Felső-Szabolcs, 1923 (4. évfolyam, 27-48. szám)

1923-08-30 / 35. szám

ist LA Kisvárda, 1923, IV. évfolyam, 38. szám. í: ~kez<M: 1923 SZEP^ U Csütörtök, szeptember 20. MigjelenU csütörtökön. Eöfizetesi ar: egvrdév 2000 K Egy szám 200 K. r ELSŰ-úZABOLCS Felelős szerkesztő: Op. KASTALY LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: H1SVARDA Szí. s ió iiioza 28 Telefon szám 55. Kátiratokat nem adunk vissza Társadalmi hetilap. A Kisvárúai Alt Ipartestüket hivataieslapja Három uj harang szava szállt fel a magasba. Vitték az az Úrhoz a hivők imáját, háláját. Va­lahol az űrben, egy rózsaszínnel alá­festett felhő ezüstjében találkoztak. Megpihentek. Mindegyik külön-külön elmondta, hogy született ő, hogy halt meg e1" 1 . a háborúban. Mindegyik elmot.v. a, hogy honnan jön és mi­lyen kérelemmel küldik a hivek. S a harangok elcsodálkozának, hogy menyire egyforma sorsuk* me­nyire közös a cél, az ima, a kíván­ság, amit az Ur zsámolyához kell nekik felvinniök. Ez alatt távoli ének csendül fel a földről ima, könyörgés kegyelemért, engesztelésért. És rájönnek, hogy mindnyájan ugyanazt kérik, ugyanazt akarják, ugyanazt imádják fent a magasban. S itt len* a földön ? Mennyi torzsalko­gyülölet, harag, A zsidó nép üli a kiengesztelés ünnepét. A három uj harang szava har­móniába olvad a feltörő énekkel is túl a felhők ezüstjén szállnak, repül­nek, s viszik magukkal a hivők imá­ját megtoldva saját felelősségükre az­zal, hogy adj uram ennek a szegény, megtépedt, vérző magyar népnek bé­kés egyetértést az életben, szeretetet a földön és reményt a {jövőben, hitet a Te igazság szeretetedben. A rózsaszinnel átszőtt ezüst felhő szétfoszlik, s a tiszta Ég azúrja biz­tatóan ragyog le a földre. K. Benjamin Herman. A budapesti „Műcsarnok“ egy állandó kiállítója: Benjamin Herman Kisvárdán e hét végén kiállítást rendez müveiből, róla óhajtok egyet mást Írni, akarom röviden vázolni eddigi pályafutását. Münchenben kezdte tanulmányait ezelőtt húsz évvel, s mint a világhírű professzor Carl Marr leg­tehetségesebb növendéke, csakhamar feltűnt a képeivel az ottani képkiállitásokon, a „Kunstvereinban“ és a „Secessióban*. Sze­rény és komoly lelke itt kezd kibontakozni teljes értékében úgy, hogy számos mű gyűjtő állandó vásárlója lett a képeinek. A német naturalista iránynak volt a hive, de soha sem esett abba a hibába, hogy vala­melyes iskolai dogmát a magáévá tegyen. önmagát fejlesztette, kiépítette leszűrt fes- tőkulturáját, egészséges kolorista-syntetikus lett, — pedáns megfigyelő és rajongó tó­nuskereső, vásznairól leharsogtak a megál­lapodott formák, s a kész ember bravúros technikája. Nem elégedett meg ezzel az ered­ménnyel, elment Parisba, beiratkozott a Julienbe. s nem kisehh. mint lean Pam Lauren szorgaf megrág - / hoz fo301t hozzá, s mu; . nagy íc. % kelteti gy követségi attasé szőke leány gyermekének portréjával. Parisban rövide­sen bevezették, megnyíltak számára az ot­tani nag} igényű műkereskedők ajtajai és egymásután adogatta el enteriő, akt,- és szajnameníi tanulmányait. Nálunk még nem ismerik eléggé, de értékét Pesten már sok műgyűjtő felismerte, képeit tömegesen vásárolták, honorálva ez­zel azokat a kvalitásokat, amelyeket külföl­dön szerzett. Párisból Rómába ment elmé­lyedni a rennaisance fénykorába, ott ta­nulta meg a klassikusok felé való gra- vitálást. Aki a munkák iátj* • n hatja, hogy ner c vadászatnak ,3 a .. . > mu,; kának. Színéiben ott Vidrái mindig a nap­fény szeretete. Átolvasztja azt, amit lát a j végtelenbe, teret, tárgyat, vagy embert, s ezzel azt mondja, hogy semminek sincs ha­tára, minden látszólagos é? hogy minden örökké változik, A jelenlegi kollekcióból kiemeljük a következő képeket: Kék ruhás nő, orgo­nák, tanulmányfej, lila kendős nő, Margit- hidi részlet, Pécsi utcai 'részlet, nevető női fej stb. Úgy tudjuk, hogy Benjamin Herman a képeit a mai viszonyokhoz képest nem túlzott áron bocsátja áruba, s igy termé­szetesnek találná, ha Kisvárda müértő kö­zönsége azt méltányolni tudná. —ő. Hosszunapi gondolatok. (Az „Írások- “’oól összeállítva.) A halál a lélek országa, nem a testé. Ép úgy látni fogod ott a lelkei, amint itt nem látod és úgy nem látod a testet, amint itt látod azt. Csak tudomásod lészen a testről, amint itt van a iélekről . . . Az élet folytatódása ... az Égnek amaz oldala, mely most nincs szemeink előtt. * * * A meghalás egy kapu, amelyen át kell haladni mindenkinek. A kapun túl egy má­sik udvar van, egy ismeretlen föld. Hogy fél mindenki ettől az ismeretlen helytől. Hasonlóak a gyermekekhez, akik félnek az idegen bácsitól, pedig lehet, hogy cukrot hoz nekik. * * * Milyen lesz ott az életed ? Amint ezen élet után megérdemled. Az élet a valóság földje, a halál az álom birodalma. Ha itt gonoszul telt ei egy napod, ugye akkor az álmaid rémmel teltek. Úgy lesz az életed után siri álmod­nál is. * * * Én egy csöppet sem idegenkedek a Haláltól, mint nem félek esténkint lefeküdni tudván, hogy reggel felébredek. Mert n foglalkoztam nappal rossz dolgokkal nem rontottam el a gyomrom önösségből. De sokaknak majd ott rosszul megy, n tóztató lészen a dolguk 1 Kit csaltam én meg életemben, álljon elő az: hadd elégítem ki tartozásom! Kit loptam én meg életemben : álljon elő : hadd adjam neki vissza azt. Kinek vettem el a szerelmét akkép, hogy meg nem fizettem volna neki az én szerelmemmel; álljon elő: hadd küldöm mos* szeretetem feléje. Hogyha én elmegyek, vagy ha mások mennek el én mellőlem, ne gondoljon én rám haraggal senki. • Mert nagy kincs az a halálban lévő­nek, ha nem átkozza s xiki és nagy áldás, ha szeretve gondolnak rá. Mint nagy áldás az itten levőnek is, ha a halálból szeretve nézik és „keserves kínszenvedés, ha átkoz­zák túlról. * * * Az átok meg fogan ! Az átoknak teste van. Amiként van az áldásnak is. Úgy hull az áldás az emberre, mint a fehér hó a dombtetőre, s a napsugár az ágakra .... Úgy hull az átok a lélekre, mint a mérges harmat a fejlődő szőlőfürtre, mint a tüz- hegy kénköves lávája a vidékre. Eljön a számotokra egyszer az idő, mihor mind­ezeket meglátjátok majd. Ha látnád mind­ezeket itt, miként nem látod, nem lennél te olyan, amilyen most vagy. * Szeret engem az Élet és megtart en­gem. Szeret a halál is és elrabolni vágy. Viaskodnak szerelmeik fölött. Idáig az Életé voltam, de könnyen a Halálé lehetek. Idáig az Életet szerettem, aki dús ajándékokkal halmozott el, de kecsegtet már a Halál is ajándékival. így tart ez, mig szerelmük el nem emészt, mig fel nem olvadok a végte­lenben. * * * A Hit az Igazság meglátása. Aki mint hisz, a szerint cselekszik is, Az igaz hivő nem téved, meg nem ingattatik. Ha tudná­tok mi a halál, nem félnétek annyira tőle. Mennétek vigan feleje, mint mikor aludni térni szoktatok, elköszönvén barátaitoktól, csak igy : „A viszontlátásra holnapig !“ K. Házakhoz mennék varrni. Angol és francia ruhákat készítek a legkényesebb igényeknek megfe­lelően. Cím Nyíregyháza Rózsa­utca 2 sz. alatt. Kocsis Juliska.

Next

/
Thumbnails
Contents