Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-05-09 / 10. szám
H_ évfolyam. 10_ szám. 189'?'. ro.á.ju.s 9_ // FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: FelsŐbányári. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASARNAP Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre I írt. — Egyes számok Io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöl tetnek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Nyilttér soronkint io kr. Levél a szerkesztőhöz. ízen tisztelt szerkesztő ur! Gratulálok önnek azon szép czikkeért, melyet Felsőbánya vendéglőjének kiépítése érdekében e lan 9-ik számának vezérczikkében közzé tett, bar őszintén mondva — reám, — mint Laczfalu tolakodó permájára kevésbé sem volt örvendetes a falu derék papjára való hivatkozása, mert midőn Lukács tisztelendő ur — jóformán semmiből — egy szép templomnak alapját vetette meg, nagy dolgot miveit, örök emléket épitett magának és nekünk, büszkék is vagyunk rája s bárha nem is értünk egyet politikájával, tiszteljük és szeretjük. Lám, lám; nekünk nincs semmink, még csak legelőnk sincs s még is tudunk teremteni valamit: kibéreljük önöktől kiterjedt legelőjüket, melyet önök nem tudnak felhasználni, rétjüket felébe, harmadába megdolgozzuk, piaczukat ellátjuk, még csak piaczterületük ellátásához is mi szállítjuk a követ, homokot s igen sok egyéb fuvart is mi teljesitünk, pedig a czivilizáczió alsó fokán álló népünkről ismeretes, hogy lomha s ime mégis önökkel szemben előnyeink is vannak. Lenne csak nekünk annyi erdőnk, legelőnk s kincsekben gazdag bányavidékünk, mint önöknek van, tudom bizony, hogy megbámulnák önök Laczfalu tevékenységét. Különben igy is hallotta már ugy-e tisztelt szerkesztő ur a nagy bucsujárás eszméjét, — látja kérem, mi nem kérkedhetünk azzal a sok szép területi kincsesei, mint a melylyel önök; kis falunk még nem is elég hires arra, hogy üdülni kívánó nyaraló vendégeket csábítgathatnánk — máskülönben szintén kies — vidékünkre. — Építettünk tehát egy szép templomot s minden alkalmat felhasználtunk, hogy annak páratlan nagyszerűségét elhireljük; ünnepélyeket rendeztünk s ez ünnepélyeken proklamáltuk a minden évi bucsujárást, templomunk körül páratlan gyönyörű mulató tért rögtönöztünk s egy Kirándulási helyeink. (Folytatás.) A nagy fáradságot megfizeti az a végtelen gyönyörű kilátás, mely a hegytetőről minden irányban élvezhető. Be lehet látni a környéket mint egy panorámában egész Kövárvidékéig; látható a Szamos meg Lápos folyó, a mint teker- vényes medrében tova hömpölyög. Az Égett oromról látszik még a »Ne busulj« fogadó, az őrhegy stb. Az Égett oromról átmegyünk a Kö- rösösbe, hol azok a szép növésű köns és juharfák találhatók. A Köröst átszeli a márinarosi szerpentinás ut, melynek párját alig lehet találni, talán az egész országban. Igaz, hogy több évtizeddel ezelőtt az utasok személybiztonsága veszélyeztetve volt, de ma már hála a mostani jól szervezett csendőrségnek és erdöőrségnek nincs veszélynek kitéve az utas sem éjjel sem nappal. Hogy minden lépten-nyomon a legjobb, iegüditöbb tiszta forrásvizeket lehet kapni, azt felesleges mondanom. Minden forrás, minden patak ezüstfényben ragyog s csevegve szólítja az utast, hogy élvezzen belőle. A harmadik kirándulási hely lenne a »Királyasszony forrás,» mely a Guttini utón a világos hegy aljában sűrű bükkös erdőtől környezve egy gyönyörű pázsiton buzog. Úgy hallottam az öregektől beszélni, hogy egykor Mária Terézia csoda forrást nyitottunk, melynek vize az égből fakad. Bucsujáró vendégeinket oly szívesen fogadtuk, hogy jövőre is megígérték, hogy elfognak jönni; igaz, hogy a bucsujárás napjának a hetében nem dolgoztunk semmit a nagv láztól, csak készültünk, ettünk, ittunk és vigadtunk, — de hát megfizették nekünk a bucsu- sok a szép templomot. Hejh! higyje meg szerkesztő ur, ha ez az oly szépen megindult bucsujárás be nem tiltatik, templomunkat már befejeztük volna. — Reméljük azonban a jó Istentől, hogy ez újból meg lesz engedve; nos! akkor megeshetik, hogy Szerkesztő ur jóslata beteljesedik. — Ha Felsőbányán egykor mi lehetnénk urak, úgy bizonynyal a tekintetes szerkesztő ur nem fogna reánk panaszkodni, hogy a vendéglőt nem akarjuk kiépíteni. Hiába szerény falusi emberek előtt első a »templom,« de ezután mindjárt a vendéglő következnék, mert mi ha lármát csinálunk, ha annyi szép keresztül viendő — eszmét, melyet e kis lap hasábjain élvezettel olvashattunk, — komolyan megvalósítani is akarnánk, úgy az idegen forgalom legbiztosabb góczpontjat a vendéglőt a modern kor kívánalmának teljesen megfelelően rendeznők be s e téren obskúrus befolyást nem tűrnénk, mert jól tudjuk, hogy az első benyomást, az idegennel szemben kellemessé az a szálló teheti, a hol, mint utas, vagy vendég legelsőbben beszáll. Szóval arra törekednénk, hogy az az utas legyen a mi forgalmunknak legfőbb reklámja s ez az a tőke, mely egy vendéglő költségével megfizethetlen. Önöknél azt képzelik, hogy csak akkor építhetnek, midőn feles bevételök lesz, — no csak azt várják! E téren mi egész máskép gondolkozunk! Az örökös használat folytán idővel még a vagyon is meg kopik s értékében nagyot csökken, ezért mi mindent elkövetnénk, hogy nagyobb jövedelmet biztositó vállalatokat létesítsünk; vájjon a kereskedő, ha pénzét egy évben csak egyszer forgatná meg, tudna-e boldogulni ? bizonynyára nem, mert portéka az állásban nem javul. Az királyasszony, mikor Máramarosba utazott a forrásnál pihent meg, ennek emlékére nevezték volna el igy. E forrás felé lehet leghamarabb és legkönnyebben a Guttinra feljutni, melyet nyáron igen sokan keresnek fel a gyönyörű szép kilátás és a jó levegő élvezéséért. Különösen az, a ki a nap feljövetelét még nem látta és akarja látni, ne mulassza el, ha csak teheti, oda kirándulni, Valami fenséges egy látvány az, a midőn a nap óriási korongja kibontakozik a sűrű fellegek gomolyából s lassan-lassan kiemelkedik a márama- rosi hegyek mögül. Először sárga, majd élénkebb s élénkebb színben ragyog, később vérvörösre kitüzesedik s akkora formát vesz mint egy aranyos fényű kocsikerék küllő. A negyedik kirándulási hely a Bóditó és a Feketehegy. Ezeknek több útja van. Lehet az országúton a Sojor irányában, lehet a Tilalmas nyárason át a Muhos-forrás felé és végre lehet a vissszafolyó patak és a Csurka fele menni. — Az országúton a nap erős tüzese és a por miatt nem kellemes a gyaloglás. A Muhos-forrás tele pedig egy kissé sáros, süppedékes és ép azért fáradtságos az ut. Legjobb a visszafolyó felé menni, azért, mert itt mindig a lombos tölgy és bükkfák árnyékában megy az ember, Igaz, hogy eleinten a fokozatos meredeken kissé fáradtságos a haladás, de csak azon helyig nehéz ez, mig úgy kis lapályra a Visszafolyó jobb partján levő kutig föl jut az ember, oda, a hol a vándor tó- tot megsütötték, kit a szájhagyomány szerint azért sütöttek volna meg, mert megitta az itt talált vadászok pálinkáját, a mig ezek fáradtságtól ellankadva e kutnál kissé megpihenvén — aludtak. Mire a vadászok fölébredtek, akkorra a tót aludt el örökre, kit bedobtak a tüzbe. iparos ember is a nagyobb mennyiségű gyártmányok gyors forgatására kell hogy fektesse a súlyt, mert asokszoros olcsó perczent szaporítja a garast. Látja igen tisztelt szerkesztő ur! lomhaságunk daczára is elég éles a mi eszünk, hogy fel tudjuk fogni méltó felháborodását, midőn Felsőbányán ma annyi életre való szép eszme megvitatása után sem nyilatkozik meg a valódi kereskedelmi és iparos szellem, — midőn azt kell tapasztalnia még mindig, hogy a mit kettő előre mozdít, azt három hátra mozdítja, — de hát mindez csak azt igazolja, hogy ama szép eszmék még nem értek meg Felsőbánya közönségében, sokan vannak még, kik becses lapját el se olvassák, mert nem tudják vagy nem akarják megérteni a szabadsajtó rendkívüli nagy hivatását és szükségét, no de sebaj! Vigasztalódjék szerkesztő ur, mert mi laczfalusiak — bármily ostobáknak is tartanak, tudjuk, hogy a fal fehér. Tessék csak a megkezdett utat tovább is törni addig, mig az járt ut lesz s ha akkor se tudnának eligazodni felsőbányái szomszédaink, úgy majd az érett gyümölcsöt megkísértsük mi leszedni, addig szükségünk van nekünk is erőnket összeszedni. Hanem előre mondom, hogy mi a guzsalytétovábbra is megtartjuk, mint háziipari foglalkozást, mert mi is lehetne egy otthon ülő asszonynak unalom üzőbb, mint a rokka, sehogyse tartjuk igaznak némelyek állítását, hogy a boltba olcsóbban lehet megkapni a fonalat: a mig asszonyaink ezzel szórakoznak, nemesitik szívókét és leiköket egyaránt, mert a tudat, hogy házi készítmény, fölemeli erkölcsi önérzetöket. Lám, ha önök körül néznek maguk körül, akárhány példát találhatnak a szegényebb néposztály körében, hogy a mig a férj keserves kenyérkereső munkában van, addig az asszony — tétlenségétől ösztönöztetve — tékozol. Na meg önöknél mindenből divatot csinálnak; csak nem régen is igen szépen karolták fel a csipkeverést, egy nehány nemesszivü buzgó oktató közreműködése mellett, ezen nagy lángnak azonban szalma E kuttól elindulva a Csurka-erdön át csakhamar elérjük a Bóditót a maga elragadó szépségében. Oly fenséges látványt nyújt e hatalmas kiterjedésű tó, hogy ritkaság. Kristálytiszta tüköré mintegy rámába foglalja bele az azúrkék eget meg a Feketehegyet. A tó környékét ko- szoruzó bükkös erdőt pedig megfordított alakban adja vissza mint a déli báb. A tó egyenes partján haladva pár száz lépést az Angyalcsor- góhoz érünk, a hol a kiránduló társaság a reggelit szokta elkölteni. Nem hiába nevezik ezt Angyalcsorgónak, üde vize valóban menyei ital, melyből az ember nem tud eleget inni, aztán még van egy nevezetes tulajdonsága is, az, hogy egy jó fél óra múlva, akár ettünk akár nem, olyan éhesek vagyunk tőle mint a farkas. Az Angyalcsorgótól íölérhet az ember egy óra alatt az úgynevezett «Jóviz«-hez, ez a Feketehegy sima sziklafala alatt fekszik, egy gyönyörű lapályon, a legszebb bükkfáktól körülvéve. — Itt kissé megpihenve, egy jó fél óra alatt föl érünk a Feketehegyre, arra a fenséges fensikra, a mely az egész vidéket dominálja, a honnan a legmesz- szebb terjedő és legszebb, leghálaadatosabb kilátás nyílik előttünk. Megjegyzendő, itt is a legkitűnőbb forrásvizeket lehet találni. Ha ezzen szebbnél szebb kirándulási helyeket a természet pompájában és szépségeiben gyönyörködni vágyók felkeresik, oly kellemes benyomással fognak hazatérni, melyet elfelejteni soha sem lehet. Vajha mindezek minél többeket vonzanának körünkbe, hogy megismerjék és hi- reszteljék a mi ritka szép, pazarul megáldott vidékünk természeti szépségeit. Koszirober György.
