Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-10 / 5. szám
2. a macskamezei mangan feldolgozása végett Magyar-Láposon egy gyár felépíttetésére is 3. a kincstár tulajdonát képező 58.000 hold fényű- és bükk-erdő értékesítése végett szintén Magyar-Láposon egy fűrész-telep és vegyészeti gyár alapítására. Az emlékirat, mely a nevezett miniszterekhez már fel is terjesztetett, teljes szövegében a következő: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A napi sajtó hasábjai napról-napra megrázó képét nyújtják az átalános nyomornak, szegénységnek, amely az egykor tejjel-mézzel folyó Kánaánba. Magyarországba is beköszöntött. A közép- osztály felett már összecsapott az ár. A föld- mives elem roskadoz a sok teher alatt. Kereskedőink, iparosaink élete pedig csak vegetáczió. Soh’se érezte hazánk minden egyes gyermeke oly mélyen e szavak jelentőségét: az élet küzdelem a létért — mint napjainkban. Egy falat kenyér körül foly a küzdelem, melylyel magunkat és családunkat megmenthetjük az éhhaláltól. Még boldog az, kinek tere és alkalma van helyet foglalni a küzdőtéren és izzadni kora reggeltől késő estig. De több százezerre rúg azoknak száma, a kik dolgoznának, hullatnák verejtékcseppjeiket, de nincs terök, alkalmok, nincs számukra barázda, mely megtermékenyüljön izzadságuktól. Innen van a tömeges kivándorlás, egy uj, boldogabb haza keresése. Nagyon szomorú, de igaz kép ez. Fájdalommal tölti el minden nemesen érző és gondolkozó ember lelkét, A vizek immár a hegyekig érnek. Ez az érem egyik oldala. A másikról azt olvassuk, hogy kormányunk minden erejéből oda törekszik, hogy mennél kevesebb jajszó hangozzék el a haza polgárainak ajkairól. A mentés munkája kezdetét vette. Lánglelkü, humánus érzésű és gondolkozásu férfiak ülnek tanácsot hol itt, hol amott, hogy megtalálják a gyógyirt az ezer sebből vérző nemzet számára. Mély barázdákat hasitnak, magasztos ideákat vetnek felszínre. Az érem másik oldaláról olvasva ezeket, uj erő költözik tagjainkba, amelytől ellenállhatatlanul ösztönöztetve, kérő, könyörgő szavunkat felemeljük mi is azokhoz, akiknek kezéoe tette le az isteni gondviselés hazánk, nemzetünk sorsának intézését. Kérünk, könyörgünk, mert vidékünknek, a magyar lápost járás lakóinak nincs munkája s igy kenyere sem. Megvolt itt régebben a megélhetés minden eszköze, -—- s igy öröm, boldogság és megelégedés honolt az arczokon. Hosszú évtizedek során munkával s igy kenyérrel az egész járást a rojahidai vasöntöde látta el. A nagy pörölyök és lenditőkerekek zakatolására a száz meg száz munkás vig danája viszhangzott. A kanyargó utakon a fuvarosok egész légiója szállította a vaskövet Macska- mezőről Rojahidára. A vidék terméketlen, kopár. Sokszor az elvetett mag is alig térül meg. Földmiveléssel ez mel jár ez a nem egzisztáló méltóság. De csak egy embernek való és különben is épen benne ül valaki. Igaz, kétszer olyan széles, mint ti s a jövedelemből megélhetne két ember is, de a stallu- mát mégsem lehet felosztani. Ezért más alkalmas hivatalt szántam nektek, jó fiuk! A lusták füleltek, mint a hiuz. — Téged,Lassú Gáspár, megteszlek a solymári vadaskertbe nyulásznak; te pedig. Késő Menyhárt, kengyelfutó lész udvaromban, és fogod hordani a legsürgősebb leveleket. E beszéd hallatára a két rost felüvöltött, mint akit mérges nyíl ért. Mert irtóztató dolgokat mondott a király. A solymári vadaskertben a nyulász olyan ember, akinek kötelessége futtában elfogni a i.yulat, ha az agár nem győzi szuszszal. A kengyelfutás pedig aféle tisztség, hogy a viselőjét hajnalban útnak eresztik Budán és másnap este Nagy-Váradon kell lennie. (Hogy a talpa ne igen kopjék a köves országúton, könnyű ezüstpatkót vernek a megkeményedett sarkára. Mert a kengyelfutó ősi szokás szerint mezítláb szalad; holmi csizma vagy saru csak hátráltatná ) — Kegyelem, felséges ur! Ne kívánd kora halálunkat! rimankodott a két boldogtalan ficzkó. De a király már úgyis elég időt fecsérlett méltatlan személyökre. Két udvarnok galléron csípte őket és kipenderitette a palotából. (Folyt, köv.) Felsőbányái Hírlap. a nép nem tarthatja fenn magát. Épen ezért a megélhetés eszközét Rojahidán kereste és találta fel. E vasöntöde körű1 közvetlenül és közvetve egypár ezer család szerezte meg mindennapi kenyerét. A gyár készítményei a magasabb igényeket is kielégítették. Az államnak is haszna volt belőle, mert évente pár ezer forint tiszta nyereséggel zárták le a számadásokat. Ha semmi haszna se lett volna, akkor is az állam érdeke azt követelte, hogy ez a gyár az idők végéig fentartassék, mert ennek a vidéknek más kereset- s igy megélhetési forrása nincs, mint a rojahidai vasöntöde. Volt jövedelem, — s igy adóképesség is. Az ál'amnak ezen az utón is megvolt a maga haszna. Az állam és a vidék érdeke tehát azt követelte, hogy a rojahidai vasöntöde kibövittessék j s még nagyobb üzembe hozassák. Ehelyett azonban kilencz évvel ezelőtt összetörettek minden gépet, elrontották a vízvezetékeket, a transmisz- sziókat felfeszitették, az olvasztó-kemenczéket megsemmisítették s ezzel egypár ezer honpolgárnak maga a magas kormány koldusbotot adott a kezébe. Egy hóditó ellenség diadalutjában nem hagy maga után annyi romot és köuyet, mint Rojahidán és vidékén az akkori kormány, amely felült a téves és lelkiismeretlen informáczióknak és sanctionálta a vasöntöde megsemmisítése tárgyában felterjesztett indítványt. A tönk szélére juttatni egy nagy vidéket, nagyobb bűn a testvérgyilkosságnál. Szegény emberek! Nézhetitek már a magas hegyeket. Keblüket bezárták. Nem táplálnak azok már titeket, feleségeteket és gyermekeiteket. Bolyonghattok a rojahidai romok között A nagy gépek, pörölyök, fűrészek, gyaluk, vésők zaja nem rezegteti meg füleitek dobhártyáját. — Csend, — halotti csend mindenütt. Egy-két varjú a romok felett. Mintha ezeket is bá taná a siri némaság. Kár! kár! kár! mondogatják. Kár bizony! A szegény embert, kinek otthon felesége és gyermeke éhezik, ha ellop egy darab kenyeret, börtönbe csukják. A rojahidai vandalizmus szereplőinek egyetlen hájszála meg nem görbült, holott ezek sok darab kenyeret raboltak ki a népek ezreinek szájából. A seb, mely a vidék testén iittetett, mind nagyobb és nagyobb lett, ma már beborította az egészet. Gyógyítani csak a leggyorsabb segítséggel lehet! A gyógyír a nagyméltóságu Miniszter urak kezében van, épen mint annak idejében a rom- í boló csákány az akkori kormányéban. Csak akarni kell és 40.000 ember hálaimájába foglalja a nagyméltóságu Miniszter urak ne/ét. Nem ez az első szavunk a segélykérést ille- I töleg. Néhány évvel ezelőtt Wekerle Sándor akkori miniszterelnök ur ö nagyméltóságát, Nagy- Bányán időzve, méltóságos Simó Lajos országgyűlési képviselő ur vezetése alatt egy nagy depu- táczió kereste és kérte fel Rojahidának visszaállítása végett. Meg is igcrt mindent. Csakhamar bekövetkezett lemondásával azonban Rojahida visszaállításáról is lemondott. Most ismét zörgetünk. És fogunk zörgetni mindaddig, mig vészkiáltásunkat meghallgatják és segítségünkre jönnek. Nagyméltóságu Miniszter ur! Vidékünkön a hatalmas Alkotó bő kezekkel osztogatta áldásait. Van mangánunk, márványunk, kőszenünk, meszünk, tüzhatlan anyagunk és van vizi erőnk. Vannak csodahatásu gyógyforrásaink. A kincstárnak 58.000 hold fényű- és bükk- erdeje. A felhőkkel ölelkező hegyekben különböző nemes erezek. És a nép mégis éhezik, nyomorog. Macska- mezőről a kincstár által évtizedek hosszú során át kitermelt, de a szaktekintélyek által haszontalan éreznek nyilvánított mangánból egy élelmes fővárosi vállalkozó az elmúlt esztendőben néhány száz vaggonnal Németországba szállított, s bizonyára jó pénzt kapott érte az illető gyárostól. A faszenet Magyar-Lápostól még 20—30 kim, távolságból Galgo vasúti állomásig — tehát 50—G0 kilométerre tengelyen szállítják, s innen vasúton Vajda-Hunyadra. A szállítási költség a rendeltetési helyre többre rug, mint az anyag értéke, — és mégis meg tud élni a német vasgyáros és a vajda-hunyadi vashámor is jól prosperál. Mennyivel inkább prosperálna egy Magyar- Láposon felállítandó gyár. Itt a mangán, itt a kö- és faszén. Ha egyéb nyeresége nem lenne a kincstárnak, mint a fuvarköltség megtakaritása, akkor is szép nyereséggel zárná le számadásait. Vidékünkön, Magyar-Lápostól pár órányira, a kincstárnak t>8,000 hold fényű- és bükkerdeje van. Ennek a kihasznositásáva' évtizedeken keresztül naponkint cár száz munkásnak lehetne kenyeret adni. A Lápos vize duzzasztó gátak alkalmazásával, szakértők véleménye szerint, nagyon is alkalmas az usztatásra. Magyar-Láposon, mint egy nagy vidék természetes központján, fűrésztelep és vegyészeti gyár állítandó fel a rengeteg mennyiségű faanyag- feldolgozása, illetőleg értékesítése végett. Mindezeknek előrebocsátása után tisztelettel esedezünk a nagyméltóságu Miniszter urakhoz, hogy méltóztassanak segítségünkre jönni és a vidékünkön található ipari czélokra alkalmas anyag feldolgozásával munkát s igy kenyeret adni a népnek, vagyis Rojahidát restaurálni, a macskamezei mangán feldolgozására Magyar-Láposon gyárat felállítani, a kincstári fényű- és bükkerdök értékesítésére szintén Magyar-Láposon egy fűrésztelepet és vegyészeti gyárat építtetni méltóztassanak. Mindennemű anyagunk szakértők véleménye szerint kitűnő. Feldolgozva bizonyára dicsőséget szerez a magyar iparnak. Kérésünket e szavakkal végezzük: bis dat, qui cito dat. A Magyar-Lápos községében tartott értekezlet megbizásából: Magyar-Lápos, 1901. február hó 20. Hódoló tisztelettel: Ifj. Moldován József, Barabás Samu, értekezleti jegyző. ev. ref. leik., értekezleti elnök. Különfélék. A szatmáregyházmegyei alapítványi pénztár eddigi gondnoka, Hámon József, ezen tisztéről lemondván, a káptalan Pemp Antal kanonokot választotta meg pénztári gondnokul, kinek megválasztását a püspök jóváhagyta. Tisztujitás. Az alispán városunk tisztujitásá- nak megtartására a közgyűlést folyó márczius 28-dikára tűzte ki. Az utcza-rendezés érdekében. Vettük a következő sorokat: Városunkban több olyan utcza van, amelyeken sötét estéken keskenységök miatt félelmes a közlekedés még gyalog szerrel is. Ezek közé tartozik a régi nevén Koszta- köznek nevezett átjáró utcza is. Mivel emellett egy házastelek mostanában gazdát cserélt s az uj birtokos: Czettle Frigyes most akarja telkét kerítéssel ellátni, alkalomszerű volna, ha úgy ő, valamint a ref. egyház (melynek udvara szintén ez utczára szögellik) íelszólittatnának, hogy telkeikből kisajátítás czimén néhány m2-t az utcza egyenesitése és szélesbitése végett a városnak engedjenek át. így ezen utczán a szekérrel való közlekedés is meg lenne könnyítve s nem volna két törése, mint eddig volt, hanem csak egy. Ezáltal pedig nyíltság, világosság és szépség tekintetében sokat nyerne. Sió Ferencz, az országoshirü reczitátor, Felsőbányán f. hó 4-én a »Korona«-vendéglő termében megtartott előadására nem épen a legalkalmasabb napot — a hétfőt — választotta, s a kedvezőtlen csatakos idő daczára is elég szép s kiválóan intelligens közönség pártolta. Másnap, kedden d. u. a m. kir. bányaiskolában az ifjúságnak nagy tetszésben részesült szavalatokat adott elő. A Kér.-Sz.-János bánya segélypénztárának tagjai tegnap délután 4 órakor tartották meg évi rendes közgyülésöket Pap Márton elnöklete alatt. Városi képviselők választása. 12 városi képviselő mandátuma lejárván, helyök f. hó 12-én választás utján fog betöltetni. A választásra a megyei közigazgatási bizottság elnökül Pemp Antal kanonokot küldte ki. A közös hadügyminisztérium a tényleges szolgálatban álló legénység létszámában beállt apadások szabályszerű pótlása végett az ideiglenesen szabadságolt katonákat f. é. április 10-ére behívta.
