Felsőbányai Hírlap, 1899 (4. évfolyam, 1-27. szám)

1899-03-12 / 6. szám

minden kereset nélkül, midőn a magával 1 is tehetetlen vén ember udvarol leányának, ki unokája lehetne ; nem veszen-e nőül atyafi atyafit, testvér testvért ? ! Vagy nem él-e hitetlenül, erkölcstelen vagy törvény­telen szövetségben ? És miért ? oh, mert a pénz, a személy, vagyonérdek ezt kívánja, a jelenkor divatja ezt igényli ! Avagy nem tapasztaljuk-e, hogy a legkitűnőbb népvezérek, hazabölcsek, hit­bajnokok, ész- és jellemférfiak nemes szívvel és lángészszel buknak meg az életpályán. Miért ? mert a jelenkor szelleme, a pénz, személy, vagyon, pártérdek ezt kívánja, ha­bár gyakran milliók életébe s vagyonába kerül is az érdek működése ! Oh Isten ! mikor jő el a te országod ! a te isteni érdeked : a közös érdek bol­dogsága ! hogy minden önző ember szeré­nyen le tudjon mondani kölcsönösen min­den pénz-, személy-, vagyon-, pártérdek nélkül egymás javára, a haza és egyház boldogságára, Isten dicsőségére! ! Vajha eljönne valahára és ne késnék az éji homályban, a jövő titkában ! bodnár János. Szabályrendelet a rendháboritásról és a szemérem sértő kifejezések vagy cse- lekvények megbüntetéséről. 1. §. Jelen szabályrendelet értelmében rendőri kihágást képez és követ el és 1—40 ko­ronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a) aki az utczákon kurjongat, kiabál és lármázik, b) aki nyilvános helyeken szemérem sértő kifejezéseket használ és szemérem sértő cse- lekvényt követ el, c) aki éjjel a lakosok nyugalmát lárma, : kiabálás és kurjongatás által szándékosan za­varja vagy nappal Isteni tisztelet ideje alatt ' templom közelében botrányos módon lármáz. 2. §. Az ezen szabályrendeletben megálla­pított pénzbüntetések behajtatlanság esetén az 1879. évi XL. t.-cz. 22. §-a értelmében meg­felelő elzárásra változtatandók át. 3. §. Ha ezen szabályrendelet 1. §-a a), b), c) pontja alapján kiszabott pénzbüntetésekből j befolyó összegek a város szegény alapja javára fordítandók. 4. §. Ha ezen szabályrendeletben megálla­bronzból készült hadi érmet kaptak. Egyik, má­sik még emellé egy-egy ezüst, sőt arany-érmet is, amint azt személyes bátorság által némely ki érdemelte. Ilyen éremmel ékes csapatban, na­gyon szomorú volt a világ, nemcsak Újlaki Laczi- nak; de bizony minden ujoncz társainak is, mert egy hadjáratot át élt metáliás baka, még a tiszt ur szemében is többet ért, hát még a czivilnél, sot a legtöbbet a gyönge nem szemében, kik tekintetre is alig méltatták, ha nem volt me­táliás. Hiában volt hát Laczink olyan derék fiú. olyan szemre való legény, nagyon hitvány ka­tonának képzelte ő magát; legkivált, hogy azok a képtelennél képtelenebb fantasztikus mesék, melyek esténként a szakaszban elhangzottak a hadjárat borzalmas eseményeiről, oly dicsfény­nyel övezték a Laczi szemében a metáliás ba­kák, hogy nem volt csoda, ha az az üldöző Dé­mon, amely képes magát befészkelni a hiú em­ber szivében egy értéktelen ragyogó pityke ál­tal éppen úgy, mint a legdrágább gyémánt ál­tal — az ő fülében is mindig azt sugdosta, hogy hitvány »bundás« vagy, dísztelen katona ! Addig addig sugdosta, hogy egy napon eltűnt a Kóti Gyuri melléről a metália. Hova lett ? — Merre tűnt ? — Ezt senki sem tudta megmagyarázhatni. Ez időtől kezdve a Laczi jó kedve igen nagy változáson ment át. Vígan, fütyörészve teljesített minden dolgot. Szabad idejét mindig a váron kívül töltötte el és igen gyakran meg­esett a rendes időn túli kimaradása. Ezért azu­tán ki is járt olykor a kurtavas, sőt nem ritkán egy pár napi »dunkli« is, hanem annak Laczi oda sem nézett — több örömben úszott ő most hogysem jó kedvét ez a kis keserűség elront­hatta volna. Hiszen az övé volt a világ : az ő Felsőbányái Hírlap pitott kihágásoknál a büntető eljárás az 1880-ik évi augusztus hó 17-én 38547. szám alatt kibo­csátott belügyminiszteri rendelet szabályai sze­rint történik első fokban a rendőrkapitány, má­sod fokban az alispán és harmad fokban a bel­ügyminiszter tanácskodik! Kelt Felsőbánya sz. kir. rendezett tanácsú bánya város képviselő­testületének, 1897-ik évi janius hó 14-én tartott rendes közgyűléséből Farkas Jenő polgármester, Spáczay Gyula v. jegyző. 102240—1898. M. kir. belügyminiszter. Ezen szabályrendeletet az 1879-ik évi XL. t.-cz. 5. §-a alapján megerősitem. Budapesten, 1899-ik január hó 5-én. A miniszter helyett: Jakabffy Imre államtitkár. J~ egyzőkönyv. Felvétetett Felsőbányán, 1899. márczius 5-én, a helybeli tej­szövetkezet megalakulása érdekében tartott előértekezleten. Jelenvoltak : a tehenes gazdák közül mint­egy 80-an, a vidék képviseletében jereby Gábor, körjegyző s nehány gazda. Magyar László üdvözölvén a megjelenteket, kívánatosnak véli az értekezletté való alakulást s a tárgyalás vezetésére mindenek előtt az ideig­lenes tisztikar megválasztását javasolja. A jelenvoltak kimondják az értekezletté való alakalást s az ideiglenes elnöki .tiszt elvál­lalására Szüts Illés urat kérik fel. Elnök megköszönvén a bizalmat, elnöki szé­két elfoglalja s a jegyzőkönyv vezetésére Imre Károly urat, előadóul pedig, mint legilletékesebb szakembert: Magyar László urat kéri fel. Értekezlet az elnöki intézkedésekhez egyhan­gúlag hozzájárul. Magyar László felolvassa és lehetőleg meg­magyarázza az alapszabály tervezetet és az üz- letrend-tervet, nemkülönben bemutatja a költség- vetést és az építési tervrajzot. Értekezlet a felolvasottakat többek hozzá­szólása után elfogadja, fenntartván magának a | jogot azok egyes pontjainak a végleges meg­alakuláskor leendő módosítására. Magyar László ürömmel jelenti, hogy mi­után a tejszövetkezet hasznosságáról s fontossá- j gáról a leendő szövetkezeti tagok teljesen meg vannak győződve s a megalakuláshoz megkíván - tató kellékek biztosítva látszanak; a közös óhaj és a nyilvánult meleg érdeklődés után ítélve, a j törvényes megalakulásnak már mi sem áll útjá­ban ; javaslatba hozza, hogy a törvényes formák szerinti megalakulásra illetékes helyen a szüksé­ges lépések megtétessenek. Értekezlet egyhangú megállapodás szerint | büszke mellét díszítette, ott a várbástya falán kívül az a fényes érem, amely a Kóti Gyuri zubbonyáról oly csodálatos módon eltűnt. De hát nem volt-e ö kárpótolva a kevés szenvedé­sért azzal, amit az a vágytól duzzadó, forró ajjak nyújtott ? Kinek mély tüzii szemét elkápráztatta azon a hevesen dobogó domború mellen, oly csábítóan fityegő fényes metália. Büszke volt Laczi és boldog ! És ez a bol­dogság- ki tudja hol végződik, ha a véletlen éppen akkor úgy nem intézkedik, hogy Kóti Gyurit akkor rendelik ki a gyárvárosban jár- örségre, amikor Laczinak éjjeli egy óráig, spa- czér sájnja van. A »Legyes-korcsma« hires mulató helye volt a temesvári garnizonnak. Ott állott a gyár­város szélső házaival szemben, egy szesz-gyár trágyadomb halmazai közepett, éjji menedékül a rengeteg légynek. A meglehetős terjedelmes helyiség irdatlan gerendáit, a falakat, a söntés rácsozatát, vastag rétegben; a függő lámpa vékony sodronyát kar- vastagnyira lepte be az egymásra tóduló, szünet­len nyüzsgő, zümmögő légytömeg, melynek meg­számlálhatatlan mennyiségétől érdemelte ki nevét fez a szennyes, piszkos épület. Hanem minden­nek daczára volt két kiváló tulajdonsága, melylyel két istenség kegye kitüntette. Az egyik, hogy itt volt a legjobb és legolcsóbb bor. A másik, mert e helyet jelölte ki Perzichore istenasszony a legszebb, a legdelibb magyar táncznak a csár­dásnak meghonosítására. Ide vonzódtak hát az egész garnizon magyar érzelmű konyhahölgyei is kitánczolni magukat. Az akkori időben oda helyezett debreczeni ezred, magyar legénysége hiában kereste fel a négy külváros számos táncztermeit, a fúvó hangszer, vagy éppen a kintorna zenéje mellett, jegyzőkönyvi kivonat által megkeresi városunk polgármesterét: tekintetes Farkas Jenő urat, hogy szíveskedjék hivatalból felkérni az Orszá­gos Tejgazdasági Felügyelőséget aziránt, mi­szerint az alakuló félben levő tejszövetkezet hi­vatalos és törvényes formák szerinti megalakí­tása és az esetleges felvilágosítás megadása végett egy szakegyén mihozzánk minél előbb kiküldessék, megérkezésének kellő időben való jelzése mellett. A javaslat teljes egészében elfogadtatván, az értekezlet az elnök éltetése mellett véget ért. Kmfi Magyar László, Szüts Illés, Imre Károly, előadó. elnök. jegyző. Különfélék. A megalakulandó tejszövetkezet érdekében mintegy 100 tagból álló értekezlet tartatott folyó hó 5-én a »Korona« nagytermében, hol Magyar L. indítványára elhatároztatott a központból egy szakember kikérése, hogy a felmerült aggályokat eloszlassa és azután a szövetkezetét a törvényes formák szerint megalakítsa. Valóban üdvös dolog lenne már, ha ez ügyben az elhatározó lépés megtétetnék és a szövetkezet megkezdhetné ál­dásos működését! Esküvő. Schwarcz Imre telekkönyvi betét­szerkesztő és Báthy Etelka kisasszony néh. Báthy Zsigmond szép s kedves leánya tegnap esküdtek egymásnak örök hűséget Pécsett. Sok szerencsét s boldogságot kívánunk ! Márczius 15-éi a »Polgári Olvasókör« társas­vacsorával egybekötött estélylyel üii meg. Sajnos, hogy még eddig nem mutatkozik kellő érdeklő­dés. Reméljük azonban, hogy a hazafias érzelmű polgárok most sem fogják elmulasztani, hogy a szabadság ébredésének napját megünnepeljék. Mosdóssy Imre budapesti tanfelügyelő a közelmúlt napokban városunkban volt, hogy a tavalj vett házának átalakításához a szükséges intézkedéseket megtegye. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter — mint hírlik — rövid idő alatt látogatást tesz a 2 bányavárosban. Tűz volt folyó hó 7-én délelőtt 10 óra táj­ban Dála Maftyénak háza gyűlt ki ismeretlen okból. Mig az asszony a piaczon volt, meggyűlt a ház s bent egy 2 hetes gyermek feküdt böl­csőben. Hány gyermek van igy kitéve a vélet­lennek ! Bizony sokat csak a jó Istennek különös gondviselése oltalmaz. Állami Óvodánk végre is felfog épülni, a város felveszi az építkezési összeget kölcsönként s az állampénztár le fogja törleszteni. csak czeppelpolkázni lehetett. Csárdásnak:, ma­gyar zenének hire sem volt, E helyen ütötte fel sátorát az az alföldről felvándorolt öt tag­ból álló czigánybanda és e helyről indult ki hóditó útjára eme svábok és egyéb nemzetisé­gekből álló közönség, mulató helyiségeiben a magyar táncz kedveit zenéje, amely ugyancsak gyorsan hódított ; alig egy év elteltével, már magyar bakával, bumbardóra is ugrotta a csár­dást a jó szélesen öltözött sváb »Káti !« Ez a kedvelt, vig muzsika hangjának élve­zete járta át Kóti Gyuri és őrségre kirendelt társai egész valóját, Elvoltak merülve, szuronyos fegyverökre támaszkodva, ott az ajtófélen a keringő párok nézésében, amidőn egyszerre egy fénysugár villant meg a Gyuri szemében. Alig hisz szemének s mind tágabbra nyitja, nézi s látja, hogy az ott Újlaki Laczi az ö »slófja« annak a melléről szórja szét sugarát egy fényes metália, Gyuri közelebb ment a mit sem sejtő tánczoló párhoz és mikor közvetlen meggyőző­dést szerzett, hogy a metália az ö sajátja, ma­gosra emelte fegyverét és annak agyával oly súlyos csapást mért a Laczi mellére, hogy annak elállóit rögtön szívverése és tántorogva hátra dlt. Ez a jelenet pedig nem sok zavart okozott a tánczolók jó kedvében, hanem annál többet a Laczi lelkében. Alig hogy felucsudott kábult- ságábólés látta, hogy'melléről le van táp ve a jog­talan bitorolt disz, a szégyen pírja futotta el. Szeretett volna a föld alá sülyedni szégyenében. Mert hiszen ez a szegény megtévedt fiú alapjá­ban igen szelíd jó érzelmű fiú volt. Kóti is sze­rette őt és éppen azért az esetet fel sem jelen­tette. De azért mégsem maradt titokban. Csak­hamar megtudta azt az egész század, sőt az egész laktanya legénysége és szegény Laczinak nem

Next

/
Thumbnails
Contents