Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)
1923-11-15 / 46. szám
Kisvár da, 1923, 1 V. évfolyam, 16. szám. CsüWrtök, nove nbér Erk, 1923 NOV. 1 b. legjelínlfc csütörtökön. Előfizetési ár Negyedév 3000 K, Egy szám 300 K. Felelős szerkesztő: Or. KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: • KISVARDA Szt. László utcza 28 Telefon szám 55, Ktciratokat nem adunk viasza Társadalmi hetilap. A Kisvártiai Ast. Ipartestüket hivatalos lapja A SOMA ttielése. Hogy egy községben miként áll a megélhetés kérdése, túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű községekben a gabonatermés eredményétől függ; ha jó termés volt, jutott a földnélkülinek, mint részkereset, jut az iparos és kereskedőnek is, ha rossz termés volt, nem jut egyiknek sem, mert a gazdának sincs. Az ország több részében pl. a Tiszántúl nagy részében gyenge termés volt, keveset vagy éppen semmit sem kerestek a mezőgazda- sági munkások, ezekről tehát gondoskodni kell. Mit szóljunk a községi szegényekről, helyhatósági alkalmazottakról, kiknek száma nem egy községben meghaladja a 100-at, hogy jutnak ezek egyáltalán liszthez, talán kereskedelmi árakon ? Ki fizeti ezt meg ? A tél zordonsága már itt Ieske- lődik, a kereseti alkalmak megszűnnek, itt az ideje a- hatóság gondoskodásának és beavatkozásának. Úgy a világháborúban, mint az azt követő években egész napjainkig a legfájóbb kérdése a közigazgatás* nak a közélelmezés volt; ezért és a hadisegélyért szenvedtek martyrhalált számosán, üldöztettek el ezren és ezren a községi tisztviselők, de különösen a községi jegyzők közül. Megengedjük, mert több oldalról meggyőztek bennünket, hogy az államháztartás többet nem bir el, mint amennyit a rendelet megállapít, de a nehézségeken nem csak a városokat, hanem a községeket is át kell segíteni. Ez csak a hatósági lisztnek a szükséghez képest rendelkezésre bocsátásával történhetik, természetesen a megtérítés kötelezettsége mellett. Nem szorul ez bővebb magyarázatra, hogy az állam nagy mennyiségben vásárolván, kedvezőbb árakat érhet el, mint az anyagi erőben szűkölködő községek. A szegényügy rendezése még sok kívánalmat támaszt; csak egyet említek meg: a tűzifa általában a tüzelőanyag beszerzése. A hatósági gondoskodásnak erre is kell terjeszkednie ; mert szigorú tél esetén nem marad élő és mozgatható fa a helyén, az áldozatául esik a bűncselekményektől sem tartózkodó, ezen anyagokban szűkölködő lakosságnak. Természetesen itt sem gondolunk az államra oiyan értelemben, hogy ingyen fát osztasson, de módot kellene itt is nyújtani a községeknek a tüzelőanyag beszerzésére a szétosztás és beszerzési ár beizedése és elszámolása már technikai része a kérdésnek, mely nem fog nagy fejtörést okozni. Szólhatnánk még az olcsó ruha és cipő akcióról, mely nemű szociKicsiny kis fészked zsalus ablakát Muskátli vájjon körülfonja e ? Patyolat fehér himes ágyadban — Melyben sokszor oly szépet álmodál — Vadgalamb szava piros hajnalban Vájjon kit talál? Vájjon kire száll? Vájjon é'nek e kiket ott hagyál ? Ha élnek?! Jajj! hogy? Van e jnappaluk, Szavuk, mosolyuk óh mire talál ? Van e békéjük, édes nyugalmuk ? Mit zng a Mátra s a csiki gyepű ? Nem nyög e a föld kínos átkokat? Találni e még ábrándos szemű Szép fehér arcú, pártás lányokat ? Óh jajj nekem, hogy miért kérdezem Jajj neked is: a sebünk felszakad . . . Mert lelkünk elszáll messze, sebesen És visszatérve véres választ ad. ális nyomorúság különösen a városias jellegű nagyközségekben szintén fennforog. Egyelőre megelégednénk a hatósági lisztellátás kiterjesztése, illetve az állam részéről előlegezése és a tüzelőanyagok beszerzésének megkönnyítésével is. Hallottunk a városok szövetségének állandó választmányi ülésben arról, hogy az inségakció és a szegényügy országos rendezése érdekében egy nagyobbszabásu ankét fog összehivatni, ez még eddig nem hivatott össze, pedig az egységes rendezés és az alapelvek megállapítása végett ez feltétlenül szükséges volna. A most meginduló országos in- ségakcic^nál felhasználhatnánk a szerzett tapasztalatokat, kiküszöbölnénk az előforduló hibákat, megjavítanánk a módszert különösen a társadalmi adóztatásnál ; igy jobb és nagyobb eredményeket érhetnénk el.A kérdést állandóan és mindaddig napirenden kell tartanunk, mig az kedvező megoldást nem nyer, mert szoros kapcsolatban áll az állami és társadalmi renddel, melyért mindnyájunknak megfeszített erővel kell dolgoznunk. Még nem késő, de itt az ideje, hogy akcióba lépjünk ; mert itt lesz a tél nyomorúsága és készületlenül talál bennünket. A készületlenség kellemetlen következményeit — mint S a Te jó lelked — óh ez fáj nekem — Százszorta vérzőbb, fájóbb, mint [enyém. Szégyelnem kell és ezt szégyelem : Jobban szereted hazánkat, mint én! A magyar anya búcsúszava kivándorló gyermekéhez. Menj! Ha nem tart semmi vissza! Menj, ha nem fáj semmi sem ; Ha hiszed, hogy másutt jobb lesz S honod találod kívülem. Menj! Ne tudd a szív szerelmét; Ne lásd az anya bánatát; Hidd őt viruló gazdagnak, Mint régen tapasztalád. Menj! Előtted ellenink közt Virány, boldogság álma leng ; Tépd ki érte a szivemből Hűtlen gyermeki szived. m (3 'felső-Szctbolcs tárcája. §gy szélül? leánynál*. Irta: Pethö Károly. Busongó arcod halovány pírja Előttem, mint áldozattíiz ég. Bánatos szemed szép ragyogása Hulló könnyedtől fátyolos e még ? Szived marja e még a fájdalom, Amely mostohán s durván üldözött; Mereng e még egy árvult sirhalmon Szép hazádból... Te szépszámüzött ? Hallasz e hirt a zizegő szellő Siró hangokat hordó szárnyain i Szent e vájjon a hant s a temető Székelyország hős mártírjain ? Volt e ott tavasz; nóta, gyöngyvirág, Fényes napsugár, madárdal, zene ?
