Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-28 / 2. szám
Máramaros messze van tőlünk. A legközelebbi község, Karácsonfalva, annyira van Szigethez, mint ide; az ut pedig oda hasonlíthatatlanul jobb, mint Felsőbányára. Akadálya haladásunknak Nagybánya közelsége. Nehogy valaki félreértsen! Mindenesetre szerencse nekünk felsőbányaiaknak, hogy egy aránylag nagy szellemi erővel, kiváló intelligentiával rendelkező, kulturális téren is szépen törekvő csinos város közelében vagyunk, de azt nem tagadhatja senki, hogy két ilyen közelben levő város nem fejlődik egyenlő lépésben, s az is igaz, hogy a rövidséget rendesen a kisebb szokta huzni. Örvendünk Nagybánya emelkedésének, haladásának. De azt is látni kell, a nélkül, hogy legkisebb féltékenység vagy a szenet a magunk fazeka alá szitani akarás vágya uralná lelkünket, hogy Felsőbánya sorsa a magyarság sorsa is. Amint áll vagy esik ez, eszerint áll vagy esik e vidéken a magyarság. Ezt nem szükség bővebben igazolni. Avagy miért erőlködik ezen 5 ezer lelken aluli város magát mint rendezett tanácsú város fentartani? Azért, mert tudja, hogy abban is erő van, mert tudja, hogy mihelyt megszűnt város lenni, azonnal nagyobb tért találna itt oly mozgalom, melyet a magyar nemzeti érdekek nem ivánhatnak. Pedig, mint község sokkal ké- elmesebben berendezkedhetnék, nagyobb .3ondot, nagy erőt fektethetne a saját bel- ügyeinek rendezésébe, mint igy. Akadálya már Nagybánya közelsége fejlődésünknek annyiban, mert p. o. minket emiatt még egy polgári vagy felsőbb népiskola létesítésében sem igen segítenének, hivatkoznék a magas minisztérium mindjárt 1 Nagybánya közelségére. Nagybánya köny- nyebben megközelíthető a vidékkel már vasutjainál fogva is. De itt jut eszembe a polgári iskolánál valami. A szomszéd városnak már van polgári leány-iskolája. Díszes épülete ma holnap egyik ékessége lesz a városnak. Nekünk meg mozgalmat kellene indítani egy polgári hu-iskola felállítására nézve. Meg kellene hozni annyi áldozatot, mennyit egy ilyen szegény kis város meghozhat magának a városnak, S milyen szép tere nyílnék itt egyes vagyonosabb lakos társainknak áldozatkészségük kimutatásárai elveket átvéve, ily irányban működtek tovább. Ezen alapelvek közül legnevezetesebb: a reális felfogás, a sikfelszini ábrázolás, a fény és, árnyék hiánya, a színek és vonalak lehető egyszerűsítése és azoknak tisztán díszítő szempontból való stilizálása. Ezen alapelvek jellemzik a modern plakátot, melyeknek tervezésével a legelőkelőbb művészek foglalkoznak napjainkban s az ilyen művészi plakátok már a mükereskedés tárgyaivá váltak. Az „affiches illustrée“-k gyűjtése szenvedélyéé vált s több párisi czég, mint pl. Malini, Ságot, Kleinmann kizárólag plakátok kereskedésével foglalkozik. A plakátok fejlődése már egész szakirodalmat teremtett s a párisi Maix-czég havi folyóiratot ad ki ,,Les Maitres dTAffiche“ czim- mel, mely olvasóinak a legjobb plakátok színes lenyomatait mutatja be. Nincs a müiparnak s a képzőművészetnek az a tere, melyen az uj művészi irányzat hatása nem volna észlelhető; Párisban megalakult ,,La sociéte de Part dans Tout“ elnevezéssel jeles művészekből álló egyesület, melynek tagjai közhasználati tárgyak tervezésével és kivitelével foglalkoznak s törekednek a praktikus czélokat az igazi művészettel összhangzásban megvalósítani. Ily módon uj irányba terelik a franczia iparművészeiét s érvényre juttatják a nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodás mellett az egyszerűség s modern haladás elveit is. Mint jellemző dolgot felemlítem, hogy Francziaországban játékkártyára hirdettek művészi pályázatot s az első dijat Józsó párisi rajzoló nyerte el, a ki pompás Felsőbányái Hírlap. Milyen bőven meghozná az ily nemeslelkü- ség kamatját! Semmi kétségünk, hogy szép czélunk előmozdításánál Nagybánya fenkölt lelkű, magasabb gondolkozásu intelligentiája sem vonná meg erkölcsi támogatását tőlünk. Akadálya továbbá Felsőbánya haladásának az építkezési kedv hiánya. Ennek természetes oka különben a fennebb elmondottak Ahol nincs kilátás arra, hogy a befektetett tőke meghozza az olyan amilyen jövedelmet, ott nincs kedve az embereknek jobban is értékesíthető, — sőt szükség- i iendó' pénzüket épületekbe helyezni. Itt pedig a mostani viszonyok közt nincs kilátás a házak értékesítésére. Emiatt aztán alig épül egy-egy értékesebb, csinosabb ház. Újabb időben épített p. o dr. Sandean Háder Ferencz, és a- kincstár főmérnöki lakást, most közelebb Farkas Jenő polgármester igen csinos házat. Ez utóbbi magaslaton épülvén, úgy néz ki. mint egy kastély, igazán dísze a városnak. De azért még e j házak is alig emelkednek felül egy szép falusi lakáson. —■ A két templomon, róm. kath. iskolán, no meg a vendégfogadón kívül városi színe nincs egy épületnek sem. Egyesek csinosítják, nagyobbitják lakásaikat a szükség vagy zsebjük tartalmához képest. Ennyi az egész építkezés. Maga a város is 6 ezer forintnyi befektetéssel alig tett többet egy jó tatarozásnál. Nagy és nehéz feladat várakozik e város mostani intézőire tagadhatlan, sok mulasztást fog kelleni pótolni. Egyszerre kiált ez is, az is. Meg kell azért néznünk, melyek az elhárítható akadályok — ha a legnagyobb erőfeszítéssel is — el kell távolitanunk. Tisztában kell jönnünk a vasút építéssel. I Minden befolyását egyeseknek fel kell hasz- j nálni arra, hogy Nagybánya Szigettel ősz- j szeköthető-e Felsőbánya érintésével, vagy sem? Aztán egy polgári iskola létesítése kulturális, közgazdasági, fejlődési szempontból felette kívánatos volna itt e végponton, még a magyar nemzeti érdekek is hatalmasan szólanak mellette, aztán, hogy a régi fonalat ne szakítsuk meg, valami gyárfélét is lehetne kieszelni, már olyat, milyet az itteni viszonyok megengednek. Most is hangsúlyozom, látni kell minden jóérzésü embernek azt a nemes ambi- tiót, mit polgármesterünk tettre kész tisztkarikatúrákkal díszített játékkártyákat festett, melyek az egész világon forgalomba hozattak. Németországban, főleg Münchenben igen sok művelője van a modern irányzatnak s az ipari művészet terén czélszerü, olcsó és e mellett művészi dolgokat produkálnak. — Münchenben, a »Vereinigte Werkstellen für Kunst im Handwerk» alig hogy egy éve áll fenn s máris bámalatos eredményeket ért el. Nagy tevékenységet fejtenek ki a használati tárgyak átalakításában, hogy azok a czélszerüség mellett művésziesek is legyenek. A butor-ipar terén Pánkok tervezetei, vagy Schultze-Naumburg rajzai dominálnak s bútoraik művészies voltuk mellett is olcsók s a közép társadalmi osztály részére készültek. — Düsseldorfban Oeder tanár munkái már inkább a fényűzésnek hódolnak. Kiemerschmiedt reformálta az evőeszközöket s azoknak oly formát adott, mely arányaiban nemes, jobban a kezünk ügyébe esik s a jelenleg szokásos étkezési módhoz jobban illik. A bronz-munkák terén Habich és Kuschel művészek nevei említendők főleg, kiknek tárgyai igen szépek. Németország legelső művészei foglalkoznak az uj irányzat meghonosításával s kétségen kívül nagy érdemök van, hogy a német müipar az utóbbi években oly nagy lendületet vett. Nálunk Magyarországon e téren is még csak a kezdetnél vagyunk, de már itt is figyelemre méltó munkássággal tud beszámolni. Dicsétársaival kifejt. Csakhogy itt most sokat, nagyon sokat, mondhatni emberfeletti munkát kell végezni. Messze elmaradtunk tán önhibánkon kívül is — tehát gyorsított lépéssel kell futni a czél felé. Vállat válihoz, kezet kézhez téve, még a szellemi erőket is egyesítve kell munkálni, főleg a tisztviselői kar segítségének, a képviselő-testületnek. Nem csak, de a város minden lakójának. Különben Isten s emberek előtt ki nem menthető feleló'sség hárul reánk. N. L. I Dicskei IR, átz IP ét 1_ | 1824—1900. I A. szatmári egyházmegyének és a testvér- városnak, Nagybányának, nagy gyásza van, mert szeretve tisztelt apát-plébánosa, dicskei Rátz Pál, steinbacbi ez. prépost, e hónap 21-én jobblétre szenderült. Az egyházmegye az elhunytban egyik jeles tagját, a pályatársak szeretett testvéreket és mintaképüket, a szerető testvérek gyámolitó angyalukat, a segédlelkészek (múltban és jelenben) kedves „Pali bácsijokat“ gyászolják; az esperesi kerület kath. tanitói, mint volt atyai elüljárójokat, tanfelügyelőjöket, hálás tisztelettel emlegetik, a szegények pedig benne kegyes vigasztalójokat és gyámolitójokat siratják; a hivatalok és a magánosok házain kitűzött gyász- lobogók sokasága egy város osztatlan és mély gyászát jelenti. Az Urban elköltözöttnek rövid életrajza a következő, dicskei Rátz Pál született Fehér- Gyarmaton 1824. január 30-án, pappá szenteltetett 1847. április 3-án. Papi pályáját a szent- életű Hám püspök udvarában kezdette, majd segédlelkészkedett Beregszászban, Tiszaujlakon és Szatmáron, hol később mint gymnasiumi tanár is működött. Plébános volt Józsefházán, Csomaközön, Fehérgyarmaton és Nagybányán. Esperese volt a fehérgyarmati, később a nagybányai kerületnek, azonkívül zsinati vizsgáló , és a nagybányai gvmnasiumnál püspöki biztos, bár az intézetre nem tűztek fekete lobogót s ez nagyon botránykoztatta az elhunyt tisztelőit. A temetési szertartást, mely e hó 23-án tartatott, a gyengélkedő megyés püspök helyett Keszler Ferencz szatmári kanonok és pápai praelatus ő méltósága végezte. Majd a holttest a templomba vitetett, hol Pemp Antal t. kanonok és felsőbányái esperes-plébános mondott ünnepélyes gyászmisét az elhunytnak lelke üdvéért. Mise alatt a nagybányai templomi ének és zenekar adta elő Roeder classicus szépségű requiemét. A kellő praecisitással előadott énekdarabok mély hatással voltak a templomban jelenrendö tevékenységet fejt ki e t ren úgy a magyar iparművészeti muzeum, mint a magyar iparművészeti társulat. A muzeum fővárosi díszes palotájában évenkint rendezni szokott kiállítások azt tanúsítják, hogy a magyar ipar-művészet nemzeti irányban törekszik megoldani a modern művészet kérdéseit. Az eredmény pedig máris figyelemre méltó s e tekintetben csak utalni aicarok arra a két tényre, miszerint a magyar iparművészeti tárgyak a most rendezett orosz- országi, szentpétervári s moszkvai kiállításokon nagy s méltó feltűnést keltettek, másrészt pedig a budapesti tárlaton bécsi bütorgyáfosok magyar tervezetü bútorokat vásároltak össze s igy a híres bécsi butor-ipar, mely Magyarországnak oly félelmes versenytársa, magyar stylü bútorokkal akar újabb hódításokat szerezni. A főváros után mi pécsiek büszkén mondhatjuk, hogy a mi városunk falai közt több oly ipar-telep van, mely a modern irányzat elvei szerint fejt ki tevékenységet. Első sorban a mi féltett büszkeségünk, a Zsolnay majolika-gyár tesz e téren az egész világon nagy hódításokat s szerez sok dicsőséget Pécs sz. kir. város nevének. Követői — ha szerény keretben is —- azonban vannak s örömmel látjuk, hogy úgy a bútor, mint a mülakatosság terén városunk ipara sok szép és eredeti dolgot produkál, melyek Készítőiknek mindig dicséretökre szolgálnak s a feltét.en elismerés és támogatás őket megilleti. Szmik Antal.
