Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-14 / 1. szám

Felsőbányái Hírlap.

Király és pór.

— Krónikás adoma. —

Igazságos Mátyás,

Magyarok királya,

Mint egy vándor diák,

Az országban jára.

A mint ment, mendegélt Az országút mellett,

Kilencz ifjú kaszás Vágta a sok rendet.

Egy öreg pór meg az Utón pipázgatott,

Ennek köszön Mátyás »Szerencsés jónapot!«

Kalapját emeli Az öreg pór erre,

A makra pipát meg Emeli foghegyre.

»Hol jár erre, uram!

Ebbe a nagy melegbe ? Kutyának is jobb most A hűvös ereszbe’.

»Hát én bizony, bátyó!

Az országot járom,

Mert nekem ismernem Kell ezt minden áron.

Dehát mondja meg csak,

— Ha kelmed a gazda, —

E kilencz kaszásnak

Mit fizet egy napra?«

»Semmit biz én, uram,

Mert hát hozzám valók.« »Mind a kelmed fia?

Ez már derék, — ha jók!«

»Három fiam, három Meg a vöm közüle,

Három meg sógorom —

S mind egy anya szülte.

»Na már hogy mondhat kend Ilyen zöldet nekem?

Ne füllentgessen- itt,

Mert megfenyittetem.

»Úgy tudja meg, hogy én Mátyás király vagyok S én az igazságért Szörnyen élek-halok;

De ha ki csak egyszer Hazudni mer nekem,

Még egyszer mondom, hogy Azt megfenyittetem!«

»Már e pedig úgy van, Felséges királyom! oldasz, avagy sújtasz, Mindeniket állom.

Parancsolsz? .. . Elmondjam, Hogy miként lehet ez ? »Nohát, csak szaporán! Kiváncsivá teszesz.«

Három nővérem volt,

— Felelt a vén paraszt, —

S mikor a nőm elhalt:

Három lánya maradt. Másodszor nősültem

S hat fia uj nőmnek Csakhamar vejeim ns sógoraim lőnek.

Mert a három nővért S három lányt elvették,

A hat lakzit velünk Együtt ünnepelték.

Azóta meg három Fiunk is született,

Egy anya szülöttjét Nézd hát e kilenczet!

»Teringettét bátyó!

— így kiált fel Mátyás, —

Ez nemcsak hogy igaz,

De valódi áldás.

Ejh! jó talány lesz ez Tanácsosim előtt,

Majd meglátom, köztük Ki fejti meg előbb?«

„De fejtik, nem fejtik, Szent-Mihály napjára Te pontosan jöjj fel Elibém, Budára.

De szót se ejts erről,

Mig nem látod képem S én megjutalmazlak Akkor illőképpen.“

__________

I

• i-H

TÖ

r—H

c2

3

cn

'<U

0)

<n 4) N

ti)

ti)

O

N

<

„Ne mond el azt most se, Hogy kivel beszéltél,

Ne legyek több neked Egy diáki génynél.

S e titok, mint lánczszem, Kettőnk közt megálljon,

Most pedig ég veled,

Az Isten megáldjon! . . . “

Pór kezét királyi Fehér kéz szorítja,

Pór a szivét, száját Áldásra megnyitja.

Áldással éri el A király ős várát,

Szavait, parancsát Nagy urak ott várják.

Sok komoly ügy után Tréfa is felkerül —

Királyi ajakról A talány szétrepül.

Jutalom van tűzve A megfejtőjének,

Törik is fejüket Az ifjak, a vének.

Törik a fejüket A kicsik, a nagyok,

De meg nem fejthetik Ezt a feladatot.

Eljön az időpont:

Szent-Mihály napja van,

Sok főbe fő-gond fő:

Kié a sok arany?

Kié a sok arany,

Egy egész nagy halom,

A talány-fejtésért Ez lesz a jutalom.

Ott csillog, ott billog Királyi asztalon,

Körülte sok főur Ül minden oldalon.

Asztalfőn a király Kék bársony ruhában Úgy ragyog, mint a nap Az ég azúrjában.

Rövid beszéd után t\ kérdést feltette:

»Van-é, ki a talányt Mára megfejtette?’

Senki sincs, jó király!

— Az urak jelentik, —

»De van egv — mondja ő, — Mindjárt megjelen itt.

Egy öreg paraszt ez,

Ki azt fel is adta.«

— Künn meg a hoppmester Ezt mind kihallgatja.

Mikor oszt jön a pór,

Ravaszul szól neki:

»Előttem a talányt

Csak bátran fejtse ki!«

Nem lehet, csak ha a Király képét látom.

»Mit? .... a király képét?

Ehun van, barátom!«

Néhány aranyat nyom A vén pór kezébe,

S az látja, hogy rajtok Van a király képe.

Elteszi s most mindent Kifecseg a nyelve, — — —

— S bemegy a hoppmester A talányt megfejtve.

Haragra gvul Mátyás,

»Elcsaplak!« — ennyit mond, — »Azt a vén golyhót meg Rögtön ide hívod!«

Az öreg nagy félve Belép a terembe,

A király rákiált:

»Nézz csak a szemembe!«

»Te ott a sik mezőn Megígérted nékem,

Hogy titkunk megőrződ,

Mig nem látod képem.«

»Meg is őriztem én,

De elmondtam bátran,

Mikor hű képed az Aranyon megláttam.«

»Tudom, hogy ki adta,

— Vág közbe a király, —

A hoppmester adta,

E csaló, ki itt áll.

Kj most el van csapva S neked megmutatom,

Hogy magam furfanggal Becsapni nem hagyom.

Nézd csak az asztalon E halmaz aranyat,

Ez volna a jutalom,

Ha tartod szavadat.

S tudod, most kik kapják?

Országom árvái,------—

A király szavával

Nem szabad tréfálni! . . .«

A pór s a hopp mester Szomorún kimennek,

Mint martalékai A szörnyű szégyennek.

A sok főur pedig Lelkesen felkiált:

»Az Isten éltesse A dicső, nagy királyt!«

Kapitány Zslgmond

Felelős szerkesztő : Nagy Lajos.

Fömunkatársak : Vagányi Kálmán és Imre Károly Kiadótulajdonos: Nánásy István.

M

o

a

cö

4J

CÖ

Ifi

kQ)

i

•rH

4h

A

0

A

H

0 Ti

d 0 U

ÖJ3 0

a

o

'S u

0 Mi ■H

o

H

&

c

■cd

G

•cd

Xi

tut)

cd

2

G

<u

X-0J

W-<u

T3

V

X

M

<D

Ih

>

>>c

:0

X

d

•rl

a

0

H

0

í>-cd

X-cd

G

^ • <a*«9jg

•V.

Sí?

RIESENBACH GYULA

órás és ékszerész ■üzlete-ísb Nagybányán, ssA legjobb bevásárlási forrás

inga-, fali-fe A zsebórákban,

Arany ékszerekben. WL Ezüst ékszerekben. Valódi ezüst evőeszközök és khinai ezüst dísztárgyakban

Minden e szakba vágó uj munkák és javítások —mérsékelt áron készíttetnek el. ■----Töretlek aranyat és ezüstöt a legmagasabb árban veszek 1 évi jótállás mellett. vagy újért becserélek.

A n. é. közönség pártfogását tisztelettel kéri

Riesenbach Gyula órás és ékszerész.

ÖRAJAVITASOK

1

m

ük*

sm

NYOMTATTA NÁNÁSY ISTVÁN NAGYBÁNYÁN.