Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1899-03-12 / 6. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: FelsŐbányári. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 írt. — Fél évre i írt. — Egyes számok Io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányám a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint io kr. A múlt és jelenkor érdeke Minden kornak megvan a maga teendője, hivatása, czélja, anyagi és szellemi haladása vagy bukása, úgyszólván érdeke, története. Volt idő, midőn az emberek egészen Isten nélkül éltek, hit, remény, szeretet és minden vigasz nélkül haltak, mint a pogányok. Ellenben volt idő, midőn a vakon hivök, minden tüneményt és élő lényt Isten gyanánt imádtak, ezer meg ezer izekre, részekre, pártokra szakadtak. És miért? mivel a haj- dankor érdeke ezt kívánta. Volt idő, midőn a népek, nemzetek, különféle hitfelekezetek, a kor Istenének, az idő szellemének, a haza és vallás oltárán, millió ember életet hiába áldoztak, egymás ellen, egymás megbuktatására, leigázására mindent elkövettek, az Isten templomát felgyújtották, a hazát, anyaszent- egyházat lángba borították, az anya szivébe tőrt mártottak, testvérgyilkosokká lettek, vérben fürdöttek : szóval egymás életere és vagyonára törtek. És mindezt miért tették ? mivel a haza, egyház vagy vallás erdeke úgy kívánta. Volt idő, midőn a születés (rang) kiváltság (privilégium) az embereket, testvérnépeket egészen elidegenített, elkülönített egymástól, más más Istene volt, különféle családoknak, nemzeteknek és hitfelekeze- teknek, más a parasztnak, a nemesnek, a magyarnak, a németnek, oláhnak és zsidónak stb És miért volt mindez igy ? mivel a különféle nemzetek és hitfelekezetek érdeke úgy kívánta. Szomorú idők voltak ezek! sötét múltnak, sötét emlékképei, át- kos érdekei ! De vessünk fátyolt a múltra, a múlt érdekeire az irás szerint : »Azokat, a melyek hátunk megett vannak elfelejtvén, azokra pedig igyekezvén, a melyek elöl vannak, a czél felé fussunk. < Lássuk tehát a jelenkor önös érdekeit, mely érdekek vannak jelenleg nagy befolyással az önző világ anyagi, szellemi, erkölcsi életére vagy a modern társadalom jólétének, nyugalmának és fölvirágzásának minő érdekek szolgálnak leginkább akadályul ? A jelenkor legelső érdeke a pénzérdek vagyonérdek, úgynevezett uzsora, melynek, a ki egyszer hálójába került, elevenen meghalt, mert a pénz szerelme minden rosznak gyökere. Valóban szomorú jelenet, hogy a pénzérdek annyi átoknak könynek, nyomornak, csalás-lopásnak, bukásnak és gyilkosságnak folyása ! Látható, mikép egyes családok, egyes községek, városok, miként kerülnek a lelketlen uzsorások, börzejátékosok, sikkasztok, hamis váltó csinálok kíméletlen körmei közzé, a szemtelen szenvedélyben élők : nagyravágyók, fényűzők, divatmajmok, hivalkodott, kártyások, iszákosok stb, miként szedik föl vagyonukra, birtokaikra a kölcsönt, csinálnak adósságra adósságot, bukást, árverezést, szegénységet. Látható, hogy az uzsorás vagy pénzszomjas ember, miként leend gyakran az életben aljassá, vagyon fosztogatóvá, perlekedő végrehajtóvá, nyilvános árverelövé, eladóvá és vevővé, az özvegyek, árvák, ínséggel, éhhalállal küzdőkkel szemben szívtelen al- kuszszá, üzlet emberévé. Igen, mert a pénzszomjas uzsorások, és fukarok szivéhez, irgalom-kegyelemre nincsen ut, elzárta a pénz szerelme, a vagyon érdeke. Az árvák könyjei, az éhező anyja nyögése, a haza vészkiáltása, és oltár intése semmi hatást nem gyakorolnak önző lelkűkre. És mindezen visszaélés miért van az önző világban ? mivel a hirtelen meg- gazdagulhatás vagy megbukás czélja ezt igényli. Pénztözsérek ! kincsesei bírók ! erő, hatalom van kezetekben, a szenvedő emberiség kárára, a haza és egyház veszedelmére ne éljetek vissza a pénzzel, hanem legyetek a szenvedő emberiség, jótékony intézetek, segélyegyletek jóltevői, a köz- ügy : egészség-nevelésügy boldogítói, hogy a pénz szerelme, átkos bizonyságot netegyen tiellenetek ! a pénz ragyogó fénye meg ne vakítson titeket minden szép, jó és nemes iránt ! * Ne nézze ki-ki csak a maga hasznát, hanem a másokét is!« A jelen kornak másik sajátságos érdeke : a személyérdek, pártérdek, amennyiben jelenleg pénzért nemcsak anyagi tárgyakat, vagyont, földet, házat, igavonó állatot, hanem apát, anyát is lehet venni vagy vásárolni. Avagy nem látjuk-e, hogy az iparlovagok és kalandornök minden szemérem és illem nélkül falukon úgymint városokon, az emberi szem és erkölcsi érzés megbotrán- koztatására nyilvánosan pénzért árulják szerelmüket, önmagukat, sőt áruba bocsátják fiaikat és leányaikat, eltévesztve életczélju- kat, elvesztve becsületüket, jövőjüket ? Nem látunk-e korán sirba szállni, futó csillagként hirtelen letűnni az élet pályáján sok szerencsétlen könyelmüeket az emberiség kárára, veszteségére ? Nem hallunk, látunk-e a társas, családi élet ferde viszonyait, illetőleg egyenetlen egybekeléseket létre jönni,- mMM - -s* TARCZA. 1 Asf se Apró versek. i. A szerelem vagy feslő virág, Melyen a jelen édes kínja rág ; Vagy elhervadt, elnyilott virág, Melyen a multnakfájó kínja rág. II. »Lemondani, felejteni« Két rövid szó, egyéb semmi. És mire megtudnánk tenni : Porrá leszünk, senki, semmi. III. Szép,, csinos, ügyes vagy. Lényed miért, hogy üresen hagy ? ! Oh, mert van egy nagy bajod, Hogy mindezt magad is jól tudod IV. Könyvet ir a férj E czimmel: »Szerelem.« A nő hűs árnyon Légyottot ad A szögleten. V. Oly szép az est. S a hold sugár Minő kontár ! — Utunkra: Sötét árnyakat fest. VI. Nagyanyánk azt mondta : Nagy legény volt ura ! Böske, unokája ? „Mit neki az ura ! !“ VII. Mondják az emberek : Jó orvos az idő. De szeretném tudni, Énhozzám mikor jő. Mert bizony elkelne Patikája nálam. — Régen szenvedek már : Szerelmi vakságban. VIII. Gyertya az asztalon, Árnyék a falon. Ember! lelkedet Zenghetné dalom ! IX. Szép az élet. Szép a szerelem. Az is, ez is kijutott nekem. Szépségüket én nem láthatom: Szerelmemért életem El kellett játszanom ! ! Molnár Ferencz. Metália. A zárda épülettől le a templom-térig, katonás lépésben, büszkén sétálgat három bányász legény ; tekintetükből látszik, hogy büszkeségök főtárgya a piros szalagon függő fényes metália, mely mind a hármójuk mellén ott diszlik, jeléül annak, hogy tartalékos katonák. A vasárnapi sétálók csoportjai közzül sürü tekintet kiséri utjokon s nem egy irigy sóhaj egy némely kebelből, bírásáért ama jelvénynek, mely őket oly kiválókká teszi a többi társak felett. Abból a büszke magatartásból és ebből a sóvár pillantásból feléled emlékezetemben egy régen letűnt kornak porladó alakja ; aki ott nyugszik a temesvári katonai temetőben, akkor raegsi- ratva, ma talán feledve .... Szegény Újlaki Laczi — nyugodj békével — ha téged el nem vakít az a fényes kis érez darab ott a Kóti Gyuri mellén és el nem ragad a vágy annak birhatásáért, most ennek a metáliás esőnek a te melledre is le hullott volna egy fényes csepje és a te dicsőségért sóvárgó lelked kielégítést talál. De te ezt nem tudhattad bevárni. Neked előbb kellett az olcsó dicsőség, amit drágán, igen drágán, életeddel fizettél meg. A boszniai hadjáratot követő évben történt, hogy az ujjonezok között felkerült az ezredhez egy jól kifejlett, deli magas, piros arczu, legény Újlaki Laczi volt a neve. Az akkori hadjáratban részt vett ezredek legénységei, mint tudva van, általában egy-egy
