Felsőbányai Hírlap, 1897 (2. évfolyam, 3-22. szám)
1897-01-31 / 3. szám
FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP. bebizonyítani, hogy rendszeres ügyvitellel képesek leszünk ugyancsak szövetkezeti alapon elsőbben a házi-ipari és gazdasági élet terén háziipari és gazdasági tevékenységet fejteni ki; később vállalkozhatunk már nagyobb ipari tevékenység kifejtésére is. Pl. tegyük fel, hogy a dohány-gyárhoz kötött reményeink nem teljesülnek, úgy elkerülhetlen feladat marad a nép- élet-kereset forrásainak — s ezzel forgalmunk emelése érdekében is — megalakult hitelszövetkezet megerősödése után, tagjait más szövetkezetek alakítására szólítani fel;«csak egy példával élve : ma népszerű kezd lenni a csipkeverés meghonosítása. E feladat is határozottan csak a szövetkezeti eszme alapján létesülhet, még pedig úgy, ha szövetkezetre hivatnak fel maguk a csipkeverő családok bizonyos szövetkezeti kötelezettségekkel részvények kibocsátása alapján, mely részvény-összeg szintén pl. öt év alatt lenne heti részletekben befizetendő a készített csipke árából; a szövetkezet részére a hitelszövetkezet közvetítené a megfelelő tőkét addig is, mig a tagok részvényeiket befizetnék s igy olyan helyzetbe hozná azt, hogy önmagán azonnal segíthetne, a mennyiben a pénz kezelése a hitelszövetkezet tisztviselői által lennének eszközölhetők, a készített csipke pedig megállapított áron azonnal beváltható lenne s ügynöki megbízatások által piaczot igyekeznék szerezni a csipkék részére. A gazdasági élet teljes tevékenységét is csak ezen szövetkezeti alapon lehet kifejteni, ha a jövedelmezőbb gazdasági ipar több ágát j akarjuk kihasználni. Épen igy lenne megoldható a nyaraló-tervezet keresztülvitele is. Minden téren csak egyedül a szövetkezeti eszme meghonosítása segíthet. De ha a háziipari és gazdasági tevékenységét sikerülni fog létesíteni, mint alapvető szervezetet, úgy nyugodtak lehetünk, hogy önmagától fog következni a nagyobb ipari vállalatok terén való tevékenység is. Ne várjuk tehát a sült galambot szájunkba hullani. Ellehetünk készülve, hogy bár a magas Ministerium figyelme néha-néha felénk is fordul s kell is, hogy forduljon. Szemben a pusztuló bányászati hanyatlás miatt, részben pedig a magyar államiság egyik pusztuló oázának megmentése végett; legyünk azonban elkészülve, hogy az állam részéről csak akkor nyujtatik a kívánt segély gyorsan és készséggel, ha itt helyben, városunk fiai élettevékenységre ébredtek s biztos lehet az állam, hogy segélyt I nem csak a jelen fiainak, hanem a továbbra is fennmaradó oáznak - Felsőbánya jövendőbeli fejlődésének hozta áldozatul. Felsőbánya, 1897. jan. 28. Augur. A felsőbányái m. kir. bányamű ismertetése. A nagybányai m. kir. bányaigazgatósági kerület monográfiája« czimii munkából. Ezen határok művelői tehát csak bérlői voltak a kincstárnak, a főéren dolgozók a termelés értékének egy tizedét, a mellékereken dolgozók pedig a termények száraz súlyából 15, nedves súlyából pedig 17-edet fizettek, mely 1 lunyadi János kormányzó adománylevele folytán a róm. kath. templom pénztárába folyt. Az ilyképp folytatott magánbányászatra vonatkozólag még megemlíthetők a következők: 1823-ban az igy átengedett határokra világosan kijelentetett — támaszkodva a már hosszú időn át folytatott gyakorlatra, — hogy az átengedett bányarészletek a kincstár tetszésétől függően bármikor visszavonhatok. Ily viszonyokat talált az 1854. évi általános bányatörvény, melynek életbe lépésével a nagybányai bánya-, erdő- és jószágigazgatóság, a fennálló rendeletekre való hivatkozással az ezen bányahatárok feletti intézkedést t. i. a határok további átengedését és tetszés szerinti visszavonását magának tartotta fenn és az ezen határok feletti intézkedések jogát nem engedte át az éppen életbe lépett bányahatóságnak. A bánya-, erdő- és jószágigazgatóság ezen j intézkedését 1855. és 1856. évtől keltezett leiratok is helybenhagyták s igy ezen kisebb vállalatok, úgy mint eddig, toyábbra is a kincstári bányák igazgatóságától tétettek függővé. Az ily határokban bányászkodást folytatók azonban ezen intézkedésekkel megelégedve nem lévén, a viszonyok rendezését kérelmezték. Ennek folytán a bécsi cs. kir. pénzügyminisztérium Dobranszky Adolf cs. kir. helytartósági tanácsos elnöklete alatt bizottságilag tárgyaltatta a kérdést, főleg azon viszonyok pontos kipuhatolására, mily viszonyban állottak ezek a bányamüvelők a kincstárhoz. A bizottság munkálkodásának eredményét egy részletes jelentésben elő is terjesztete a bécsi minisztériumnak, intézkedés azonban nem tétetett. 1867-ben az ország kormányzását átvett Skytha ! Te is midőn mint kérő jelentkeztél azt mondád : Nem Ígérek földi kincseket, mert mindazt, mivel az anyagiakból bírok gyermekimnek adom sértetlenül, de szivem, lelkem kincseit hozom nászajándékul s van nekem egy jóbarátom s e barátság kezesség értem s azért kit elnyerni óhajtok, hogy e házasság Istennek tetsző s nekünk boldogságot adó leend l ... S ime te megnyerted a megkért leányt, a barátságra hivatkozás itt nem volt kevesebb értékű a földi kincseknél miként ama király előtt ! Huszonhárom éves ismeretség, nyolcz év ótai szorosabb baráti kötelék fűzi egybe lelkünket . . . E kebelbarátság adja ajkaimra a szót e perczben, midőn Istennek áldó kegyelmét kérem házassági szövetségetekre. Ott voltam, midőn omló könnyeiddel öntöződ a koporsót, melyben lelked fele, emlékezetében is áldott boldogult nőd pihent; ott állottam a megásott sir szélén, midőn átadtuk a pornak azt, a mi porból vétetett, . ., Éreztem bánatodat, bánatkönnyünk egybeolvadt, sírtam a siróval, de mint lelkész a koporsónál megállva Istenhez emelni törekedtem a gyászbaborult lelkeket, tudván, érezvén, hogy egyedül a menyei Atya az, ki a bánat sötét éjjelére vigasztalódás, enyhület hajnalát deritni képes. ... A reménység meg nem szégyenült ! . . . Midőn már-már azt gondolád, hogy »lement a nap, de csillagok nem jöttének.» midőn méltán kesergő lelkeden egész nehéz bánat borúja ült : te »ki sötétségben ültél vala lá- tál világosságot,« beborult életegeden megjelent egy fénylő-csillag, reménynapod újra éledt, bánatos szivedben szerelem lángja gyűlt! .. . Ismét itt vagyok. . . . Baráti szivem öröme könyet csal szemeimbe s mint lelkész ismét Istenhez emelem a lelkeket, tőle esdve számotokra állandó boldogságot. Kedves menyasszony ! Ismertelek mint gyermeket, ki akkor még csak reménybimbó valál az élet fáján; láttalak mint viruló hajadont, s most itt állsz, mint boldog menyasszony s »örömöm vagyon énnekem te benned.« .. . Mintha bepillant hatnék lelked világába — úgy érzem, — mert biztosnak vélem, hogy mióta megismerted a szived őszinte melegével szeretett ezen férfiút, ki Isten jóvoltából ezótától fogva férjed leend, gyakran megzendiilt lelkedben aköltő szava: »Minden álmom egy tündérkirályság. Koronája te vagy angyalom !« Vallásos szülök neveltek s tőlük megtanulhattad, hogy »azoknak, kik Istenben bíznak mindenek egyiránt javokra vannak.« Nem tartom azért szíikségesnak hosszasan fejtegetni előtted, hogy mely utón haladj a családi élet mezején, hogy a lelked egén feltűnt boldogság napja állandóan hintse reád fénylő sugarait. Nemes szived sugallata — meggyőződésein szerint — mindenkor megjelölendi előtted a helyes irányt. Csak azt mondom azért: légy férjednek hű neje s ápold szivedben állandóan a szeretet virágait, örömöt, bánatot egyiránt oszszatok meg egymással, mint igaz hitvesekhez ifik. Légy mindég a szó magasztos értelmében nemes nő, valódi derék papné! ... Most pedig menjetek megharczolni az élet harczát, úgy és akként, hogy egykoron »elvehes- sétek az idvesség hervadhatatlan koronáját« ! Istennek áldása kisérjen utatokon, boldogság virágai fakadjanak nyomotokon »szerencse fel!« Öröm, megelégedés legyen osztályrészetek. Isten áldjon! Isten védjen! . . . . Imádkozzunk, eképen : Hozzád örök Isten ! hozzád száll fel imánk; Tőled ádásoknak örök kútfeje, tőled kérünk, esmagyar minisztériumra maradt a kérdés megoldása. A magyar kormány 1872-ben küldött ki egy bizottságot ezen függőben levő kérdés megoldása tárgyában. A tárgyalások eredménye folytán ezen kisebb bányahatárok, melyek eddig bérelt részeknek tekintettek, a kincstár által az illetők tulajdonába bocsáttattak át; a templom pénztárnak fizetett urbura 1872. év decz. hó 31-ével beszüntettetett; az eddig fennálló lebegő vonal bizonyos bányarészekre 10, illetve 28 bécsi öllel íejebb szállíttatott, a bányarészek illetőleg most már magántulajdont képező bányák körül a hatósági eljárás a nagybányai m. kir. bányakapitányságra bízatott. Ily módon ren- deztetvén a viszonyok, a magán bányászát virágzó egészen a legújabb időkig. A felsőbányái bányászat a kincstár kezelésében a nagyobb mértékű felírások keresztülvitele, a bánya berendezéseinek tökéletesbitése, vizhuzó gépek beépítése, altárók létesítése folytán jövedelmezővé vált és egész napjainkig egyike a legjobban jövedelmező fémbányáknak, habár az ezüst értékcsökkenése érzékenyen sújtja ezt a bányászatot is. Egyes években, midőn nagyobb építkezések, beruházások tétettek, a bányamű veszteséggel zárta ugyan üzletét, más évek jövedelme azonban kárpótolta ezt a veszteséget. A felsőbányái vidéket környező hegységek főtömegét trachit alkotja, az elmállás minden alakzatát és annak tufáit is előtüntetvén. A trachit és trachit módosulatok között egy többé kevésbé kemény homokkő — kárpáti homokkő, — másrészről pedig ugyancsak helyenként nagy keménységű zöldkő módosulatai a dacitnak és hipertszén andezitnek alkotnak egyes csak kisebb terjedelemmel bíró hegydomborulatokat. A völgy fenekét még eddig ismeretlen vastagságban sötétbarna szinü csillá- mos pala képezi, melyben néha kövületek és kagylók is lépnek fel. [Folyt, köv.] HÍREK. Farkas Jenő polgármester folyó hó 20-án Budapesten jártja dohánygyár ide telepítésének kérése ügyében. Hogy az illetékes tényezők nem minden biztatás nélkül bocsátották el polgármesterünket, igazolja azon körülmény, hogy statisztikai kimutatást kívántak beterjeszteni az 187G— 1888. években született leánygyermekek számáról és jelentést arról, vájjon az ideiglenes gyártás czéljainak megfelelő munka- és irodai helyiségekkel rendelkezik-e a város addig is, mig a szivargyár felépül. Az ez ügyben tartott szakbizottsági értekezlet eredményéről más helyen emlékezünk meg. dünk áldást e hásaspár egész életére, hogy T e- benned örüljenek s örvendezzenek ők mindenkoron. Ültesd kérünk Atyánk ! életök egére a boldogság derült napját, hogy annak sugarai hintsenek fényt állandóan életutjukra; atyai szerete- tednek gazdaságában részeltesd őket bő mértékben. hogy miként égen a nap, hold s csillagok ezrei fényt árasztanak a teremtmények millióira, úgy az ö nemes és neked tetsző eletök szövőinek legyen a népek ezrei előtt, kiknek szemei öreájok tekintenek; legyenek ők mindvégiglen hitben erősek, szeretetben gazdagok, élő reménységben csüggedetlenek, hogy lelki világosságuk »fényjék mindeneknek, kik a házban vannak,« kik Istennek fiaivá s leányaivá lenni óhajtanak. Nevelj számukra az élet kertében örömvirágokat, vezesd őket boldogság, megelégedés utain; jóvoltad napjaikhoz napokat toldjon. Nagy nevedet dicsőítve, áldva szüntelen áldásaidnak harmata hulljon reájok mint választottidra., . Ha pedig talán többször-kevesebbszer bánat felhője árnyalná be — végzésed szerint — boldogságuknak derült napját; ha szemükben köny, szivükben fájdalomérzete találna helyet: dicsőitsd meg akkor is oh. Atyánk ! mindenható erődet az ö erőtlenségökben, őrizd, segítsd szükségükben s az idejekorán való szabadulás révpartjára vézéreld el a keserűségek hullámárjából, hogy a szabaditásérti hála öröméneke zendüljön meg ajkainkon. Légy életök hü őriző pásztora, oh mert akkor semmiben meg nem fogyatkoznak soha! Áldd meg, segéld őket Szent ur Isten ! Esdve kérünk, esedezünk buzgó szívvel. Amen.
