Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)

1897-01-31 / 3. szám

II- évfolyam. 3_ szÓLxrL. 1897;. ja.n.-£iéir Ql_ FELSŐBÁNYÁI HÍR LAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetősek és hir­detések a kiadóhivatalba intézendők. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre I frt. — Egyes számok io krért kaphatók. Hirdetések olcsó árak mellett közöltéinek. Nyílt tér soronkint io kr. Szövetkezzünk mi is! A népek művelődési színvonalának egyik legbiztosabb mértéke a szövetkezeti tevékeny­ség; — ott hol a nép a szövetkezeti eszme ma­gaslatára ébredett, a népek erényes mun­kássága, szorgalommal párosult jóléte honosuit meg, de hiszen azt másképen kép­zelni nem is lehet, mert a szövetkezeti tevé­kenység mindig a nép keresetforrásának szaporítására, közös érdekeik védelmére, a jobb szokások, erkölcsös élet, takaré­kosság és egyetértő társadalmi élet álta­lánosítására irányítják, — ott hol a szö­vetkezeti eszme meghonosult annyira, hogy a nép vérébe ment át, — ott az emberek közt a kicsinyes személyes torzsalkodás eltörpül s a közös érdekek társadalmi védelme lép előtérbe, mely közös érdekvédelem képes csak valódi emberszerető társadalmat teremteni, a hol az egyes ember nem csak mint társ vagy barát lehet jól embertársával, hanem szerető ember­barát lehet mindenki. A világot s ebben az em­beri társadalmat is az érdekek mozgatják, éppen igy Hí embernek, mint egyénnek, működését is az érdek mozgatja, addig tehát mig az embereknek érdekei annyi félék a hány ember van, az emberiség jóllétéről boldogságáról szó sem lehet. Az emberiség jólléte és boldogságához a helyes utat csak ak­kor találjuk el, ha az érdekek közösségét keressük. A keresztény vallás alapeszméje e téren egy nagy társadalmi haladás s fentartása tisztán szövetkezeti alapra volt fektetve. — A világ azonban s benne az emberiség a tudo­mány befolyása mellett oly rohamosan halad, hogy azt a ki nem követi eltiporja, megsem­misíti vagy mint az emberiség nyomorultjait szellemi és anyagi szegénységbe kergeti, meg­fosztván a boldogító hit nyugalmától is. Ma tehát, hogy a haladó korral szilárdan megállani képesek legyünk hiterkölcsi erőre, miveit lé­lekre s anyagi függetlenségre van szükségünk, — mert a törvény és az igaztalanok méltatlan­ságaival szemben csak az ilyen egyént képes megvédem. — ily kedvező körülmények ismét nem minden ember osztályrésze, kisértesd meg a hegyi patakot rohanó haladásában elgátolni s meg fogod tudni, hogy a kor rohamos fejlő­dését megakadályozni akarni is — már maga az esztelenség képtelen gondolata lenne. Az embernek, mint egyénnek — mint szabadakarattalfelruházott lénynek az emberiség nagy tevékenységében hivatása van részt venni saját érde­kében; maga az állam szervezet is védelem, egymás közt és az idegen állam szervezetek érdek hatásköreivel szemben. — Az állam az egyént is közvetlen érdekeinek védelme végett egymás közötti szövetkezetre utalja; a különféle szövetkezeti érdekek már mentve vannak az egyéni szenvedély elfogultságától s igy a szö­vetkezeti tévékénység az egyéni te­vékenység Fölött áll minden viszo­nyok között.Különösen itt hegy alj vidékün­kön a hol a kedvező éghajlat oly kellemessé teheti az embernek, mint egyénnek életét, - ájiol az élet kelteméihez az egészséges test és léleknek kellékkei, — az üdítő forrás viz is élenydus levegő pazarul megvannak, — a hol a szórakozásnak költői hangulatát a természet örökifjú varázsereje szolgáltatja. Itt a létfentar- tásnak biztos alapjai végett a kereseti források­nak megfelelő szaporításához a ki hozzá nem járul — ön maga saját faja és hazája ellen vét­kezik. Itt, a hol a természet pazar áldásaival szemben as egyéni vagyonosság sokkal cseké­lyebb, sem hogy bárki is képes lenne közülünk csupán önerejéből nagyobb vállalatot létesí­teni : összetett erővel mi minden ki nem vihető? Rendszeres önmüködésre van szükségünk, ha nagy alkotásoknak kis vállala­tokkal biztos alapú jövőt akarunk teremteni. — Ki meri azt mondani, hogy ez nem lehet­séges ? de sőt az egészséges fejlődésnek legbiz­tosabb jele, ha csirájából kél ki a fa — s év­ről évre ágasodik tovább. Vegyük tekintetbe népünk szegénységét, egyoldalú foglalkozását, rossz szokását s vegyük tekintetbe saját termé­szetünknek is önző rósz tulajdonságait, gon­doljuk meg, hogy bajainknak tulajdonképen ezek — s a szövetkezés teljes hiánya az okai. Legyünk önzetlenek! értsünk egyet és szö­vetkezzünk. Szövetkezzünk a közérde­kében saját jóvoltunk, -de — főkép a j ö v ő érdekébe n. Megalakult a felsőbá­nyái hitelszövetkezet s az önző magán érdekek már is háborút üzentek neki, azon érdekek, melyek a népélet erkölcstelen vagy tudatlan zűrzavarán szoktak élősködni. Tömörüljünk te­hát s a megkezdett eszmét vigyük keresztül minél előbb, hadd lássuk, kik vannak velünk. Kis városunkban a szövetkezet eszményének meghonosítását leghelyesebben hitelszövetke­zettel lehet keresztül vinni. A hitelszövetkeze­tek működésének eredménye a hol csak léte­sült áldást hordott maga után. Itt a tagok szö­vetkeznek azért, hogy egy részről heti befize­tések által tőkét gyűjtsenek s igy hitelképes- ségöket emeljék, más részről, ha kölcsön be­fektetésre szorul, a kamatot ne idegennek fizesse, hanem végeredményben önmagának. Különösen itt Felsőbányán, a hol a földbirtok kevés, igen fontos a hitel szerzésnek ily biztosítása, mely után tisztességes jövedelemre is lehet számí­tani. Minden nyerészkedés nélkül. A hitelszövetkezetek rendszere igen alkal­mas a nép vérébe oltani a takarékosságot és a többoldalú igyekezetei, de különösen alkalmas *2 TARCZA m iga Esketési beszéd és ima.*) Garzó Gyula gyomai ref. lelkész, e. m. tánácsbiró és Miskolczy Ida esketése alkalmával. Irta: Dombi Lajos gyulai ev. ref. lelkész, egyházmegyei tánácsbiró. Volt idő midőn az emberiség távol állt a mű­veltség azon fokától, hogy képes lett volna a családi élet magasztos jelentőségének felfogására az emberiség művelődésének történelme jelez kort, midőn a már család alkotáshoz jutott népek sem jelölték meg helyesen a nő jogkörét a családi életben. Minél nagyobb műveltségű népről, vagy egyesekről merítünk tapasztalati tényeket a tör­ténelem lapjairól, annál fényesebben látjuk ki- magasolva a tiszteletteljes helyzetet, mely bizto­sítva áll a nő számára a családban s társada­lomban. A jelenkor nem csak ez utóbbi jelenség uralma alatt áll, sőt a női jogkörnek oly módon kiterjesztése képezi a törekvés czélpontját a mi méltón aggodalmat kelthet számos lelkekben, ha vajon ez eszmény teljes megvalósítása nem dön­*) Magvas tartalmáért készséggel közli Szerk. tené-e romba a tisztelet ama fénylő oltárát, melyen ma a nőnem elhelyezve van általában de különösen a családi élet terén ? . . . Mert a nőknek a férfiakkali teljes jog és hivatás azono­sítása igen könnyen áldozatul ejthetné ama ne­mes zománezot, mely ma a nőket övezi; a köz- napiság hullámzó árjában dobott nőnek könnyen örökre száműzve leszen azon eszményi magaslat­ról, melyen manapság áll, ha többé nem a ne­mesen érző szív alkotná a nőnek fő jellemvoná­sát, hanem kizárólag a rideg ész venne uralmat felette. Az irodalomban előkelő helyet foglal el a szépen, helyesen megirt próza is, de a fentszár- nyaló költészet mégis az irodalom gyöngye ma­rad mindenkoron, sőt a prózának lelket gyö­nyörködtető hatását is az biztosítja, ha költői ihlet vezeti az iró tollát. Az emberiség nagy táborában igazi bol­dogságot hasztalan keresnénk, ha kizárólag a számitó ész érvényesülne lépten-nyomon, teljes mellőzésével a nemesen érző szív jótékony mű­ködésének . . . Sivár pusztához hasonló lenne az emberi élet, — hol nem tanyázik virág, hiányzik a zöld pázsit — ha ész és szív karöltve nem működné­nek, ha kihalna az ideál, mely a lelket a közna- piság porából felemelni képes. A boldogság eszményképének megvalósitá- sát jelenti a világteremtőjének ama nyilatkozata : «Nem jó a férfinek magában lenni, szerzek mellé nőt.« S ime itt van a házassági szövetség égi származása, ez fejti meg a családi élet boldog­ságra vezető voltát. E boldogságért eped a ti szivetek is kedves vőlegény s menyasszony ! s midőn megtörtént a polgári házasságkötés, mert e szövetséget vallá­sos esküvel is megpecsételni s ezáltal Istentől megszentelni óhajtja lelketek. Es én, ki két év­tizeddel ezelőtt ez érczek hazájában, épen ez egyház kebelében hirdettem volt Istennek igéjét, örömmel jöttem, az »aranykalászszal ékes róna- ság« távolából, hivástokra, hogy az urnák áldó kegyelmét esdjem házassági szövetségetekre. . . . Biztat a remény, hogy előttetek a jövő bol­dogságának kapuja farul fel s lelketek csalódás árjában úszni nem fog. Vallásos buzgóságotok, szivetek nemes volta egyiránt záloga jövő bol­dogságotoknak . . . Kedves vőlegény ! többszörösen hivataltár­sam, s mindenekfelett szeretett barátom ! Eszembe jut egy régi történet. Egykor egy nemes ifjú kö­vetként jelent meg egy királynál, kinek szép leányát megkérni épen akkor volt a háznál két királyfim Ezek nevüket, vagyonukat elsorolva kér­ték meg a leány kezét s ennek hallattára az Egyszerű nemes ifjú is nyomban mint kérő je­lentkezett. Ámde, minthogy kincséről nem szólt, kérdést intézett hozzá az apa, hogy minő va­gyonnal rendelkezik? mire az ifjú önérzettel fe­lelt : »Énnekem sem csordáim, sem szekereim nincsenek, de van olyan két barátom, milyenek­kel kevés Skytha dicsekedhetik!« . . . Lásd ked­ves barátom ! te szerencsésebb valál mint ama

Next

/
Thumbnails
Contents