Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-06-06 / 12. szám
II_ évfolyam.. 1Q_ szém.. 1897'. ju-üiuis G_ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. SzerkesztSsíg: FelsSbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a Szerkesztőhöz, előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalba intézendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok 10 krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Nyilttcr sor ónkin t 10 kr. Ama mennyei szent tűz. Végig kísértük megváltó Jézusunkat földi pályáján ez évben is. — A keresztyén templomokban millió meg millió követői előtt hangzanak el az élete követésére buzdító, lelkesítő szónoklatok. Mindenütt nagynak, dicsőnek, követésre oly igen méltónak, de utolérhetetlennek találjuk öt. Itt van most a Pünh'óst szent ünnepe. Feltétetett az Ur Jézus Krisztus isteni müvére a korona. Eljött, miként a menybe távozott ígérte, eljött az Ígért Szentlélek a tanítványokhoz. A Szentlélek segítségével az emberiség történetében páratlan munkát végeznek. Nélküle oda lett volna Jézus menybemenetelével, az emberiség boldogitására erkölcsi s szellemi előmenetelére szentelt, előbb meggyalázott, majd megdicsöitett, végül felmagasztalt élet. Az a mennyei szent tűz . . . Csudákat müveit az első Pünköstben Jeruzsálemben. Csudákat tett a keresztyénség 19 százados múltjában, az emberiség életében. Mártyrok, vértanuk sokasága tárul elénk e nagy ünnepen ......... A meggyujtott tűz leikökig ért a halhatatlanoknak. Előttük a ragyogó példa az Ur személyében. Lobogott hát ama mennyei tűz az ö szivükben is. Az igénytelen apostolok hatnak, hódítanak. A pogányok apostola 3 világrészt egymaga bejár. Péter egy tüzes szónoklatával a szív vágyának ellene állani nem tudó 3 ezer lelket visz az Ur seregébe. Az agyon köveztetés, kerékbe töretés, felnégyeltetés, spanyol inqusitói borzalmas kínjaitól s már »az Ur dicsőségére végezett« szenvedésektől, a gályarabság nyomorúságaitól meg nem ijjedő vértanuk s bátor hitvallók életében nem ama mennyei szent tűz volt-e munkás? Végezhetett-é az erö- telen ember magától oly nagy dolgot? De hagyjuk e csudálatot, nagy tetteket. Ama mennyei szent tűz munkálkodik ma is az emberiség javára czélzó minden nemes cselekedetben. Mennyi szép tér itt és ott előttünk ! Avagy nem az isteni lélek mozgatja-é azon buzgók elméjét, kik e jobb sorsra érdemes kis város jövőjének előmenetelén fáradoznak. Ott az első Pünköstön a különböző nyelven beszélők megértették egymást. Erre van nekünk is szükségünk. Mindannyian akarjuk a jót, óhajtanánk városunk javát. Egy czélra törekszünk, keressük meg hát azt a középutat, mely a czél felé legjobban elvezet. Hogy én mikben s hol gondolnám azt a közép utat, azt szeretném a közeljövőben e lapban is elmondani. Most csak annyit: Városunk lelkes apostolai lobogtassátok a meggyujtott fáklyát! Hadd világóljon előttünk. Nem csak a haj- dankorban, ma is csudákat tesz ama meny- nyei szent tűz. . . . Nagy Lajos. Sörfőzdénkről. Egy polgártársunk, a kit a kiépitendő sörfőzde részvényére való jegyezéssel megkínáltak, az aláírási ivet azzal a megjegyzéssel utasította el, hogy nem most kell, hanem évekkel ezelőtt kellett volna létesíteni a sörfőzde részvénytársaságot, akkor t. i. midőn a phylloxera elpusztította szőkéinkét s megfosztott messze jó hírnévnek s i kivitelnek örvendő borainktól, lett volna értelme a részvénytársasággá való alakulásnak s a sörfőzés erélyes megindításának. így ma, ha sikerül is, a mit nehezen hisz összehozni, megalakítani egy részvénytársaságot, a sörfőzés aligha lesz életképes, aligha fog prosperálni, vagyis a termeléssel aligha lesz arányban a fogyasztás, figyelembe véve azon körülményt, hogy a parlagszölőket folytonosan újra telepitik,, a mi pár év múlva már oda fog fokozatosan fejlődni, hogy ismét lesz elegendő mennyiségű jó. és olcsó minőségű borunk, melyet szívesebben fognak fogyasztani mint a sört. A fentebbijmjegjegyzésrc csak az a válaszunk, hogy valamely hasznos dolgot, végbevinni, valamely , biztos jövedelmet ígérő iparvállalatba bocsátkozni mindig jobb későn is, mint egyátalában soha. »A ki nem mer, az nem is nyer.« A serfözós különben nem volna egészen uj iparág városunkban, mert az ha több idő óta nem is, de legalább 100 évvel ezelőtt már virágzott itt és tekintélyes jövedelmi forrását képezte a városi háztartásnak. Valamint a múltban volt bő bortermések idejében meg volt a bornak is, a sörnek is a maga élénk kereslete, fogyasztó közönsége, úgy meg lesz a jelenben és jövőben is egyaránt, — ne tartsunk tőle, csak a mi fő dolog, jó minőségű, versenyképes legyen mind a kettő. , Városunkban a sörtermelésnek és fogyasztásnak egyaránt megvannak a szükséges előfeltételei. A viz, , mi első és. föté- nyezö, kitűnő minőségűnek van konstatálva. Városunk ugyan nem, de vidékünk elegendő árpát termel, melyet az adott viszonyok között aránylag olcsón, előnyös árakon szePünköst ünnepén. Midőn a kinyílt virág leszakító kézre vár, midőn k napsugár veröfénynyel ragyog, üli a keresztény világ a pünköst ünnepét. Az igazság győzelmének magasztos ünnepe ez, születésnapja a kereszténységnek, emléke a túláradó isteni szeretetnek, mely a felfogás tiszta világosságát öntvén az apostolok leikébe azt csodás fénnyel tölté be az isteni tanítások megértésére s szívókét lángra gyujtá azon igazságok terjesztésére, melyek a keresztény czivilizatio terjesztői voltak a múltban, a társadalmak fenntartói a jelenben s fennállásuk biztos zálogai a jövőben. Hetek ünnepének neveztetett ez ünnep az ó- szövetségben, a Sinai hegyen adott törvények kihirdetésének emlékét ülték e napon Izrael fiai, s az aratás ünnepe volt ez, midőn a föld gyű mölcsének zsengéjét hozta a nép áldozatul Istennek az aratás befejeztével, mi husvétkor kezdődvén e napon ért véget kelet virányain. Valóban csodás összefüggés. Törvényhozás ünnepe ez ma is, midőn a Szentlélek megtanitá az apostolokat a mózesi törvényeket a szeretet szelleme szerint magasabb jelentőségben fogni fel. A Szentlélek kegyelem teljessége e napot a kereszténység csodálatos aratási napjává tette. És azóta századok jöttek és századok mentek. Koronák támadtak és pattantak szét futó meteorként. Trónok keletkeztek s dőltek össze ropogva. Kormányformák lettek* kormányformák vesztek, sziklák porladtak el s lettek termékeny talajjá, hol zajos élet pezsgett, ma vizár borítja a földet s hol tenger boritá, ma zöld kalászt ringat az alkonyi szellő. A létnek fáján emberek milliói születtek s hullottak sárguló lombként alá és az isteni igazságok az emberi vélemények oly sok hűl' ámcsapási közt szilárdan állanak, mint a tengeri szírt á zajló habok közt, mint életsajkánknak biztos kikötője, mint világitó tornya éltünk tengerének, lelkünk nyugalmának biztos alapja és a sülyedö világ megmentöje s fenntartója a társadalmaknak, vezérlője a hit biztos világával s összetartó kapcsa az emberi sziveknek, e kis világoknak s egy nagyvilággá olvasztója a szeretet törvénye és erejével. Egy futó tekintet a világtörténelem lapjaira, hol a múlt képe tükröződik elénk, meggyőz bennünket a csodás erőről, mi a kereszténység igazságaiban, erkölcsi törvényeink tisztaságánan és fennköltségében az egyes ember és társadalom számára letéve van s a mit a múltban eszközölt és általuk remélhetünk a jövőben, a polgárosodásban, a műveltség és tudomány fejlődésében, a nemzetek életében és a boldogulásában. Álljon meg az újkor embere a határkőnél, mely elválasztja a kereszténységet a pogányvi- lágtól, tekintsen szét, nézzen a múltba, tekintse a jelent a még ma is létező nyomorúságok; sötét, képeivel, még is lehetetlen, hogy ne lássa a fényt, mely az újabb kor intézményeit . bevilágítja, a tiszta felfogást, melylyel a kereszténység az emberiséget gazdagitá, a szeretet melegét ne erezze a társadalom életerében ott, ahol az isteni igazságokat a szívből a modern pogányság még ki nem ölte. A kereszténység vitte be a népek életébe a szabadság eszméjét. A kereszténység szelleme szentelte meg a honszerelmet, emelte fel az érzést s tette valódivá az erényt, a kereszténység gyujtá meg a szivekben azt a csodás fényt, mely nemcsak vifágit, de melegít, életet és tenyészetet ad minden jónak ás szépnek. Nézd Babylont, nézd Assyrt, nézd Egyptom gúláit, obeliszkjeit, — világra szóló müvek ezek, mit olvasol le rólok, vért és könyet elnyomó zsarnokságot, s a népek millióinak szolgaságát. A királyok ezredéves sírjainál hallhatod a sóhajt, mely átokként veszi körül, A müveit Róma barbárként tekinti az idegent. Czirkuszaiban tapsol a nép, midőn a vadállatok tépik szét e rabszolgát. Spárta Taygetos hegyére teszi ki a gyenge csecsemőt, mert a.z államnak teher az erötelen ember. A mérsékelt Athén vénei magok viszik az ifjúságot rabszolgavadászatra, hogy ne irtózzanak a gyilkolástól. A nő a szenvedélyek játéktárgya, A férj zsarnoka a nőnek, viszont a nő rabszolgája urának. A kölcsönös szeretet és tisztelet helyébe a szenvedély lép. s ha az ily viszonyból származó teremtéseket az atya vagy állam jónak látta megtartani, nemzőikhez hasonló nemzedéknek lőnek törzseivé. Gains a hires római jogász írja: »SemmiMai számunkhoz egy negyediv melléklet van csatolva.
