Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-03-12 / 6. szám

Felsőbányái Hírlap

vonásával és pedig a szövetkezet fennállásának ötödik évétől kezdve legfölebb azon értékben, a mennyiért kényszerárverésen biztosan eladhatók.

2. A tartozás tételei a kővetkezők:

a) a múlt évi mérlegnek pénztári maradványa ;

b) a szövetkezetnél elhelyezett biztosítékok;

c) a szövetkezet adósságai az üzletév végéig számított kamatokkal;

d) az alaptőke;

e) a tartaléktőke.

A nyereség, esetleg a veszteség, miut a vagyon és tartozás közti különbség, a mérleg végén külön kitüntetendő.

23. §. A nyereségben a szövetkezeti tagok oly arányban részesednek, amely arányban járultak az illető év folyamán a szövetkezet bevételeihez, a veszteséget ellenben az üzletrészek arányában viselik.

k

____i____l 1 V W l l t___L w \ 1

Va

k a kiállításon* *)

Debreczeni Kis András bácsi húsz esztendeje vak már mind a két szemére. Mióta a szemevilágát elveszhette, kétszer se mozdult ki Nagypéterfia-utczai portájáról. Van egy diákiskolákat járt fia, Mihály, az viszi a gazdálkodást, az jár ki a tanyára; felesége meg Juli a szolgáló vezetik otthon a háztartást.

András bácsinak nincs egyéb dolga, mint hogy kerekes székében kiül a tornáczra s pipázik. Nem látja ugyan a füstjét, de érzi a szagát, meg csípi a lé a nyelvét. Ez neki elég élvezet. Mikor déltájban hallja, hogy jönnek a gyerekek az iskolából, bekurjantja valamelyiket s elolvastatja vele magának az újságot.

Mikor az újságot is tudja már, a pipa se esik jól, az ebéd sincs még készen, sétákat rendez a tornáczon. Eltolja magát a kerekes székben a kis kaputól a kamaráig, a mi húsz lépésnyi ut; akkor kikéi a székből, megfordítja, tapogatózva visszaül belé, s megint visszaguritja a kiskapuig. Ez nagyon testedző mulatság. Kár, hogy anyjok haragszik érte, mert a két kerék mind felvágia a tornácz szépen kitapasztott, sárga anyaggal beeresztett földjét, sőt néha még a meszet is lesurolja a falról.

•— Eredj ki sétálni a Nagy-Erdőre — zörög ilyenkor anyjok.

— Megyek én, csak gyere, vezess!

— trek is én rá arra.

— Hát akkor érj rá a tornácztapasztásra.

András bácsi idylli csendes vidámságát

nagyon felzavarta legutóbb a millénium. Alig várta naponként az újságot s uram bocsá’, kenyérdagasztás mellől is előkiabálja az anyju- kot, olvassa el neki, mi történt Budapesten? Királyi beszédek, herczegek, nagy urak, idegen nácziók járása-kelése a kiállításon. Hunyadi Mátyás könyvei, a szent királyok kincsei, ezer esztendő csodái ott vannak egy halomban, remekszép palotákban. Messze idegen országokból hazahozott drágaságok, százezreket érő fegyverek, ékszerek összegyűjtve a miket Európa- hirü magyar vitézek és királyok viseltek valaha. Aztán ott vannak a drága kincsnél drágább hazai iparczikkek, gépek, amik mutatják, hegy Magyarorsság nem csak volt, hanem van is, lesz is, ha Isten engedi, uj ezer esztendeig. Ott van az a sok könyv, amit magyar ember irt, ott van az arczképe annak a szegény jó Csokonainak is, a ki éhen-szomjan poétázott Deb- reczennek bánatban, örömben s magyar mert lenni a képzelgő fiihellének gyerekseregében.

— Hej, anyjuk, csak egy napra jönne meg a szemem világa, hogy azt a sok dicsőséget, sok drágaságot megnézhetném. Aztán örömest halnék meg.

— Ne epeszd magad ilyesmiért, édes öregem. Majd megtudjuk az újságból, elmondják. a kik látták.

— Mégsem olyan az, mintdha maga nézi meg az ember. Jó is nektek, a kik láttok.

Azon az éjszakán nem tudott aludni az öreg, Mikor hajnal felé halottá, hogy fia, Mihály felébredt, elkezdett sóhajtozni.

— Mi baja, édes apám!

— Mi bajom ? nem látok. Nem elég az ?

— Látunk mi helyette, édes apám.

*) Mutatvány Zempléni Árpád „Kis Emberek“ czimii

sajtó alatt levő novellas könyvéből.

— Éppen azt akarom mondani, fiam.

— Mit ?

— Vigyél fel engem Budapestre. Megnézzük a kiállítást.

Van szerencsém an. é. helybeli és vidéki közönséget értesíteni, hogy hosszas betegségemből felépülve.

— Ott se lát abból édes apám többet, mint a mit az újságból itthon olvasunk.

— Majd látsz te fiam, és megmondod mindenütt, mi van. Legalább ott jártam én is.

— De kinevetik édes apámat, hogy vak létére elment kiállítást nézni.

— Nem bánom én. Bolond ember neveti a más baját. Telik még tán egy tinó ára erre is?

Addig makacskodott András bácsi, mig fia, felesége belé nem egyeztek az utazásba. Szépen megmosdatták, megborotválták. Ráadták az uj fekete magyar ruháját, széles karimáj u kerek debrecseni kalapot nyomtak a fejébe, uj kordovány csizmát húztak a lábára. Násznagynak elmehetett volna, ugv rendbe szedték a nagy útra. Mihály is kiöltözött magyarosan, de egy czifra tulipános szűrt is a nyakába akasztót, jó lesz az az öregnek, ha hideg találna lenni.

Feljöttek a kiállításba. Miska kézen fogva vezette az apját a homokos utakon. Néhol észrevették, hogy vak az öreg s derekasan megéljenezték. Meg is érdemelte. Micsoda forró tiszta magyar szive lehet annak, a kit semmi testi akadály vissza nem tarthatott attól, hogy őseink kincseit sorra járja, az örvendők- kel egv levegőt szívjon, s csak a szóból, a zúgásból, a szeretetnek, tiszteletnek egy-egy él- jenszavából tudja meg, hogy most körülte az ezeréves Magyarország ünnepel.

Mire a történelmi csarnokhoz értek, egész tömeg nyomult a két czivis után, bámulva, lelkesedve a szokaüan látogatón. Vak a kiállításon ! aki a fia szemével lát, meg talán a saját, egyszerű, becsületes magyar szivével.

— Ez itt Vajda-Hunyad. vára, édas apám.

— Láttam, fiam, honvédkoromban. Menjünk be. Sok szép minden van itt, ugy-e?

— Gyönyörű Hunyadi-kincsek. Éz itt Hunyadi János kardja, a melylyel Nádorfehérvárát felszabadította.

— Szép kard, szent kard, — s megtapogatta az öreg.

— Ez meg Kapisztrán jános keresztesbotja.

— Hol van ? hol van ? —- és kapkodott utána a kezével. Az őr könyvbe lábadt szemmel fordult félre.

— Mutasd! Kálvinista vagyok, de azt a keresztet megcsókolom, — s ráczuppantott a kopott érezre.

Mihálynak könybe lábadt a szeme. Megcsókolta ő is. Megcsókolta mindenki, a ki ott állt. A lelkesedés ragadós betegség.

Akármerre fordultak, akármit néztek a tömeg mindenütt kitért nekik. Éljenzés, kérde- zősködés, suttogás kisérte őket lépten-nyomon. Olyan becsületet vallott a jó öreg, alig bírta hordozni, rogyadozott alatta.

Akik láttuk, mindnyájan éreztük, hogy az a sokat emlegetett, láthatatlan »magyar géniusz« közöttünk szálldogál és mint a villám- folyam, játszik idegeinkben.

Felelős szerkesztő : Nagy Lajos. Főmunkatársak : Vagányi Kálmán és Imre Kárlyo Kiadótulajdonos: Nánásy István.

36 év óta fennálló

üzletemet

tovább folytatni fogom, s igyekezni fogok úgy mint eddig, ezután is n. é. megbízóim minden kívánalmainak eleget tenni.

Igyekezni fogok ezután is t. megbízóimnak jó, szép, tiszta munkát jutányos árban előállítani.

A Legujjabb mintáim már megérkeztek, melyeket bármikor kívánatra áttekintés végett a t. közönség rendelkezésére készséggel bocsátók. — Szives pártfogást kér

tisztelettel

REICH ALAJOS

______szobafestő és mázoló Nagybáuyán.

El

adó

a laid, millet István-király összes 5 bányatelke és igen jó znazcLéja.,

Értekezhetni

k. Lévay IKléiroly

igazgatóval.

444—1898. szám.

Árverési hirdetmény.

A!ólirt bírósági végrehajtó az 1881, évi XL. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a n.-somkuti kir. járásbíróság 1898. évi v. 102/3. számú végzése következtében a nagybányai részvénytakarékpénztár javára Bálint János nagynyiresi lakos ellen 300 írt s járulékai erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 320 írtra becsült csövestengeriből álló ingóságok nyilvános árverésen eladatnak.

Mely árverésnek a nagysomkuti kir. járás- bíróság v. 102/4—-1898. számú végzése folytán 300 frt töke és járulékai erejéig Nagynyiresen alperes lakásán leendő eszközlésére 1899-ik évi márczius hó 22-tedik napjának délutáni 2 Órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-a értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek becsáron alól is el fognak adatni.

Kelt Nagysomkuton, 1899. évi márcz hó 4.

Dévay Lajos

kir. járásbirósági végrehajtó

Felsőbányán Lipót-utcza 706-ik számú házam mely áll két előszoba, egy konyha, kamara, tágas udvar, istállóból és kertből.

Sztarna Ferencz.

Amerikai zsebórák.

Ára darabonként 3 forint. Jótállás mellett, mig a készlet tart.

Hozzá ezüstös óraláncz 60 kr. Fox, valódi solingeni gyártJótállással, hogy a nickel színét nem változtatja, szerkezete pontosabb és jobb, mint a legdrágábbaké.

ÖiTberet'sréiló Lcészfálékt.

mány, sok kiállításon kitüntetve, gyakorlás nem kell Megvágás kizárva. Tiszta és kényelmes munka. Börbetegségtö megment. Tartós és pénzmegtakarító. Darabja 3 forint.

A penge *** csillagos aczélból és a többi részei alpaczczából vannak. Egy külön penge hozza 1 forint.

Megrendelhető: POLLÁK SÁNDOR főbizományosnál Budapest, V., Kálmán-utcza 17.

Gyűjtőknek 5 darab után egy ingyen küldetik,

NYOMTATTA NÁNÁSY ISTVÁN NAGYBÁNYÁN.

ír