Bogár Laczi: molnárlegény, Az ördögé már ő szegény. Mert addig járt a Tiszán át, Mig tőrbe csalta Mariskát. Most is vigan fütyöli: »Csárdás Teleki, Barna babám gyere ki, Megölellek ideki . . .« S mig ő ily vigan evezget, Dalával kicsalja az eget S a hold mosolyogva jő fel. És felszól a csillagoknak, Mire azok mind kibúnak És bámulják a vén Tiszát: Mint sodor sok ember hullát. . . . Tisza partján egy pagonyban Laczi kiköt ebb’ a nyomban. A hold bajuszát sodorja, A csillagoknak dúdolja: »Ni, ni, ni, ni nézz oda, Mi van ott a bokorba’«. Ám hiába meresztgeti Szemét, már majd kidülleszti, S leveli ki sugarát, Nem látja most Mariskát. — Mariska sir czellájában, Szive elvérzik bújában 5 mint háborgó tenger hullámi, Megnyíltak felhő szemének csatornái. Anyja ott ül az ágy szélen S szól hozzá lágyan — keményen; De bármint imádkoztatja, Egy szót se’ szól, csak hallgatja, Mindenképen takargatja A sátánnak rontását . . . A hold beles az ablakon S látva, hogy itt már baj vagyon:
