Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-28 / 2. szám
rc'ir ! 9ÚV 1 ■ u €t V. évfolyam. j'anuár Í2©_ HÍRLAP TÁRSADALMI. KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Fels fiba nyári. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára : Egész évre 2 frt. — Eél évre I frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő- fizetések Felsőbányái a a szerkesztőhöz kiMdtfadőkv fO v.v Nyilttér soronkint 10 Városunk haladásának akadályai I. Aki a rohamosan haladó kor gyorsan fejlődő városait nézegeti, olykor bámulva csodálja, nem lehet városkánkra nem gondolnia, nem lehet nem kérdeznie: ha szép országunk egyes városai — még pedig nemcsak a nagyobbak, hanem a kisebbek is- — úgy épülnek, szépülnek, mi pedig úgy maradunk, mi lesz belőlünk, hogy nézünk ki p. ö. egy huszonöt év múltán? Valóban e város mostani intézőire, vezetőire súlyos feladat nehezedett. A legnagyobb igyekezet, buzgalom mellett szinte elháríthatatlan akadályok merülnek fejlődésének útjába. Akadálya ennek már földrajzi helyzete, fekvése. Alig van ma már vasúttal keresztül hálózott országunkban egy-egy város — sőt jelentékenyebb község is — hol vasút ne volna. Nekünk nincs s ki tudja, lesz-e valaha vasutunk? Ma • az utazás, termények szállítása gyors és olcsó a vasúton való szállítással. Még ha a lassú s drága szatmár nagybányai vasutat veszszük is, könnyebb s olcsóbb a szállítás, mint ha az tengelyen történnék. Hát ha a többi vasutakat nézzük, mennyivel inkább áll ez! Ha Európa világ s nagy városait tekintjük, látjuk, hogy már a messze múltban is azok a városok emelkedtek ki a többi városok sorából, melyek valamely folyóvíz közelében voltak. Igen, mert azokon a folyókon könnyebb volt a szállítás, mint máskülönben. A termények, ipari czikkek bevitele fellendítette a kereskedelmet. Nálunk p. o. Debreczen, igaz, nincs folyó mentén, de aát hires ősi kollégiuma összeköttetésbe hozta nagy, messze vidék közönségével. Nagy vidéknek lévén központja, keres- •kedelme, ipara is aszerint élénkült. Aztán hol áll ma Debreczen is, mikor nagy vasúti összeköttetései vannak, ahhoz képest, ahol állott — tegyük 20—25 évvel — ezelőtt? Ma ahol nincs vasút, az a város nem haladhat. Ma p. o. Felsőbányáról ha egy ember Szatmárra akar menni, innen Nagybányáig annyi költséggel megy, mint onnan Szatmárra. Termények szállítása, gyümölcsnek értékesítése mennyivel könnyebb lenne, ha vasutunk volna. Úgy tudjuk, a vasút-építési ügyben a múltkor pár hóval előbb itt egy szükebb körű értekezlet volt, talán a városi közgyűlés által régebben kiküldött bizottság mozdult meg lendíteni valamit ez ügyben. Nem lehetünk szerencsések valamit megtudni az értekezlet megállapodásáról. Csak azt halljuk, hogy majdnem mint bevégzett tényt beszélik a Nagybányát M.-Szigettel összekötendő vasútnak Felsőbánya elkerülésével F'ernezely felé való tervezését, Ha e híresztelés igaz lenne, ha valósággá válnék Nagybányának Szigettel való összeköttetése, anélkül, hogy Felsőbányának is lenne vasútja, akkor tisztában lehetünk vele, hogy itt vasút soha sem létesül. Ma már hiába vádoljuk meggondolatlan mulasztással azokat, kik annak idején erejük megfeszítésével is nem iparkodtak a szatmári vasútnak idáig való kiépítésén. Ami elmúlt, az többé vissza nem jő. De az rajtunk áll, nekünk kötelességünk, hogy az intéző körök figyelmét felhívjuk Felsőbánya fejlődésének ezen akadályára. Vagy ha arra nem sokat adnak: áll-e, vagy esik e végvidéki, a magyarságnak itt mentő városa: meg kellene mérnök-embereknek számítás alapján mutatni, hogy ez útirányban Szigetre mennyivel több költséggel lehetne vasutat építeni, mint a másik irányban. Ma alig van egy nagyobb község országunkban, ahol vasút nincs. Bizonyára piaczunk is élénkülne, fellendülne ezzel. Sokkal több lenne a Felsőbányán átutazó s itt pénzthagyó, mint igy Még kis állomás mellett is volna vasúti személyzet, szaporodnék velük a biztos megélhetéssel rendelkező lakosok száma. Azt mondani sem kell, hogy azért a lovakkal fuvarozók száma nem apadna ; sőt inkább növekednék, mint ezt oly helyeken látjuk, hol vasutak vannak. Városunk fejlődésének akadálya földrajzi fekvése. Minden városnak kell vidékének lenni, mely környék oda gravitáljon, magát, családját, házát onnan lássa el a szükségesekkel. Felsőbányának nagyon kis vidéké van, az is szegény. Emiatt piaczunk alig van De nem A lehet, kivált mikor a hetivásárok — heten kint kettő — egy és ugyanazon napokon vannak, mint a szomszédos, 8 km.-nyíre eső nagyobb városban, Nagybányán Ugyan hogyan s miért tették ezt annak idején igy? Vajon miért nem lehet ezt megváltoztatni mindkét piacz érdekében most? Miért nem lehetne p. o. Felsőbányán hetenkint hétfőn és csürörtökön a hetivásár ? Ily körülmények közt csoda, hogy még ilyen heti-piacz is van. Az itteni piaczot zöldséggel, káposztával ellátó Koltó inkább marad Nagybányán, mint ide jöjjön s vissza fáradjon s igy 16 -18 km.-nyi utat megtegyen, jövet és menetet számítva. Modern irányzat a művészetben. (Folyt, és vége.) A természet tanulmányozása a dekorativ művészt ezerféle motívumra vezette s megteremtette a stylizálásnak azt az uj nemét, mely a formákat saját természetességükben adja vissza s csak a csoportosítás által igyekszik dekorativ hatást elérni; s reávezette a művészt a szép, de nyers anyagnak természetszerű felhasználására, ebből pedig következik az anyag teknotikus feldolgozásának elve. Mindnyájunk eiött ismeretes, hogy minden anyag csakis a maga természetességében szép s abban a feldolgozásban, melyet a természetes szerkezete megkíván. Azért meg kell szűnnie az anyag meghamisításának, mely az építészetben pár évtizeden át bevett gyakorlat volt. Nem szabad ámítanunk sem önmagunkat, sem a világot azzal, hogy téglából követ, gipszből fát, olajfestékböl márványt stb. csinálunk — mint azt már előzőleg említettem, de legyen bár az anyag a legegyszerűbb is, maradjunk annál s törekedjünk azon művészi formákat megtalálni, mely neki megfelel. — Ezen elv azonban az építészet terén korszakos reformot jelent, mert száműzik az oszlopokat, architrávoka;, kiugró párkányokat, melyek csakis kőből készülhetnek s kényszeríti a művészt hogy oly dekorativ megoldásokat keressen, melyek az építési anyag tektonikájával nem ellenkeznek. Eoböi azonban az következik, hogy az architektúra csaknem valamennyi alap-formáival szakítanunk kell. A modern dekorativ művész tehát oly módon igyekszik művészi hatást elérni, hogy falfelületek különböző beosztását s azokuak szalagokkal, betétekkel stb. való összefoglalását eszközli s díszítményekkel igyekszik architekto- nikus hatást elérni. A modern művészeti iránynak azon alapelve, hogy a természethez fordul s tőle veszi a motívumait: uj erőket és uj eszméket hozott felszínre: érdekes kísérlet e téren a franczia Eugéne Gras- set „La Plaante et des Applicationz ornemen- tales“ czimü müve, mely nem régen Párisban jelent meg. A természet növényei és virágai a legegyszerűbb felfogásban vannak itt színes képekben reprodukálva s a legváltozatosabb módon tünteti fel a szerző, hogy e minták a különféle technikákban hogyan alkalmazhatók. Grasset példája után indult M. P. Verneuil Párisban, ki „L’animal dans la décoration“ czimü müvében kimutatja, hogy milyen sok állatja van a föld faunájának, mely alkalmas arra, hogy a díszítő művészetben alkalmaztassák. Száműzi a már unos-untig ismert oroszlánokat, griffmadarakat, delfineket stb. s ezek helyett egy egész sorozat pompásan stylizált állatokat mutat be, melyekkel eddig leginkább csak természetrajzi gyűjteményekben találkoztunk. Látjuk a tengeri csikó, repülő hal, szarvas bogár stb. motívumokat modern felfogásban s igen tetszésen styli- zálva. Németországban e téren Gerlach magysza- básu müve „Die Pflanze“ és „Das Thier“ képviseli ezen irányt s ő is mindenben igen sikerült alkotásokat mutat be. A hirdetési falragaszoknak az egész világon való oly gyors elterjedésével a művészet számára egy egészen uj tér nyílott meg. A mi a plakátokat illeti, azok hazája tulajdonképen Japán, hol is a múlt század közepe táján jöttek használatba. Kezdetben igénytelen kis fehér lapok voltak, fekete színű nyomással, de már később a legváltozatosabb tarkaságban látjuk a színeket alkalmazva a sokféle hirdetési lapokon, melyeket az élelmes japánok a zarándokok utján terjesztettek el országuk minden zugában s fiasználtak fel a reklám czéljaira. Későbben óriás nagyságú, szabadkézzel festett plakátok jöttek forgalomba, melyeket a színházak stb, használtak; ezek küzül néhány példány Párisban készülvén, ott nagy feltűnést keltettek s a régi európai plakátok átalakulását eredményezték. Az európai művészek rögtön felismerték azokat az eredeti sajátosságokat, melyek ezen japáni plakátokat jellemzik s azokat, mint alap-
