Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-03-28 / 7. szám
IX_ évfolyam. r7. szám. 18977. méLrczilis S8. FELSŐBÁNYÁI HÍR LAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMI] LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Eél évre i írt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltetnek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Nyilttér soronkint 10 kr. Sörgyárunk kérdése. Nagybánya a kőipar gyárt, Felsőbánya sörgyárt akar teremteni, mindkettőnek sikere alapvetője lehet egy életre való uj szellemnek, mely méhében a szebb jövendőt hordja. Az első gyári vállalatok sikere a vidék iparos tevékenységének életkérdése is lehet, mert a siker természetes eredménvekép következhetik a többi létalappal biró vállalat fejlődése, virágzása. Azon vezérférfiak, a kik az alapítás nagy müvére vállalkoztak sokkal fontosabb és komolyabb kötelesség előtt állanak, mint azt az aránylag csekélyebb kiterjedésű vállalatok után egyelőre képzelhetnök. Alaposan megfontolandó tehát a kérdés, s lelkes ügybuzgóságukról ismert legjobbjaink- nak kell a feladatot magukévá tenni, mert e kérdésben saját hiteleink, vállalkozásunk sikere és sikertelensége egyiránt benne van. Kétségbe vonhatlan, hogy a siker előttünk áll, csak észszerűen kell a kérdést felfogni és megoldani az eredmény nem maradhat el. Nagybányán pl a köipar gyárnak gyakorlati alapja van, a létesités sikere itt egy nagyobb beruházás észszerű véghezvitelétől és egyes kereskedelmi agenturájától függ csupán. Ugyan ez áll a Felsőbányán tervezett sörgyárra nézve is. Fekvése kitűnő, vize páratlan, építkezési költségekre olcsó anyag áll csaknem helyben rendelkezésre. Pincze- helyisége tetszés szerint kibövithetö, vidéke elég nagy s Szatmár és Máramarosmegyék között, a borszegény vidék központjába esik, ugyannyira, hogy ha jó sört termel, 60000 sörivó felvehető és 360 napon át 0'5 literrel, fogyasztó közönségül, s egy legkevesebb 10000 hektoliter sör termelésére lenne előirányozható a berendezés. E kvántum nagy jelentőségű gazdasági előnyt biztositand a marhaállomány növelése és hizlalók felállítása által takarmány- dus vidékünkön, ugyannyira, hogy ha semmi egyéb nem, csak ez maradna is üzlethaszonnak, ez is jelentékeny haszon lenne még egy nagyobb tőkeberuházás után is. Hogy azonban egy létesitendö sörgyár üzlete is teljesen biztosított legyen, ehez nagyon sok kellék kívántatik, melyeknek teljesítése elengedhetetlen szükség, nevezetesen : 1. A kellő tőke biztosítása. 2. A sörgyár szakszerű kiépítése és czélszerii berendezése. 3. A pinczehelyiségek kellő tágassága, hűvös volta és könnyű kezelhetősége. 4. A szakszerű üzemvezetés. 5. Csakis jóminöségü sörgyártás és érett sör kibocsátás, mert a fogyasztásnak leghatalmasabb* terjesztője maga a jó sör. Igaz ugyan, hogy egy elötervezet az alapszabályzattal együtt tárgyalva volt már, ha azonban azt nem akarjuk, hogy ezen terv halva született legyen, úgy azt újra kell tárgyalni, még pedig komoly költség- vetési érvekkel indokoltan. Egy felületes tervezettel csak a czélt koczkáztatjuk magán érdekek vagy szeszélyek kedvéért. Ha tenni akarunk, úgy tegyük azt komoly számítással jól megfontolva, de tegyük minél előbb, mert az idő halad. Az első tervezet 20000 frt szükségletet vett fel, ebből 15000 frtra teszi az építkezést és 5000 forintot számit forgótőkének s ezzel 10000 hektoliter jó sört akar évente termelni. Merész vállalat, melylyel egy jó eszmét megtestesíteni nem, csak megsemmisíteni lehet, mert képtelenség van benne. Legyen, hogy 15000 frtból maga a gyár kiegészíthető és berendezhető. Legyen, hogy Ízre a legjobb minőségű sör gyártható. Hogy a sör érett is legyen, oly pin- cze is létesitendö, melyben 10000 hektoliter sörmennyiség elhelyezhető, mert a sörnek hogy érett és élvezhető legyen, 5—6 hónapra vagy legalább is 4 hónapra van szüksége. Tehát a pinczeterületnek legkevesebb 1200 négyzet méter térfogattal kell bírnia helyi viszonyok szerint folyosószerü behatolás lenne’ legczélszerübben berendezhető, hogy kis vasúton a be- és kiszállítás megkönnyíthető legyen. Egy ily pinczének berendezési költsége legkevesebb 12000 frtot vesz igénybe. Biztosítandó továbbá még az első főzési időszak költsége is, mely összeg magában á 6 írtjával számitva 60000 frtot tesz ki. E nagy összeget 25000 forintos berendezés lekötése mellett sem fogja kihitelezni, tehát ezen összeg egyrésze szintén biztosítandó, úgy hogy ha 33000 frtot veszünk fel, a legkisebb összeget vettük fel, amire szükségünk lehet és van. Eszerint a felsőbányái sörgyár berendezése és üzembe hozatala legkevesebb 60000 frt tökével vehető tervezetbe, 10000 hectoliter idénytermeléssel. Ha ennél kevesebb összegre lenne tervezve a dolog, biztosan csalódás lénne az eredmény. Van az alapszabályter vezetnek még nagyobb hibája is, a miért nem állhatja meg a helyet; nevezetesen: a szakigazgató helyett 12 részvényes igazgatót vesz ÍTARCZA £' &-A_ bányász. Világtól elzárva mélyen Bent a földnek üregében, Gyarló »foncza« fénye mellett Öröm-virág nem teremhet. Arczának verítékével Keres kenyeret az ember, De bányászat szörnyű kínja Szivünket részvétre hívja. Minden óra, sőt minden perez, Magában szörnyű veszélyt rejt, Lépten-nyomon tátong a sir, S magába áldozatot hív. Midőn búcsút vesz a bányász Átalkarolva családját, Aggódva kérdi magában : »Mi sors vár rám a bányában ?« Hejh, mert sokszor törve, halva, Gyászlepellel letakarva Hozzák testét föld színére, S omlik rá családja könnye. Nagy értéke van az éreznek, De miatta mennyi élet Hervad, omlik föld porába! . . . — Drága kincsnek nagy az ára. — Talán azért oly gondatlan A bányász ha a földön van ? . . . Fecsérli pénzét, erejét, Tudván: rövid a földi lét! . . . Szivemben fájdalom ébred, Midőn látok bányász népet. Oda árva homlokára: Jön a halál nem sokára. Mily jó, hogy van »brúder láda« ! Mert a család midőn árva Nem volna képes halottját Sir nyugalmának adni át. Domki Lajos. Találkozás a forrásnál. irta: Molnár Vilmos tanító. (Folytatás és vége.) A nő e szavaknál hangos zokogásba tört ki. Béla pedig hallva a Béla nevet, egészen összerezzent s az egész esemény, mit a tegnaptól kezdve lát és hall, előtte egy álomnak tiint fel. Az idegen férfi szünet nélkül folytató tovább beszédét. S most a kis fiút' úgy tekintettük, mintha az elveszettet találtuk volna meg, nagyon ügyeltünk rá; nem történt semmi baja. Már öt éves volt jól, tudott beszélgetni; szakasztott mása volt az elveszettnek. Egyszer épen azon napon, melyen az előbbi elveszett volt, a szolgálót vízért küldtem s én, anyja nem lévén otthon, — elengedtem, hogy ne sírjon. E szavaknál a nő megint hangosan kezdett zokogni. A férfi ámbár nagy volt fájdalma, az idegen előtt igyekezett visszatartani künyeit, folytatta tovább panaszát. Kevés idő múlva a szolgáló sírva fut be, hogy az erdőben eltévesztette a kis Bélát s nem kapja sehol. Én megrémülve ugrottam fel s futottam ki ide; össze vissza jártam az erdőt, de nem találtam rá sehol. Ma megint ki jöttünk keresni s most mielőtt bementünk volna az erdőbe, elvégeztük szokásos módon reggeli imánkat. Én azt hiszem hiába is keressük. Úgy látszik igaz az a mit a faluban beszélnek, hogy a forrásban egy tündér lakik, az húzta be mind a kettőt, szólalt meg most a nö, ki eddig szünet nélkül sirt. Mindezeket hallva Béla teljesen meggyőződött, hogy a tegnap innen elvitt gyermeknek atyja és anyja áll előtte s tudva, hogy mi a további teendője, csak arra kérte őket, hogy mutatnák meg: hol laknak? Itt e kis dombról látszik az egész falu, mely nehány szétszórt házból állott, szólt a férfi. Kimentek hát a fák közül a dombra honnan az idegen saját házát is jól megjelölhette. Azután kezet adott Béla mindkettőjüknek s gyorsan visszament lovához; el- oldta, ráült s nem gondolva egyébre, csak hogy a kis fiút minél hamarabb visszaadhassa a szenvedő szülőknek, a leggyorsabban lovagolt keresztül a hegyhasadékon. Kiérve a sziklák közül, megpillantotta a völgyben az erdei kastélyt, a mely pedig most már nem biztatta öt többé azzal, hogy majd megpihenhet s mégis inkább sietett feléje, mint máskor.
