Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-10 / 5. szám

Felsőbányái Hírlap

lom tetemesen növekszik, városunk sincs az összegre rászorulva, annyival inkább, hogy a tőke nagyobb része 5% mellett csak 10 év alatt fizettetnék meg; végül: ha tekintetbe veszszük, hogy az ottani jóhirnevü vendéglős: Izsák Ferencz a közgyűléshez benyújtott ajánlata szerint évi 600 korona bért akar biztosítani 10 évre, akkor a tökének nem öt, hanem 7-nél is több %-át kapnók; ezen indokok alapján ily ősi birtokot eladásra ajánlani nem tudnék.

L. K.

Levelek a szerkesztőhöz.

Brassó, 1901. február 13.

Tekintetes Szerkesztő ur!

Becses lapjának egy példánya tnihozzánk is el szokott jutni, hogy hirt hozzon azon kedves szülőföldről, melyet a sors miatt már rég odahagytunk, de melyhez gondolataink vissza-vissza- térnek, részint azért, hogy a múlt kedves emlékein elmerengjünk, részint pedig, hogy uj lelkesedést gyüjtsünk ama küzdelemhez, melylyel a magyarnak saját hazájában is — némely vidékeken — meg kell küzdenie saját faja, nyelve és hazafias magatartása miatt.

E lap említett példánya városunk értelmiségének egyik számottevő tagja, magyarságunk egyik tevékeny munkásának nevére jön. És jön e lap már évek óta azon névre czimezve, melyet az előfizető atyjától örökölt, melyen szülőföldjén ismerték, a Schuller János állami ipariszakiskolai tanár, helyettes igazgató és áll. iparos- tanoncz-iskolai igazgató nevére. Pedig ö ezen nevet már rég letette, letette pedig nem azért, hogy azt nem elég tisztességet nyújtó örökségnek tekintette volna elődeitől, de letette azért, mert hazafias magatartását és ily irányú tevékenységét idegen hangzású nevével sehogysem tudta egy itteni szász lap összeegyeztethetönek találni, nem különösen akkor, midőn nevezett igazgatónak az ipa- ros-tanonczok hazafias irányú nevelése körül követendő eljárásról irt s egyik szaklapban megjelent közleménye felingerelte, vagy jobban mondva: alkalmul szolgált arra, hogy a magyarosítás ha- ladatos (?) témájáról elmélkedhessél-e olvasói előtt.

Hogy tehát nevünket magyarosítottuk, nem a kormány kényszer-hatásából történt, mint szeretik hiresztelni, mert hisz szivünk minden dobbanása, hazafias magatartásunk e rugója, magyar volt, valamint eldödeink — ezen idegen, de tisztes név viselői is — azok voltak utolsó leheletökig, hanem tettük azért, hogy névleg is azok legyünk, kiknek lennünk kötelesség — magyarok. Ezért lett Schuller «Dózsá»-vá.

Különösen most, a főispán-változás által szász atyánkfiái részéről is megszűnt a harczi riadó harsogtatása és van remény, hogy uj főispánunk egyéni jó tulajdonságainak és a közéletben, valamint a hivatalos téren szerzett bő tapasztalatainak sikerülni is fog a békét és nyugalmat állandósítani.

Ieg>,en ! Egy földi.

Tekintetes Szerkesztő ur!

A múlt évben «Concret esetek» czimen a Felsőbányái Hírlapban bizonyos esetek merültek fel, amelyek a múlt számban ismét felemlittet- vén: a közérdek kívánja meg, hogy azokat a nagyközönség előtt pár szóval megvilágítsam.

Mikor a »Concret esetek«, mint vád elhangzottak, akkor Pemp Antal képviselőtestületi tag indítványára a városi közgyűlés egy bizottságot küldött ki a vádak megvizsgálására; majd e bizottság azt referálta a képviselőtestületnek, hogy »a Concret esetek vagy nem valók, vagy polgári per alatt állanak — tehát nem érdemes velők foglalkozni,« és a képviselőtestület a bizottság véleményét jóváhagyta.

Ez eljárás amily helytelen érdemileg, ép _ olyan formailag is. Az 1886. évi XXII. t. ez. 91. §-a világosan írja: «rendezett tanácsú városban tanácsnokok ellen a fegyelmi eljárást elrendeli a képviselőtestület, az alispán, közigazgatási bizottság, a megyegyülés és a főispán«; a 90. §. pedig írja: «fegyelmi eljárásnak van helye, ha az elöljáró megsérti vagy hanyagul teljesiti a törvényben, a szabály- vagy kormányrendeletekében megszabott kötelességeit.»

Mikor a concret esetek, — mint vádak —■ az illető tanácstagok ellen elhangzottak, nem «bizottságosdit» kellett itten a nagyközönség szemének a bekötése czéljából játszani, hanem azt tenni, amit a törvény követel. — Az érintett tanácsnokok ellen azonnal el kellett volna rendelni a fegyelmi eljárást s ez eseteket a törvény megszabta fegyelmi utón vizsgálni. — Es ha ez esetek' valótlanok: úgy a tanácsnokok fényes elégtételt kaptak volna — mert felmentettek volna a fegyelmi eljárás alól s kimondatott volna, hogy a »concret esetek« hazugság. Ha pedig a «concret esetek» valók, úgy a hibás tanácsonokok bűnhődnének.

Ami a «Concret esetek» dolgában itten eddig evvel a törvényt csak kigunyoló «bizott- ságosdi» játszással történt: az, tisztelt Szerkesztő ur, az én szememben nem egyéb a valót elrejtegetni akaró biinpalástolásnál. — És horribile dictu ! E tényt — még valaki saját előnyére is fel meri sorolni. Szegény városunk . . .!

íme, egyik concret eset: Egy halott a halál órája után 74 órával temettetett el a tavalyi meleg időszakban; e tény ökmánynyal van igazolva. Az 1876—31025. sz. B. ü. min utasítás 5. §-a mondja: »eltemetési határidő közönségesen 48 óra»; 7. mondja: »ez idő a halál bekövetkeztétől számítva 60. tetszhalál gyanújában állottaknál a rothadás bekövetkeztétől számított 12 órán túl nem terjedhet»; 8. §-a mondja: «Az eltemetés ezen határidőn túli elhalasztásának csak akkor van helye, ha a hulla bebalzsamoztatik, halottkamrába vitetik vagy máshová elszállittátni szándékoltatik. Ily vagy ehRez hasonló esetekben a halottkém a temetés elhalasztását megengedi s az erre vonatkozó körülményt a halottvizsgálati bizonyítvány észrevételi rovatába feljegyzi«;

9. §-a mondja: »Ha a halottkém annak jönne tudomására, hogy a hulla a kitűzött időben el nem temettetett, tartozik erről az elüljáróságot azonnal értesíteni«. Jelen esetben a halottvizsgálati bizonyítvány észrevételi rovatába nincs semmi megjegyzés téve : tehát nem is fordulhatott elő a fenti 6., 7. s 8. §$-ok egyik különös esete sem,

és a késői eltemetés miatt mégsem tett a halottkém a 9. §. szerint feljelentést; sőt minden különös indok nélkül — mert ha ilyen lett volna, kötelessége lett volna a megjegyzési rovatban megnevezni — ö maga adott ily hosszú idejű temetési engedélyt, az 1886. XXII. t. ez. 90. §. a) pontjába ütközve és illetéktelenül!

Hát hogyan nézhette el a «bizottságosdi»- játék ez esetet s hogyan mondhatta róla, hogy i valótlan, mikor a tényt igazoló hiteles okmányt a felsőbányái ev. ref. parochián bárki is betekintheti !.?

íme egy másik concret eset: — Felsőbánya város juharfa-edrőt adott el és az erdő kivágása és a fák elvitele után kitűnt, hogy sokkal több fa vágatott le s. vitetett el a vevők emberei által, mint amennyi a város által eladni czéloztatott. A kárt Így utólag körülbelül 16000 koronára becsülik. Mit- tett a város ? A város perel. Pereli a vevőket a 16000 korona kár megtérítéséért és vagy pert nyer, vagy (ami valószínűbb) pert s perköltséget vészit. Azaz folyik a polgári per a szatmári kir. törvényszéknél kártérítésért. Mit nem tett a város ? Mai napig sem vizsgálta s kutatta, hogy a fenti kárért ki felelős, kit terhel a mulasztás azért, hogy az eladottnál annyival több fát vevők észrevétel nélkül elvihettek! ? A városnak mindig volt erdőtanácsosa, aki az erdőért felelős. Erdő-eladásnál az eladott területet a határokon jelfákkal jelölik s .e jelfákat az adásvevési szerződésben is megjelölik, az erdövágást mindkét szerződő fél erdöszakértöi ellenőrzik stb. stb. Mégis hogyan eshetett meg a városnak ily nagy megkárosodása, ki felelős azért, ha vevőkkel szemben a város pert veszt — úgy ki az a felelős mulasztó, akin a város a kárát továbbra is keresni szándékozik ?! És eltekintve. e leendő esetleges kártérítési keresettől : mikor akarja majd a város az 1886. XXII. t.-cz. 90. §. a) pont értelmében megállapítani j azt, hogy «kinek a hanyag kötelesség-teljesítése az oka», hogy a sok juharfa észrevétlenül elvi- j tethetett, ki felelős azért s ki ellen s mikor fogja ez ügyben a város az 1886. XXII. 90—198. g-okat alkalmaztatni! ?

Mert hiszen ha a város megnyerné is (a- mit nem hiszek) a polgári pert s megkapná is a 16000 koronát, a büntetendő hanyagság, a fa-elszállitás és fegyelmi ügy akkor is fenmarad.

Piát e fegyelmi ügy miért palástoltatik s halogattatik ? Majd később talán megoszlik a felelősség, vagy osztozni óhajt majd benne a «Bizottság» is ?

Legyen elég egyelőre ennyi. y y

Pártoljuk a hazai ipart!

E jelige alatt Barabás Sámuel magyar-lá- posi ev. ref. lelkésznek, a közügy és minden nemes törekvés ezen lelkes bajnokának és szü- kebb hazájában tántoríthatatlan zászlóvivőjének kezdeményezésére f. évi február 20-án Magyar- Láposon egy értekezlet tartatott, mely értekezlet elhatározta, hogy a vidék sanyarú munkásviszonyainak lehető orvoslása czéljából emlékiratot terjeszt fel a m. kir. kereskedelmi, pénzügyi és földmivelésügyi miniszterekhez, felkérve azokat:

1. Rojahida, e hajdan hatalmas munkástelep újból leendő felállítására,

Mondhatom, csak ennyit tud rólok a krónika. És igy tökéletes az ö képek. Mert ha említésre méltó dolgaikat sorolná föl valaki, mind járt csorbulna rost mivoltuk, mivelhogy nekik igazságszerint soha semmit nem volt szabad cselekedniük, az ő mesterségüknél fogva. Valamint a fülemile nem úszik és a hal nem énekel: az igazi rost sem tesz soha semmit, sem jót, sem rosszat.

Csakhogy a három rost dolga nem egészen igy volt ám. A mai kutatás még az ö négyszázesztendős anekdotájoknak sem kegyelmez meg, A nyáron egy borsodi úri család leveles ládájában egy XVI. századbeli kis kéziratra oukkantam, melynek titulusa : «Az néhai waló Mathias királ három rewsthyeirewl szolló szeep história.» Már csakugyan magam mondom el, hogy mi van benne, bár tudom, hogy Közli József, a magyar tudományos akadémia tagja, fölöttébb meg fog rám haragudni.

*

A három rost neve vala : Lnssu Gáspár, Késő Menyhárt és Tunya Boldizsár. (így csúfolták őket t. i., mert akkoriban még nem akadtak jeles és jóizlésü humoristák, akik el akarják velünk hitetni, hogy ilyes neve csakugyan lehet az embereknek.) És a három közöl az égő házba nem veszett bele más, csak az egy Tunya Boldizsár.

Mert Lassú Gáspár és Késő Menyhárt, mikor már ropogni kezdett a mestergerenda is és arczukat perzselte a forróság: usgyé vesd el magad, úgy kiszaladtak a házból, mint annak a rendje. A másik perczben leszakadt a padlás és a zsarátnok eltemette Tunya Boldizsárt, aki mártiromságot szenvedett az ő röstségeért.

Másnap a király elébe állított Lassú Gáspár és Késő Menyhárt.

— Leégtünk, fölséges uram !

— Biz az baj, fiaim. De mi közöm nekem ahhoz ?

— Az uj ház végett jöttünk volna, uram király.

— Uj ház ? Miféle uj ház ?-- Amit a te fölséged fog ajándékozni nekünk.

— Én nektek házat ajándékozzak ? Ugyan miféle jusson? Lassú Gáspár és Késő Menyhárt erre a beszédre azt hitte, hogy a király nem ösmert reájok. És egyszóval, büszkén mondák:

— Mi vagyunk a te fölséged röstjei, uram király!

Mátyás összeránczolta a homlokát.

— Nem oda Buda! Nekem volt három röstöm. Minden jóval tartottam őket, mert azt hittem, hogy becsületesen értik a mesterségüket. De im a tegnapi tüzkor kiderült, hogy a három között csak egy volt a rost névre igazán méltó : a derék Tunya Boldizsár. Az azt cselekedte, ami

hozzá ill itt: inkáb) béleégett a házba, semhogy kimozduljon. Ez példás rost volt, az isten nyugtassa. De ti, fiaim, akik szaladtatok? Ti silány kontárok vagytok a mesterségetekben. Ezért jó lesz, ha más kenyérkeresetre gondoltok, mert nekem ilyen fürge lassú és ilyen sietős Késő ingyen [ sem kell.

— Irgalom, kegyelmes király ! jajgatott Gáspár. Felkopik az állunk!

— Könyörülj rajtunk, felséges ur! siránkozott Menyhárt! Ehen halunk !

És a két dinnyehasu, gömbölyű ficzkó le- térdepelt Mátyás előtt és összetette kövér kacsóját.

Az igazságos elmosolyodott.

— Fiaim, ha enni akartok a jövőben, dolgozni kell. Mostanáig a semmittevés volt a kötelességetek, de nem teljesítettétek becsülettel. Ezentúl csak a munka révén élhettek meg. Akartok dolgozni ?

A lusták rémülten pillantottak a királyra, aztán oly félénken feleltek, mintha maguk sem hinnék, amit mondanak:

—- Akarunk, felséges ur! . . .

Ez már derék beszéd, fiaim, nevetett Mátyás. De istenugyse meg vagyok akadva veletek. Mert micsoda hivatalt adhassak én nektek r Hát az bizonyos, hogy ép nektek való volna a karthágói érsekség. Mert Karthágó városa nincsen, tehát érseksége sincsen, de azért igen szép jövedelem-